A feminista tollforgatók által már ezerszer elátkozott patriarchátus egyik utolsó bástyája is nemrég a porba omlott a tengerentúlon: Robert Gates amerikai honvédelmi miniszter  még februárban jelentette a törvényhozásnak, hogy a többi fegyvernem példáját követve immár a haditengerészet tengeralattjáró-flottája is be fog engedni női önkénteseket a soraiba. Mivel a honatyák részéről nem volt ellenvetés, április végén hivatalosan is  véget ért a szebbik nem képviselőire vonatkozó tilalom.

Ahogy azt már itt a KatPolon is említettük, az elmúlt hónapok sok-sok látványosságot tartogattak a nukleáris leszerelés iránt érdeklődők számára, melyek sora korántsem ért még véget. Az események árnyékában azonban megbújik egy állam, amely nem csak hogy meglehetősen nagyívű nukleáris ambíciókkal bír, de egyes - aligha figyelmen kívül hagyható - jelek szerint egyenesen atomfegyver megszerzésére törekszik.

Ez az állam nem más, mint Brazília, helyzete pedig az iráni atomprogram körül állandósult felhajtásnak és az Atomsorompó egyezmény jövőjét illető vitának is sajátos metszetét adja.

Ma megint konzerv recenzió a menü - a Svéd Védelmi Kutatóintézet számára még 2010. márciusában írt az amerikai légierő nyá. ezredese, Sam Gardiner egy tanulmányt a halhatatlan slágertémáról, az Irán elleni izraeli légicsapásról és lehetséges következményeiről. Az ezredes lényegében történelmi események, Izrael, USA és Irán megnyilatkozásai, sajtóhírek, elemzések, és amerikai diplomáciai és háborús szimulációk alapján állított fel egy forgatókönyvet a konfliktus valószínű kibontakozásáról. Tessék észben tartani, hogy ez csak egy korlátozottan megbízható előrejelzés, jobban megalapozott, mint egy Tom Clancy regény, de akkor is csak spekuláció. Az alábbi cikk a tanulmány tömör összefoglalása, a saját vélemény dőlt betűvel szerepel.

A blogon ugyan már többször volt szó arról, hogy korunk meghatározó háborúiban nem a technológiai fölény játssza/fogja játszani a döntő szerepet, nemrég azonban napvilágot látott egy hír, ami nem csupán az autóstérkép kezelésére képtelenek és a sarki kocsmáig is GPS-jel alapján közlekedők számára lehet érdekes.

A Győzelem Napja mostanában gyakran szolgál újdonságokkal szolgált a Vörös téren. Két évvel ezelőtt nehézfegyvereket is felvonultattak az ilyenkor szokásos díszszemlén - 1990 óta először - és akkor debütáltak az orosz hadsereg új egyenruhái is, tegnap pedig példátlan módon a nyugati szövetségesek, Lengyelország és a volt szovjet tagköztársaságok katonai egységekkel is képviseltették magukat, így megemlékezve a második világháború idején tett közös erőfeszítésekről. Ráadásul ez volt a legnagyobb vörös téri díszszemle a Szovjetunió felbomlása óta, mivel több mint 10 ezer katona, 160 harcjármű és 127 katonai repülőgép ill. helikopter vett rajta részt. (folyt.=>)

Korábbi cikkünkben már szó volt rendőrség jelenleg rendszerben lévő egyenruháival kapcsolatos minőségi kifogásokról. A lakosságot - és az egyenruhák viselőit is - egyik leginkább megosztó ruhadarab a fejfedő (nyári szolgálati sapka) volt. A 2009. május 1-jén kiadott öltözeti szabályzatban a rendőrségi ruhatár számos új elemmel bővült, ilyen volt az új tányérsapka is. Az utóbbi hetekben az utcán is megjelent ez a viseleti darab. A korábban is meglévő minőségi problémákból ugyanakkor úgy tűnik, továbbra sem sikerült kilábalni.

Irak sejtelmessége 2003. március 20-a óta nagyban átalakult.  Vegyük csak Bagdad példáját. Az 1001 éjszaka Bagdadja, az Abbászida birodalom központja manapság inkább csak az IED-k és VBIED-k kapcsán tűnik fel napjainkban (és ezt is egyre ritkábban).

Ugyanakkor két láthatatlan világ is kialakult ezzel párhuzamosan: az iraki és az amerikai, amelyeket nem lehet látni a hírekben. Az alábbiakban az amerikai katonák által készített videókat fogunk bemutatni, amik a háborút egy másfajta alulnézetből mutatják be.

FIGYELMEZTETÉS: Csak 18 éven felülieknek, erős idegzettel! Mosógépjogi aktivistáknak nem ajánlott!

Az 1992-ben létrehozott önálló Oroszországi Fegyveres Erők egyenruháit már több oldalról is érintettük. Nem esett azonban részletesebben szó az orosz fegyveres erők kinézetét az elmúlt másfél évtizedben meghatározó, 1994-ben bevezetett egyenruhatípusról. Ez az uniformiscsalád volt hivatott meghatározni a Szovjetunió szétesése után létrejövő Orosz Föderáció fegyveres erőinek arculatát.  Az egyenruhák döntéshozók által meghatározott céljai: az állam szimbólumainak megjelenítése, a viseletek modernizációja, a Nagy Honvédő Háborús katonai hagyományok megjelenítése, valamint a többi ország katonai viseleteitől való elkülönülés. Mindenkinek ismerős lehet az olívzöld, nyugatos szabású, egyszerű uniformis, vagy a parabolatányér-szerű tányérsapka. Angyalbőrben rovatunk legújabb cikkében az orosz hadsereg jelenlegi, kivonás alá kerülő egyenruháit tárgyaljuk.

Általában a nagyon gyenge, erőltetett sztorik kezdődnek így. Ez is az, de a levelet nem mi, hanem jemeni síita lázadók fogták el. (folyt.)

By Rammjaeger83 & SchA

Az emberek a történelem hajnala óta vívják háborúikat, és azóta merítenek ihletet a küzdelemhez különféle mitikus harcosok hőstetteiből. A görög Akhilleusz és Herkules neve valószínűleg ismerősen cseng minden olvasó számára,  de szinte minden valamire való népnek megvan a saját hőse, aki egy csapással tucatnyi ellenfelét küldte a másvilágra. Azonban kevesebben tudják, hogy efféle legendás hősök - akik a valóságban soha nem éltek - nem csak az ókorban születtek, hanem a XX. század is kitermelt belőlük párat, és bizony már a XXI. században is megszületett a modern háborús mitológia első alakja. Az embereknek ma is ugyanúgy szüksége van példaképekre, akitől retteg az ellenség, vagy démonokra, akiket okolni lehet a kudarcért. Ma a modern idők mitikus katonáiból mutatunk be hármat: