Hosszú, feszültséggel teli időszak után - amellyel részben már a perpillanat szünetelő kínai történelmi sorozatunkban is foglalkoztunk - 1937-ben nyílt háború tört ki a nemzeti Kína és az imperialista Japán között Pejping (a mai Peking) térségében; a harc augusztus 13-án átterjedt Sanghaj környékére is, amely Kína legfontosabb ipari és kereskedelmi metropolisza volt. A városban és a környező településeken három hónapig folyt a véres küzdelem, ahol a kínaiak a létszámukkal próbálták ellensúlyozni technológiai hátrányaikat, sikertelenül, így október 26-án elkezdték a visszavonulást.

A megtört kínai morál, illetve az érdektelen nyugati közvélemény inspirálása érdekében Kína Generalisszimusza, Csang Kaj-sek úgy döntött, a 88. hadosztály németek által kiképzett és felszerelt elit katonái közül az életben maradtak egy részét hátrahagyja egy hősies utolsó helytállásra. Az ő történetüket mutatja be a The Eight Hundred című 2020-as kínai film, amely a KatPol Kávéház mai adásának témája Enz és Rammjäger83 részvételével.

A szárazföldi Kínában teljes ipar épül az ún. hazafias filmekre, amelyek az 1937-45 közötti második kínai-japán háború eseményeit mutatják be (ezzel az időszakkal a 34. adásban is foglalkoztunk). Ezek a filmek általában kizárólag belföldi használatra készülnek, a japánokat pedig kivétel nélkül vérszomjas, buta vademberekként ábrázolják, a főszereplők pedig általában Mao elvtárs szavaitól és a hazaszeretettől fűtött hős kommunisták, akik eszükkel és kitartásukkal a japánok fölé kerekednek. Ez a jól bevett recept külső szemlélő számára meglehetősen bugyuta, nevetséges jeleneteket eredményez, amelyek olyan élményt nyújtanak, mintha kereszteznénk a Bors című hazai sorozatot a Rambo-filmek látványvilágával.

A kínai kultúrpolitika meglehetősen rosszul viseli, ha ettől a recepttől eltérnek. A nankingi mészárlást bemutató 2009-es City of Life and Death például nagyon nehezen kerülte el a cenzorok haragját, ugyanis a kínaiak szenvedése iránt nem közömbösként, sőt kifejezetten szimpatizálóként ábrázolt egy japán tisztet, aki a kegyetlenkedések borzalmait átélve inkább öngyilkos lesz. A The Eight Hundred sok szempontból tovább ment ennél, ugyanis nemcsak egyszerű katonaként ábrázolják a japánokat, a szokásos negatív, dehumanizáló vonásokon kívül, de maga a hadi esemény is, amit bemutat, kizárólag a nemzeti hadsereghez kötődik. Ugyan a kínai történetírás az elmúlt évtizedekben átértékelte a kínai-japán háború időszakát, és már elismerik a polgárháborút 1949-ben elveszítő Koumintang (a Nemzeti Párt) érdemeit, a filmekben elsősorban a kommunisták hadi érdemeit szeretik hangsúlyozni.

A film sorsa ezt jól tükrözi: 2019-ben akarták bemutatni a sanghaji nemzetközi filmfesztiválon, de ideológiai okokból erre mégsem került sor, és a cenzorok mintegy évig elhúzták az otthoni megjelenést, amely így a koronavírus-járvány kellős közepére, 2020. augusztus 21-én jelent meg. Széleskörű reklámról persze szó sem lehetett. A kritikák között ott volt, hogy „nem mutatták be az osztályelnyomást a Kuomintang erőkön belül, se a tisztek romlottságát és a nép kegyetlen elnyomását”, valamint, hogy az alkotás általánosságban túlságosan is barátságos volt a nemzeti hadsereggel és a köztársaságiakkal. A végső változatban fellelhető a cenzorok munkája, így például a zászlófelvonáskor gyanúsan hiányoznak a köztársasági (mai tajvani) zászlót mutató közeli felvételek. Minden próbálkozás ellenére azonban az alkotás az év legsikeresebb kínai filmje lett, leuralva a hazai filmpiacot.

Nemcsak ezen újszerű hozzáállás miatt érdemes azonban megnézni ezt a filmet. Hanem azért is, mert néhány túlzó esetet leszámítva alapvetően pontosan ábrázolja a kínai-japán háború borzalmait, ahogy szép reményű fiatalok a kegyetlen háborús valóság áldozataivá válnak. A filmnek nincs tradicionális értelemben vett főszereplője, nincs hős, aki megmenti a napot, ellenséges katonák hordáit lemészárolva. Katonák vannak, akik együtt harcolnak és halnak meg, de a film szinte egyáltalán nem dicsőíti a háborút, sőt kifejezetten elítéli azt. A legtöbb időt olyan sorozottakkal töltjük el, akik csak menekülni akarnak, a saját életüket mentve.

A film ezen kívül bemutatja azt is, mennyiben más egy politikus és egy katona hozzáállása a háborúhoz. Összességében véve elmondható, hogy a szép látványvilág, a pörgős akciójelenetek mellett a film üzenete is nagyon érdekes és elgondolkodtató, és a második világháború egy kevéssé ismert előzményének egyik véres fejezetét mutatja be, így az ezen időszak iránt érdeklődőknek mindenképp ajánlott alkotás.

Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig elérhetőek itt. Jó szórakozást!    

A témához kapcsolódó videók:

• zenei aláfestés itt és itt 
• a "kínai Sztálingrád" 
• sorozat a raktárépület ostromáról