Egyik olvasónk, Mr. Extreme nemrég rendelkezésünkre bocsátotta a máltai hadimúzeumról szóló képes összefoglalóját, melyért a szerkesztőség ezúton is köszönetet mond neki! A cikkhez kiválogatott fényképek, ill. a teljes galéria megtekinthetőek a poszt végén. 

Melyik a világ tizenegyedik legkisebb állama? Málta, a világhírű máltai lovagok otthona. Vagyis nem az otthonuk, mert bár 1070-ben (1113-ban) alakultak, csak 1530-ban költöztek oda, és 1800-ra már el is hagyták azt. De az alatt a 270 máltai év alatt letették a névjegyüket a világ történelemkönyvébe. Ennek a kis vendécikknek a 7000 éves máltai történelem egy egészen rövid, de annál pusztítóbb fejezetét, a második világháborút – és egy kicsit az elsőt – bemutató National War Museum kiállítása a témája.

Barack Obama a mostanság beinduló elnökválasztási kampány részeként ismét nagyot álmodott, és mondott egy szívhez szóló beszédet az aktuális közel-keleti helyzetről. Ebben a legtöbb reakciót kiváltó mozzanat, hogy sok elődjéhez hasonlóan megígérte a palesztin-izraeli konfliktus békés rendezését. Miután az elnök úr 2009-es kairói beszéde is érdemtelenül komoly kultuszra tett szert a széplelkű értelmiség körében, gondoltam itt az ideje egy kis preventív jellegű alázásnak - Here's No Peace!

Több elemző jellegű, száraz nyelvezetű poszt után épp itt az ideje, hogy valami szaftos történetet tálaljunk a kedves olvasó elé. Erre kiváló alkalmat nyújt a mai nap, mivel pontosan 380 évvel ezelőtt ért véget az európai történelem egyik leghírhedtebb ostroma, melyet követően több szerencsétlen döntés együttes folyományaként az egyik leggazdagabb és legjelentősebb német város teljes egészében egy tűzvész és a szánalmat nem ismerő hódítók martaléka lett.

Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy néhány cikk keretében kicsit tágabb keretek között próbálja megtárgyalni azon eseményeket, amik az Oszama bin Laden ellen nemrég végrehajtott akcióhoz vezettek. Első részben az UAV-k szerepét tekintjük át.

Az UAV-k rövid története

Jelenleg az UAV-k szinte minden feladat ellátására képesek, amit szokás szerint pilóta által vezetett repülőgépekre bíznak. (Pl. technikai okok miatt ma még az AWACS mindenképpen kezelőszemélyzetet igényel, de UAV-ket felderítésre, földi és légi célpontok megsemmisítésére is lehet használni.)

"Háborúban a győzelem nem helyettesíthető."

"Ha csak egy sorral is megbecsülne a század
a béke előmozdításáért, minden dicsőséget örömmel
odaadnék érte, ami háború révén adatott meg."

- Douglas MacArthur, 1951 

A Virginia állambeli Norfolk városában található a Douglas MacArthur amerikai hadseregtábornoknak szentelt múzeum, mely az amerikai tábornok és felesége sírját is rejti. Az USA-ban - talán rövid, de eseménydús történelmük okán is - nemcsak  történelmi eseményeknek, de az azokat befolyásoló személyiségeknek is reprezentatív múzeumot és/vagy emlékhelyet (memorial) szokás emelni. MacArthurt már életében az a megtiszteltetés érhette, hogy múzeumot és emlékhelyet kívántak neki állítani. Legújabb cikkünkben a Douglas MacArthur Memorialban tett látogatásunk képes beszámolója olvasható.

A megboldogult Richard Nixon mondta egyszer, hogy a “béketeremtő” a legnagyszerűbb cím, amit a történetírás egy politikusnak adományozhat. Egy kis jóindulattal feltételezhetjük, hogy részben ilyen ambíciók késztették két regionális nemzetközi szervezet képviselőit arra, hogy a közelükben kialakult válsággócokban megpróbálják tárgyalóasztalhoz ültetni a szembenálló feleket - hogy aztán lógó orral térjenek haza.

Legendás német precizitás, viszonylagos politikai korrektség, "techno-fétis", és a kettéosztottságból adódó történeti "előnyök". Röviden ezekkel a benyomásokkal lehetne jellemezni a német (és tegyük hozzá rögtön, szövetséges) légierők Berlin nyugati részén elterülő múzeumát. A múzeumnak otthont adó Gatow repülőtér a berlini légihíd történetét ismerők számára ismerősen csenghet, hiszen a légibázis akkor és később is az RAF berlini bázisaként, Nyugat-Berlin brit szektorát ellátó állomásként szolgált egészen 1994-ig, amikor is a Luftwaffe átvette - pontosabban visszavette, hiszen a légihíd alatt kiépített francia Tegel-el ellentétben, már a világháború idején is a német légierő bázisaként szolgált.  

A jelek szerint a Kadhafi-rezsim ellen immár NATO-parancsnokság alatt zajló légi és haditengerészeti műveletek eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött nyugati reményeket, ugyanis az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország bejelentették, hogy katonai tanácsadókat küldenek a líbiai felkelők megsegítésére, akiket egyébként az ország legitim urainak ismernek el. Mivel borítékolható volt, hogy ez a szkeptikus újságírók számára kiváló alkalmat kínál az USA dél-vietnami katonai beavatkozásával vont kényelmetlen történelmi párhuzamokra, a francia és brit kormányszóvivők sietve leszögezték, hogy Bengáziba küldött tanácsadóik létszáma minimális, és feladatkörük csak technikai és logisztikai területekre terjed ki, a a felkelők harci kiképzésére nem.

Azoknak, akik nem ismernék, az Inspire - elvileg - az AQAP (Al-Qaeda in the Arabian Peninsula) sajtóterméke, egy újság, ami angol nyelven toboroz követőket a "dzsihádra", vagyis az AQ esetében harcra és főleg terrortámadások elkövetésére amerikai és európai célpontok ellen. Az újság az ún. open source jihad jegyében íródik, vagyis kézikönyvként szolgál a bombakészítéshez, merényletek előkészítéséhez, titkos kommunikációhoz, gerillaharchoz, nyakon öntve egy jó adag spirituális-vallásos tartalommal, 16 éves és idősebb fiúknak-lányoknak. Az első rész 2010. júliusában jelent meg, és a mai napig további 4 követte. A média elég rendes felhajtást csapott körülötte, mivelhogy az AQ ezzel a taktikával új,  potenciális terroristák százezreit szólíthatja meg a nyugaton, sorra fognak alakulni a fundamentalista sejtek a békés kertvárosokban, aztán jönnek a robbantgatások meg a fogaknak csikorgatása.

A líbiai harcokat kísérő lankadatlan médiafelhajtás közepette nem sok figyelmet kapott az, hogy az arab forradalmi hullám nemcsak ott eredményezett külföldi katonai beavatkozást. Március 14-én - a letűnt szocialista tömb lakóinak bizonyára valamelyest ismerősen csengő forgatókönyv szerint - Bahrein kormánya az ellenzéki tüntetők és a hatóságok közötti egyre súlyosabb összecsapások után formálisan is katonai segítséget kért az olajmonarchiákat tömörítő Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) többi tagállamától, melyre válaszul Szaúd-Arábiából 1200, az Egyesült Arab Emírségekből (UAE) pedig 800 katona érkezett a kis országba, hivatalosan a kormányzati épületek és gazdasági infrastruktúra védelmére ill. a béke és biztonság megerősítésére (melynek jegyében a tömeges letartóztatásokkal járó szükségállapot is érvénybe lépett). A GCC egyébként az intervenció előtt és után is kinyilvánította támogatását a bahreini uralkodócsalád iránt, ami Katar és az UAE részéről azért némileg megmosolyogtató annak ismeretében, hogy ezzel párhuzamosan a kormányellenes felkelőket segítő líbiai légtérzárhoz is hozzájárulnak.