A Robert Bales törzsőrmester által elkövetett gyilkosságsorozat után, annak körülményei miatt újra előkerült a régi vita Afganisztánban, ami az éjszakai rajtaütések létjogosultságát és a külföldi irányítását illeti. Hamid Karzai elnök már évek óta politikai tőkét igyekezett kovácsolni azzal, hogy a NATO-országok (elsősorban az USA) különleges erői által végrehajtott műveleteket elítélte és az afgán fél bevonását követelte. Az Egyesült Államok az elmúlt hetekben végül kompromisszumra jutott az afgán kormánnyal, de érdemes körbejárni, hogy ez mit is jelent.

Stratégiai kontextus

Afganisztánban az elmúlt évek amerikai politikája a konklúzió felé közeledik. Egyfelől a csapatlétszám-emelés részeként az országba küldött erők a tervek szerint a nyár végén haza fognak térni. A nagyszabású amerikai szerepvállalás pedig a tervek szerint 2014-ben nagymértékben csökkenni fog, hangsúlya áthelyeződik a kiképzésre és egyéb támogató tevékenységekre (amikben a különleges erőknek nem kis szerepet fognak szánni várhatóan).

Ennek megfelelően az USA jelenleg tárgyalásokat folytat az afgán kormánnyal, amiben a 2014 utáni jelenlét pontos részleteit dolgozzák ki. Ezt a folyamatot nem szabad lebecsülni, mert Irak esetében ezen tárgyalásoknak a kudarca volt a fő ok, hogy a 2011 decembere utáni amerikai katonai jelenlét a korábbi tervekkel ellentétben „elmaradt”. Az, hogy ez mennyire érzékeny időszak, talán jól mutatta, hogy az amerikaiak engedtek az afgán kormánynak az amerikai irányítás alatt álló börtönökkel kapcsolatban, ami szintén korábban egy komoly konfliktusforrás volt.

Emellett az utóbbi időben amerikai szempontból voltak olyan hangok, hogy az ambíciókat csökkenteni kellene Afganisztánban. Ennek jele volt néhány felröppent hír, miszerint az afgán biztonsági erők létszámát csökkenteni szeretnék annak érdekében, hogy gazdaságilag könnyebben fenntartható erő jöjjön létre Afganisztánban. További nehézséget jelentett a tálibokkal való tárgyalások körüli egyet nem értés az afgán és az amerikai fél között, ahol az USA nyomást gyakorolt az afgán félre az együttműködés érdekében.

Az elmúlt időszak egyúttal botrányokkal terhelt volt. A Koránégetés, a Kill Team szereplése, a Bales törzsőrmester által végrehajtott akció, a tengerészgyalogosok botránya stb. nem a harmonikus együttműködés jegyében történtek. Ezek az események csak tovább nehezítették az afgán és az amerikai kormány amúgy sem felhőtlen együttműködését. Míg a Bush-kormány idején a kapcsolat jónak volt mondható, addig az Obama elnökség alatt, főleg Karzai elnök megválasztásának körülményei és egyéb kérdések kapcsán jóval feszültebbé vált. A másik oldalról sem feltétlen a rózsás a helyzet: a biztonsági erőkbe beszivárgó tálibok, a kormányzási problémák, korrupció stb. örökzöld problémák. Az éjszakai rajtaütések jól illeszkednek a feszültségforrások sorába.

Own the night – az éjszakai rajtaütések

Kedvelt eljárása volt ez a különleges erőknek kezdettől fogva, több szempontból is. Egyfelől az amerikaiak rendelkeznek technológiai fölénnyel. Másfelől éjszaka a „járulékos” civil áldozatok esélye csökken. A rajtaütések nagy részét (de távolról sem mindet) a különleges erők hajtották végre, akik rendelkeznek megfelelő nyelvismerettel, képzettséggel és felszereléssel az ilyen akciók végrehajtásához, továbbá az utóbbi néhány évben a felügyeletük alá kerültek a szerveződő afgán különleges erők, további előnyöket jelentetve az ilyen jellegű akcióknál. Az akciók célja elsősorban a felkelők magas rangú és középvezetőinek az elfogása vagy megölése. Ezeket a személyeket általában a különleges erők vagy az afgán hatóságok egy ideje követik és éjszaka, amikor valahol (vagy szimpatizánsoknál vagy egyszerű civileknél) „letáboroznak”, sebezhetővé válnak. Mindez persze azt is jelenti, hogy a hírszerzési információknak, illetve a megfigyelésnek pontosnak kell lennie, egyéb esetben olyan civil házakat támadhatnak meg, amiknek semmi köze nincsen a keresett személyhez.

A gyakorlat jelentős támogatói Stanley McChrystal és David Petraeus tábornokok voltak, akinek afganisztáni parancsnoksága alatt az ilyesfajta műveletek számában jelentős emelkedés következett be. Mindkettejük parancsoksága idején nagyjából 2800 ilyen akcióra került sor és az intenzitás azóta sem csökkent.

Elsőként McChrystal tábornok adott ki az éjszakai rajtaütésekkel kapcsolatos útmutatást. (Természetesen nem a teljes tartalmat hozták nyilvánosságra.)

McChrystal direktívája

"Percepciók háborújában vagyunk. Az erőink távol az otthonuktól önzetlen bátorsággal, figyelemreméltó önzetlenséggel és lenyűgöző pontossággal és hatással működnek. De végső soron az lesz a döntő, hogy az afgánok hogyan értékelik [a koalíciós erők] szándékát és fellépését, és ennek döntő szerepe lesz abban, hogy támogatják-e országukat a felkeléssel szembeni fellépésben. Emlékeznünk kell arra, hogy az ő védelmük, tiszteletük és támogatásuk megnyerése a célja mindennek, amit teszünk. És ennek a tudatnak kell vezetnie a műveleteinket."

"Tapasztalatból tudjuk, hogy az éjszaka végrehajtott akciók lényeges elemét képzik a hadjáratunknak és sokszor döntő hatásuk van a legveszélyesebb felkelő csoportok akcióinak megakadályozásában és szétzilálásában. Ami még fontosabb, hogy a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az esélye a civilek halálának vagy sérülésének csökken."

"Az afgán kultúrában azonban az ember otthona több mint egy lakóhely. A családját jelképezi és annak védelme szorosan összefügg a becsület fogalmával. Úgy szocializálódtak, hogy agresszívan lépjenek fel otthonuk és vendégeik védelmében minden olyan esetben, amikor a becsületüket veszélyben érzik. Hasonló esetben mi is ezt tennénk."

"Ez a hatás csak fokozódik akkor, amikor éjszaka lépünk fel az otthona ellen, és főleg ha nők is jelen vannak. Az ösztönös fellépés az otthon védelmében sokszor felkelői magatartásként lesz értelmezve, tragikus következményekkel. Még akkor is, ha senki nem sérül meg és semmilyen kár nem keletkezik, az afgánok mély sérelmet érezhetnek, a támogatásuk megnyerését nagyban megnehezítve."

"A hatékonyságuk és műveleti értékük ellenére az éjszakai rajtaütések nagy árat jelentenek az afgánok [koalíciós erők iránti] megítélésében. A mítoszok, ferdítések és a propaganda, ami az éjszakai rajtaütésekből táplálkozik, gyakran köszönő viszonyban sincsen a valósággal – kevés afgán volt közvetlenül kitéve az éjszakai rajtaütéseknek, de majdnem minden afgán, akivel beszéltem, megemlíti, mint a legnagyobb zavaró tényezőt. Az éjszakai rajtaütéseket még nagyobb elővigyázatossággal, további megkötésekkel és sztenderdizált módon kell végrehajtani egész Afganisztánban."

"Az első és leginkább kívánatos eljárás az egyéb alternatívák megvizsgálása, mielőtt az éjszakai rajtaütés végrehajtásra kerül. Az afgánoknak kell vezetniük az akciót, és ezeket az akciókat koordinálnunk kell az afgán kormánnyal, az afgán biztonsági erőkkel és a helyi vezetőkkel, amikor erre csak lehetőség van."

"Ha megfelelően van végrehajtva, az éjszakai rajtaütések elfogadható és előnyös lehetőségnek számítanak. De amennyiben nem viselkedünk megfelelően ezen műveletek során, a hitelességünket elveszítjük és a felkelők ezt a maguk hasznára fordítják a propagandakampányukban. Tragikus irónia lenne, ha azok a műveletek, amiket a lakosság védelmének elősegítésére indítunk a felkelők falvakból való kiszorításának céljával, olyan benyomást keltene, hogy mi vagyunk az érzéketlen betolakodók."

"Végső soron az afgánok fogják eldönteni a konfliktus végkimenetelét, és csak az ő támogatásukkal nyerhetünk. Annak érdekében, hogy a felkelők propagandalehetőségeit csökkentsük, az éjszakai rajtaütések alkalmazásának taktikailag megfelelőnek, megfontoltan alkalmazottnak és amennyire lehetséges, átláthatónak kell lennie. Amennyiben erre van lehetőség, a helyi vezetőket be kell vonni a folyamatba, hogy a tényeket közvetíteni lehessen a helyiek irányába.”

További fontos pont a fentiek mellett:

„A lefoglalt, vagy a rajtaütésben megsérült afgán tulajdonról feljegyzést kell készíteni, részletes elismervényt kell adni elérhetőséggel a helyi vezetőknek vagy az épületben tartózkodóknak, és minden kért okozó esetben tanácsot kell adni arra nézve, hogy hogyan lehet kártérítést kérni.” 

Allen tábornok 2011 végén adta ki a saját direktíváját a kérdésben. 

Parancsnoki szándék. A szándékom, hogy folyamatos nyomás alatt tartsam a felkelés vezetését a nagyon hatékony, afgán partnerekkel közösen végrehajtott éjszakai rajtaütések segítségével, amiknek vezetését egyre inkább az afgán partnerekre kell átruházni és olyan módon végrehajtani, ami minimalizálja az afgán civilek életében a zavart, megvédi a tulajdonukat, megakadályozza a civil veszteségeket és a lehető legtöbb információt osztja meg a helyi vezetéssel és a civilekkel a rajtaütés előtt, alatt és után.
Útmutatás. Annak érdekében, hogy szándékom teljesülhessen:

• be kell tartani a taktikai direktívában foglaltakat minden éjszakai rajtaütés alkalmával.

• bátorítani kell az afgán biztonsági erőket az éjszakai rajtaütések vezetésének átvételében – ők legyenek az elsők, akik kapcsolatba lépnek a bentlévőkkel, őket hallják és lássák először, bármilyen belépésnél. Az akciók sikeres átvezetését az afgán partnereink fokozott szerepe fogja jelenteni a tervezésben és a végrehajtásban.

• a rajtaütést csak akkor szabad végrehajtani, ha a sötétség vagy az időzítés előnyt jelent egy nappal végrehajtott akcióval szemben.

• az afgán civilekkel minden esetben tisztelettudóan kell bánni.

• biztosítani kell, hogy a tartományi kormányzó vagy a kijelölt helyettese az akció megkezdése előtt értesüljön annak tényéről.

• az átláthatóság létfontosságú, ennek érdekében annyi információt kell megosztani az érintett közösséggel az akcióról amennyi taktikailag lehetséges annak megindulása előtt, alatt és után.

• a behatolást a puha kopogással kell indítani (progresszív behatolás), egy afgánok által a megfelelő helyi nyelven végrehajtott felszólítás keretében. Amennyiben taktikai megfontolások nem teszik lehetővé a puha behatolást, a parancsnoknak engedélyt kell kérnie kemény behatolásra való áttérésre. A felszólításnak tartalmaznia kell egyértelmű utasításokat a bentlévők felé és megfelelő időt kell adni azok megértésére, a beleegyezésre és a végrehajtására.

• katonai munkakutyákat az épületek lakótérbe csak egyértelmű és jogos katonai célok elérése céljából szabad bevinni. A kutyákat tisztátalannak tekinti az afgán kultúra, és alkalmazásuk kifejezetten érzékeny pontnak számít az éjszakai műveletek végrehajtásakor.

• a házkutatásokat az alábbi módon kell végrehajtani:

• o    mindig afgán biztonsági szervek állományát kell alkalmazni, amennyiben erre van lehetőség

• o    mindig nőket kell alkalmazni a nők átvizsgálására

• írásban kell értesíteni bármilyen letartóztatásról az érintett háztartást és a helyi vezetést egy napon belül, amennyiben erre van lehetőség.

• tárgyakra lebontott listát kell átadni minden lefoglalt tárgyról, akár az ISAF, akár az afgán erők foglalták le őket, beleértve a tiltott tárgyakat is.

• fel kell jegyezni minden az ingatlanban és a tulajdonban keletkezett kárt, akár az ISAF, akár az afgán erők felelősek érte.

• meg kell tervezni az akció utáni kárenyhítést. A leghatékonyabb eszköz ezen a téren a helyi vezetőkkel vagy más fontos személyekkel való párbeszéd az akció előtt, alatt és után.

A fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos rendelkezések betartása. A fenti rendelkezések mellett elvárom, hogy minden résztvevője az ilyen akcióknak betartsa a vonatkozó jogi kereteket. Ebbe beletartozik, de nem kizárólagosan, az arányosság betartása a fegyveres erő alkalmazásakor, a civil áldozatok és a civileknek okozott károk minimalizálása, a betegek és sérültek védelme és a sérültek ellátásra vonatkozó szabályok, amibe természetesen beletartozik a sebesült felkelők ellátása is, akik a koalíciós erők felügyelete lá kerültek.

Konklúzió. Az éjszakai rajtaütések hatékony eszközt jelentenek, amik képesek kritikus eredményeket elérni, amiket másképp nem lehetne megvalósítani. Az afgánok támogatásának megnyerése érdekében – ami az egyik stratégiai prioritásom – biztosítanunk kell, hogy mindent megteszünk, ami a hatalmunkban áll annak érdekében, hogy a potenciális negatív hatásokat minimalizáljuk. Végső soron az afgánok fogják eldönteni a konfliktus kimenetelét. Csak az ő támogatásukkal érhetjük el a céljainkat. Ennek érdekében az éjszakai rajtaütéseknek taktikailag megfelelőnek és megfontoltan alkalmazottnak kell lenniük – és amennyire lehetséges átláthatónak azon afgánoknak, akik a leginkább érintettek. Elvárom, hogy a parancsnokok minden szinten körültekintően vegyék figyelembe az éjszakai rajtaütések értékeit és a potenciális hatásait, mielőtt döntenének azokról a fenti utasítással összhangban.
 

A tálibok sikeresen ki tudták használni az éjszakai rajtaütések keltette ellenszenvet a külföldi csapatokkal szemben és sok tüntetésre sor került országszerte ennek köszönhetően. Az olyan felmerülő problémák, mint a nőkkel való bánásmód vagy a hozzátartozók informálásának elmulasztása a letartóztatott családtagok hollétéről kitűnő mozgósító indoknak bizonyultak a tüntetésekhez, bár az idő előrehaladtával és a taktikák finomításával sikerült valamelyest enyhíteni a problémán.

Az ENSZ adatai szerint a halálos áldozatok száma csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években, (2011-ben 63 halálos áldozata volt). Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az ENSZ adatok nem terjednek ki minden ilyen akcióra azok természete miatt, illetve az afganisztáni biztonsági helyzet miatt az egyes esetek valóságtartalmát nehéz volt megvizsgálni. Így megalapozottnak tekinthető a feltételezés, hogy a fenti számok csak a részlegesen tekinthetőek hitelesnek.

Azt is érdemes azonban megjegyezni, hogy az éjszakai rajtaütéseket az afgán hatóságok is alkalmazzák már időközben. A legelhíresültebb eset egy afgán rendőri egységhez köthető, aminek tagjait az amerikai DEA (Drug Enforcement Administration, Drogellenes Ügynökség) képzett ki. 2010 augusztusában letartóztatták Mohammad Zia Salehi-t, aki Karzai egyik tanácsadója volt az afgán Nemzetbiztonsági Tanácsban. A vád az volt, hogy megvesztegették egy nyomozás leállításáért. (Vsz. Karzai elnök közbenjárásával az említett munkatárs ellen ejtették a vádakat.)

Allen tábornok a szenátus fegyveres erők bizottsága előtt így érvelt az éjszakai rajtaütések hasznossága mellett:

Feltételezem, mindenki tudatában van annak, hogy 2400 különleges műveletet hajtottunk végre ebben az évben. A tavalyi évben hozzávetőleg 2200 éjszakai műveletet hajtottunk végre. Ebből a 2200-ból az esetek 90%-ban egyetlen lövést sem adtunk le. Az esetek több mint 50%-ban elfogtuk a célszemélyt, és további 30%-ban a célszemély közeli beosztottját is elfogtuk. Így az éjszakai rajtaütések durván 83%-ban elfogtuk a célszemélyt vagy egy közeli munkatársát. Az összes éjszakai rajtaütés 10%-ban került sor lövések leadására, és az esetek 1,5%-ban volt civil áldozat. Nem akarok semmilyen civil veszteséget sem lekicsinyleni azzal, hogy százalékosan fejezem ki. Mindegyikük tragikus esemény. De 9200 éjszakai rajtaütés során 27 személy vesztette életét vagy sérült meg egy éjszakai rajtaütésben.

Az afgán különleges erők fejlődése és helyzete

Amikor afgán erőkkel kapcsolatban különleges erőkről beszélünk, három tág kategóriára gondolhatunk: a hadsereg különleges ereje, a rendőrség specializált egységei és a belbiztonságért és hírszerzésért felelős Nemzeti Biztonsági Igazgatóság (National Directorate for Security, NDS) egysége. A hadsereg egységeire az alábbiakban bővebben ki fogok térni, a rendőrséggel kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy több ilyen csoportot is felállítottak külföldi segítséggel, de kevés információ áll rendelkezésre a létszámukkal és egyéb vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban. Az NDS egységéről lehet a legkevesebbet tudni. A rendőrségnek több különleges alakulata van, drogellenes, terrorelhárító és egyéb feladatkörökben. A legjelentősebb partner természetesen az Afgán Nemzeti Hadsereg, az ANA.

Az Afgán Nemzeti Hadsereg különleges erőit két csoportba lehet osztani:

• Kommandó egységek
• Különleges erők

Előbbi rohamlövész jellegű kiképzést és feladatkört jelent, utóbbi már a specializáltabb feladatok ellátására alkalmas. 2007-ben kezdték el az erő megszervezését, 2008 áprilisára már három zászlóalj aktív volt, és 2010-re létrejött egy 7000 fős kommandó dandár. A kommandó egységek zászlóaljakba (kandak) vannak szervezve. Feladataikat tekintve a közvetlen beavatkozás az erősségük, ami felkelők elfogását vagy megölését jelenti. Az egységekbe bekerülés nagyobb presztízst és jobb fizetést jelent, egyben sokkal magasabb színvonalú kiképzést és felszerelést biztosít az abban résztvevőknek.

Az első sikeres akciójukra 2007. szeptember 14-én került sor, aminek során több körözött személyt fogtak el és fegyvereket illetve robbanószereket foglaltak le. Jelenleg a kommandó dandár mellett, ami három zászlóaljból áll, az öt hadtestparancsnokság mindegyikének egy kommandó zászlóalj áll rendelkezésére. Az amerikai remények szerint a jövőben valahogy így fog kinézni az éjszakai rajtaütések többsége.

Az ANA SF

Az ANA létrehozásánál sokáig nem volt akkora hangsúlya a specializált létrehozásának, mint például Irakban. A jelenlegi képzési programtervét még McChrystal tábornok fogadta el. A szigorúan vett különleges erők első csoportjának „diplomázására” így csak 2010. május 13-án kerülhetett sor. A feladataik közé tartozik a közvetlen beavatkozás (szövetségesek részvételével vagy anélkül), felderítés, hírszerzési és információs műveletek végrehajtása, valamint civil-katonai műveletek kivitelezése. A programnak egyik hátrányaként vetik fel, hogy a kommandó egységek legénységének, altiszti és tiszti állományának kiemelkedő képességű tagjait veszi át, gyengítve azok teljesítményét. Az ANA SF létrehozásánál kifejezetten az amerikai hadsereg különleges ereje (a „zöldsapkások”) szolgáltak mintaként. 

Avatási ceremónia

Bár erről nem találkoztam nyilvános adatokkal, feltételezhetően sem a kommandó zászlóaljak, sem a különleges erők nem rendelkeznek megfelelő logisztikai és kommunikációs háttérrel, ami az ilyen műveletekhez szükséges, így nagyrészt az amerikai partnereiktől függenek ezen a téren.

Forrás itt és itt további képek társaságában.

A megállapodás

2012. április 8-án írta alá az egyetértési megállapodást Abdul Rahim Wardak tábornok, afgán védelmi miniszter és az Afganisztánban állomásozó amerikai erők főparancsnoka, John Allen tábornok (aki egyben a NATO-erők főparancsnoka is).

A megállapodás értelmében egy közös koordináló bizottság kerül felállításra, Műveleti Koordinációs Központ (Operational Coordination Group, OCG) elnevezéssel, amiben az afgán és az amerikai erők képviselői egyaránt részt fognak venni, a hatályos afgán törvények lesznek a mérvadóak a tevékenységet illetően. Az OCG feladata lesz a különleges műveletek engedélyezése és felülvizsgálata, a hírszerzési információk összesítése, a végrehajtott művelet ellenőrzése és a megfelelő afgán államigazgatási szervek értesítése a műveletekről. Az OCG regionális szinten fog felállításra kerülni. A megállapodás értelmében az afgán hadsereg, rendőrség és nemzetbiztonsági szolgálat különleges egységei veszik át a vezető szerepet a különleges műveletek terén, amiben az amerikai partner támogatja ezeket az erőket. Az afgán magántulajdon átkutatását csak a hatályos törvényeknek megfelelően lehet végrehajtani, és különleges műveletek keretében csak afgán erők hajthatják ezt végre. Az afgán fél ennek érdekében vállalja a szükséges szervezeti és egyéb körülmények biztosítását a megállapodásban rögzített eljárási rendszer hatékony működése érdekében.

Az amerikai fél a megállapodás értelmében vállalja, hogy az afgán különleges erők kapacitásának növelésében továbbra is szerepet vállal, kiképzést és technikai segítséget nyújt és közreműködik nyújt abban, hogy az afgán különleges erők teljes műveleti önállóságot el tudják érni. A segítségbe tételesen beletartozik a hírszerzési információk átadása, elemzése, helikopteres és merevszárnyas szállítóeszközök biztosítása, tűztámogatás és a sebesültek kimentése.

A két fél a vitás kérdések rendezésére felállít egy kétoldalú bizottságot, aminek a feladata a különleges műveletek afganizálódásának az ellenőrzése, a felmerülő vitás vagy rendezetlen kérdések megoldása, valamint az afgán kapacitásfejlődés ellenőrzése.

A gyakorlatban azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet. Az amerikai felfogás szerint, amit a sajtóban kifejtettek szóvivők útján, csak az olyan műveleteket korlátozza, ahol civil ad menedéket egy feltételezett célpontnak, így szükséges a civil lakóhely átkutatása, illetve esély van arra, hogy a célszemélyt élve elfogják. Semmilyen más műveletnél nincs szükség engedélyre.

De a fentiek alól is van kivétel. Az amerikai felfogás szerint az afgán törvénykezés lehetőséget biztosít arra, hogy a kiemelkedő veszélyt jelentő személyeknél még abban az esetben is fellépjenek, amennyiben nincsen érvényes elfogatóparancs, bár ez kivételnek számít. Az, hogy mit fognak tenni abban az esetben, ha egy amerikaiak által veszélyesnek ítélt tálib vagy egyéb csoporthoz köthető személy ellen nem adnak ki az afgán hatóságok elfogatóparancsot, nem tisztázott.

Az amerikaiak emellett rámutattak arra, hogy az utóbbi időszak éjszakai akcióit már közösen az afgán különleges erőkkel hajtották végre, így a házkutatásokat már ezek az egységek hajtották végre és nem a koalíciós erők. Így a megállapodás ezen része szimbolikusnak is nevezhető.

(Az, hogy mekkora műveleti kockázatot jelenteni az engedélyeztetési eljárás, nehéz lenne jelen helyzetben megmondani, de ez sem egy elhanyagolható tényező.)

Az hogy más NATO tagországok különleges erői által végrehajtott hasonló akciók milyen szabályozás alá fognak esni, egyelőre nincsen információ. Emellett amerikai részről nem csupán a hadseregnek vannak különleges egységei Afganisztánban, az ő működésüket az egyezmény nem szabályozza.

Konklúzió

A várhatóan május második felében Chicagóban megrendezésre kerülő, Afganisztán jövőjével is foglalkozó NATO-konferencia megindulása előtt a kormány számára fontos volt, hogy néhány kényes kérdést rendezni tudjon afgán partnerével az elmúlt időszak botrányokkal terhelt jellege miatt. Az intézkedés olyan szempontból pozitívnak nevezhető, hogy a megállapodás elismeri az afgán különleges erők vezető szerepét, ugyanakkor ahogyan a megállapodás értelmezését amerikai részről láthatjuk, a jövőben is feszültségforrás lehet a két fél között az éjszakai rajtaütések kérdése.