"Ebben a háborúban egyetlen módon lehet elkerülni, hogy az ember megőrüljön: patakokban kell ontani a vért!"
(harctéri parancsnok nyilatkozata orosz újságíróknak, 1993)

Folytatva korábbi jó szokásunkat, ma ismét egy kevéssé ismert fegyveres konfliktussal foglalkozunk, ez pedig az 1992-ben kirobbant és hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1997-ig folyó tadzsikisztáni polgárháború. A boszniai háborúval nagyjából egy időben kitört és a nemzetközi sajtó által méltatlanul elfeledett konfliktus nemcsak súlyossága miatt érdemes figyelmünkre (az áldozatok számát a különböző források 50-100 ezer főre teszik, ezek nagy része a háború első fél évében esett el), hanem mert a konfliktus, és maga az ország, Tadzsikisztán jellemző iskolapéldája a manapság divatos "összeomlott" vagy "bukott" államokkal (failed states) foglalkozó elméleteknek.

Irán mostanság igazi slágertéma mind nálunk, mind szinte bárhol, amerre az ember tekintete téved. Ennek ellenére meglepő módon nagyon kevesen veszik csak a fáradságot, hogy a témában a közismert sztereotípiákon túl is tájékozódjanak. Az utóbbi hónapok érdekesebbnél érdekesebb fejleményeinek fényében, s különösen az ez év júniusára kitűzött iráni elnökválasztás lassú de biztos közeledtével egyre inkább szükségét éreztük hát néhány kérdés tisztázásának.

Éppen ezért legújabb interjúnkban N. Rózsa Erzsébettel, a Külügyi Intézet tudományos főmunkatársával, Irán-, Közel-Kelet- és nonproliferációs szakértővel beszélgettünk iráni kül- és belpolitikáról, atomfegyverekről és még sok más érdekes dologról.

A török pártrendszer legújabb megmérettetésére 2009. március 29-én került sor. Ezúttal a rendszeres kemalista-iszlamista összecsapás helyett önkormányzati választáson mérették meg magukat a pártok; s noha a választások az előzetes várakozásoknak megfelelően alakultak, néhány érdekes fejlemény a török politikában történő változásokra hívta fel a figyelmet. A részvétel a török választási gyakorlatnak megfelelően magas volt: a 48 millió választásra jogosult közül közel 41 millió járult az urnákhoz.(folyt.=>)

A világ odakozmált konfliktusait lelkesen nyomon követő hírfogyasztók számára bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi hónapokban némileg megnőtt a minőségét szemlátomást korlátlan ideig megőrző Észak-Korea körüli felhajtás. A nukleáris leszerelési tárgyalások megfeneklése miatt kiürült konferenciatermek csendjét először az évi rendes USA-Dél-Korea hadgyakorlattal kapcsolatos északi hangulatkeltés verte fel. De már ezt megelőzően elkezdtek szivárogni hírek egy készülődő rakétakísérletről, amely végül is április 5-én realizálódott. (folyt=>)

Az 1998 utáni időszak (a "Reformasi", azaz a reformok kora) harmadik demokratikus törvényhozási választását rendezték meg tegnap a világ harmadik legnagyobb demokráciájának címére aspiráló Indonéziában. 38 párt (Acehben további hat helyi párt), összesen kb 800 000 jelölt indult a megmérettetésen, 171 millió jogosult választó járulhatott a félmillió szavazóhelyiségbe  az urnákhoz, hogy a következő ötéves törvényhozási ciklusra megválassza az 560 fős Képviselőház (DPR) (a parlament), a 132 fős Regionális Képviselőtanács (DPD) és a tartományi illetve kormányzósági tanácsok (DPRD1 és DPRD2) tagjait. Az előzetes eredmények szerint Yudhoyono elnök Demokrata Pártja nyerte a választásokat, a korábbi két "nagy", a Megawati Sukarnoputri-féle Indonéz Demokrata Párt - Küzdelem és a Suharto-kor (1966-1998) domináns pártja, a Golkar előtt.

Az alábbi interjút, melyet Rózsa-Flores Eduardo készített Gary Pradó Salmon bolíviai tábornokkal, aki - akkor még fiatal századosként - részt vett a Che Guevara által vezett gerillacsapat megsemmisítésében 1967-ben, és aki később könyvet is írt a történetről "Che Guevara veresége" címmel, a szerző ajánlotta a figyelmünkbe, mi pedig az ő jóváhagyásával, változatlan formában leközöljük.

A világ leghírhedtebb terrorszervezetével mostanában mintha keveset foglalkozna a média. Ahogy telnek az évek, az Al-Kaidával kapcsolatos egyik legfőbb kérdés az, hogy miért nem hajtott végre újabb támadást az Egyesült Államokban 9/11 óta? A tengerentúlon jól ismert újságíró, Timothy Loah nemrég a Slate magazinban jelentetett meg egy igen terjedelmes  és szorgos kutatómunkáról árulkodó cikket a lehetséges magyarázatokról.(folyt=>)

...ja nem, az egy másik szimbólumrendszer volt. Lényeg a lényeg: ezen a szép áprilisi napon ünnepli születése kereken 60. évfordulóját az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete. KatPol says: 'Happy birthday, NATO!'

(A logot a cukrász b*szta el.)

De hogy népművelési feladatainknak is valamelyest eleget tegyünk, íme itt a szeánsz hivatalos honlapja, itt pedig annak hivatalos videói tekinthetők meg.

Itt van ez a hír, hogy egy ámokfutó palesztin "terrorista" baltával megölt egy 13 éves gyereket, és súlyosan megsebesített egy 7 évest, majd miután egy járókelő elvette tőle a baltát, elmenekült. Ilyenkor felmerül az egyszerű emberben, hogy ez mitől is terrortámadás, és miért nem köztörvényes bűncselekmény, hiszen ez utóbbi - habár nem mutat annyira jól a szalagcímekben - de ugyanolyan súlyos bűntett, amiért optimális esetben simán kijárna az életfogytiglan vagy a kötél. (folyt.=>)

by 5.g & Rammjaeger83 & SchA

A mai napon ismét a KatPol humor rovat jelentkezik. FIGYELEM! Az alábbi események a fantázia szüleményei, bárminemű hasonlóság vélt vagy valós személyekkel, helyszínekkel vagy eseményekkel csak a fantázia műve.

Az alternatív történelem egy érdekes műfaj, sokat lehet gondolkozni ama bizonyos "mi lett volna, ha" kezdetű kérdéseken a történelem számos meghatározó eseményével kapcsolatban. Legnépszerűbb a második világháborús német győzelem, de ezt inkább hagynánk. Abból a korszakból most inkább megvizsgálnánk azokat a mára nagyrészt elfeledett  felvetéseket, melyek szerint ha Németország követte el azokat a bűnöket, amiért a szövetségesek valamiféle kárpótlásként önálló államot akarnak adni a zsidó népnek, akkor azt német területen alapítsák meg, ne a Közel-Keleten, hiszen sem az arabok, sem a britek nem felelősek az elkövetett népirtásért. 1945-ben Ibn Szaúd király ezt javasolta Roosevelt amerikai elnöknek (lásd eme cikk 8. oldalát), hasonló javaslatot vitattak meg a kanadai külügyminisztérium munkatársai 1947-ben, illetve David Ben-Gurion is felvetette ezt. Vegyük szemügyre, hogyan is válhatott volna mindebből valóság.