Az Írországban régóta népszerű viccek közül az egyik egy angol megszálló katonáról szól, aki szuronyával keresztüldöfi az idegen uralom ellen tiltakozó ír prolit, aztán a forma kedvéért hangosan összeszidja és jól bele is rúg néhányat, miközben a szerencsétlen kivérzik az árokban. Utolsó erejével a haldokló pápista még megkérdezi: "miért haragudtok ránk ennyire?", mire az angol lehajol és a fülébe súgja: "te disznó, sosem fogjuk megbocsátani nektek, amit veletek tettünk".

Kb. erre a kedélyes párbeszédre emlékeztettek a többségében ingerült és utálkozó internetes reakciók, amelyek az átlagemberek részéről az elmúlt héten itthon érkeztek A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban - Levéltári dokumentumok 1941-1947 című (itt is megrendelhető) kiadvány megjelenésére. A címet nagy rosszindulattal sem nevezhetjük szenzációhajhásznak, és a rövid kommentártól eltekintve a mű lényegében nem más, mint összesen négy orosz archívumból származó, a közönség elől eddig elzárt 185 hivatalos dokumentum gyűjteménye, márpedig az efféle csontszáraz nyelvezetű anyagok közös ismertetőjele, hogy tartalmuktól függetlenül az utca emberét legfeljebb ásításra ingerlik. Főleg akkor, ha kb. 70 évvel ezelőtt gépelték papírra azokat.

Rammjaeger83 & SchA

London mára az ott dolgozó kitántorgók révén a második/ötödik (aligha vette bárki is a fáradságot, hogy pontosan utánanézzen, hanyadik) legnagyobb magyar várossá vált, így ha valaki rokonokat, ismerősöket látogat odakint, vagy az unortodoxia elől a ködös Albionba menekülve éppen belevág pizzasütő/biciklis futár/stb. karrierjébe, annak javasoljuk, hogy mindenképpen látogasson el a RAF londoni múzeumába. Tömegközlekedéssel is kiválóan megközelíthető (Északi vonal, Edgware ág, Colindale állomás), a belépés pedig díjtalan, így megmaradnak a fontok egy esti pub meglátogatására, ahol a nap élményeitől megihletve ki lehet beszélni, hogy végül is a Spitfire vagy a Bf-109 volt-e a jobb gép. Az alábbi, 2009-ben készített képeket a blog.hu berkeiben vacsad néven futó olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre, melyért ezúton is köszönetet mondunk neki. 

"Most már bátran nézhetünk elébe minden orosz harckocsitámadásnak. Magyar szívvel és harcias akarattal, bízva katonai erényeinkben és jól kiépített védelmi rendszerünkben várjuk az orosz támadást. Ha kedvük van, jöjjenek. Ha komolyan támadnak, akkor majd meglátják, hogy milyen erősek vagyunk." - Vitéz Szabó László vezérőrnagy, a 7. könnyűhadosztály parancsnoka, 1943. jan. 9.

"A szovjet erők nagy lendülettel elindított támadásai a magyar és német csapatok ellenállása következtében ki sem bontakozhattak. A magyar arcvonal egyetlen pontján betört ellenséges csapatokat már a támadás megkezdésének másodnapján megsemmisítették." - Pesti Hírlap, 1943. jan. 16.

Minden bizonnyal a kedves olvasó is emlékszik a cikkek, visszaemlékezések, elemzések kisebb garmadájára, amely nemrég a 70. évforduló alkalmából a doni katasztrófáról megjelent szerte az itthoni médiában (lásd pl. itt). Az a fajta időszak ez, amikor az egyébként többnyire mellőzött történészeket is felkeresik a sajtó munkatársai, hogy ugyan mondjanak már az adott témáról néhány értelmes dolgot. Így aztán elég világos képet alkothatunk arról, mi a mai általános megítélése a szerencsétlen sorsú 2. honvédhadsereg történetének. De hogyan tálalták ezt akkor, a történtek idején? Mivel a brit háborús propaganda kapcsán egy kommentelő felhívta a figyelmünket a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményére, amely a Neumann Nonprofit Kft. jóvoltából online is megtekinthető digitalizált formában, úgy döntöttünk, utánajárunk.

Egy kedves olvasónk jóvoltából ma újabb címmel bővülhet a világ hadimúzeumait bemutató sorozatunk. Következzen tehát néhány kép a nagy német román uralkodóról, I. Ferdinándról elnevezett bukaresti hadtörténeti múzeum különlegességeiről. A képanyag mennyisége talán nem eget rengető, de kárpótol ezért néhány különösen figyelemre méltó darab. A képek nagyobb méretben (gyengébbek kedvéért) rákattintás után tekinthetőek meg.

5.g & CN & NagyH & Rammjaeger83 & SchA

Tapasztalataink szerint nemcsak kis hazánkban, de a nyugati világban is népszerű tévhitek alakultak ki a hagyományos hadviselésről, elég csak az ezzel kapcsolatos közbeszédben etalonnak számító II. világháborúból eredő általánosításokra gondolni. A mai bejegyzésben ezekből szedtünk csokorba és vizsgáltunk meg közelebbről néhányat.

A harmadik nankingi múzeum, melyet blogunkon tárgyalunk, nem hadimúzeum, ugyanakkor a második japán-kínai háborúhoz (1937-45) szorosan köthető eseménysort tárgyal. Egyfelől a múzeumnak kevés a közvetlen hadi vonatkozása, hisz az akkori kínai fővárosért 1937-ben rövid ideig folytak harcok. Másfelől viszont a japán hadsereg által a város lakóin végrehajtott módszeres mészárlás a modern kínai történelem egyik legnagyobb traumája, a nemzeti megaláztatás egyik szimbóluma és a japán-kínai kapcsolatok be nem hegedt sebe. A mészárlás ténye, annak japán hivatalos források általi maszatolása az elmúlt évtizedekben a japán-kínai kapcsolatokat folyamatosan megterheli, és a két ország közötti konfliktusok során újra és újra felszínre kerül. A kínai közgondolkodásban Nanking meggyalázásaként ismert, szinte napra pontosan 75 évvel ezelőtt véget ért borzalmakat bemutató múzeum megrázó kiállítás, síremlék, emlékmű és tisztelgés is egyben a hat-nyolc hét alatt meggyilkolt, 300 ezer főre tehető áldozat előtt.

A közel-keleti forradalmak és polgárháborúk nyilván jóval izgalmasabb témát jelentenek, mint azt figyelni, hogy éppen hány halászhajó legénységét tartják fogva gumicsónakokban keménykedő kelet-afrikai kalózok. Ettől függetlenül azonban a szomáliai önkényes hajófoglalók felemelkedése és hanyatlása is szolgálhat némi tanulsággal a nemzetközi beavatkozások hatékonyságának tekintetében. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy Kelet-Afrikában egy időre befellegzett a kalózok aranyéletének. Egy „Big Mouth” mozgalmi nevű (polgári nevén Mohamed Abdi Hassan) helyi szinten hírhedt kapitány például a visszavonulásnak is megadta a módját: sajtótájékoztatón jelentette be, hogy jó útra tér.

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorában vendégszerepel szerkesztőnk, SchA, a beszélgetés témája pedig a szíriai polgárháború 2012 májusa óta bekövetkezett fejleményei voltak. A felvétel 2012 decemberében készült, ezért előfordulhat, hogy egyes elhangzott kijelentések ma már nem aktuálisak. A műsor február 2-án, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: a hanganyag itt elérhető

UPDATE: a hanganyag új linken érhető el

Oroszország idén végleg megszabadul hadseregének T-62-es harckocsijaitól, adta hírül az Izvesztyija. Az hadsereg-modernizációs tervek keretében Moszkva felszámolja a még mindig több mint 900 db-ból álló járműállományát, melyet a legtöbbet harcolt orosz gyártmányú harckocsiként tartanak számon. A közelmúltbeli botrányok által megtépázott orosz védelmi minisztérium lépése a hadsereg modernizálásának hosszú folyamatába illik.

A T-62-es harckocsi tervezése 1957-ben indult, miután hamar kiderült, hogy a T-55-ös változat 100 mm-es ágyúja nehezen lenne képes átütni nyugati társai, a Centurion illetve az M48 Patton páncélzatát. A nyizsnij tagili Uralvagonzavod Leonyid Karcev vezetésével működő tervezőirodája 1959-ben rukkolt elő a prototípussal. A 40 tonnás, 650 km maximális hatótávolságú, U5TS 115 mm-es ágyúval, 7,62 mm-es PKT géppuskával és  12,7 mm-es DSKM légvédelmi géppuskával ellátott közepes harckocsi sorozatgyártása 1961-ben indult be, majd még ugyanabban az évben rendszerbe is állították. 

“World War II armor is the kind of thing that cheers me up when I'm down.”

/War Tard/

A franciaországi Saumur városában található a világ legnagyobb páncélosmúzeuma. Gondolva azonban azokra a kedves olvasóinkra is, akik valamiért még ennek hallatán sem indulnak kapát-kaszát eldobva Saumur felé, hadimúzeumokat bemutató sorozatunk keretében - a kiállítás méretére való tekintettel rendhagyó módon két részletben - itt a KatPolon is teszünk egy (feltehetőleg eleve kudarcra ítéltetett) kísérletet a kivételes élmény átadására. Az első részben kedves olvasóink bepillantást nyerhetnek a múzeum történetébe és megismerkedhetnek a világháborús gyűjtemények néhány érdekesebb darabjával. A teljes galéria a cikk végén található.