Úgy látszik, az amerikaiak most a diplomácia frontján indított támadással igyekeznek úrrá lenni az Afganisztánban és Pakisztánban (a Pentagon zsargonja szerint "AfPak") tapasztalható nehézségeken: a hamarosan közel-keleti körútra induló Gates védelmi miniszter nem mást, mint a szaúdi uralkodót és kormányát akarja rávenni arra, hogy segítsenek közvetíteni a pakisztáni kormány és a tálibok között a politikai konszenzus reményében. (folyt.=>)

Persze az átlagember számára bizarrnak tűnhet a feltételezés, hogy olyan politikusok vehetnek rá másokat a békés megegyezésre, akiknek a kompromisszumkeresés ill. úgy általában a szó hagyományos értelmében vett tolerancia sosem volt az erős oldala, de igazság szerint több tényező is Gates ötlete mellett szól. Egyrészt ilyen közvetítésre olyasvalaki alkalmas, akit nem lehet vádolni egyik fél iránti elfogultsággal sem. A szaúdiak megfelelnek ennek a feltételnek, elvégre hagyományosan jó kapcsolatokat ápoltak mind a pakisztáni kormánnyal, mind annak aktuális ellenségeivel (elvégre sok bőrönd pénzt juttattak el nekik az afgán polgárháború idején). Ráadásul a közismerten  szektás viselkedésű tálibok minden külföldi kormány közül alighanem róluk hinnék el a legnagyobb eséllyel, hogy nem a "hitetlenek" érdekében cselekszenek.  Az már csak hab a tortán, hogy a fekete turbános hegylakókat még a szaúdiak is kioktathatják az emberi jogok tiszteletéről.

Valamiféle közvetítésre bizonyára szükség lesz, ugyanis összeomlani látszik a két fél között még februárban kötött megállapodás.

Történt ugyanis, hogy a Szvat-völgyi tálibok katonai vezetője, Fateh könnyelműen megpróbálta rátenni a kezét a szomszédos Buner körzetre is, miajd a hadseregtől (minden bizonnyal amerikai nyomásra) érkező fenyegetések hatására a hírek szerint visszavonult. Azóta a pakisztániak természetesen mindenkit biztosítottak arról, hogy a Szvat-völgyből is kifüstölik az ellent, amely ezután is folyamatosan megsértette a megállapodást. A kormány még a motorkerpékpárok használatát is megtiltotta a körzetben, elvégre ez a tálibok hagyományos közlekedési eszköze (hogy a sárkányeregetéssel ellentétben ez számukra miért számít vallásilag elfogadhatónak, azt nem tudom; mindenesetre sosem a teológiai tudásukról voltak híresek). A nagy erejű offenzívát kilátásba helyező szájkaratét persze nem érdemes kritikátlanul elhinni, ugyanis kérdéses, hogy akár egy nagyszabású akcióval is gyökeresen megváltozhatna-e a helyzet: a pakisztáni hadsereg az ilyen akciókban általában nem ér el tündöklő sikereket, ráadásul a hírek szerint a legénység zömének nincs is sok kedve "Amerika háborújában" harcolni, ezért a dezertőrök száma is igen magas. 

Mindenesetre reményre adhat okot az, hogy a tálibok a múltban már Afganisztánban is hajlandónak mutatkoztak a kompromisszumokra - persze csak igen korlátozott mértékben. Egyik parancsnokuk egy februári interjúban még az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokat is lehetségesnek tartott:

Különösen vicces jelenet a csevejt félbeszakító telefoncsörgés (2:05). Egyébként nem ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy a tálibok hagyományos irtózása a modern technikától többnyire csak a közvéleménynek szólt: egyik volt diplomatájuk például büszke iPhone-használó. Az afgán kormánnyal folytatott egyeztetések során hivatalos engedményekre is hajlandónak mutatkoztak - a korábban elképzelhetetlen mértékű "lazulás" jegyében ezentúl engedélyeznék a lányok általános iskolai oktatását, a nőknek ezentúl nem "kötelező", hanem "erősen ajánlott" lenne a burka viselése, és a taxisöfőröknek sem kellene alapos veréstől tartaniuk, amikor a bollywoodi slágereket bömböltetik a kocsiban.

(A tálibok védelmében azért el kell mondani, hogy a bollywoodi popzene tényleg borzasztó.)

Egyelőre tehát továbbra nem látni a közmondásos alagút végét az "AfPak" területén folyó harcok terén, és mivel szerkesztőségünknek meggyőződése, hogy Pakisztán egyike azoknak az országoknak, amelyeknek sosem lett volna szabad léteznie, következzen az ország problémáinak (szalonképtelen kifejezéssel élve) végső megoldására tett javaslatunk:

KatPol's Master Plan for the Pacification of AfPak

Jelmagyarázat:

Indiai katonai megszállás alatti területek:

1 - Baltisztáni Protektorátus

2 - Pandzsábi Protektorátus

Kínai katonai megszállás alatti területek:

3 - Pamíri Protektorátus

4 - Gvadari Protektorátus

A továbbiak:

5 - iráni biztonsági zóna

6 - Tadzsikisztánhoz csatolt terület

7 - Üzbegisztánhoz csatolt terület

8 - Pastunisztán

9 - Beludzsisztán

Az újraalakított ENSZ Gyámsági Tanács fennhatósága alatti területek:

10 - Pakisztán

11 - Afganisztán