"Jemen történelme még az Arab-félsziget viszonyai között is rendkívül elb*szottnak számít.[...] Jemennek nincs történelme abban az értelemben, mint egy szép európai országnak. Mégis mi lenne a "történelme" egy bandaharcnak?" /Gary Brecher a.k.a. War Nerd/

Az utóbbi hetekben ismét a háború lángjai nyaldossák a Közel-Kelet legelmaradottabb államát: a kormány augusztus elején ígéretet tett arra, hogy az északnyugati országrészben egyre aktívabb síita fegyveresek ellen - akik a gerillaszervezetek hagyományaival szakítva nem a "front", "egyesült", "mozgalom", "forradalmi" stb. szavak tetszőleges kombinációiból rakták össze a nevüket, hanem egyszerűen úgy ismertek: Hívő Ifjúság - vaskézzel fog fellépni. Kezdetét vette a Felperzselt Föld hadművelet - a hadsereg nyilván nem akart semmi kétséget hagyni a módszereiket illetően -, és hamarosan több mint 100 ezer civil menekült el a harcok színteréről. Az eseményekről nem sok megbízható információ áll rendelkezésre abból az egyszerű okból, hogy a média ki van tiltva Jemen északi kormányzóságaiból. A kormány a minap azzal vádolta meg a felkelőket, hogy megszegték a tűzszünetet, ami a segélyszervezeteknek adta volna meg a lehetőséget a szállítmányok célbajuttatására.          

2009. június 30-tól az Egyesült Államok és Irak között még a Bush-adminisztráció alatt megkötött - az erők státuszáról szóló - megállapodás alapján az amerikai hadsereg és tengerészgyalogság egységei hivatalosan nem hajthatnak végre egyoldalú (vagyis iraki engedély nélküli) katonai műveleteket, és a nagyvárosok ellenőrzése is átkerült az iraki biztonsági erőkhöz. A megállapodás szerint az amerikai erők 2011-ig teljesen átadják a biztonsági feladatokat az iraki biztonsági erőknek, addig támogató és terroristaellenes műveleteket végeznek.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy mennyire vannak felkészülve az iraki biztonsági erők a rájuk váró feladatra?

A sandinisták első merész és sikeres akciójára 1974 végén került sor, amikor az ún. "karácsonyi támadás" során egy 15 fős kommandójuk lerohant egy Managua kertvárosában rendezett koktélpartit és fogságba ejtett 14 prominens vendéget, többek között a külügyminisztert, Managua polgármesterét és több magas rangú diplomatát. A túszok átadásáért a parancsnok, Eduardo Escobar 14 politikai fogoly szabadon engedését, 5 millió dolláros váltságdíjat és (természetesen) szabad elvonulást követelt, ill. a szervezet kommünikéjének közzétételét a médiában, és - nyilván a társadalmi szolidaritás jegyében - a minimálbér emelését. Minderre 36 óra határidőt adott. Az üzlet világában járatos Somoza a váltságdíj összegét lealkudta ugyan 1 millió dollárra, de az esetleges vérontás elkerülése érdekében úgy döntött, a többi követelést teljesíti. A támadók  repülőgéppel Havannába távoztak a kiszabadított elvtársaikkal együtt - az utóbbiak között volt egyébként a mozgalom későbbi vezéralakja, Daniel Ortega is.

Alapjában véve az akciónak egy rövid és egy hosszú távú következménye volt. Egyrészt a széles közvélemény megismerhette az FSLN-t és annak célkitűzéseit, másrészt Somoza szükségállapotot vezetett be, a Nemzeti Gárdát megerősítette és az elkövetkező hónapokban-években véres megtorló akciókra küldte vidékre, hogy felszámolja a felkelők hátországát.

Olvasóink bizonyára tisztában vannak vele, hogy a cédrusok hazájában sosem unalmas az élet - a cím sem arra utal, hogy Libanon népe eddig a béke napsütésében fürdőzhetett, csak mostanában Izraelben elég érdekes nyilatkozatok hangzanak el a Hezbollah és  Libanon kapcsán, ami azt sejteti, hogy Tel Avivban megint készülnek valamire.

Augusztus 6-án Ehud Barak izraeli védelmi miniszter egy legkevésbé sem burkolt fenyegetést intézett Libanon felé, mondván "nem fogadhatják el, hogy egy szomszédos ENSZ tagállam kormányában egy milícia képviseltesse magát, aminek több, mint 40.000 rakétája van" és hogy a 2006-os háborúban "megkímélték a libanoni infrastruktúrát" de egy újabb konfliktus esetében már nem fogják visszafogni magukat. Négy nappal később maga Netanyahu is hasonló retorikát használt, amikor azt nyilatkozta, hogy "egész Libanont fogják felelősségre vonni, ha támadás éri Izraelt északról", vagy - és ez azért elég vicces - "ha csak egyetlen izraeli haja szála is meggörbül külföldön". (folyt=>)

Hosszú hónapok után újabb fejleményekről számolt be a sajtó a tavaly Bangkokban letartóztatott hírhedt orosz fegyverkereskedő és volt katonatiszt, Viktor But ügyében: a thaiföldi bíróság elutasította kiadatását az Egyesült Államoknak, noha az ottani hatóságok  már régóta ezt követelik; a vád képviselői azóta fellebbeztek a főügyészségen. (folyt.=>)

A rendőrség által végrehajtott DNS-vizsgálatok cáfolták az indonéziai rendőrségi forrásokban és a hazai és nemzetközi sajtóban a múlt hét pénteki jakartai és közép-jávai rendőrségi rajtaütésekkel kapcsolatban megjelenő különböző információkat, miszerint Délkelet-Ázsia egyik legkeresettebb terroristája, a július 17-i jakartai szállodarobbantásokkal gyanúsított, malajziai állampolgárságú Noordin Mohamed Top lett volna a közép-jávai házban lelőtt személy. (folyt. =>)

Ha a háborúk birodalmában létezne a "halmozottan hátrányos helyzetű" kategória megfelelője, El Salvador és Honduras 1969-ben megvívott százórás küzdelme tán még e kitüntető cím viselői közt is kiemelt helyet foglalhatna el. Ha van háború, ami senkit nem érdekel, az két sosem hallott apró közép-amerikai ország lepukkant haderejének az égvilágon semmiféle változást nem hozó alig ötnapos összecsapása ősrégi fegyverekkel és minimális áldozatokkal. Mindennek tetejébe a két ország ellentéteinek összeütközéshez vezető fokozódása egybeesett az 1970-es mexikói futball-világbajnokságon való részvételért nem éppen lovagias keretek közt folytatott küzdelmükkel, amiért is ha valaki netalán mégis hallott volna róla (á la "kabátlopási ügybe keveredett") az is komplett idiótákként tartja számon szerencsétleneket.

Számos tagadhatatlanul komikumba hajló epizód ellenére azonban mindkét hadviselő fél kitett magáért, így a harmadik világ konfliktusainak sajátos "bája" mellett a harcok lezárultának negyvenedik évfordulóján egy-két valóban tanulságos elem is figyelmünkre érdemessé teszi e konfliktust.

Afganisztán hamarosan ismét a megszokottnál gyakrabban szerepel majd a hírekben, mivel augusztus 20.-án elnökválasztásokra kerül sor. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a NATO ottani szerepvállalását és az ország jövőjét illetően egyre több elemző ad hangot pesszimista meggyőződésének. (folyt.=>)

...pontosabban csak kész lesz, majd egyszer - de a tesztelése már megkezdődhet. A Visakhapatnam-i haditengerészeti bázison India a napokban vízre bocsátotta a félelmetesnek szánt névre elkeresztelt, első atomtengeralattjáróját.      

"Mert értelmes hülye viccet már hallottam.
De ennek még értelme sincs"
Boncz Géza
 

Ismét magyar terroristák tűntek fel a sajtóban, és habár  dicső kormányunk és rendőrségünk e témában lezavart színjátékával jobban ég, mint anno a Reichstag, kis hazánk médiájából továbbra is vég nélkül árad a bullshit mindenféle radikális veszélyről. Valamivel több, mint egy éve már megírtam erről a véleményemet, akkor is a hírhedt "magyar terrorszervezet", a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg Front  Mozgalom Csapásmérő Alakulat Csoport Harcosainak Forradalmi Számonszedő Brigádjainak Mártírjainak Szervezetének Legfélelmetesebb Legkegyetlenebb Legnác(z)ibb Über TOTAL VÖLKERMORD YAAARRRGGHHH... elnézést, elkalandoztam, szóval az MNY kapcsán, de úgy látom megint itt az ideje, hogy oktatást tartsunk a terrorizmus elméletéből.  Következzen hát egy rövid terrorizmus-kiskáté: (folyt=>)