Mik ki nem derülnek "minden kor és minden nép legnagyobb lángelméjéről": Koreában ő ugrasztotta össze két legnagyobb potenciális riválisát, a kommunista Kínát és az Egyesült Államokat. Gondolom a "nevető harmadik" kifejezést már mindenki hallotta...(folyt.=>)

Hát a nemzetközi helyzet igencsak fokozódik a mesés Közel-Keleten. Újabb és újabb hírek röppennek fel, melyek szerint már (megint) küszöbön áll az Irán elleni támadás: az IAF óriási hadgyakorlatot tartott, ami során száznál is több F-15 és F-16 imitált egy távoli célpont elleni masszív légicsapást, és kiszivárgott, hogy tavaly Bush elnök 400 millió dollárt kért és kapott a Kongresszustól Irán destabilizálására. Ejnye, elnök úr, hát méltó ez a módszer egy jó newborn keresztényhez? Gondolom a támogatott "disszidens csoportok" között ott vannak a kurdok és a MeK is, csak hogy igazán "demokratikus" arculata legyen az akciónak.(folyt=>)

Nos, tegnap lezajlott a zimbabwei elnökválasztás második fordulója. Most talán tekintsünk el a szokásos "gonosz diktátor", "lánglelkű ártatlanul elnyomott ellenzék" formuláktól és egyéb összeesküvéselméletektől. (Pedig az ilyesmire fogékonyak nyilván fenemód örülnének, hogy még tősgyökeres zimbabwei zsidók is akadnak arrafelé.) De ennél sokkal érdekesebb részletei is vannak a történetnek. (folyt.=>)

 "They threaten our ability to threaten their ability to threaten Taiwan"

Thomas Barnett

Ma már elcsépelt közhelynek számít, hogy Kína születőben lévő szuperhatalom, az Egyesült Államok ellenpólusa, és úgy általában a jövő. Azonban a Kína jelentette kihívás természetét és jelentőségét gyakran szeretik eltúlozni, különböző, racionális (USA fegyverlobby) és irracionális (antikommunista hevület) motivációktól vezérelve. Ezért a KatPol szerkesztősége a közeledő Pekingi Olimpia kapcsán elérkezettnek látja az időt, hogy egy hat részből álló cikksorozatot indítson a felemelkedő ázsiai csillagról, természetesen főleg a téma katonai aspektusait vizsgálva. A várható cikkek tehát:

1. Bevezetés, általános áttekintés - "Sárkányok márpedig vannak"
2. Szárazföldi erők - "A sárkány foga és karma"
3. Légierő - "A szárnyaló sárkány"
4. Haditengerészet / Geostratégia - "7 tenger sárkánya"
5. Stratégiai erők - "A nukleáris sárkány"
6. Egyenruhák, összefoglalás. - "Sárkánybőr + Summa Draconis"

És ím eljött a nagy nap, midőn lelkes közönségünk elé tárjuk a radiocafé 98,6 "Jazz Café" c. műsorában tett látogatásunk hanganyagát.

Elöljáróban annyit azért leszögeznénk, hogy lapozás után a nagyérdemű életünk első rádiós pörformanszának lehet fültanúja. Ebből kifolyólag ne tessék túlzott stiláris elvárásokat támasztani, mi is tisztában vagyunk a fájó igazsággal, miszerint írásban azért ennél élvezetesebbet, koherensebbet is tudunk alkotni.

Olvasóinknak tartalmas szórakozást kívánunk, a radiocafé 98,6 munkatársainak pedig ezúton is köszönjük a lehetőséget. 

Vannak olyan hírek, amik hallatán bizony komolyan el lehet gondolkodni azon, hogy nem egy Örkény vagy Moldova novellában élünk-e. Múlt héten egy izraeli telep jeshivájának egy tehetséges tanulója home made rakétát lőtt ki egy palesztin falura, személyi sérülés nem történt, az ifjú Werner von Braun-aspiráns egyenlőre szabadlábon van. (folyt=>)

Hát igen, a közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy épp ideje meghirdetnünk egy ilyet.

Ma délelőtt Fehérgyarmat határában lezuhant a Magyar Légierő egyik L-39 Albatros kiképzőgépe, a balesetben a növendék, Ignácz Zoltán főhadnagy és az oktató, Janicsek András alezredes is életét vesztette. Nyugodjanak békében. Engem viszont valami igencsak nem hagy nyugodni. (folyt.=>)

By Rammjaeger83 & SchA

Amerikában néhány hete de facto véget ért a demokrata párti elnökjelöltek közötti szoros verseny; a hagyományoknak megfelelően helyreállt a férfiuralom, és ismét (csak) két politikus mérkőzhet reális esélyekkel a „világ legnagyobb hatalmú emberének” pozíciójáért.

Általános történelmi tapasztalat, hogy a tengerentúlon az átlag szavazót döntésében nem igazán befolyásolja a jelöltek külpolitikai programja. Ennek legegyértelműbb oka az állampolgári érdeklődés teljes hiánya, de az is szerepet játszik, hogy az ilyen programok rendszerint (ott is) elég semmitmondóak, és nem szoktak érdemben különbözni egymástól. A jelenlegi kampányban azonban már eddig is jópár drasztikus javaslattal, ötlettel állt elő mindkét jelölt – pedig hol van még a november! –, és mintha az afganisztáni és iraki tapasztalatok egyikük kedvét sem vették volna el az „intervencionista” külpolitikától, az újabb katonai kalandoktól.

Miközben az Egyesült Államok elnökei már-már rituálisan, időről-időre biztosítják Izraelt a rendületlen támogatásukról, ahhoz képest Izrael nem töri magát túlságosan, hogy ezt meghálálja, sőt éppen ellenkezőleg, néha finoman szólva is ellenséges lépésekre ragadtatja el magát, lásd a USS Liberty esetét, vagy az izraeli kémeket az Egyesült Államokban. (folyt. =>)