A történelmi emlékezet egyik leglátványosabb, mondhatni népművészeti formája a haditechnikai eszközök makettezése. Szerkesztőségünk is bepillantást nyert ebbe a közelmúltban, amikor meghívót kaptunk egy legokiállításra, amely a KÖKI Terminálban került megrendezésre, és ahol a meghívás tárgyát képező II. világháborús német hadihajó, a Scharnhorst reprodukciója is megtekinthető volt. Építője, Szrimacz László, kinek fáradozásaihoz ezúton is gratulálunk, valóban mert nagyot álmodni, ahogy az alábbiakban is kiderül. Mielőtt azonban rátérnénk a makett bemutatására, illik dióhéjban szót ejteni magáról a megjelenített hajóosztályról is.

A Scharnhorst, akárcsak testvérhajója, a vele nem teljesen azonos felépítményű Gneisenau, aránylag rövid pályafutást tudhatott magáénak, amely nagyrészt a német haditengerészet előnytelen szituációjával magyarázható. 1936-ban bocsátották vízre, jelentősebb szerephez pedig a Dánia és Norvégia ellen indított Weserübung-hadművelet folyamán jutott, támogatást nyújtva az inváziós erőknek. Az évek során többször szorult elhúzódó javításra a bombatámadásokban és összecsapásokban elszenvedett rongálódások következtében.

Történetéből három epizódot érdemes kiemelni. 1940. június 8-án norvég vizeken több mint 24 km távolságról nyitott pontos lövegtüzet a brit Glorious repülőgép-hordozóra, felállítva ezzel a tengeri hadviselés egyik világrekordját. 1942 februárjában a Cerberus-hadművelet keretében több más hadihajóval együtt az ellenséges fölény dacára sikeresen tette meg a Brest és Wilhelmshaven közötti utat a Doveri-szoroson át, a britek szempontjából szerencsétlen tényezők egybeesésének köszönhetően.

Utolsó bevetésére 1943 decemberében, a Barents-tengeren került sor, amikor rombolókíséretétől kényszerűségből elszakadva próbálkozott egy brit konvoj felkutatásával, igen kedvezőtlen időjárásban. Két ellenséges flottakötelék összehangolt éjszakai támadása végzett vele, melynek során részt vett az európai hadtörténelem utolsó, csatahajók közötti tűzpárbajában. Ilyesmi ezután csak a csendes-óceáni hadszíntéren, a Surigao-szorosban történt 1944 októberében. A Gneisenau sorsa ennél jóval dicstelenebb volt, egy félbehagyott átépítési projekt után raktárként, úszó óvóhelyként s végül mesterséges zátonyként funkcionált, amikor 1945 márciusában a gotenhafeni (gdyniai) kikötő bejáratánál elsüllyesztették, mielőtt a szovjet támadók elérték a várost.     

Megkerülhetetlen kérdést jelent a Scharnhorst-osztály pontos kategorizálása, mely kiváló vitatémát jelent az úszó haditechnika ismerőinek. Csatahajónak, zsebcsatahajónak és csatacirkálónak egyaránt nevezik őket a történetírásban, jó példát adva arra, hogy a laikus közönséget gyakran csak összezavarják azok, akiknek elvileg a tájékoztatás lenne a dolguk. Annyi bizonyos, hogy a német haditengerészet hivatalosan csatahajónak könyvelte el az osztályt, ahogy az amerikai is, és az építők rendelkezésére álló legnagyobb tűzerejű, 283 mm-es lövegekkel látták el.

Másrészt ezeket kisebb számban ugyan, de a Deutschland-osztály hajói is megkapták, melyeket az élénk fantáziájú németek "páncélozott hajóknak" neveztek, de az akkoriban kialakult terminológia szerint nehézcirkálónak szokás besorolni őket. A csatahajók általában ennél jóval nagyobb kaliberű lövegekkel rendelkeztek. A Scharnhorst-osztály elsődleges feladata egyébként sem az ellenséges hadihajók leküzdése, hanem a brit kereskedelmi hajók pusztítása volt, ezzel összhangban bevetéseik elsősorban erre irányultak. Összességében inkább az I. világháborús német csatacirkáló-koncepcióba illeszkedtek, de figyelembe kell venni azt is, hogy a csatacirkálóról, mint elkülöníthető kategóriáról a technológiai fejlődés folyományaként a '30-as években már nem sok értelme volt beszélni.

Akik további részletekre kíváncsiak, azok szórakoztatására következzen néhány könnyen emészthető kordokumentum. Hétköznapok a német csatahajók fedélelzetén 1939-40 hideg telén:    

Összefoglaló a Scharnhorst pusztulásáról a brit filmhíradóban:

Az 1943. decemberi csatában résztvevő brit és norvég tengerésztisztek beszámolói. Szemmel láthatóan inkább nyűg volt számukra a kamerák előtti szereplés, ami jól mutatja, hogy ez még korántsem volt egy annyira mediatizált korszak, mint a jelenlegi:

Megemlékezik az utókor:

Ennyit a típusról, térjünk rá a makett paramétereire. 1:48 méretarányú, ennek megfelelően kb. 5 méter hosszú, de a szállíthatóság jegyében szét lehet szedni 11 nagyobb részre.  Kb. 150 ezer elemből áll, melyek egy nem jelentéktelen hányada felajánlásokból érkezett, de az építőanyag összegyűjtése így is másfél évbe telt. Az összerakás számítógéppel kidolgozott tervek alapján folyt.

Szállítás előtt:

A budapesti legókiállításon:

TV-riport és fénykép a makett első bemutatásáról Győrben:

 Szintén László keze munkáját dicséri a német IX osztályú tengeralattjáró, az U-505 mása:

Illetve lego harcjárművek:

Az összes készített kép:

Köszönjük a figyelmet!