1945. augusztus 17-18. során néhány japán vadászpilóta az élet egy új, számukra bizonyára kevéssé ismerős területén tette próbára magát, amikor is saját értelmezés szerint, önszorgalomból érvényesítették a nemzetközi jog előírásait. Noha utasítást kaptak a további akciók beszüntetésére, úgy döntöttek, a haza egén nem fogják eltűrni amerikai repülőgépek jelenlétét, amíg a császárság képviselői hivatalosan alá nem írják a megadást elrendelő dokumentumokat. Az elhatározásnak megfelelően légi fényképezést végző, B-32 típusú bombázókat támadtak meg Tokió felett, melynek folyományaként Anthony J. Marchione őrmester életét vesztette. Ő volt a 2. világháború utolsó amerikai áldozata; bajtársai számára ezzel az incidenssel a harcok a Távol-Keleten is véget értek, következő és teljesen eltérő jellegű feladatukat Japán megszállása jelentette.
Ezzel szemben a Szovjetunió fegyveres erői még csak ezekben a napokban lendültek mozgásba 2. világháborús szereplésük két utolsó terepén, Dél-Szahalinon és a Kuril-szigeteken. Ázsiai erőfeszítéseikre a legészakibb japán fősziget, Hokkaidó részleges (ideális esetben teljes) birtokbavételével kellett volna feltenniük a szocialista diadal koronáját, de a főparancsnokság végül ejtette az elkeseredett harcokkal kecsegtető elgondolást. Ezekről a megvalósult és meg nem valósult, összességében nagyrészt elfeledett hadműveletekről folyt a beszélgetés a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának legutóbbi, 141. adásában egyik szerkesztőnk, Rammjaeger83 közreműködésével. A hanganyag innen tölthető le, testvérblogunkon pedig itt olvasható a téma rövid összefoglalása.
A Hokkaidóra vonatkozó terv alighanem csak az alternatív történelem rajongói számára lehet érdekes, a szovjetek szerepvállalása az ázsiai hadszíntéren inkább a védelempolitika lehetséges buktatóira irányíthatja rá a figyelmet, emlékeztetve a közönséget arra, hogy a „győztes” és „vesztes” jelzőket csak kellő mérlegelés után érdemes utólag osztogatni. A Vörös Hadsereg a megszokottnál több körültekintéssel és hozzáértéssel hajtotta végre feladatait, melyeket diplomáciai machinációk sora és gondos logisztikai előkészítés előzött meg, ennek dacára a győzelemből hosszú távon realizált politikai előnyök elég korlátozottra sikeredtek. A hatalmi pozíciókat, melyeket Kínában még 1905-ben veszített el a cári birodalom, a szovjet vezetés már nem tudta visszaszerezni, és Japánban sem tudott szert tenni saját megszállási zónára, amely a nagyhatalmi státusz újabb záloga lehetett volna. Nem egészen 20 évvel az események után pedig már egy nyíltan ellenséges óriásállammal kellett számolni az Amur másik partján.
Jó szórakozást!
Utolsó kommentek