Egy balul sikerült bankrablás tavaly novemberben pontot tett Németország modern kori bűnügyi történetének egyik legrejtélyesebb gyilkosságsorozatára – méghozzá olyan pontot, amivel nemcsak a bulvárlapok főcímlapjára kerültek az elkövetők, újra ráirányítva a közfigyelmet a szélsőjobb és a neonácizmus mai napig érzékelhető jelenlétére, de az ügynek máig tartó következményei voltak és vannak a német politikában is.
2000 és 2006 között összesen kilenc török, illetve görög származású boltos esett áldozatul fegyveres támadásnak Németország szerte, például Nürnbergben, Münchenben és más városokban. Az elkövetők minden esetben maszkos férfiak voltak, és ugyanazt a fegyvert használták. A rendőrség annak idején képtelen volt nyomára akadni az elkövetőknek, mígnem 2011. november 4.-én Eisenach környékén a nyomába eredtek két férfinak, miután sikertelenül próbáltak kirabolni egy bankot. A forró nyomok a rendőrséget végül egy égő lakókocsihoz vezették, amelyben két halott férfit találtak; Uwe Mundlos és Uwe Börnhardt a hatóságok közlése szerint öngyilkosságot követett el.
Szinte órákkal később a szászországi Zwickauban levegőbe repült a páros lakása. A robbantást elkövető Beate Zschäpe, a csoport harmadik tagja feladta magát a rendőrségen. Kihallgatása és a lakás romjainak átvizsgálása nyomán fény derült egy olyan, szélsőjobboldali szerveződés működésére, melynek három tagja 2000-től kezdve nem csak a döner-gyilkosságok elkövetéséért, de számos bankrablásért, egy rendőrnő igazoltatás közbeni agyonlövéséért és egy 2004-ben elkövetett kölni robbantásért is felelős volt.
Az NSU, azaz „Nationalsozialistischer Untergrund” tagjai tíz éven keresztül hajtottak végre akciókat úgy, hogy a rendőrségnek hivatalosan fogalma sem volt a létezésükről. Az esetek közti kapcsolatra is csak annak köszönhetően döbbentek rá, hogy a felrobbantott lakás romjai között ráakadtak egy DVD-re, melyet a közlés szerint az elkövetők készítettek. Rábukkantak továbbá a meggyilkolt rendőrnő fegyverére és számos fotóra, amely a döner-gyilkosságok áldozatai ábrázolta közvetlenül az elkövetés után. Mint kiderült, a trió tagjai a 90-es évek közepe óta ismertek voltak a hatóságok előtt, mint szélsőjobboldali aktivisták, mígnem 1998-ban eltűntek a hatóságok szeme elől és nem is „kerültek elő” tavaly novemberig. A hónap folyamán aztán számos neonácit, illetve szélsőjobboldali aktivistát tartóztattak le, akik valamilyen módon segítséget nyújthattak az elkövetőknek. A csoport bázisterülete Türingia és Szászország volt, melyekben - hasonlóan a többi, volt NDK tartományhoz - a legerősebb a német szélsőjobb befolyása.
Bal oldalt: "Legerősebb", azaz az Német Nemzeti Demokrata Párt - lásd később - támogatottsága 5, illetve 2% felett mérve.
Jobb oldalt: a letartóztatott segítők és bűnrészesek. [Spiegel]
Az ügy napvilágra kerülése után természetesen azonnal „Németországban dúl a neonáci terrorizmus” jellegű szalagcímek lepték el az újságokat, a bevándorlókat képviselő, illetve zsidó szervezetek a helyzet legteljesebb tisztázására és a rasszizmus megfékezésére szólították fel a hatóságokat, és általában véve az összes ilyenkor szokásos lózung és hívószó elhangzott. Mind a média, mind az ellenzék, mind pedig a nyomozást lefolytató szervek terrorcselekményről, és szervezett neonáci alvilágról beszéltek, hasonlóan az éppen egy éve történt norvégiai Breivik-ügyhöz.
Az eset kapcsán szinte azonnal visszakerült a politikai közbeszédbe a német nemzeti radikális párt, az NPD betiltásának kérdése. A Német Nemzeti Demokrata Párt a németországi pártpaletta legnagyobb jobbszéli pártjának számít, a triót támogató letartóztatottak között pedig többen is voltak, akik valamilyen közvetett formában kötődtek a szervezethez.
A fő probléma azonban, ami már a párt illegalizálására vonatkozó első, 2003-2004-es kísérletet is lehetetlenné tette, nem csak, hogy ismét felmerült, de végül jelentős mértékű hatással volt a német nemzetbiztonság, pontosabban immár itthon is népszerű kifejezéssel érve, Alkotmányvédelem (Bundesamt für Verfassungsschutz) megítélésére.
Beépülve
A német alkotmányvédelem ugyanis – számos más országbeli hasonló szervhez hasonlóan, elfogadott gyakorlat szerint – jelentős számú fizetett informátort, úgynevezett „V-Mann”-t alkalmaz a német szélsőjobb berkein belül, hogy figyelemmel követhesse a szélsőséges csoportok tevékenységét. Ezt a beszervezést az NPD esetében sikerült olyan tökélyre vinni, hogy a kb. 6000 fős tagsággal rendelkező pártban állítólag elérte a több százat a beszervezettek száma, egészen a legmagasabb vezetői szintekig. Sőt, úgy tűnt, bizony beszervezett személyek akár közvetlen kapcsolatban is lehettek az NSU három tagjával.
Ezek után felmerült a kérdés, hogyan kerülhette el a titkosszolgálatok figyelmét a bűncselekmények sorozata, ha egyszer a feltételezések szerint az elkövetők közvetlen közelében is voltak beépített informátorok?
A válasz részben a német alkotmányvédelem szerkezetében rejlik. A rendőrséghez hasonlóan ugyanis a Verfassungsschutz tartományi szervezetei is önállóak, jelentős autonómiát élveznek. A Szászországban állomásozó csoport tagjai pedig közvetlen környezetükben csak „piti” bűncselekményeket, bankrablásokat követtek el, a döner-gyilkosságok viszont mind más tartományban történtek – a legtöbb a szomszédos Bajorországban. Márpedig Németországban bűnüldözési szempontból a tartományi szervek közti együttműködés a gyakorlatban néha még azt a szintet se éri el, mint ami egyébként az EU-n belül a különböző tagállami szervek között szinte elvárt minimum. Így aztán az elkövetőknek nem kellett mást tenniük, mint egy hamburgi, vagy nürnbergi gyilkosság után szépen hazatekerni / vonatozni Zwickauba, és a bajor, vagy északnémet hatóságok máris bottal ütötték a nyomukat. Mint ahogy az egyes gyilkosságok kapcsán el is hangzott; a hatóságok a lehetséges rasszista szál vizsgálata során megelégedtek azzal, hogy a saját tartományukban (pl. Bajorországban) vizsgálják az elkövetők lehetséges körét – értelemszerűen sikertelenül.
A szerkezeti problémák mellett azonban nem sikerült kizárni a beszervezett informátorok aktív közreműködését sem az esetek eltussolásában és a nyomozás nehezítésében. Ahogyan az eset felgöngyölítésére alakult különleges nyomozócsoport, valamint a szövetségi és tartományi parlamenti vizsgálóbizottságok megkezdték működésüket, az idei év folyamán újabb és újabb csontvázak estek ki a Verfassungsschutz szekrényéből, a teljesség igénye nélkül:
- Legalább az egyik gyilkosság helyszínén igazoltan jelen volt a Hessen-i alkotmányvédelem ügynöke. Andreas T., „kicsi Adolf” bevallása szerint az elkövetőktől függetlenül tartózkodott a Kassel-i internetkávézó hátsó szobájában, ahol szexoldalakat nézett, így nem hallotta a kávézót üzemeltető török férfi életét kioltó lövéseket. Az ügynök személye tipikus példája szélsőjobbon beszervezett V-ügynököknek és összekötőiknek. A hatóságok elmondása szerint a férfi lakásán nagy rakás neonáci relikviát találtak, de nem indítottak miattuk eljárást, mert nem lehetett eldönteni, hogy „személyes meggyőződésből, vagy ügynöki munkájával összhangban” gyűjtött Mein Kampf-ot és Hitler-képeket.
- A 2007-es Heilbronn-ban történt lövöldözés, melynek áldozatul esett Michele Kiesewetter rendőrnő, miközben kollégájával együtt a trió tagjait próbálta volna igazoltatni, minden bizonnyal helyi rekord az egy négyzetkilométerre eső beépített ügynökök számát tekintve. Az esetnek ugyanis szemtanúja volt a CIA két ügynöke, akik éppenséggel egy ismert iszlamista szélsőségest követtek, miközben az valami banki ügyletet intézett. A jelentés nyilvánosságra került részéből kiderül, hogy a „művelet megszakadt, mivel lövöldözés alakult ki a közelben. A lövöldözésben érintett egy helyi rendőrjárőr, ismeretlen fegyveresek, valamint a német alkotmányvédelem ügynöke”. Utóbbiról ugye nem derült ki, hogy pontosan milyen minőségben vett részt az esetben - a németek szerint semmilyenben, mert nem volt ott.
- Végezetül az alig néhány hete kirobbant akta-botrány volt az, ami véglegesen betette a kulcsot a Verfassungsschutz folyamatos politikai nyomás alatt álló vezetésének. Miután fény derült arra, hogy 2011 novemberében, a letartóztatásokkal párhuzamosan az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat semmisítettek meg a titkosszolgálat archívumában, lemondott Heinz Fromm, a szövetségi alkotmányvédelem vezetője, és türingiai kollégája is. Egy héttel később követte őt a Szászországi Alkotmányvédelem igazgatója is, ahol pont az ellenkezője történt: az ügyben érintett személyekhez kapcsolódó akták kerültek elő, amelyek eddig nem voltak a nyomozás látókörében. Indoklás: „költözés közben valakinek feltűntek, miközben átvittük az aktákat egyik irodából a másikba.”. Ennyit a méltán elismert német precizitásról.
Az ügynek várhatóan további következményei lesznek a német alkotmányvédelem szervezetét és módszereit illetően. Amennyiben sikerül politikai szinten végigvinni a reformot, akkor a jelenlegi tagolt struktúra helyére egy sokkal egységesebb, a szövetségi szintnek jóval nagyobb hatásköröket biztosító nemzetbiztonsági struktúra jöhet létre. Ha ez megtörténik, akkor paradox módon ugyanaz okozza a német tartományi önállóság egyik utolsó, jelentős autonómiát élvező bástyájának „bukását”, mint aminek a kivédésére anno a második világháborút követően az NSZK-ban létrehozták; a náciveszély.
Az, hogy várható-e változás a beszervezett V-ügynökök ellenőrzését, vagy a beszervezés módjait érintően, egyelőre nyitott kérdés. Paradox módon pontosan ez az, ami egyben fő akadályát is jelenti az NPD betiltásának. A szervezet illegalizálása esetén a jogi szabályozásra mindig is nagyon érzékeny Németországban ugyanis a jelenlegi több százas fizetett informátori hálózat nem lenne fenntartható. A Verfassungsschutz jelenlegi gyakorlata mellett kiállók szerint ezzel tehát „elveszítenék szem elől” a szélsőjobb jelentős részét. Ameddig pedig nem sikerül rábizonyítaniuk a pártra, hogy szervezeti szinten támogatta az NSU-t - amellyel az NPD természetesen mindennemű kapcsolatot tagad -, addig jobb híján marad a politikai vita.
Terrorizmus?
Az alábbiak mellett felmerül a kérdés, hogy a fenti cselekményekkel az NSU tagjai ténylegesen kimerítették-e a terrorizmus fogalmát. Néhány gondolat annak alátámasztására, hogy ez nem így volt:
- Nem törekedtek arra, hogy akcióikkal felhívják a nyilvánosság figyelmét egy konkrét politikai célra, vagy gondolatra. Akcióikat ugyan dokumentálták, de a helyszíneken nem hagytak nyomokat, illetve nem vállalták magukra a bűncselekményeket a későbbiekben sem.
A felrobbantott Zwickau-i lakásban talált DVD, amelyen a helyszínekről készített felvételek láthatóak, leginkább az elkövetők szegényes ízléséről, sajátos képzelőerejéről és szerény photoshop- és videoszerkesztő képességeikről tesz tanúbizonyságot. A náci rózsaszín párduc vélhetően csak azért nem vált széles körben elterjedt szélsőjobbos mémmé, mert egyrészt tényleg elég hülyén néz ki, másrészt Németországon kívül nagyon kevés médium kapta fel. Szakértők szerint a szimbolika nem is értelmezhető nyilvánosan, inkább afféle "neonáci belső poén". Ugyan a hírek szerint a kérdéses DVD-ket becsomagolva és postázásra készen találták meg a lakásban, de ebből nehéz megállapítani, hogy ezek ténylegesen terjesztési célra készültek-e.
"Paulchen Panther" pózol a döner-gyilkosságok helyszíneit ábrázoló igényes térkép előtt. Ehhez hasonló képekkel van tele a DVD-n talált video. [Bild]
Részben pont ez a hiányzó nyilvánosság volt az, ami az elkövetőket elszigetelte saját köreiken belül is, amint azt például az éves alkotmányvédelmi jelentés vonatkozó fejezete is megállapítja.
- Akcióikkal párhuzamosan „megélhetési” bűncselekményeket is elkövettek, gyakorlatilag sorozatos bankrablásokból tartották fent magukat, melyekkel azután sem hagytak fel, hogy a döner-gyilkosságokat felölelő „turnéjukat” 2006-ban befejezték.
- Olyan célpontokat választottak, amelyek egyrészt kifejezetten „könnyűnek” számítottak, másrészt nem derült ki az elkövetés módjából minden kétséget kizáróan, hogy rasszista indíttatású gyilkosság történt. Így például nem vettek célba zsinagógákat, mecseteket, rendőri védelem alatt álló objektumokat. Pontosan az elkövetés fenti módja miatt a rendőrség sokáig nem zárta ki a török szervezett bűnözői köröket, esetleges üzleti, vagy egyéb vitás feleket az elkövetők lehetséges köréből, és a rasszista indíték csak, mint a lehetőségek egyike merült fel.
- A fenti körülmények, illetve az időben elnyújtott, viszonylag ritka gyilkosságok miatt a „célba vett” közösség körében nem alakult ki az a tudat, vagy félelemérzet, hogy célzott, rasszista indíttatású támadás áldozatai. Ha az NSU-trió tagjai nem vétenek hibát legutolsó rablóakcióik során, a német közvélemény talán a mai napig is rejtélyes bűnügyként és semmi többként emlegetné a döner-gyilkosságokat. Ez éles ellentétben áll például a magyarországi romagyilkosságokkal, ahol a támadások gyakorisága és a végrehajtás brutalitása rövid időn belül egyértelművé tette, hogy miről van szó, kiváltva a média és a hatóságok kiemelt figyelmét. Ennél szorosabb párhuzam, netalántán az elkövetők közti kapcsolat feltételezése már inkább a politikai spekuláció kategóriába tartozik.
- Ahogyan a már idézett éves alkotmányvédelmi jelentés is megállapítja: a jövőben sem kell kifejezetten szervezett hátterű szélsőjobboldali akciókra számítani, pusztán egyéni elkövetők önálló akcióit tartják elképzelhetőnek. Az NSU-t különféle módon támogató letartóztatott személyek esetében is inkább informális, „baráti” alapon történő eseti segítségnyújtásról beszélhetünk, semmint szervezet rendszerről.
Amint azt a közelmúltbeli „fitymabotrány” is mutatja, Németországban a mai napig villámgyorsan címlapra lehet kerülni hasonló témákkal. Szervezett terrorizmusról, fix struktúrákról, vagy akár a hazai események kapcsán tapasztalt katonai professzionalizmusról nem beszélhetünk, mélyre nyúló titkosszolgálati szálakról és kisstílű bűnözőkről, akik majd egy évtizedig sikeresen a hatóság szeme elől rejtve (vagy nagyon is a szeme előtt) maradtak, annál inkább.
Függelék:
A gyilkosságok elkövetési helyszínei kiterjedtek egész Németországra. [Spiegel]
Olvasnivaló
A német Verfassungsschutz 2011-es jelentésének összefoglalója, amely külön fejezetet szentel az NSU-ügynek.
Németországi magazinok tematikus oldalai
Extra
Végül egy alternatív javaslat arra, hogyan lehetne visszaszorítani a szélsőjobbot Türingiában.
És egy bónuszkérdés az olvasókhoz, kommentekben várjuk a választ:
- Mi értelme van a náci rózsaszín párducnak?
Utolsó kommentek