"Az az időszak, melyet most átélünk a legdrámaibb, amit a modern ember valaha is megélt. A későbbi korok világosan fogják érteni, hogy előre láthatónak kellett lennie Németország győzelmének. (...) A győzelem valóban közel van."

Joachim Fernau, SS-haditudósító, Das Reich, 1944. augusztus

Amikor múlt héten olvastam Bush ünnepi beszédét, amit az iraki háború 5. évfordulója alkalmából mondott, rögtön az idézetthez hasonló német világháborús propaganda-gyöngyszemek jutottak az eszembe. Félreértés ne essék, nem arra az idióta "Bush = Hitler, US Army = nácik" hippiszlogenre akarok utalni, hanem arra a töretlen önbizalomra, és elvakultságra, ahogy a dicső vezető és hívei ránéznek a lehangoló tényekre, és csak legyintenek "Ez nem is így van! Mi tulajdonképpen győzünk! Aki mást mond az defetista, kishitű és áruló."

Csak pár magas röptű gondolatot kiemelve az említett beszédből:

"milliókat mentettünk meg az elképzelhetetlen borzalmaktól" - kuss, ez igenis is így van, a borzalmak, amiknek irakiak milliói vannak kitéve, teljességgel elképzelhetők.

"Az Iraki Szabadág Hadművelet egy figyelemre méltó bemutató volt a katonai hatékonyságból." - igen, az egy pulykalövészet volt, de annak már pár éve vége, és azóta a hatékonyság szempontjából korántsem lehet fényezni a koalíciót

"David Petraeus tábornok egy új küldetéssel vette át a parancsnokságot: hogy az iraki erőkkel együttműködve védje meg az iraki népet," - Hű. Itt most álljunk meg egy pillanatra. Ilyet is lehet? (Keleti Front, 1941: "Te Hans! Ha ezek az ukránok át akarnak állni hozzánk és harcolni a bolsevizmus ellen, akkor lehet, hogy mégsem a germán élettér létrehozásával kellene kezdeni a dolgokat?") Az ellenőrzés alá vont terület saját fegyveres erőit is fel lehet használni a saját céljainkra? Tényleg, mint ha lett volna egy Brit Birodalom, vagy mi a tök, ami alig több, mint 300.000 angol katonával uralta a világ negyedét. Lehet, hogy mégis rossz ötlet volt szélnek ereszteni 2003-ban az iraki hadsereget, titkosszolgálatot, de még a határőrséget is? Fene tudja.   

"(ha Amerika kivonulna Irakból) ... Irán felbátorodna, hogy felújítsa nukleáris programját, és  kiterjessze a hegemóniáját a Közel-Keleten." - Ja, még szerencse, hogy Irán nem bátorodott fel, Isten óvjon minket akkor! 

És még folytathatnám. The Surge's workin', siker, siker, győzelem, siker. Nem politikai beszéd, nem helyzetértékelés, hanem kb. a magyar válogatott edzőjének lelkesítő beszéde, miután félidőben 8-0-ra vezet ellenünk Burkina Faso.  Akinek van egy kis ideje, és elegendő ismerete Shakespeare nemes nyelvéről, mindenképpen olvassa el a teljes szöveget, megéri. Szerintem Bush egy ablak nélküli bunkerben tengeti az életét, és az egyetlen kapcsolata a külvilággal a Fox News, ahol még mindig meg vannak győződve, hogy egyszer meg fogják találni azokat a csúnya tömegpusztító fegyvereket, amiket az egész cirkusz ürügyeként még anno felhoztak.

No de tegyük félre Bush papa ábrándjait, és nézzük meg közelebbről, mi folyik itt Gyöngyösön Irakban. Az, hogy 5 év alatt még mindig nem köszöntött be Kant örök békéje, önmagában még nem lenne kudarc - gerillamozgalmakat nem lehet csak úgy az egyik pillanatról a másikra felszámolni, hogy a terroristákról ne is beszéljek. De anno 2003-ban kicsit konkrétabb elképzelésekkel kellett volna az országba érkezni, mint hogy a dikatúrának vége, az arabok örülnek nekünk, illetve személy szerint Paul Bremernek, szabadság, peace & love, függöny le. Ez a háború még sokáig tananyag lesz a katonai akadémiákon, mint intervenciós állatorvosi ló. Mi volt a háború célja? Úgy értem, hogy mi volt az a reális jövőkép, amit meg akartak teremteni, miután Szaddamot megbuktatták?

Olaj, rendben, hídfőállás a regionális befolyás kiterjesztésére, rendben, erőfitogtatás és a "gonosz tengelyének" befenyítése egy unilaterális akcióval, rendben. A parasztokat csak vakítsuk a tömegpusztító fegyverekkel meg az embertelen diktátor mítoszával, mind rendben. De egyszerűen nem hiszem el, hogy nem készült egyetlen regionális hatástanulmány, ami összegezte volna  a várható negatív következményeket. Ha az amerikaiak egy gyenge, széttagolt Irakot hoznak létre, akkor óriási szívességet tesznek Iránnak azzal, hogy kiiktatják a fő riválisát a térségben, Törökországnak ellenben betartanak, mert a kurdok még nagyobb önállóságot kapnak. Ha egy erős, központosított Irakot akarnak, akkor kik is vezessék? A kurdok? Ez megint a törökökkel kellene megbeszélni. A síiták? Akkor tessék masnit kötni az országra, és megcímezni Teheránba. A szunniták - azokat a Baath párt képviselte, a gyűlölt Baath párt, amit minden áron el kellett törölni a demokratikus átalakulás jegyében. Az amerikaiak bent maradnak és egy igazi hadúr minden kegyetlenségével, dörzsöltségével és ravasz diplomáciájával fenntartják az uralmukat? Ez még Hollywoodnak is túl meredek sztori volna.

Megdöntötték a diktatúrát - szép és jó, de nem lehetséges, hogy egy olyan helyen, mint Irak csak kemény kézzel lehet fenntartani a rendet? Üldözik az al-Kaidát - hopp, várjunk csak, Szaddam idején még nem volt jelen az al-Kaida Irakban. Ők 2003. után érkeztek, hogy "keresztesek és a hitehagyó szövetségeseik" ellen harcoljanak, azaz a "terror elleni háború" keretében sikerült megteremteni egy ideális kiképzési területet a főellenségnek. Jelenleg, ha az ember megfigyeli az amerikai nyilatkozatokat Irak kapcsán, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az al-Kaida terroristái - akik ebben a pillantban éppen vesztésre állnak -mint a többi milícista, vagy extremista. Mint ha a vízvezetékszerelők, akiket egy szivárgáshoz hívtak, kiszólnának a tulajnak, hogy "Jó hírek! A víz még mindig ömlik, és véletlenül betörtünk pár ablakot is, de a tüzet, amit a Tibi eldobott cigije okozott, már majdnem eloltottuk. (Mellesleg Robert Fisk írta, hogy "az iszlám és a terror között nincs kapcsolat. De van kapcsolat a muszlim területek megszállása és a terror között. Ez nem egy túl bonyolult egyenlet.")

Szerencsére az arabok "fellázadtak" az al-Kaida ellen és segítik az amerikaiakat, Anbar Awakening, CLC mozgalom, yeah. Maga Bush is megjegyezte, hogy ezek a bátor emberek "megvédik a közösségeiket a terroristáktól és a felkelőktől és a szélsőségesektől." Ami végül is igaz, csak beárnyékolja a helyzetet, hogy a terroristák & Co., akiktől védeni kell a népet, gyakran ugyanolyan CLC tagok, esetleg effektíve iraki rendőrök vagy katonák, csak éppen a rivális etnikumhoz/valláshoz/klánhoz tartoznak. Másrészről egy ilyen aggódó állampolgár az iraki átlagfizetés 3-4-szeresét kapja, plusz fegyvert, kiképzést, és továbbra is szolgálhatja a helyi bandavezért. Ha egyszer elakad a pénzáramlás - már pedig el fog, abból ítélve, ahogy az amerikai gazdaság recseg-ropog - ezek a fegyveresek épp oly könnyedén átpártolnak bárkihez, aki hajlandó nekik fizetni, mint amilyen könnyen belátták, hogy harcolniuk kell az al-Kaida ellen - már ha anyagi hasznuk van belőle.

Nemrég halt meg a 4000. amerikai katona, ezen azért annyira nem kéne fennakadni, egy 300 milliós országnak be kell tudnia áldozni tíz vagy akár százezreket is, ha valamit komolyan el akar érni. Ami valóban problémát okoz, az a háborús kiadások elszaladása. Montecuccoli mondása, miszerint a háborúhoz "pénz, pénz és pénz kell" nem azt jelenti, hogy számolatlanul és főleg értelemtlenül b*sszuk ki a dollárokat az ablakon. Minden egyes orvlövész, minden egyes feltételezhetően felkelők által tartott épület ellen légitámogatást kérni, azért kicsit luxus. Vályogkunyhókat B-1B-vel szétkapni, és az egészet csak "Shock & Awe"-nek titulálni meg már egyszerűen nevetséges. Uncle Sam eszméletlenül pazarlóan háborúzik, és most rádöbbent, hogy azért az ő zsebe sem feneketlen.

Az iraki emberek is már öt éve élvezik a szabadságot és a demokráciát - végső soron a közbiztonság drasztikus leromlása demokratikus jelenség, csakúgy, mint a frakciózás, széthúzás, etc. A gazdasági fejlődés - illetve előtte még talán a helyreállítás - még várat magára néhány évet, de hát Istenem, nem lehet minden jót egyszerre megkapni. Ma még csak demokrácia, holnap talán majd lesz áram meg vezetékes víz is. Meg munkahelyek. Meg orvosi ellátás. Meg nem kell azon aggódnia a népeknek, hogy ha már 2 sarokra eltávolodnak a lakásuktól,  akkor nagyságrendekkel megugrik az IED/milícisták általi elhalálozásuk esélye, ha meg otthon maradnak, akkor csak egy félreküldött bomba végezhet velük. De különben is, a bajokat mind az irakiak maguk okozzák, hát érdemes volt felszabadítani ezt a hálátlan bagázst?

Ki tudja, lehet, hogy ha más nem is, majd a pénzhiány - kombinálva az iraki helyzet mielőbbi rendezésének szükségletével - bírja rá az amerikaiakat, hogy anyagi lehetőségeik helyett a változatosság kedvéért inkább (még megmaradt) értelmi képességeiket tennék alaposan próbára egy ékpézláb megoldás kedvéért. Talán - talán! - még nem szúrtak el mindent. We have the benefit of the doubt. Addig is, lehet, hogy Amerika jobban tenné, ha az egész neokon bandát, akik ezt a iraki förmedvényt összehozták, Busht, Cheneyt, Wolfowitzot és a többieket, egy holdfényes estén kiraknák Falludzsa egy sötét sikátorában, azután kivonnák az összes amerikai katonát az országból. Persze újra fellángolna a erőszak, és a mai iraki kormány megbukna, de a végén előbb-utóbb úgy is lesz egy győztes kiskirály, nevezzük mondjuk Haddam Szusszeinnek, akivel a neokonoktól megtisztult külügy majd végre leülhet értelmesen tárgyalni.