Sorozatunk előző részében bemutattuk Bulgária helyzetét a Varsói Szerződésben, majd a rendszerváltást követő biztonságpolitikai dilemmáit, illetve euroatlanti integrációjának lépéseit. Emellett szóltunk a legfontosabb, a bolgár honvédelmet meghatározó dokumentumokról és a védelmi költségvetés alakulásáról is. Az eddig megszokott vonalat követve a következőkben elsősorban a bolgár haderő szervezetéről, felszereléséről és nemzetközi szerepvállalásáról lesz szó.

A honvédelem szervezete

A bolgár honvédelem legfelsőbb koordináló szerve természetesen a védelmi minisztérium. Az egyesített erők nemrég felállított parancsnoksága ennek alárendeltségében működik, mely koordinálja a három haderőnem (szárazföldi erők, légierő, haditengerészet), valamint a logisztikai csapatok munkáját. Az átalakításokat megelőzően a bolgár honvédelmi igazgatás meglehetősen nagy létszámú, 3 ezer főt meghaladó volt, mely mostanra a sokkal reálisabb 750 körüli értékre csökkent.

Az 1998-2000 közötti, egyre kuszábbá váló orosz politikai és gazdasági viszonyok komolyan megkérdőjelezték az orosz állam effektív működését, a gazdasági válság pedig Moszkva nagyhatalmi potenciálját és tekintélyét vonta kétségbe. A 2000-ben hatalomra került Putyin elnök egyik legfontosabb célja éppen az orosz nagyhatalmiság és belső stabilitás együttes helyreállítása volt, és ebben a korábbinál hangsúlyosabb szerepet kaptak a fegyveres erők. Putyin első lépésben szakított a Jelcin által kialakított, kusza és egyre inkább diszfunkcionális, különböző elnöki irányítású intézmények horizontális, egymást ellenőrző modelljével (mely a titkosszolgálatoktól a védelmi szektoron át a hadiiparig kiterjedt) és egy vertikális, centralizált irányítási struktúrát alakított ki.

A közelmúltban indított/folytatott cikksorozatok, többrészes cikkek burjánzásával blogunk eredetileg kiötlött felépítése belátható módon egyre kevésbé felel meg a kívánalmaknak, ezért úgy döntöttünk, a korábbi kiegészítések, módosítások után megérett az idő az első érdemi megújulásra.

Grodin & Rammjaeger83

A Varsói Szerződés és a NATO kötelékét egyaránt megtapasztalt közép-európai államok haderőit és védelempolitikáját bemutató sorozatunkban a 2014-es év méltó üdvözlése gyanánt ma Bulgáriát vesszük górcső alá, amely a szó szűken vett értelmében Lengyelország mellett szintén nem tartozik a szomszédaink közé. Alighanem ezzel magyarázható e két ország általános hazai megítélésének azonossága: összességében baráti a viszony, csak sajnálatos módon közénk ékelődött egy "kellemetlen" ország. De ennél azért több történelmi párhuzamot lehet említeni Bulgária és kis hazánk között, sőt alighanem többet, mint bármelyik másik környékbeli állam esetében.

Hatvanhat éve, Khisas egy csendes falu volt a Hula-völgyben, Nyugat-Galileában. Lakosait pár száz muszlim, és körülbelül száz keresztény adta. 1947. december 18-án éjjel egy Palmach különítmény tört rá a mit sem sejtő lakosokra Yigal Allon vezetésével, és válogatás nélkül lövöldözni kezdett. Ez még nem jelentett különösebb újdonságot az évtizedek óta tartó összecsapásokban a palesztinok és a zsidó telepesek között, azonban a támadás egy új elemet is tartalmazott: a palesztinok házainak lerombolását. Számos felrobbantott ház, 15 halott, köztük 5 gyerek jelzi, hogy megkezdődött a palesztin lakosság szisztematikus elűzésének első szakasza. Ismertebb nevén megkezdődött a Nakba. 

5.g & Rammjaeger83 & SchA

"Hálát adunk Istennek, hogy az ellenségeink idióták."

/Mahmud Ahmadinezsád, 2006/

Blogunk játékos vetélkedővel kedveskedik a karácsonyi ünnepkör mézes-mázas külsőségeitől megcsömörlött mindazon olvasóink számára, akik a szeretet ünnepén sem kívánják nélkülözni a gyűlölet hétköznapjainak hangjait. Ebben pedig ki más is lehetett volna segítségünkre, mint a világ legnépszerűbb konfliktushalmaza, a közel-keleti kérdéskör szereplői és az ő elvetemültnél elvetemültebb gondolataik.

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten egyik szerkesztőnk, 5.g ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendége lesz. Az atomfegyverkezést az átlagember rendszerint a "szuperhatalmakkal" kapcsolja össze, ebben az adásban mégis inkább olyan államok - a téma aktualitása miatt elsősorban Irán - nukleáris programjairól és a mögöttük meghúzódó politikai megfontolásokról lesz szó, melyek nem tartoznak ebbe a kategóriába. A beszélgetés ezenkívül kitér a hordozóeszközök fejlesztésére és annak kihívásaira, a nagyhatalmak hozzáállására az atomfegyverek világméretű terjedéséhez, továbbá a feltörekvő államok erre adott reakcióira. A műsor november 30-án, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Jó szórakozást!

UPDATE: letölthető a hanganyag

proletair & Rammjaeger83

A II. világháború után a hadseregek vezetői jól látták, hogy bizony az "elmúlthatév" alatt sok minden megváltozott. Minden hadseregnél elkezdték csökkenteni a létszámot és a haditechnika mennyiségét, ezzel szemben viszont rohamtempóban kezdtek hozzá a technika tökéletesítéséhez. Volt miből meríteni, egyrészt a híres német terveket gondolták tovább, másrészt a saját agytrösztjeik is még teljes fordulaton dolgoztak. A hidegháború évei alatt is számos harci repülőgép készült, és ezek között is akadt olyan, ami nem abban a szerepkörben tündökölt, mint amire tervezték. A megtervezett gépeket nem lehetett mindig háborús környezetben tesztelni (szerencsére), így néha csak megkésve derült ki, hogy nem lesz arra jó, amire kitalálták. És előfordult persze olyan is, hogy nemcsak egy repülőgép feladatkörét, hanem egy egész doktrínát képes volt átírni egy jól sikerült légvédelmi rakétarendszer. A következő felsorolásban az első részhez hasonlóan olyan repülőgépekről lesz említés, amelyek vagy az eredeti feladatkörük helyett másban remekeltek, vagy teljesen más feladatkörre is áttervezték őket, hogy aztán ezek mégis rácáfoljanak a hozzájuk fűzött reményekhez.

Ha Marton és Wagner urak tudományos publikációitól eltekintünk, sajnos tudomásunk szerint nem lehetett elmondani, hogy akár mi, akár az ismeretségi körünkbe tartozó és biztonságpolitikával foglalkozó hazai bloggerek nyomtatott formában is folytatták volna a közönség tájékoztatását ebben a témakörben - egészen mostanáig. Bizonyára már több olvasónk értesült róla, a többiek kedvéért pedig itt is beharangozzuk, hogy tiboru, a Konteóblog szerzője, akivel mi is interjút készítettünk már, nemrég érdekes kötetet produkált Konteó 1: Harminc válogatott összeesküvés-elmélet címmel, melyről bővebben itt is lehet tájékozódni. Mivel kifejezetten biztonságpolitikai témákról is olvashatunk benne, és bloggeri szolidaritás is van a világon, a könyvet csak ajánlani tudjuk minden kedves olvasónknak. Budapesten, a megyeszékhelyeken és általában a nagyobb városokban már kapható az Alexandra és Libri könyvesboltokban, továbbá megrendelhető a Göncöl Kiadótól, a Bookline-on és a Garmada honlapján is. Jó szórakozást kívánunk hozzá!         

proletair & SchA

Egy legenda születése

A katonai pilóták kiképzése drága dolog. A második világháború után a katonai repülőgépek fejlődése elképesztő méretű volt, és a leendő pilótákra egyre nagyobb feladat hárult. Az egyre modernebb, egyre gyorsabb és legfőképpen egyre drágább repülőgépek jól képzett pilótákat igényeltek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a modern harci repülőgépek mellett modern kiképzőgépekre is szükség lesz. A világ a hidegháború éveit élte, a katonai fejlesztésekre rengeteget költöttek. Előtérbe kerültek a sugárhajtású harcigépek, és emiatt a sugárhajtás megjelent a kiképzőgépeken is. Ez a töretlen fejlődés nagyjából a '70-es évekbeli olajár-robbanásig tartott. A nagyobb repülőgépgyárak ekkor kezdtek foglalkozni a gazdaságosabb és olcsóbb kiképzőgépek fejlesztésével. Ez történt Brazíliában is, és ezek az igények segítették világra az egyik legsikeresebb brazil repülőgépet, az Embraer EMB-312 Tucano-t. De ne szaladjunk annyira előre, és pillantsunk bele egy kicsit a múltba, hogyan is kezdődött mindez.