"They threaten our ability to threaten their ability to threaten Taiwan"
Thomas Barnett
Ma már elcsépelt közhelynek számít, hogy Kína születőben lévő szuperhatalom, az Egyesült Államok ellenpólusa, és úgy általában a jövő. Azonban a Kína jelentette kihívás természetét és jelentőségét gyakran szeretik eltúlozni, különböző, racionális (USA fegyverlobby) és irracionális (antikommunista hevület) motivációktól vezérelve. Ezért a KatPol szerkesztősége a közeledő Pekingi Olimpia kapcsán elérkezettnek látja az időt, hogy egy hat részből álló cikksorozatot indítson a felemelkedő ázsiai csillagról, természetesen főleg a téma katonai aspektusait vizsgálva. A várható cikkek tehát:
- Bevezetés, általános áttekintés - "Sárkányok márpedig vannak"
- Szárazföldi erők - "A sárkány foga és karma"
- Légierő - "A szárnyaló sárkány"
- Haditengerészet / Geostratégia - "7 tenger sárkánya"
- Stratégiai erők - "A nukleáris sárkány"
- Egyenruhák, összefoglalás. - "Sárkánybőr + Summa Draconis"
A dinamikus sárkány - Kína gazdasági fellendülése
A kínai "gazdasági csoda", mint jelenség gondolom sokaknak már ismerősen hangzik, de ha valakinek mégsem, akkor egy nagyon rövid áttekintés róla: 1978-ban Teng Hsziao Ping átfogó gazdasági reformokat vezett be, lényegében a politikai ideológia továbbra is maradt a szocializmus kínai verziója, a Kínai Kommunista Párt (CPC) továbbra is politikai monopóliumot élvez, de a gazdaságba szépen lassan beemelték a piaci kapitalista elemeket. Fast forward a jövőbe, 1990. és 2005. között az IMF adatai szerint a kínai GDP növekedése évente már átlagosan 9.7% volt, százmilliók emelkedtek ki a nyomorból, és egyre több a kínai milliomos és milliárdos. Jelenleg a világon Kína rendelkezik a 4. legnagyobb gazdasággal (a világ össz. GDP kb. 6%-a) és várhatóan néhány éven belül a 2. helyre lép elő, lehagyva Németországot és Japánt. Ha a vásárlóerő-paritáson (PPP) számoljuk át az adatokat, akkor Kína még jobb helyzetben, közvetlenül a világelső Egyesült Államok mögött van.
Ahol sok a pénz, ott bizony fegyverre is sok jut belőle. A PLA (People's Liberation Army - Népi Felszabadító Hadsereg, a kínai hadsereg hivatalos elnevezése) költségvetése a GDP növekedési üteménél is jobban, évi 11.8 %-kal nőtt 1996. és 2006. között, és ez már az inflációval korrigált adat. 2008-as becslések szerint Kína 59 mrd dollárt költ a hadseregére, ami a világon a 4. legnagyobb katonai kiadás, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország mögött, de így is még mindig csak az USA büdzsé tizede. Azonban ezek az adatok Kínánál erősen plasztikázottak, nem tartalmazzák sem az katonai R&D költségeket, sem a veteránok, nyugdíjasok illetményeit, etc, szóval a valós szám ennél bizonyosan nagyobb. Egyébként külön poén, hogy a sikkasztások, korrupció és könyvelési hiányosságok miatt a valós összeget még maguk a kínai vezetők sem ismerik. Ez az ábra a 2003-as PLA költségvetésről jól szemlélteti a különböző becslések közötti eltéréseket. Kína a fegyverpiacon is elég markáns szereplő, 2002. és 2006. között a világ fegyverimportjának 13.7%-a ment Kínába, amihez hasonló számot csak India tudott felmutatni.
Akkor most félni kell, mert háborúra készül a vörös/sárga veszedelem? Nem egészen. A PLA - jó öreg szocialista recept szerint - rosszul felszerelt tömeghadsereg volt, és ettől a hagyatéktól még ma sem tudott teljesen megszabadulni. Kína egy kisebb, modern, ütőképes hadsereget akar felépíteni, ami nem csak az ország védelmére képes, de egy korlátozott hi-tech összecsapásra egy hasonló ellenféllel, sőt akár tengerentúli műveletekre is.
A sárkány anatómiája - áttekintés a PLA fegyveres erőiről
Teljes kínai haderő tartalékosokkal és paramilitáris egységekkel együtt kb. 7 millió fő, ebből az igazi hadsereg mintegy 2.25 millió, ami nem olyan durva egy 1.3 mrd lakosú országhoz képest. Csak az összehasonlítás kedvéért: a US Army hasonló szinten másfél millió katonával rendelkezik, ráadásul PLA-nál a modernizáció együtt jár a leépítéssel, a '90 évek elején az aktív hadsereg létszáma még meghaladta a 4 millió főt. (A nagyobb ázsai hadseregek, illetve az USA erőinek összehasonlítására ajánlom ezt a PDF-t.) Mellesleg Kínai Kommunista Pártnak (CPC) 63 millió tagja van, és én nem neveznék militaristának egy olyan országot, ahol ennyivel nagyobb szükség van pártmunkásokra, mint katonákra.
A PLA felépítése:
A szárazföldi erők teszik ki a hadsereg 70%-át, 18 hadseregcsoportba szerveződve. Összesen 29 gyalogsági hadosztály, 25 gyalogsági dandár, 9 páncélos hadosztály, 8 páncélos dandár (összesen mintegy 7580 MBT), 2 tüzérségi hadosztály, 17 tüzérségi dandár (17500+ löveg, de nagy részük vontatott üteg) 18 légvédelmi dandár és 10 helikopteres ezred tartozik ide. Fegyverzetük nagyobb részt elavult, szovjet koppintás, de kisebb számban megtalálhatóak a modern harci eszközök is, ezeket főleg az "elit" egységek használják.
A haditengerészet (PLAN) kb. 250.000 főt számlál és három fő flottára van osztva: Északi Tengeri Flotta (Csingtao központtal), Keleti Tengeri Flotta (Ningbo) és a Déli Tengeri Flotta (Zhanjiang). A PLAN összesen több, mint 900 hajóval rendelkezik, de ezeknek túlnyomó többsége partraszálló, illetve járőrhajó. Nukleáris tengeralattjárójuk csupán 6 (8?) van, üzemképes repülőgép-hordozójuk pedig egyáltalán nincs. (A Varjagot valószínűleg csak kiképzési célokra fogják használni a felújítás után.)
Légierő (PLAAF), 250.000 fő, 20 vadászrepülő hadosztály, 3 támadó hadosztály, 3 bombázó hadosztály, 3 szállító hadosztály, 3 ejtőernyős hadosztály és számos specialis feladatokat ellátó (AWACS, felderítés, elektronikai hadviselés) ezred.
Stratégiai erők (Second Artillery Corps), 100.000 fő, 6 rakétabázison. ICBM-ből viszonylag kevéssel rendelkeznek, becslések szerint 20-50 között, a rakétáik többsége kis- és középhatótávolságú.
Ezen kívül Kínának mintegy 1800 katonája vesz részt 13 különböző ENSZ békefenntartó misszióban.
A fenti haderőnemekről természetesen részletesebben is fogunk értekezni a sorozat későbbi cikkeiben.
Mítoszok és legendák sárkányokról
Kína kül- és biztonságpolitkájának alapelveit még Teng Hsziao Ping fogalmazta meg anno az úgynevezett 24 karakter/szó formájában a '90 évek elején: “Observe calmly; secure our position; cope with affairs calmly; hide our capacities and bide our time; be good at maintaining a low profile; and never claim leadership.” Habár ez a stratégia azóta némileg fejlődött/finomodott, a lényegi kérdésekben még mindig meghatározza a Kína által követett irányvonalat. Mik is ezek a lényegi kérdések? Energiabiztonság, Tajvan függetlensége avagy visszavétele, Észak-Korea problémája, rakétavédelem és a (korlátozott) nukleráris elrettentő képességek valamint a vitatott hovatartozású területek a Dél-kínai tengeren. Azon államok, melyek aggódva figyelik Kína felemelkedését, tartanak attól, hogy a pekingi vezetés esetleg túl könnyen folyamodna a hadsereg bevetéséhez ezen kérdések rendezésénél, ha úgy hozná a helyzet.
Aggódó országokon elsősorban az Egyesült Államokat kell érteni, de nyugodtan idesorolható még Oroszország, Japán és India is. Az USA-nál különösen ironikusan hat, hogy a Kínával szemben fennálló külkereskedelmi deficitje miatt gyakorlatilag saját maga pénzeli a potenciális vetélytárs felemelkedését. Nos 1. - Lám, lám, a free trade is tud néha büdös lenni, nemdebár? 2. Azért ehhez hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor befektetései révén (elsősorban kötvényvásárlással) Kína az, ami viszont az amerikai költségvetési deficitet finanszírozza. Az Egyesült Államok legnagyobb félelme, hogy újra felemelkedik egy egyenlő erejű ellenpólus ami, - habár valószínűleg nosztalgiakönnyeket csal sokak szemébe a Pentagonban - külpolitikailag nem túl előnyös dolog. Ha megnézzük a Kínával kapcsolatos negatív forgatókönyveket, mind a jelenlegi amerikai katonai monpolhelyzet elvesztéséhez kapcsolódnak: egy másik ország is szert tesz blue water navy-re, eredményesen korlátozhatja az amerikai hordozóflották mozgásterét, nukleáris fegyverekkel közvetlenül tudja a kontinenst fenyegetni (Ami megjegyzem már meglévő képesség Kínánál, csak időről-időre azt is illik modernizálni, továbbá ez a kínai kapacitás még mindig jóval kisebb, mint a hasonló orosz). A rakétatechnológia terén két markáns esemény jelzi Kína előretörését, egyrészről önállóan képesek voltak embert küldeni az űrbe, másrészről a tavalyi rakétakísérlet, melynek során sikeresen megsemmisítették az egyik működésképtelen műholdjukat. Ezért hát sokak (főleg republikánusok) véleménye szerint az USA-nak egy konfrontatívabb, elszigetelő politikát kellene folytatni Kínával szemben, hogy megakadályozzák az ország további előretörését, mielőtt még túl késő lenne.
Na most a valóságban Kína azért nem ennyire "májer". A gazdasági fellendülés a megnövekedett nyersanyagigényt is magával hozta, különösen az energiahordozók terén, ez pedig óriási sebezhetőséget jelent, amit igyekeznek is kiküszöbölni. 2007-ben a kínai olajigény 7.58 millió barrel/nap volt, és ez várhatóan 10-12 millióra fog nőni 2020-ra. Jelenleg Kína az olajigényének 53%-át importálja, de nem képes a külföldi érdekeltségeit katonai erővel megvédeni, sem a kereskedelmi útvonalait biztosítani. Ezek az útvonalak pedig bizony áthaladnak "forró területeken" (Közel-Kelet, Szomália, Malakka-szoros), illetve nem feltétlenül barátságos államok (India, Vietnam) felségvizein.
A PLA modernizációja részben a Tajvan elleni képességek (tárgyalási opció - háború) fejlesztését, másrészről a power projection képességek létrehozását szolgálja. Kínának például alapvetően nem a renegát sziget lerohanásához lenne szüksége repülőgép-hordozókra, hanem hogy jelen legyen az Indiai-óceánon a tankerek védelmére, ha úgy hozná a sors, vagy már önmagában presztízsokokból is. A hosszútávú cél egy teljesen független, hazai hadiipari kapacitás létrehozása, de jelenleg ennek maximum az alapjai vannak meg.
Szintén Tajvan kapcsán szokták megjegyezni, hogy a kínai katonai stratégia bizony tartalmaz preemptív elemeket - hivataloan ugyan csak másodikként mérnének (akár nukleáris) csapást, azonban elválasztják az ún. "első lövést a politika színterén" az "első lövéstől a taktikai színtéren". Azaz ha Kína veszélyben érzi a szuverenitását, akár elsőként is fegyvert ragadhat, hogy ezáltal jobb pozícióból, a taktikai kezdeményezést magánál tartva harcolhasson. Itt árnyalásképpen megjegyezném, hogy a másik 4 klasszikusnak számító atomhatalom is többé-kevésbé hasonlóan viszonyul a nukleáris fegyverek bevetéséhez spec. esetekben.
Másrészről a rövid, intenzív háború mellett az utóbbi évtizedben felkészültek a korlátozott "no-contact" háborúra is. Nekem mindig is tetszett a háború fogalmának kínai értelmezése, ami a katonai szférán kívül egy sokkal tágabb kontextusban fogja fel azt, és így - reményeik szerint - akár erősebb ellenfeleket is térdre kényszeríthetnek. Erre konkrét példa az ún. "Három Hadviselés" koncepciója (Concept of Three Warfare - san zhong zhanfa):
Pszichológiai hadviselés - propaganda és megtévesztés segítségével befolyásolni az ellenség döntéshozatalát, aláásni annak hatákonyságát.
Médiahadviselés - a médián keresztül háborúellenes érzelmeket kiváltani az ellenség lakossága körében, ezzel együtt biztosítani saját népesség és a nemzetközi közvélemény támogatását a kínai célok eléréséhez.
Jogi hadviselés - a nemzetközi szervezeteken keresztül, a nemzetközi jog felhasználásával érvényt szerezni a kínai igényeknek, és tompítani az esetleges katonai akciók következtében meghozott szankciók és ellenitézkedések hatásainak tompítása.
Vagyis, ha a népi Kína valóban tartogat pár meglepetést a jövőre nézve, semmiképpen sem egy USA No.2-t kell elképzelni, főleg nem 5 éven belül. A cikksorozatunk következő része, ami a szárazföldi hadsereg lehetőségeivel foglalkozik, a jövő csütörtökön jelenik meg, addig is egy kis olvasnivaló: a PLA hivatalos internetes újsága angol nyelven.
Utolsó kommentek