Hétfőn végrehajtották az első nyilvános bemutatórepülést a Szu-35 legújabb verzójával, melynek prototípusa még februárban emelkedett először a levegőbe. (folyt.=>)
Mint minden orosz fegyvertípusnak, melynek a fejlesztése még folyamatban volt a SZU szétesése idején, ennek a sorsa is elég hányattatott. A most bemutatott típus Szu-35BM néven ismert, a Szu-30 továbbfejlesztése, az "eredeti" Szu-35 fejlesztési programját többször el kellett halasztani a szűkös pénzügyi források és a sikertelen exportkísérletek miatt (erről bővebben itt). Mostanában viszont szebb napokat él az orosz hadiipar, nagyobb hazai megrendelésekre számíthat. Az új gépre valószínűleg akadnak majd külföldi vevők, és "ideiglenesen" hadrendbe áll majd, mielőtt a tervek szerint sor kerülhet az egyelőre még a jövőbe vesző, minden tekintetben up-to-date Szuhoj T-50 gyártására.
A Szu-35BM alapvetően három szempontból érdekes:
1. Több Szuhoj-típushoz hasonlóan ez is tolóerő-vektorú hajtóművekkel rendelkezik.
2. Igazi óriásnak számít a vadászgépek között (ez persze bevetés során leginkább hátránynak számít, mivel a radarképe is nagy), hiszen őse, a Szu-27 is nagy hatótávolságú, "nehéz" elfogó vadásznak készült.
3. A fenti okból a teherbírása is szép, ezért ez az első orosz vadászgép, amit fel lehet szerelni a Kh-55 Granat nukleáris cirkálórakétával (ezzel eddig csak a Tu-95 és a Tu-160 stratégiai bombázókat lehetett felszerelni, mivel nem egy kis eszközről van szó).
Utolsó kommentek