A sorozat második részében a hadviselési formák a népi támogatás és a felkelők sebezhetőségei kerülnek terítékre. Az első részt lásd itt.
Az olvasónak gondolom feltűnt, hogy ezidáig felkelőkről beszéltem, és nem gerillákról vagy terroristákról. Ez azért van, mert a felkelők által követett hadviselési mód csupán a felkelések egyik paramétere, és nem lehet kizárólagosan ez alapján csoportosítani őket.
(az előző rész itt olvasható)
Tibet 1950-es megszállását követően megszűnt az a pontosan definiált határokkal nem rendelkező ütközőzóna, amely egészen a brit időktől fogva, sőt annál is régebben elválasztotta e két hatalmas államot (és ez esetben éppen a pontosan definiált határok hiánya okozta a problémát). Kína és India történelmük során először kerültek szuverén államokként közvetlen földrajzi kapcsolatba egymással, amely tény azért levon valamennyit a „kétezer éves békés egymás mellett élés” mindkét oldal által előszeretettel hangoztatott szlogenjéből.
A Civil Rádió jóvoltából megkaptuk a február 1-i Jemenről szóló adás felvételét - melynek Rammjaeger83 és SchA voltak vendégei - s ezennel blogunkon is elérhetővé tesszük. Tartalmas szórakozást mindenkinek.
A blogon elég régóta dobálózunk a "COIN", azaz counterinsurgency szóval anélkül, hogy bővebb magyarázattal szolgáltunk volna, mit is jelent tulajdonképpen. A rövid cikksorozat ezt a hiányosságot hivatott pótolni, áttekintést nyújtva a háborúk eme speciális típusáról. Az első két részt a felkelések kérdéskörének szenteljük, a rákövetkezőket pedig a felkelések legyőzésének, tehát a tényleges a COIN-nak. A cikkben leírtak 90%-ban a témában íródott művekből származó elméletek összesítése, a saját megjegyzéseimet külön zárójeles részben tűntettem fel. (A szövegben nem mindig fogok konkrét szerzőre hivatkozni, de a forrásjegyzék megtalálható a cikk végén).
Eljött az ideje, hogy barkácsoljunk egy keveset a blogon. Lássuk hát, mik az újdonságok.
Bizonyára másban is felmerült már a gondolat: mégis mi alapján határozzák meg a különböző fegyveres konfliktusok áldozatainak számát, s mennyire bízhatunk az effajta becslésekben? Egy nemrég megjelent kanadai tanulmány - ha meg nem is oldja - legalábbis új megvilágításba helyezi a régóta megválaszolatlan kérdést.
(Előző részt lásd itt.)
Az al-Káida stratégiájának fontos része volt „márkanevének” kialakítása és terjesztése az iszlám világban, de az érintettek is gyorsan felismerték, hogy az al-Káida név több figyelmet és jelentősebb forrásokat vonz. Ezeket a szervezeteket szokták leányvállalatoknak vagy franchise-oknak nevezni. Az alábbiakban két olyan csoport tevékenységét mutatom be, amely az al-Káida márkanévhez csatlakozott, és hírek szerint megpróbált tömegpusztító fegyvereket készíteni. Az egyik az Iraki al-Káida (jelenlegi nevén Iraki Iszlám Állam), a másik az Al-Káida az Iszlám Mahgrebben (korábbi nevén Szalafista Csoport az Imáért és Harcért).
Mint ismeretes, kis hazánkban a (bal)liberális beállítottságú médiamunkások egyik, ha nem a legfontosabb feladatuknak tartják a lakosság figyelmének ráirányítását a (szerintük) mindenhol - és különösen az utóbbi időben - folyamatosan terjedő (szélső)jobboldali tendenciákra, nézetekre. Erre az egyik legutóbbi kísérletet a 168 Óra munkatársa, Bokor László tette Vaskereszt és selyemzsinór c. cikkével (az online verziót lásd itt), melynek témája a szerző gyanúja szerint nácibarát elhajlással gyanúsítható, Kurt Rieder és Torrente del Bosque álneveken író Géczi Zoltán munkássága, tágabb értelemben pedig magyar (had)történeti témájú ponyvairodalom.
(Az első rész itt olvasható.)
A „Kék Kanál” fedőnevű tervet az Egyesült Államok Déli Parancsnokságán (USSOUTHCOM) vetették papírra, de 1989 végén a 18. légideszant-hadtest tisztjei, akikre a majdani kivitelezés feladata hárult, a gyorsan változó politikai helyzet ismeretében jelentős módosításokat hajtottak végre azon. Tudták, hogy a hadművelet során az FDP reguláris egységei nem jelentenek majd különösebb fenyegetést – annak ellenére, hogy az 1989. októberi puccskísérlet során bizonyították a főparancsnokuk iránti hűségüket. Viszont számolniuk kellett a lehetőséggel, hogy a panamaiak elegendő ideig feltartóztatják majd a támadókat ahhoz, hogy a Noriega által mozgósított FDP zöme bevegye magát a dzsungelbe és ott gerillaháborút kezdjen, melynek következtében az egész ország káoszba és kezelhetetlen banditizmusba süllyed.
A Civil Rádió munkatársai, ígéretükhöz híven, két hét erejéig elérhetővé tették a rádió honlapján "Konstruktív bizalmatlanság" c. műsoruk tegnapi adásának hanganyagát, melynek Rammjaeger83 és SchA voltak a vendégei:
Utolsó kommentek