Nonproliferációs téren igencsak mozgalmasra sikeredett ez az utóbbi két-három hét. Irán hat hónap után nemrég jelezte, hajlandó visszatérni a tárgyalóasztalhoz, Barack Obama egy huszáros mozdulattal felfüggesztette a hírhedtté vált rakétavédelmi rendszer európai komponensét, mostanság Oroszország is mintha a szokásosnál egy árnyalattal több ejnyebejnyét engedne meg magának Irán kapcsán, végezetül pedig a múlt héten napfényre került egy második - mindezidáig titokban tartott - urándúsításra szolgáló iráni létesítmény építése is.

Mintegy az elmúlt hetek eseményeinek megkoronázásaképpen pár órán belül - ezek a diplomaták nem egy korán kelős fajta - Genfben ülnek össze Irán és a P5+1 (az ENSZ BT állandó tagjai és Németország) képviselői. Ha abban a szerencsében(?) lesz részünk, hogy a megbeszéléseknek a hírekbe is sikerül magukat beküzdeniük, akkor bizony nem árt egy-két dolgot jó előre tisztáznunk, mielőtt megindul a bullshit árja.

"Ha a németek élen jártak a vegyi fegyverek fejlesztése terén, akkor a japánok voltak a biológiai hadviselés mesterei." /John Norris, 1997/

A két világháború közötti időszak a katonai nagyhatalmaknál a gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően az új fegyverek, ill. az ezekre épülő új harcászati elgondolások és stratégiák megjelenésének, elméleti kidolgozásának időszaka volt. A hódító háborús terveket dédelgető japán császári hadvezetés különösen nyitottnak, érdeklődőnek bizonyult az ilyen újdonságok iránt. Ez volt a fő körülmény, amely kulcsfontosságú belpolitikai tényezőkkel - a japán faji felsőbbrendűségi tudat kialakulása, a fegyveres erők egyre növekvő befolyása, a szélsőjobboldali militarista szellemiség térnyerése – és egy japán tisztiorvos, Isii Siró tudományos és személyes ambícióival együtt érvényesülve kialakította a feltételeket egy olyan biofegyver-programhoz, amelyet fennállása alatt mind méreteiben, mind könyörtelenségében egyedülállónak bizonyult.

Zbigniew Brzezinski nevével szerintem már mindenki találkozott, akit egy kicsit is érdekel a kül- és biztonságpolitika. Jimmy Carter egykori tanácsadója mára a szakma egyik nagy öregjének számít, ezért érdemes odafigyelni mit mond, még ha első hallásra kicsit meredeknek is tűnik. Most például a Daily Beast-nek adott interjújában többek között azt fejtegette, hogy ha Izrael mégis légicsapásokkal próbálná megakasztani az iráni nukleáris programot, akkor az Egyesült Államoknak meg kellene ezt akadályozni, akár az izraeli gépek lelövésével is. Érthető módon ez sokaknak nem tetszett.

A második indiai-pakisztáni háború évfordulójára

Negyvennégy éve ért véget az indiai-pakisztáni háborúk legismeretlenebbike, az 1965-ös második indiai-pakisztáni háború, melyben egyébként a felek - a 2001-2002-es konfrontációt leszámítva - az indiai-pakisztáni konfliktusok történetének legnagyobb reguláris erőit vonultatták fel - és vetették be.

Alig több mint hatvan éve egy Miguel Angel Asturias nevű guatemalai úriember publikálta "El Señor Presidente" (Elnök Úr) című regényét, mely a latin-amerikai diktátor figurájának azóta is leghíresebb irodalmi ábrázolása. Nem mellesleg az írót egyebek mellett ezen művéért 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Ha valaha születik egy hasonló című és tartalmú irodalmi mű a közép-ázsiai államfő figurájáról -stílszerűen orosz nyelven-, az egyik kézenfekvő alak, akiről a főszereplőt mintázni lehet majd (a halhatatlan Türkmenbasi mellett) Nurszultan Nazarbajev kazah államfő. A jövő áprilisban elnöki működésének 20. évfordulóját ünneplő politikust hálás honatyái úgy látszik az örökkévalóságnak szánják, ugyanis a héten a parlament legnagyobb (és egyetlen) pártjának egyik vezetője az örökös elnöki pozíció létesítéséről szóló törvényjavaslat előterjesztését szorgalmazta.

Az indonéziai rendőrség (PolRI) szerint ma (most már tényleg) lelőtték Noordin Mohamed Topot, Indonézia és délekelet-ázsiai régió legkeresettebb terroristáját, akit többek között a bali terrormerényletekért és a júliusi jakartai szállodarobbantásokért is felelősnek tartanak. A mai surakartai rajtaütésben 4 terrorizmussal gyanúsított személlyel végeztek a rendőrség terrorelhárító alakulatai.

Ma ismét a fegyverek szerelmeseinek kedveskedünk, méghozzá azokkal a fényképekkel, melyeket pár évvel ezelőtt egy valaha rettegett európai katonai nagyhatalom fővárosába tett látogatás alkalmával a svéd Hadtörténeti Múzeumban készítettem.

"Vagy létrehozod magadnak a jövődet, vagy az áldozatává válsz annak a jövőnek, amit valaki más létrehoz neked."
/Arthur K. Cebrowski, az USA haditengerészetének nyugalmazott altengernagya/

Ismét fontos mérföldkőhöz érkezett a KatPol töretlen diadalmenete. Idestova két éve már, hogy lapjainkon első két cikkünk (1. és 2.) megjelent. Ha a blogszületésnap karácsony volna, a bloggerek fáin minden bizonnyal impozáns statisztikák és elmeroggyant keresőszavak himbálóznának. E jeles évforduló alkalmából mi mégis úgy gondoltuk, hogy az íratlan hagyományt megtörve ezúttal inkább letűnt és újabb korok ismert és kevésbé ismert katonai "gondolkodóinak" adnánk át a teret egy-egy gondolat erejéig, melyeket mindig is igyekeztünk mondandónkba beleszőni, így csokorba gyűjtve azonban a szürke hétköznapok során nem nyílt alkalmunk bemutatni őket. E kis gyűjteménnyel köszönjük egyúttal lelkes olvasótáborunk kitartó érdeklődését, s ha bárkinek eszébe ötlik egy-egy találó háborús idézet, ne habozzék alant, a kommentek táján megosztani velünk.

Néhány napja szomorú eseményről számolt be a sajtó: a lengyelországi Radomban rendezett repülőnapon lezuhant a belorusz légierő egy Szu-27UBM típusú kétüléses vadászgépe; mindkét pilóta életét vesztette. Béke poraikra! A tragédia már csak azért is érinti kellemetlenül az Európa utolsó diktatúrájának is nevezett Belaruszt, mert ez volt az első vendégszereplésük ezen a rendezvényen, a nyugati szomszéddal fenntartott kapcsolatok elmélyítése érdekében. Hivatalos bejelentés szerint egy belorusz-lengyel bizottság fogja kivizsgálni a baleset körülményeit (itt megtekinthetőek a helyszínen készült képek).(folyt=>)

Miközben a Nyugat, bízva a reményben és a változásban, rendületlenül vívja a COIN háborúját a tálibokkal, addig más, harmadik világbeli országoknak is megvannak a maguk felkelői. Az egyik ilyen kis ország Sri Lanka, ahol az idén tették fel a koronát az elmúlt évek sikeres hadműveleteire, és zúzták szét teljesen a Tamil Tigriseket (LTTE). Tették mindezt olyan módszerekkel, melyek szembemennek az amerikaiak által, Irak és Afganisztán tapasztalataiból leszűrt COIN elvekkel: nem a technikában bíztak, hanem az élőerőben, nem érdekelte őket sem a saját, sem az ellenség, és legkevésbé a civil lakosság veszteségei, nem próbálták "megnyerni a szíveket és elméket," hanem inkább keresztüllőtték őket. 

A Sri Lankai Hadsereg ugyanis úgy döntött, hogy ballisztikus ívben sz*rik a nemes elvekre, és a legújabb elméletekre a COIN terén és a saját feje után menve rakott rendet a szigetországban. Az Indian Defence Review pedig összefoglalta az SLA megközelítésének 8 alapelvét, aka. Rajapaksa modell (Mahinda Rajapaksa a sri lankai elnök).