Az amerikai katonai témájú popkultúra tárgyalása után ideje, hogy kicsit kiszélesítsük a képzeletbeli palettát. Nem ritka ugyanis, hogy különféle alkalomból más nemzetek nótáiból fakadnak dalra katonai együttesek, illetve különféle nemzetek katonai dalait hallhatjuk valamilyen más nemzet fiainak és lányainak interpretációjában. A képzeletbeli paletta igen széles is lehet, mi most csak néhány, főleg a keleti féltekéről származó példával adunk egy kis ízelítőt.

Bár a Szovjetunió már több mint húsz éve megszűnt, a szovjet hadsereg és a szovjet idők kulturális közege iránti érdeklődés mit sem lanyhult, sőt. Hol így, hol úgy elő-előkerülnek az orosz-szovjet (avagy szovjetesített) katonadalok is külföldi előadók, sőt akár katonai zenekarok és kórusok repertoárjában is. Az egyik legnépszerűbb darab természetesen az 1938-ban keletkezett Katyusa (jó két éve Szentpéterváron volt szerencsém részt venni a kínai tavaszünnep alkalmából a Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban rendezett kulturális műsoron, ahol szintén ezzel a dallal indította orosz énekekből összeállított dalcsokrát a kínai előadóművész). Alább a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) és énekeseinek és énekesnőinek előadásában hallhatjuk a dalt a CCTV orosz adójáról, kínaiul.

A hivatalos ideológia szintjén több évtizedes hasonlóság a rövid életű szövetségi viszony (melynek egyik legismertebb leképeződése a Москва, Пекин című szerzemény volt anno - az első versszak utolsó sora egy másik verzióban így hangzott: "Сталин и Мао сулшают вас") utáni szakítás és határháborúk ellenére is nyomot hagyni látszik. Úgy tűnik, más, a Szovjetunióból származó dalok is használatban maradtak a kínai katonai zenekarok körében, például a Szlavjanka. Az eredetileg 1912-ben, az első balkáni háború idején írt induló az első világháborúra az orosz hadsereg egyik legnépszerűbb indulójává vált, majd a polgárháború idején a fehér csapatok szimbóluma lett. Az 1920-as években a bolsevik győzelem nyomán akár feledésbe is merülhetett volna a mű, ám a nótát véső soron nem tiltották be, sőt a második világháborúban ismét előkerült. Bár máig vitatott, hogy az 1941. november 7-i Vörös téri parádén elhangzott-e az induló, tény, hogy azóta a szovjet és orosz hadsereg egyik védjegyévé vált, olyannyira, hogy egészen a közelmúltig a Vörös téri Győzelem napi parádék szinte mindig a Szlavjanka taktusaira indultak. A kínai Népi Fegyveres Rendőrség (PAP) férfikórusának (bár a nyakkendő elég úttörősre sikerült) előadásában alább hallható a dal.

A Szlavjanka a külföldön élő oroszországi eredetű közösségeket is megihlette. Egy érdekes felvételen az izraeli hadsereg (IDF) tagjai kissé klezmeresítve szintén a Szlavjankát adják elő:

Néha a nemzetközi együttműködés sajátos elegyeként nemcsak dalok és előadóik mutatnak sajátos képet, de a stílusok keveredése is előkerül. A Moszkvában 2008-ban megrendezett orosz-török "Barátságkoncerten" például az orosz hadsereg zenekara (a híres Alekszandrov-kórus) és kórusa a török Mehterrel, a világ legrégebben, 1299 óta létező (és a világ minden modern katonazenekarának példaképeként felfogható), az oszmán katonai hagyományok legélőbb képviselőjeként felfogható, igencsak patinás katonazenekarával és kórusával adott közös műsort (a dolog különben is érdekes, tekintettel a több évszázados orosz-török katonai ellentétre). E rendezvény keretében számos dalt adtak elő közösen az orosz és török katonazenekarok és kórusok repertoárjából. Elsőként a Kalinka című, 1860-ban írt orosz népies műdalt hallhatjuk orosz stílusban és török énekessel. A Kalinka ugyan nem katonadal, viszont az orosz katonai kórusok repertoárjának szerves része.

A dolog persze oda-vissza működött. Szintén orosz-török közös előadásban hallható a Mehter egyik legismertebb nótája, a századfordulós oszmán hadsereg egyik indulója, a Ceddin Deden. (Az együttes egyébként az isztambuli hadtörténeti múzeumban „lakik”, műsora hetente többször is megtekinthető mind a múzeumban erre a célra kialakított teremben, mind a Dolmabahce palota főbejárata előtt).

Az orosz hadsereg is nyitott tehát a külföldi hatásokra. Az Alekszandrov-kórus, a hadsereg legismertebb ilyen együttese különösen a Szovjetunió felbomlása után lett nemzetközileg népszerű, köszönhetően egy 1993-as, a finn Leningrad Cowboysszal adott közös koncertjüknek. Az említett koncerten igencsak széles repertoárt adtak elő, melynek egyik legérdekesebb darabja az oroszosra hangszerelt amerikai himnusz (nem a nemzeti!), a The Battle Hymn of the Republic. A dal zenéje már évekkel a polgárháború előtt létezett és több szöveg is készült hozzá. A polgárháború kitörésekor a híres abolicionistára emlékező „John Brown’s body” egy massachusettsi milíciánál jelent meg, majd a háború folyamán a dal a Washington körül összegyűlt északi csapatok körében is elterjedt. 1862-ben készült hozzá új szöveg, mely valódi katonai dallá változtatta. A „Glory, glory, hallelujah” refrént később szélesebb körben is feldolgozták.

A nemzetköziség persze a másik irányban is létezik. Az orosz hadsereg zene-és énekkarainak újabb érdekes produkciója a koreai nyelven előadott Kim Ir Szen tábornok dala. Bár az 1946-ban keletkezett dalra szinte kizárólag az észak-koreai propaganda vevő (de az nagyon), az előadás mégis érdekes színfoltként tartható számon.

Az eltérő kulturális hátterű dalok előadása persze a hazai közönségnek is szólhat. Éppen erről van szó az orosz belügyi csapatok zenekarának és kórusának egyik 2007-es előadásában. A Joszif Kobzon orosz énekes (az "orosz Frank Sinatra”) 70. születésnapjára rendezett gálán a háttérzenét és vokált adó együttes többek között a Hava Nagila című dalt énekelte együtt az egyébként az Oroszországi Zsidók Szövetségének egyik vezetőjeként is ismert, az Egységes Oroszország párt képviselőjeként a Kremllel és Luzskov volt moszkvai polgármesterrel egyaránt jó viszonyt ápoló Kobzonnal. A Hava Nagila sem katonadal, bár a bukovinai hászid eredetű, népszerű dal szövegét állítólag Jeruzsálem 1917-es brit megszállásának örömére írta Abraham Zvi Idelsohn.

Ezek a kulturális érdekességek persze nem csak a volt keleti blokkra vagy orosz viszonylatban igazak, számos eseményen lehet rájuk példákat találni világszerte, illetve a dalok különféle motivációból történő lefordítása is meglehetősen népszerű (bónuszként erre egy sajátos példa egyik olvasónk által korábban belinkelt koreai nyelvű Panzerlied).