Egy twitter-jelentés erejéig mi is megemlékeztünk róla, hogy valamikor 2011 januárjában először emelkedett levegőbe a Chengdu J-20-as, amely a Népi Felszabadító Hadsereg Légierejének lopakodója /alacsony észlelhetőségű vadászgépe/csodafegyvere (a vita még tart, az alapján a pár gyenge felbontású kép meg videó alapján egyelőre nem könnyű eldönteni) – lesz valamikor 2017-2020 körül. Rossz nyelvek szerint a tesztrepülést nem véletlenül időzítettek a Gates amerikai védelmi miniszter látogatása előtti napokra (a kínaiak persze tagadják). De mi köze ennek az egykori Jugoszláviához, pláne a magyarokhoz?
Nos, a horvát hadsereg akkor vezérkari főnöke, Davor Domazet-Loso admirális azt állítja, hogy a Szerbia 1999-es NATO-bombázása során lelőtt F-117A darabjait szorgos kínai kezek gyűjtötték, dobozolták és szállították haza, nagy segítséget nyújtva ezzel a majdani J-20-ason dolgozó, nem kevésbé szorgos elvtársaiknak.
Mint ismeretes, 1999. március 22-én (a rambouillet-i tárgyalások sikertelenségét követően) a NATO megindította az Allied Force fedőnevű stratégiai légi hadműveletet amely június 11-ig tartott és célja az akkor még Jugoszláv Szövetségi Köztársaság néven futó, Milosevics vezette állam megrendszabályozása volt. Amint az egész délszláv konfliktus (a nemzetközi jogi megfontolásoktól kezdve az albán szervkereskedő maffiáig), ez a hadművelet is bővelkedik érdekes apróságokban és nem-annyira-apróságokban. Ezek közül most két, a PLAAF (amelyről egyébként már részletesen írt Rammjaeger kolléga itt és itt) legújabb tagja szempontjából jelentős eseményre hívnánk fel a figyelmet.
Az első ilyen esemény a már emlegetett Nighthawk 1999. március 27. éjjeli lelövése, amelyet méltán nevezhetünk az egyébként meglehetősen egyesélyes háború legnagyobb szerb hadisikerének és egyik legnagyobb sajtószenzációjának. Ez a siker a szerb légvédelem egyik (Belgrád védelmében ma is 24 órás szolgálatot teljesítő) „Nyeva” lérakütegének köszönhető, melynek parancsnoka nem volt más, mint a magyar nemzetiségű Dani Zoltán (akkor még) alezredes. Hogy pontosan hogy s mint zajlottak az események, hogyan sikerült a gépet lelőni, arra itt most nem térnénk ki részletesen, számos cikk és interjú született már ezzel kapcsolatban mind magyar mind angol nyelven (l. a bejegyzés végén). Az mindenesetre biztos, hogy ez a szerbiai eset a csökkentett észlelhetőségű vagy „lopakodó” repülőgépek első és mindeddig egyetlen, igazoltan ellenséges tevékenység miatt elszenvedett vesztesége.
Térjünk inkább rá a háború másik nagy sajtószenzációjára, nevezetesen arra, mikor néhány eltévedt amerikai JDAM bombának május 7-én sikerült telibe találnia a belgrádi kínai nagykövetséget, megölve a követség három munkatársát. A felháborodott kínai vezetés és közvélemény természetesen hatalmas balhét kerekített az ügyből. Az USA egyszerűen azzal védekezett, hogy elavult volt a térkép ami alapján a bevetést megtervezték. Hát mit mondjak, ez már tíz éve is nehezen védhető álláspont volt... Később aztán a CIA akkori igazgatója, George Tenet egy kongresszusi meghallgatáson azt vallotta, hogy az egész háborúban ez volt az egyetlen olyan bevetés, amelyet a Cég készített elő és szervezett meg. Ennek (is) köszönhetően persze rengeteg feltételezés kapott lábra a támadás valódi célját illetően (az egyes elméletek részletes kifejtését ajánlanám ezúton is a kollégák figyelmébe). A legvalószínűbb verzió szerint egy, a NATO fegyverrendszereken belüli és azok közötti kommunikációt, a műholdvezérlésű rakéták és bombák működését stb. éberen figyelő (és a Milosevics-rezidenciával aktívan kommunikáló) kínai SIGINT (kb. elektronikus jel-hírszerző) egység szúrt szemet az amerikaiaknak. Egy másik verzió szerint maga Milosevics járt aznap a követségen és a támadás célja az ő likvidálása volt- apró szépséghiba, hogy addigra Elvis a célpont már elhagyta az épületet. Számunkra azonban most a harmadik verzió a legérdekesebb. Eszerint az amerikaiak megtudták, hogy egyrészt a szerbek átadták az F-117-es darabjait a kínaiaknak, másrészt kínai ügynökök felvásárolták a kisebb darabokat azon derék parasztoktól, akiknek a földjén landolt ilyesmi (nyilván a kínaiaknak dolgozó helyiekről van szó, de ez akkor is vicces lehetett). Az így megszerzett értékes színesfémet aztán ideiglenesen a követségen tárolták, a támadással pedig az amerikaiak azt kívánták megakadályozni, hogy Pekingben alaposabban is szemügyre vehessék azt. Bár drasztikus módszer lenne, de azért ez sem hangzik valószínűtlennek. Minthogy addig nem történt ehhez hasonló eset, a washingtoni fejeseknek nyilván gyorsan kellett kitalálni valamit, hogy elkerüljék a technológia rossz kezekbe (érts: bárki máséba) kerülését. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, hát még ahol bombák is röpködnek, a diplomáciai bonyodalmakat meg majd sűrű bocsánatkérések közepette elsimítjuk valahogy...
Végül néhány forrás azoknak, akiket részletesebben érdekelnek 1999. március 27. éjszakájának eseményei:
- A lelőtt F-117-es pilótája, Dale Zelko alezredes mesél szóban itt, írásban (más érdekességekről is) itt
- További írások a témáról magyarul a kollégáknál és itt
Utolsó kommentek