Middle East: The Cool Factor
"Fuck the Army", "Make love, not war!" - a vietnami háború óta kedvelt jelszavai a háborúellenes tüntetőknek és hippi kebelbarátaiknak. Valószínűleg egyikük sem gondolta volna, hogy frappánsnak szánt szlogenjeik egyszer majd pont az általuk anyázott "cionista megszállók" jóvoltából nyernek sajátos értelmezést.
"A new public relations effort by Israel's New York consulate wants the country known less for its conflict with the Palestinians or for its myriad holy sites than for its beautiful women in uniform. Or, more accurately, out of uniform." - wcbstv.com
De kezdjük a történetet egy kicsit messzebbről. A propaganda hatékony eszköz, de úgy tűnik, a legtöbb országban akkor kezdenek el komolyan gondolkodni a felhasználásának leghatékonyabb módjain, amikor már elég rosszul mennek a dolgok. Nagy katonai győzelmek idején az ellenség más eszközökkel való gyengítését senki nem tartja égetően fontosnak. Minek a kifinomult propaganda, amikor fegyverrel írjuk a történelmet? Amikor a németek 1941-ben benyomultak a Szovjetunióba, nem törték össze magukat abbéli igyekezetükben, hogy a helyi lakosságot megnyerjék az ügyüknek. "Kit érdekelnek a PR-szempontok? Az ellenség a porban hever! Úgyis mi leszünk itt az urak!"
Persze a dolgok már akkor sem mentek olyan egyszerűen, hát még a mai, elektronikus média által uralt világban. Ha pedig valaki a Szentföldön háborúzik, akkor végképp kénytelen lesz búcsút mondani az efféle mentalitásnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott minden katonai akciót több kameraállásból rögzítenek a szenzációra éhes TV-stábok.
A 2006-os libanoni háború jópár új példával szolgált a médiamanipulációra és pszichológiai hadviselésre (lásd itt és itt), és szerintem egyértelművé tette, hogy az izraeliek egy kicsit elkényelmesedtek ezen a téren. Régi szokásuk szerint ha egy szóvivőjüket bármiről kérdőre vonták, az kijelentette, hogy hazáját gonosz szomszédai a "tengerbe akarják szorítani", párhuzamot vont az aktuális ellenség és a náci Németország között, elítélte őket, mert élő pajzsokat használtak, rakétavetőiket óvodák udvarába telepítették stb. - és ebben többnyire ki is merült az állami propaganda. Úgy látszik azonban, hogy eme régi, jól bevált módszerek önmagukban már nem elegendőek. Az izraeli kormány levonta a következtetést: probléma van az ország imidzsével, valahogy reagálni kell az ellenséges hírverésre.
A külügyminisztérium azonban elég szokatlan módon választotta meg a támadás irányát. Úgy okoskodtak, hogy az imidzs problémát nem a libanoni háború sajtóvisszhangja vagy a palesztinokkal folytatott konfliktus okozza, hanem az, hogy sok külföldi szemében Izrael nem elég cool.
Ki mástól is származhatna egy ilyen bornírt ötlet, mint a New York-i konzulátus médiaügyi megbízottaitól. Egyik közvélemény-kutatásukból ugyanis kiderült, hogy egyrészt a fiatal amerikai férfiak nagy része - mily meglepő! - közömbös Izrael iránt, másrészt sokak véleménye szerint a zsidó állam "túl vallásos és túl militarista".
Hülye kérdés: ha egy idegen országban militaristának tartanak minket, akkor biztos bennünk van a hiba? Egyébként mulatságos arról olvasni, hogy sok amerikai számára egy másik ország azért nem népszerű, mert "túl vallásos"...
Hogyan is lehet hatni az amerikai férfiakra? Természetesen a bulvármagazinokon keresztül. 2007 márciusában az izraeli külügyminisztérium és amerikai lobbicsoportok anyagi támogatásával a Maxim magazin munkatársai Tel-Avivba utaztak, és fotósorozatot készítettek 4 modellről, akik mellesleg az IDF veteránjai. Munkájuk eredményét, amit a New York-i konzulátus előre beharangozott, mindenki megcsodálhatta a júliusi számban.
De kezdjük a történetet egy kicsit messzebbről. A propaganda hatékony eszköz, de úgy tűnik, a legtöbb országban akkor kezdenek el komolyan gondolkodni a felhasználásának leghatékonyabb módjain, amikor már elég rosszul mennek a dolgok. Nagy katonai győzelmek idején az ellenség más eszközökkel való gyengítését senki nem tartja égetően fontosnak. Minek a kifinomult propaganda, amikor fegyverrel írjuk a történelmet? Amikor a németek 1941-ben benyomultak a Szovjetunióba, nem törték össze magukat abbéli igyekezetükben, hogy a helyi lakosságot megnyerjék az ügyüknek. "Kit érdekelnek a PR-szempontok? Az ellenség a porban hever! Úgyis mi leszünk itt az urak!"Persze a dolgok már akkor sem mentek olyan egyszerűen, hát még a mai, elektronikus média által uralt világban. Ha pedig valaki a Szentföldön háborúzik, akkor végképp kénytelen lesz búcsút mondani az efféle mentalitásnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott minden katonai akciót több kameraállásból rögzítenek a szenzációra éhes TV-stábok.
A 2006-os libanoni háború jópár új példával szolgált a médiamanipulációra és pszichológiai hadviselésre (lásd itt és itt), és szerintem egyértelművé tette, hogy az izraeliek egy kicsit elkényelmesedtek ezen a téren. Régi szokásuk szerint ha egy szóvivőjüket bármiről kérdőre vonták, az kijelentette, hogy hazáját gonosz szomszédai a "tengerbe akarják szorítani", párhuzamot vont az aktuális ellenség és a náci Németország között, elítélte őket, mert élő pajzsokat használtak, rakétavetőiket óvodák udvarába telepítették stb. - és ebben többnyire ki is merült az állami propaganda. Úgy látszik azonban, hogy eme régi, jól bevált módszerek önmagukban már nem elegendőek. Az izraeli kormány levonta a következtetést: probléma van az ország imidzsével, valahogy reagálni kell az ellenséges hírverésre.
A külügyminisztérium azonban elég szokatlan módon választotta meg a támadás irányát. Úgy okoskodtak, hogy az imidzs problémát nem a libanoni háború sajtóvisszhangja vagy a palesztinokkal folytatott konfliktus okozza, hanem az, hogy sok külföldi szemében Izrael nem elég cool.
Ki mástól is származhatna egy ilyen bornírt ötlet, mint a New York-i konzulátus médiaügyi megbízottaitól. Egyik közvélemény-kutatásukból ugyanis kiderült, hogy egyrészt a fiatal amerikai férfiak nagy része - mily meglepő! - közömbös Izrael iránt, másrészt sokak véleménye szerint a zsidó állam "túl vallásos és túl militarista".
Hülye kérdés: ha egy idegen országban militaristának tartanak minket, akkor biztos bennünk van a hiba? Egyébként mulatságos arról olvasni, hogy sok amerikai számára egy másik ország azért nem népszerű, mert "túl vallásos"...
Hogyan is lehet hatni az amerikai férfiakra? Természetesen a bulvármagazinokon keresztül. 2007 márciusában az izraeli külügyminisztérium és amerikai lobbicsoportok anyagi támogatásával a Maxim magazin munkatársai Tel-Avivba utaztak, és fotósorozatot készítettek 4 modellről, akik mellesleg az IDF veteránjai. Munkájuk eredményét, amit a New York-i konzulátus előre beharangozott, mindenki megcsodálhatta a júliusi számban.
"Are the women of the Israeli Defense Forces the world's sexiest soldiers?", teszi fel a költői kérdést a cikk. Én még hozzátenném: "More important, who cares?" Mintha egy hadsereget és annak harcértékét annak alapján kellene vagy lehetne megítélni, hogy a tagjai indulhatnának-e egy szépségversenyen.
(Azért remélhetőleg a szerzők felvilágosították a nagyérdeműt arról, hogy Izraelben a sorkötelezettség majdnem minden 18 éves lányra kiterjed, szóval a nagy számok törvényét figyelembe véve nem volt nagy művészet 4 szépséget találni az országban, akik egyben kiszolgált katonák is.)
Alapvetően szánandó minden igyekezet, ami egy ilyen intézményt úgy akar népszerűsíteni, mint ahogy a diszkókat és üdülőhelyeket szokás. A reguláris hadsereget őseink azért hozták létre, hogy megfélemlítsen és pusztítson, nem pedig hogy a közvélemény kedvence legyen. Olyanról már hallottam, hogy egy ország a hadserege tettei miatt vált gyűlöletessé, de olyanról még nem, hogy egy ország a hadserege miatt lett volna népszerű.
(Azért remélhetőleg a szerzők felvilágosították a nagyérdeműt arról, hogy Izraelben a sorkötelezettség majdnem minden 18 éves lányra kiterjed, szóval a nagy számok törvényét figyelembe véve nem volt nagy művészet 4 szépséget találni az országban, akik egyben kiszolgált katonák is.)
Alapvetően szánandó minden igyekezet, ami egy ilyen intézményt úgy akar népszerűsíteni, mint ahogy a diszkókat és üdülőhelyeket szokás. A reguláris hadsereget őseink azért hozták létre, hogy megfélemlítsen és pusztítson, nem pedig hogy a közvélemény kedvence legyen. Olyanról már hallottam, hogy egy ország a hadserege tettei miatt vált gyűlöletessé, de olyanról még nem, hogy egy ország a hadserege miatt lett volna népszerű.
Apropó, üdülőhelyek: a fotósorozat az ötletgazdák szerint arra is alkalmas lesz, hogy fellendítse Izraelben a turizmust, ami évek óta stagnál a háborúk és a terrorista akciók miatt. Ami azt illeti, logikusan hangzó ötlet. (Felettébb mulatságos volt a kampányt bíráló egyik parlamenti képviselő nyilatkozata, mely szerint nem ilyesfajta szexhirdetések jelentik a turizmus népszerűsítésének legjobb módját. Bizonyára még nem hallott a bangkoki szállodák magas bevételeiről.) "Látogasson el országunkba, ahol majd fiatal lányok elszórakoztatják önt!" - valóban lehet így is értelmezni a hirdetés üzenetét, bár a "Szentföldről" nem gondolná az ember, hogy a kalandokra éhes nyugati turisták szemében ugyanolyan hírnévre akar szert tenni, mint a Fülöp-Szigetek vagy Kelet-Európa fővárosai.
Szóval ez az ötlet nem túl eredeti, noha kétségkívül reálisabb célkitűzései vannak, mint a fotózáson résztvevő egyik modellnek, aki elmondása szerint abban reménykedik, hogy a képek láttán majd sok amerikai zsidó férfi vándorol majd ki Izraelbe. A leányzó nem csak a saját nevében beszélt, mivel ott valóban hivatalos állami politika a lehető legtöbb zsidó származású bevándorló elcsábítása, hogy elkerülhető legyen az arab demográfiai túlsúly kialakulása Izraelben és a megszállt területeken (ez nem tűnik könnyen kivitelezhetőnek a közeljövőben). De az, hogy fiatal amerikai zsidók majd néhány fotómodell láttán magutt mögött hagyják a "Szabadság földjét" és Izraelbe vándorolnak, ahol boldogan vállalják majd 3 év sorszolgálat eshetőségét, enyhén szólva irreális elképzelés.
Ha pedig már katonai szolgálatról van szó, engedtessék meg egy második hülye kérdés: ha a külügyminisztériumnak az volt a célja, hogy leszámoljon az Izraelről, mint "militarista", mindenféle konfliktusba keveredő országról kialakult képpel, akkor miért tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a promóciós anyagban szereplő modellek mind az IDF veteránjai? Ennyi erővel egyszerűbb lett volna cikksorozatot rendelni Haifa és Tel-Aviv night clubjairól. De valószínűleg nem véletlen, hogy nem így döntöttek, mivel szemmel láthatóan azt akarják elhitetni, hogy nemcsak az országuk cool, de a hadseregük is az.
És éppen ezért tűnik az egész akció gyenge ellenpropagandának. Egy háborúban ugyanis sokféle valós vagy kitalált vádat szoktak egymás fejéhez vágni a szembenálló felek - "barbár", "gátlástalan", "háborús bűnös" stb. -, de az "uncool" speciel nem szokott szerepelni közöttük. Ergo ez a kampány az ellenséges vádak közül végső soron egyet sem kérdőjelez meg, viszont újabb indokot ad az iszlamista és ortodox zsidó szervezeteknek, hogy elítéljék a "korrupt, dekadens cionista kormányt".
Szóval ez az ötlet nem túl eredeti, noha kétségkívül reálisabb célkitűzései vannak, mint a fotózáson résztvevő egyik modellnek, aki elmondása szerint abban reménykedik, hogy a képek láttán majd sok amerikai zsidó férfi vándorol majd ki Izraelbe. A leányzó nem csak a saját nevében beszélt, mivel ott valóban hivatalos állami politika a lehető legtöbb zsidó származású bevándorló elcsábítása, hogy elkerülhető legyen az arab demográfiai túlsúly kialakulása Izraelben és a megszállt területeken (ez nem tűnik könnyen kivitelezhetőnek a közeljövőben). De az, hogy fiatal amerikai zsidók majd néhány fotómodell láttán magutt mögött hagyják a "Szabadság földjét" és Izraelbe vándorolnak, ahol boldogan vállalják majd 3 év sorszolgálat eshetőségét, enyhén szólva irreális elképzelés.
Ha pedig már katonai szolgálatról van szó, engedtessék meg egy második hülye kérdés: ha a külügyminisztériumnak az volt a célja, hogy leszámoljon az Izraelről, mint "militarista", mindenféle konfliktusba keveredő országról kialakult képpel, akkor miért tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a promóciós anyagban szereplő modellek mind az IDF veteránjai? Ennyi erővel egyszerűbb lett volna cikksorozatot rendelni Haifa és Tel-Aviv night clubjairól. De valószínűleg nem véletlen, hogy nem így döntöttek, mivel szemmel láthatóan azt akarják elhitetni, hogy nemcsak az országuk cool, de a hadseregük is az.
És éppen ezért tűnik az egész akció gyenge ellenpropagandának. Egy háborúban ugyanis sokféle valós vagy kitalált vádat szoktak egymás fejéhez vágni a szembenálló felek - "barbár", "gátlástalan", "háborús bűnös" stb. -, de az "uncool" speciel nem szokott szerepelni közöttük. Ergo ez a kampány az ellenséges vádak közül végső soron egyet sem kérdőjelez meg, viszont újabb indokot ad az iszlamista és ortodox zsidó szervezeteknek, hogy elítéljék a "korrupt, dekadens cionista kormányt".
"We don't walk around with Uzi guns in Israel", nyilatkozta a CNN-nek az egyik modell, Gal Gadot, mintha az legalábbis egy zseniális ötlet lenne a Közel-Keleten. Pedig könnyen lehet, hogy azzal sokkal többre mennének, mint ilyen népszerűség-hajhászással, elvégre még soha egyetlen konfliktus kimenetelét sem befolyásolta az, hogy a felek közül melyiket tartja jó fejnek a Maxim olvasóközönsége.
Utolsó kommentek