A szerkesztőség a tavalyi sikeren felbuzdulva idén is meghirdeti az író-olvasó találkozót, avagy közismertebb nevén Katpol-blogbuli hadműveletet!

Egyszer már említést tettünk arról az egyszerű okokkal magyarázható, de ettől függetlenül nem túl szerencsés jelenségről, hogy a második világháborús témájú dokumentumfilmekre általánosan jellemző az angolszász narratíva és nézőpont szinte kizárólagos dominanciája. Ez természetesen fokozottan érvényes a vietnami háborút feldolgozó hasonló művekre. De azért kivételek ezen a téren is akadnak.

Manapság nagy divatja van az online közösségben a Magyar Honvédség képességeiről szóló negatív megnyilatkozásoknak. Nincs elég katonánk (tankunk, repülőnk, ágyúnk, Panzerfaustunk, pénzünk, tartalékosunk, koronaőrünk), ezen kívül a kutya sem fog minket megvédeni, ha jönnek az oroszok és a kínaiak, stb.  A viszonyítás kedvéért azonban hozzá kell tenni, hogy legtöbb közvetlenül szomszédunk, akik szintén a NATO tagjai, hazai fórumaikon hasonló vitákkal kerülnek szembe nap, mint nap. 

Örömmel tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy a magyar blogoszféra biztonságpolitikával foglalkozó szelete nemrég egy újabb szereplővel bővült.

Az ókori hadseregekről sok leegyszerűsített téveszme kering, többek között a ponyvairodalomnak, igénytelen játékoknak és Hollywoodnak köszönhetően. Ha valaki ma meghallja Karthágó vagy Hannibál nevét, jó eséllyel egyből a harci elefántokra fog gondolni. Ehhez képest Karthágó igen változatos, összetett hadsereggel rendelkezett, amiben az elefántok csupán a pszichológiai fegyver/holt teher szerepét töltötték be és több problémát okoztak, mint ahány csatát megnyertek volna a punoknak.

A következőkben az iraki páncélos erők, és elsősorban a nem régiben rendszerbe állt Abrams-ekről (és T-72-esekről) készült videó válogatással szeretnénk kedveskedni kedves olvasóinknak. Korábbi részletesebb írásunkat a témával kapcsolatban itt lehet olvasni. Jó szórakozást! 

Egy elcsépelt közhely szerint a történelem bővelkedik a váratlan fordulatokban. A Magyar Néphadsereg katonai és tisztjei pl. annak idején valószínűleg álmukban sem gondolták volna, hogy kiselejtezett fegyvereik egy részét a nem is oly távoli jövőben mint egy feledésbe merülő, letűnt kor emlékeit száműzik majd szabadtéri kiállításokra, ahol sokat közülük kisebb-nagyobb mértékben átengednek az enyészetnek, vagy éppenséggel a látogatók szórakoztatására használnak fel.

Az ismeretlen messzi tájakon zajló helyi konfliktusok a fejlett világban legjobb eséllyel a velük kapcsolatos belpolitikai botrányok következtében tehetnek szert médiaérdeklődésre. Valószínűleg pl. a nicaraguai háború sem került volna az amerikai lapok címoldalára, ha nincs az ún. Irangate-botrány, ezért indokolt a konfliktust bemutató cikksorozatunk befejező részét az Irán-kontra néven is elhíresült ügy rövid bemutatásával kezdeni.

A véres norvégiai eseményekkel természetesen tele van az Internet. Számos blogger és hírforrás ragadta meg a lehetőséget arra, hogy - természetesen az áldozatoknak szóló részvétnyilvánítás mellett - saját szempontjából "csámcsogjon" a történteken, legyen szó akár az ateistákról, a "nahát nem is iszlám terrorista volt" - típusú megmondóemberekről, vagy a geekekről. A legutóbbi blogger azért is dícséretet érdemel, mert - bizonyára tisztán szakmai alapon, avagy a sajtószabadság jegyében - szívfájdalom nélkül be merte linkelni a már sokat emlegetett "1500-oldalas hitvallást", ehhez pedig még a kevésbé polkorrekt hírportáloknak sem volt merszük.  

A cikk témája az a vita, mely Izrael és Libanon között robbant ki, miután nem tudtak (és igazság szerint nem is akartak) egyezségre jutni az elmúlt években feltárt hatalmas tengeri földgázkészletet illetően. Viszont mivel a norvégiai kettős merénylet jelenleg az aktuális esemény, előbb pár mondatot szentelnék ennek a témának.