"There was the same threat of war, there was Woodstock, there was a lot of hypocrisy with the hippie culture and their seed o' love bullshit. Hippie, short for hypocrite, of course." - Marilyn Manson
Amikor létrehoztuk ezt a weboldalt, talán mi sem sejtettük, mennyire vicces hely is a magyar "blogoszféra". Történt ugyanis, hogy Tomcat elküldte melegebb éghajlatra Tóta W. Árpádot, mondván: abba is beleüti az orrát, amihez nem ért, ráadásul még politikailag elfogult is. Valóban úgy tűnik, hogy Tóta írásai az utóbbi időben egyre értelmetlenebbek és vonalasabbak, de az önmagában nem baj, ha egy újságíró politikailag elfogult, és nem is kifejezetten ritka. Lehet, hogy létezik a világon elfogulatlan újságírás, de biztosan nem ebben az országban. Egy dolog azonban politikai nézeteket képviselni, és egészen més politikai nézetek nevében a tényeket elferdíteni, hülyéket dicsőíteni, és saját, korábbi véleményünknek ellentmondani. Márpedig Tóta pontosan így tett, ráadásul azért, hogy egy olyan agyament filmet dicsőítsen, amit imádok utálni.
Hippik. Ha vannak emberek, akiket képtelenség tisztelni, vagy akár komolyan venni, hát ők biztosan azok. Jehova tanúi - igen, marhaságokban hisznek és házalnak, de mindig körmükszakadtáig ragaszkodtak a hitükhöz. Amikor a náci Németországban koncentrációs táborokba kerültek, akkor sem hódoltak be. A forradalmárok, akiket Tóta emleget, meg az afrikai gerillák - persze, leöldösték a foglyaikat, fosztogattak, de legalább harcoltak valamiért, gyakran eredményesen és bátran, még kilátástalan helyzetekben is. De a hippik lázadók bátorság nélkül, radikálisok eltökéltség nélkül, varázsgombától és fűtől szétroncsolt aggyal. Annyi eszük persze volt, hogy később befurakodjanak kormányhivatalokba és jogvédő szervezetekbe, hogy ott aztán mindenkire rákényszerítsék a "politikai korrektség" és a "pozitív diszkrimináció" rákfenéjét. Rebels without a clue. Mégis mit lehet akkor szólni egy filmhez, ami őket isteníti, ráadásul még szar is? Tóta szerint azt, hogy egy remekmű, amit újra kellene forgatni, mert "mindent elmondott" a vietnami "imperialista háborúról", amit el lehetett mondani.
"Imperialista háború". Politikai elfogultság ide vagy oda, ez speciel a szektás balliberális értelmiség kedvelt mumusainak az egyike, ugyanúgy, mint a "rasszizmus", "szexizmus", "populizmus" és hasonlók. Jujj, jujj, a Pentagon és az amerikai pénzarisztokrácia gonosz imperialistái bizonyára főhadiszállásuk mélyén, szivarfüstbe burkolózva konspiráltak a szabad Vietnam leigázására, és kezüket dörzsölve tervezték a jövőt, amikor sárga rabszolgáik a McDonald's-ben zabálnak, a Wal-Mart-ban vásárolnak és Marlboro-t szívnak. Dollárpórázon rángatott talpnyalóik, mint Dél-Korea, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Ausztrália, és Új-Zéland pedig természetesen azért küldtek katonákat a megsegítésükre - Dél-Korea összesen 320 ezret -, hogy ők is részesüljenek a gazdag zsákmányból.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a Hair semmit nem mond el, amit a vietnami háborúval kapcsolatban akkor és most is illendő lett volna elmondani. Az USA és szövetségesei nem imperialista háborút vívtak, hanem a szuverén Dél-Vietnam nemzetközileg elismert határait védték a kommunista gerillák beszivárgásától, az északiak aknamunkájától, és hogy megakadályozzák a kommunizmus terjedését Délkelet-Ázsiában, ami akkor teljesen megalapozott félelem volt. Akik elítélték/elítélik az amerikai beavatkozást Vietnamban, rendszerint előszeretettel mitizálják a második világháborút, mint "teljesen igazságos, jó háborút", amiben "legyőzték a gonoszokat". Ez azért roppant komikus, mert a Vietnamban harcoló amerikai katonák nemcsak profibbak voltak, mint apáik a második világháborúban, de harci szellemük is sokkal jobb volt; jóval alacsonyabb arányban dezertáltak vagy estek hadifogságba. Másrészt átlagosan iskolázottabbak voltak, mint otthon maradt civil társaik - ettől függetlenül a folklór szerint akkoriban főleg a tanulatlan parasztgyerekeket vitték harcolni -, és háromnegyedük önkéntes volt. Egyébként a háború időtartama alatt a hadsereg állományának összesen 3 százaléka szolgált Vietnamban - ebből is látszik, mennyire értelmetlen volt Kanadába menekülni a sorozás elől, mint ahogyan azt milliószámra tették akkoriban.
De azóta már a hadkötelezettséget is eltörölték. Statisztikai valószínűsége sincs annak, hogy bármelyik amerikai fiatalt akarata ellenére harcolni küldjék bárhová a világon. Már csak ezért is nagyon sántít a Vietnam és Irak közötti párhuzam, amit Tóta emleget.
Megint csak azt lehet javasolni, hogy ne infláljuk a szavak jelentését, ha nem muszáj. Aki valódi imperialista háborúkról akar hallani, az ne a hippik és csodálóik szavain csüngjön, hanem nézzen utána, mit csináltak a németek Namíbiában vagy a japánok Nankingban, vagy egyszerűen csak olvasson bele a Brit Birodalom történetét ecsetelő bármilyen kiadványba.
Tóta cikkében az a legbizarrabb, hogy a Hair-t Michael Moore filmjeivel állítja szembe, amiket "szájbarágós gagyinak" minősít. WTF? Azok közül mármelyik százszor érdekesebb és jobb ennél az agyalágyult hippieposznál. Igen, a testes rendező alkotásai többnyire propagandisztikusak, egyoldalúak, politikai célzattal készültek - senki nem tagadja, maga Moore sem. De a Hair-re mindez ugyanúgy (sőt, fokozottan) érvényes, és a "szájbarágós gagyi" jelzőre mindennél jobban rászolgál. Ahogy a hippik ásító unalmasságú "kalandjait" néztem, egy pillanatig sem tűntek rokonszenvesnek az aprót tarháló, idegesítő, koszos pacifista gennyek. Egyedül azt a részt találtam élvezhetőnek, amikor a balekság terén verhetetlen Bergert Vietnamba viszik. Egyszerűen nem lehetett leplezetlen káröröm nélkül elképzelni, amint a nagy hős a harctérre kerül, noha katonai kiképzést sosem kapott, így aztán biztosra vehető, hogy szánalmas földi pályafutása végére gyorsan pontot tesz majd egy vietkong golyója vagy egy taposóakna.
Die, hippie, die! Többen talán emlékeznek rá, amikor ezzel a címmel megjelentetett írásában Tóta elküldte az anyjukba a G8-ak ellen tüntetőket, egyébként nagyon helyesen. Jobban tette volna, ha az álláspontján később sem változtat - a szóban forgó tüntetők természetesen azoknak a szellemi utódai, akiket most dicsőít.
Hogy senki ne kérje számon rajtam a "konstruktív kritika" hiányát, én is ajánlanék pár filmet, amiket újra kellene forgatni - pontosabban a Pentagonnak kellett volna fel- és átdolgozni valamikor 9/11 után, teljes konkrétsággal rátolva Afganisztánra, Irakra meg a többi aktuális ellenségre. A Why We Fight címet viselő második világháborús amerikai propagandafilm-sorozatra gondolok:
Prelude to War
The Nazis Strike
Divide and Conquer
The Battle of Britain
The Battle of Russia
Második rész: 1 2 3 4 5)
The Battle of China
War Comes to America
És még két hasonló alkotás ugyanattól a rendezőtől:
Know Your Enemy: Japan 1 2 3 4 5 6 7
Here is Germany 1 2
Hatásos munkák voltak a maguk korában. Mind elfogult és masszívan szájbarágós, demagóg és gyakran hazug, mert a propagandának ilyennek kell lennie.
"Élni jobb, mint meghalni olajbárók és sokcsillagos tábornokok kedvéért" - írja Tóta. Lehet. De háborút vívni és azt győzelemre vinni is jobb, mint hippinek lenni és marhaságokban hinni. Imperialista háborút vívni meg pláne jó, mert nagyobb a profit.
The Battle of China
War Comes to America
És még két hasonló alkotás ugyanattól a rendezőtől:
Know Your Enemy: Japan 1 2 3 4 5 6 7
Here is Germany 1 2
Hatásos munkák voltak a maguk korában. Mind elfogult és masszívan szájbarágós, demagóg és gyakran hazug, mert a propagandának ilyennek kell lennie.
"Élni jobb, mint meghalni olajbárók és sokcsillagos tábornokok kedvéért" - írja Tóta. Lehet. De háborút vívni és azt győzelemre vinni is jobb, mint hippinek lenni és marhaságokban hinni. Imperialista háborút vívni meg pláne jó, mert nagyobb a profit.
Utolsó kommentek