Ma ismét a fegyverek szerelmeseinek kedveskedünk, méghozzá azokkal a fényképekkel, melyeket pár évvel ezelőtt egy valaha rettegett európai katonai nagyhatalom fővárosába tett látogatás alkalmával a svéd Hadtörténeti Múzeumban készítettem.
Az érdeklődők már az épület udvarán megcsodálhatják a svéd zsenialitás és praktikus gondolkodásmód egyik olívazöldre mázolt teremtményét a sok közül: a Stridsvagn 103C típusú harckocsit, amely a paramétereinek ismeretében inkább vadászpáncélosként kategorizálható.
A felépítése mindjárt nem tűnik annyira szokatlannak, ha végiggondoljuk, hogy egy magas technológiai színvonalú hadiiparral megáldott - a svéd harckocsifejlesztések nagy múltra tekinthetnek vissza - és kizárólag védelemre berendezkedő, hagyományosan semleges külpolitikát kiszolgáló katonai vezetés rendelte meg. Az '50-es években olyan harckocsikra volt szükségük, melyekkel a veszteséges minimalizálása mellett (elvégre korlátozott erőforrásokkal rendelkező országról van szó) amerikai segítséggel fel lehet tartóztatni a finneken keresztül esetleg rájuk guruló szovjet gőzhengert - ennek megfelelően pedig az azonos rendeltetésű második világháborús német típusokhoz hasonlóan minél alacsonyabb felépítésűnek, ebből (és a költséghatékonysági megfontolásokból) következően pedig torony nélkülinek kellett lennie. Ez persze nagyrészt alkalmatlanná tette a támadó harcra, de a svédek, fenyegetést jelentő vagy politikai kockázatok nélkül legyalogolható szomszédok híján, ilyesmire nem is készültek. A végeredmény tehát nagyon nem is nézhetne ki máshogyan, ugyanakkor több úttörő technológiai fejlesztést is tartalmazott: ez volt az első (részben) gázturbinával hajtott harckocsi a világon, a lövegét pedig (más megbízható megoldás híján) hidropneumatikus futómű-felfüggesztő rendszer segítségével lehetett függőlegesen irányozni.
Egy páncéltörő lövedék hatása:
Az Strv-103-t a Bofors gyártotta - a név bizonyára ismerősen cseng a témában tájékozottabb olvasók fülében, és azt is tudják, hogy a cég elsősorban nem harcjárműveiről, hanem tüzérségi eszközeiről híres - ezek közül pedig természetesen több is megtekinthető a múzeumban. A bejáratnál például egy 155 mm kaliberű Bofors Haubits FH77/A tarack díszeleg:
A típus nem sok dicsőséget szerzett a hazának, ugyanis elsősorban egy korrupciós botrányról híresült el az 1980-as években.
A típushoz használt lőszer:
Itt egy régebbi fejlesztés, a 105 mm kaliberű Bofors Haubits VH/10 tarack...:
...és egy 37 mm-es Bofors páncéltörő ágyú a második világháborús időkből:
Ez pedig a középkori mesterek keze munkáját dícséri:
Persze vannak esetek, amikor inkább az olcsó, praktikus kivitelezésre tolódik el a hangsúly a korszakalkotó technológiai innováció helyett. Ennek egyik látványos példája az alább makettezett traktorvontatású kerékpáros deszant:
Hát igen, ha hosszú útvonalat kell bejárni, a bevethető gépjárműállomány pedig egy utánfutós traktorra korlátozódik, akkor ez van...
Nyilván a Scania mérnökei is szűkös pénzügyi forrásokkal számoltak, amikor - bevett szokás szerint - a cég egyik teherautótípusának alvázára építették meg az SKPF m/42 páncélautót, amit a svéd békefenntartók a kongói ENSZ-misszióban használtak:
A célnak megfelel, amennyiben az ellenségnek csak kis kaliberű kézifegyverei vannak. Szintén az udvaron látható a típus harcjármű változata is:
Egy ilyen múzeumban természetesen nem a nagy vasakból, hanem a kézifegyverekből látható a legtöbb. 18-19. századi elöltöltős puskák...:
...a 20. század első felében használt megfelelőik...:
...a második világháborúból ismert géppisztolyok (az MP-18 kivétel, de az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a továbbfejlesztését alapul véve készült a szintén a képen látható legendás Sten)...:
...és a tárlat természetesen nem lehetne teljes a hidegháborús korszak jól ismert gépkarabélyai nélkül:
Ez pedig egy ritkább darab: a BAR Kg m/21, az M1918 Browning könnyűgéppuska svéd igények szerinti módosított belga gyártmányú verziója:
Néhány további géppisztolytípus:
Az egykori Csehszlovákiát képviselő Scorpion...:
...illetve az izraeli és belga kreativitás hasonló jellegű termékei:
És ha már kreativitás: a '30-as évekbeli amerikai gengszterfilmekből ismert módon elrejtett Thompson géppisztoly, vagy ahogy akkoriban becézték, a "chicagoi írógép":
Filmbéli akcióhősök pisztolyai:
A legendás német Enigma:
Egykoron légi fényképezésre használt kamerák:
A svéd hadtörténelem ismeretében evidens, hogy az intézmény vezetése külön termet szentelt a nagy északi háború, ill. egy másikat a harmincéves háború emlékének, és azt is fontosnak tartották, hogy ne csak a nevezett konfliktusok dicsőséges fejezeteit, de azok mindennapjait és az általuk okozott emberi szenvedést is hűen bemutassák az érdeklődőknek. Ez részben nyilván azzal magyarázható, hogy végső soron hadtörténeti múzeummal, nem pedig fegyverkiállítással van dolgunk, másrészt a döntésben szerepet játszhatott az országra hagyományosan jellemző szociáldemokrata, a militarizmustól idegenkedő mentalitás és a múlt kevésbé dicsőséges fejezeteivel való szembenézés vágya is.
Itt elsősorban a harmincéves háborúra gondolok, melynek akár vázlatos ismertetése is túlmenne jelen blogbejegyzés keretein; legyen most elég annyi, hogy a harcok résztvevőinek - elsősorban a zsoldosseregek tagjainak - nem túl civilizált viselkedéséről már köteteket írtak össze (elég csak Magdeburg leradírozására gondolni), és a Német-római Birodalom nagy területeit el- és kipusztító sorozatos atrocitásokból a Svéd Királyság mint az egyik fő hadviselő fél csapatai is alaposan kivették a részüket. Ízelítő gyanánt következzen egy idézet:
Arról pedig, hogy "szent" jelszavak alatt miket műveltek a harminc esztendeig tartó vallásháború katonái, álljon tanulságul az a néhány sor, amelyet múlt századi nyugat-európai szerző nyomán idézünk: a liegnitzi csata után a császári csapatok az embereket elűzték otthonukból, s mint vadállatokat üldözték őket erdőn-mezőn, az asszonynépet csorda gyanánt hajtva a táborba, hogy ott rajtuk a legszégyenletesebb kegyetlenségeket kövessék el. Az áldozatokat szabad tűznél vagy kemencékben sütötték meg, szemüket kiszúrták, elevenen szíjat hasítottak belőlük. Szoptatós anyák emlőit levágták. Szurkot vagy ként tettek a körmük alá vagy a vaginájukba és meggyújtották. A hordozható árnyékszékek tartalmát vagy trágyalét töltöttek az áldozatok torkába, sót hintettek a sebeikbe. Csecsszopó gyerekeket kiragadtak a szülőik karjából, és darabokra vágva őket a falhoz csapdosták a testrészeiket. Voltak, akik egészséges emberek lábszárát elfűrészelték és megsütötték.
Hasonló kegyetlenségeket követtek el a másik oldalon küzdő svédek, franciák is. Kedvelt szórakozásaik közé tartozott, hogy addig öntöttek vizet vagy trágyalét az áldozataik torkába, amíg, a hasukra lépve, a bűzös lé a szájukon visszaszökött. Ezt a "szellemes tréfát" például "svéd italnak" nevezték.
/Nagy László: A rossz hírű Báthoryak. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1985. 11-12. old./
Ahogy War Nerd írta egyszer, "Európa egy kemény hely volt 1945 előtt".
Egyes becslések szerint a svéd csapatok összesen 2 ezer kastélyt, 18 ezer falut és 1500 várost romboltak le a háború alatt. A középkorban az elhúzódó harcok egyik elkerülhetetlen velejárója volt az éhinség. Ennek egyik szokásos következményét, a döghúsra fanyalodást mutatja be a múzeumban viaszbábukból összeállított egyik háborús életkép:
Az éhinséget rendszerint az ide-oda vonuló, fizetséget és utánpótlást nélkülöző zsoldoshadak okozták; tevékenységük mindjárt érthetőbbé válik az alábbi illusztráció láttán, amely - már ha svéd nyelvtudás híján jól értelmezem a szöveget - azt ismerteti, hogy 5800 katona 17 ezer liter vizet, 5800 kg kenyeret és 1900 kg húst igényelt naponta.
[UPDATE: Egyik kedves olvasónk kiigazított: az "öl" = sör, nem pedig víz.]
További életképek: egy zsoldos éppen elszerződik...
...disznót belező zsoldos és kedélyesen kártyázó bajtársai:
Persze a katonák élete sem volt fenékig tejfel. Elég csak rápillantani egy néhány évszázaddal ezelőtti katonaorvos alapvető eszközeire...:
...vagy egy akkoriban szokásos sebészeti beavatkozásra:
Az árulók sorsa:
Az orosz télben fagyoskodó katona:
Befejezés gyanánt pedig a korabeli gyalogság egyik igen egyszerű, de annál hatékonyabb fegyvere, a vassulyom. A közeledő ellenséges lovasság elé szétszórva gyorsan javít az ember helyzetén.
A teljes fotóalbum megtekinthető itt.
Utolsó kommentek