Edward Luttwak bölcsességeit már többször idéztük, mivel aki bármiféle megfontolásból egy kicsit komolyabban foglalkozott már a biztonságpolitika témájával, az legalább a rövid publikációiba belebotlott. Annyit érdemes tudni az aradi zsidó családból származó íróról, hogy a CSIS munkatársa és a nemzetközi kapcsolatok doktora, aki már több amerikai és külföldi kormányszerv megbízásából tevékenykedett biztonsági tanácsadóként. A közelmúltban jelent meg 16. könyve, amely a Keletrómai Császárság katonai stratégiáját mutatja be, mintegy folytatásaként két korábbi művének, melyek az ókori Rómát és a Szovjetuniót vették górcső alá hasonló szemszögből.

Az alábbiakban egyik olvasónk, swissler rövid fényképes beszámolója következik egy lengyelországi múzeumlátogatásáról. Ezúton is köszönjük neki az írást!

[Kattintásra megtekinthetőek a képek nagyobb méretben is.]

Februárban jártunk Krakkóban, ahol egyik fő célunk a Lengyel Légierő Múzeuma volt. Nagyrészt a Keleti Blokk gépei dominálnak, otthon ritkán látható érdekességekkel és erős német ráhatással. Lengyelországban Varsó és Krakkó között hosszú időre visszanyúló versengés tapasztalható, épp ezért található a légierő múzeuma itt, míg a hadseregé Varsóban.

Idén is sor került Irakban a hadsereg születésnapja alkalmából tartott felvonulásra. Az alábbiakban ezt az eseményt elemezzük alaposabban. [Vigyázat: rengeteg hardver következik!]

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy hosszú szünet után megjelent a Konfliktus és konspiráció podcast ötödik adása, melyben Benicsák Péter, Marton Péter, Wagner Péter, ill. két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA beszélgettek a Szíriában folyó harcokról, a felkelők kilátásairól, a külföld szerepéről és a várható fejleményekről. Jó szórakozást!

„Phenjan, december 19. (KCNA) – Kim Dzsong Il, a Koreai Munkáspárt főtitkára, a KNDK Nemzeti Védelmi Bizottságának elnöke és a Koreai Néphadsereg főparancsnoka jelentős szellemi és fizikai megterhelés következtében 2011. december 17-én 08:30 órakor helyszíni iránymutató látogatása során a vonaton elhunyt.” 

Az észak-koreai diktátor halálhíre decemberben pillanatok alatt bejárta a Földgolyót. Munkásságáról a média világszerte a személye köré vicces vagy félelmetes – és bizony gyakran az ellenérdekelt szolgálatok által fabrikált – anekdotákból fonódott legendacsokor felelevenítésével emlékezett meg. A Kedves Vezér születésnapja alkalmából a KatPolra oly jellemző legendás empátiánkkal felvértezve megpróbáljuk az esendő, olykor komikus emberi arc mögött felfedni a gátlástalan diktátor életútjának szakmai szempontból vitathatatlan érdemeit és tagadhatatlan gyarlóságait (bár a vicces képekről mi sem tudtunk lemondani). Az első rész Kim Dzsong Il belpolitikai pályafutását vázolja fel, míg a második részben a hatalmi átmenet kilátásait vesszük majd szemügyre.

Az amerikai katonai témájú popkultúra tárgyalása után ideje, hogy kicsit kiszélesítsük a képzeletbeli palettát. Nem ritka ugyanis, hogy különféle alkalomból más nemzetek nótáiból fakadnak dalra katonai együttesek, illetve különféle nemzetek katonai dalait hallhatjuk valamilyen más nemzet fiainak és lányainak interpretációjában. A képzeletbeli paletta igen széles is lehet, mi most csak néhány, főleg a keleti féltekéről származó példával adunk egy kis ízelítőt.

Az index.hu-n - meg a Yedihot Ahronotnak hála szerte a világban - megjelent a hír, miszerint Izrael államot kevesebb, mint 9 perc alatt eltörölhetik a Föld színéről egy iráni blogger számításai szerint, alapvetően kétféle reakciót válthatott ki az emberekből. Vagy sápítoztak a zsidó állam hajszálon függő létén, és a fenyegető gyilkosiszlámfanatikus veszélyen, vagy elégedetten dörzsölgették tenyerüket, hogy végre-valahára, a kapnak a pofájukra a cijonistákok is, végre. Én személy szerint mindkettőt kreténségnek tartom, de szántam az időmből egy Izrael-eltörléshez szükséges adagot arra, hogy utánanézzek ennek az ominózus iráni blogbejegyzésnek.

A hidegháborús nagyhatalmi versengés nemcsak az ideológia és a haditechnika, de a katonai gondolkodás terén is folyt. Ennek egyik megnyilvánulásaként Mao Ce-tung, Che Guevara, Vo Nguyen Giap, Carlos Marighella és elvtársaik megalkották a "népi felszabadító háború" különböző elméleteit, hogy más felkelőknek is útmutatást kínáljanak az ellenséges tábor "gyenge láncszemeinek" kiiktatására. Az már viszont kevésbé ismert, hogy néhány brit, francia és amerikai katonatiszt elfogadta a kihívást. Nemcsak a gyakorlatban szálltak szembe a világszerte előretörő felforgató eszmékkel, hanem írógépet ragadtak, hogy módszerrel módszert, doktrínával doktrínát állítsanak szembe, így lefektetve a felkelők elleni tevékenység (COIN) elméleti alapjait. Mivel az utóbbi témával eddig is részletesen foglalkoztunk, katonai teoretikusokkal viszont szinte egyáltalán nem, épp itt az ideje, hogy a közeljövőben részletesebben is bemutassunk néhányat a COIN eddig csak futólag említett bölcsei közül.

Idén január 5-én jelent meg a Védelmi Stratégiai Iránymutatás, mely az utolsó évét taposó Obama-adminisztráció elképzeléseit tartalmazza az amerikai fegyveres erők jövőjéről. Ez még nem tekinthető egy gyökeresen új stratégiának vagy katonai doktrínának, csupán az alapot szolgáltatja ezek későbbi kidolgozásához. Azt viszont elég jól lehet látni, hogy mik lesznek a főbb irányvonalak az Egyesült Államok "poszt-9/11" fegyveres erőinél.

Atroxtól származó vendégsorozatunk ötödik, utolsó része következik, mely a keresztes háborúk idején megalakult lovagrendek sorsával foglalkozik a Szentföld elvesztése után.