5.g & Rammjaeger83 & SchA
"Hálát adunk Istennek, hogy az ellenségeink idióták."
Blogunk játékos vetélkedővel kedveskedik a karácsonyi ünnepkör mézes-mázas külsőségeitől megcsömörlött mindazon olvasóink számára, akik a szeretet ünnepén sem kívánják nélkülözni a gyűlölet hétköznapjainak hangjait. Ebben pedig ki más is lehetett volna segítségünkre, mint a világ legnépszerűbb konfliktushalmaza, a közel-keleti kérdéskör szereplői és az ő elvetemültnél elvetemültebb gondolataik.
Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten egyik szerkesztőnk, 5.g ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendége lesz. Az atomfegyverkezést az átlagember rendszerint a "szuperhatalmakkal" kapcsolja össze, ebben az adásban mégis inkább olyan államok - a téma aktualitása miatt elsősorban Irán - nukleáris programjairól és a mögöttük meghúzódó politikai megfontolásokról lesz szó, melyek nem tartoznak ebbe a kategóriába. A beszélgetés ezenkívül kitér a hordozóeszközök fejlesztésére és annak kihívásaira, a nagyhatalmak hozzáállására az atomfegyverek világméretű terjedéséhez, továbbá a feltörekvő államok erre adott reakcióira. A műsor november 30-án, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Jó szórakozást!
UPDATE: letölthető a hanganyag
proletair & Rammjaeger83
A II. világháború után a hadseregek vezetői jól látták, hogy bizony az "elmúlthatév" alatt sok minden megváltozott. Minden hadseregnél elkezdték csökkenteni a létszámot és a haditechnika mennyiségét, ezzel szemben viszont rohamtempóban kezdtek hozzá a technika tökéletesítéséhez. Volt miből meríteni, egyrészt a híres német terveket gondolták tovább, másrészt a saját agytrösztjeik is még teljes fordulaton dolgoztak. A hidegháború évei alatt is számos harci repülőgép készült, és ezek között is akadt olyan, ami nem abban a szerepkörben tündökölt, mint amire tervezték. A megtervezett gépeket nem lehetett mindig háborús környezetben tesztelni (szerencsére), így néha csak megkésve derült ki, hogy nem lesz arra jó, amire kitalálták. És előfordult persze olyan is, hogy nemcsak egy repülőgép feladatkörét, hanem egy egész doktrínát képes volt átírni egy jól sikerült légvédelmi rakétarendszer. A következő felsorolásban az első részhez hasonlóan olyan repülőgépekről lesz említés, amelyek vagy az eredeti feladatkörük helyett másban remekeltek, vagy teljesen más feladatkörre is áttervezték őket, hogy aztán ezek mégis rácáfoljanak a hozzájuk fűzött reményekhez.
Ha Marton és Wagner urak tudományos publikációitól eltekintünk, sajnos tudomásunk szerint nem lehetett elmondani, hogy akár mi, akár az ismeretségi körünkbe tartozó és biztonságpolitikával foglalkozó hazai bloggerek nyomtatott formában is folytatták volna a közönség tájékoztatását ebben a témakörben - egészen mostanáig. Bizonyára már több olvasónk értesült róla, a többiek kedvéért pedig itt is beharangozzuk, hogy tiboru, a Konteóblog szerzője, akivel mi is interjút készítettünk már, nemrég érdekes kötetet produkált Konteó 1: Harminc válogatott összeesküvés-elmélet címmel, melyről bővebben itt is lehet tájékozódni. Mivel kifejezetten biztonságpolitikai témákról is olvashatunk benne, és bloggeri szolidaritás is van a világon, a könyvet csak ajánlani tudjuk minden kedves olvasónknak. Budapesten, a megyeszékhelyeken és általában a nagyobb városokban már kapható az Alexandra és Libri könyvesboltokban, továbbá megrendelhető a Göncöl Kiadótól, a Bookline-on és a Garmada honlapján is. Jó szórakozást kívánunk hozzá!
proletair & SchA
A katonai pilóták kiképzése drága dolog. A második világháború után a katonai repülőgépek fejlődése elképesztő méretű volt, és a leendő pilótákra egyre nagyobb feladat hárult. Az egyre modernebb, egyre gyorsabb és legfőképpen egyre drágább repülőgépek jól képzett pilótákat igényeltek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a modern harci repülőgépek mellett modern kiképzőgépekre is szükség lesz. A világ a hidegháború éveit élte, a katonai fejlesztésekre rengeteget költöttek. Előtérbe kerültek a sugárhajtású harcigépek, és emiatt a sugárhajtás megjelent a kiképzőgépeken is. Ez a töretlen fejlődés nagyjából a '70-es évekbeli olajár-robbanásig tartott. A nagyobb repülőgépgyárak ekkor kezdtek foglalkozni a gazdaságosabb és olcsóbb kiképzőgépek fejlesztésével. Ez történt Brazíliában is, és ezek az igények segítették világra az egyik legsikeresebb brazil repülőgépet, az Embraer EMB-312 Tucano-t. De ne szaladjunk annyira előre, és pillantsunk bele egy kicsit a múltba, hogyan is kezdődött mindez.
proletair & Rammjaeger83
Közismert tény, hogy a háborúk ritkán alakulnak úgy, ahogy azt a résztvevők bármelyik oldalon elképzelik. Az már nem annyira ismert, hogy gyakran a háborús eszközök alkalmazása sem a közmondásos nagykönyvnek megfelelően történik. A mai posztban így olyan harci repülőgépeket gyűjtöttünk csokorba, melyeket a II. világháborúban alig vagy egyáltalán nem vetettek be olyan szerepben, amire a tervezők eredetileg szánták azokat. Egyfajta mérföldkőhöz is érkeztünk, mivel proletair személyében először üdvözölhetünk egy másik blogról érkezett társszerzőt.
A harci gépek közül érthető okokból inkább a vadászgépek szokták megragadni az átlagember fantáziáját, ezért az eredeti szerepkör szerinti csoportosításban először ilyeneket mutatunk be közelebbről, aztán a bombázókra térünk rá.
Az első részben tárgyalt kezdetek és Jelcin első elnöki ciklusa után itt az ideje, hogy vessünk egy pillantást az 1996-2000 közötti időszakra! Jelcin ugyan végül megnyerte az 1996-os elnökválasztást, betegsége és a különféle érdekcsoportok hatalomért való egyre élesebb konfliktusa miatt még a korábbinál is kevésbé folyt bele a védelmi ügyekbe. A reformok gyorsítására lett volna néhány, magas pozícióba juttatott civil funkcionárius, ők azonban eszköztelenek maradtak a vezérkar ellenállásával és az egyre súlyosabb orosz gazdasági válság hatásaival szemben. Az 1998-as orosz gazdasági összeomlás és Jelcin utódlásának megoldatlansága kiélezte a védelmi szektor különféle erőcsoportjainak küzdelmét is és számos, korábban elképzelhetetlen helyzetet eredményezett.
November elején lesz egy éve, hogy hivatalba lépett Szergej Sojgu hadseregtábornok, orosz védelmi miniszter. A Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának (MCsSz) éléről érkezett miniszter a legnépszerűbb orosz politikusnak számít, azonban máig kérdés, hogy e megítélését az orosz tárcavezetőkről általában rossz véleménnyel lévő hadsereg is osztja-e. Sojgu elődje, az egyetlen valódi civil orosz védelmi miniszter, a botrányok közepette távozott Anatolij Szergyukov különösen rossz viszonyt ápolt a tisztikarral, aminek elsődleges oka az volt, hogy a tárcavezető az utóbbi húsz év legbátrabb reformtörekvéseinek elindítója volt.
A Szovjetunió tömeghadseregét és hadiiparát jobbára változatlan formában, de változó költségvetéssel működtető orosz kormányzatok szinte minden korábbi reformtörekvését megakadályozta a tisztikar ellenállása, valamint az időnként kaotikus orosz gazdasági és politikai viszonyok miatti politikusi érdektelenség. Olyannyira, hogy Afganisztán (1979-89) és a két csecsen háború (1994-96, 1999-2000) nem túl veretes teljesítménye után a grúz háborús győzelem (2008) után is komoly kérdőjelek merültek fel Oroszország valódi katonai nagyhatalmiságával kapcsolatban. Szergyukov nagy követ dobott az állóvízbe, de tavalyi bukásával ismét egy egyenruhás került a miniszteri posztra és a háttérben ismét a reformellenes erők látszanak valamelyest erősödni. Kérdés, Sojgu folytatója vagy megakasztója lesz a reformoknak, melyek elengedhetetlenek Oroszország 21. századi hatalmi ambíciói továbbéléséhez?
Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, annak ismét figyelmébe ajánljuk, hogy a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorában ezen a héten kerül adásba egyik szerkesztőnk, Kayaff első vendégszereplésének második része. A beszélgetés témája ezúttal a Bf-109 vadászgép alkalmazása, technológiai fejlesztése és fő szövetséges ellenfelei az angliai csatától a II. világháború lezárásáig. A műsor október 12-én, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Kayaff weboldala a típusról megtekinthető itt.
UPDATE: letölthető a hanganyag
CN & Rammjaeger83
"Én a bátyám ellen, én a bátyámmal a családunk ellen, mi a családdal a törzs ellen, a törzzsel a többi törzs ellen, minden törzs Szomália ellen, Szomália a világ ellen." - szomáli közmondás
Egy nyers megállapítás szerint az Egyesült Államok külpolitikája az 1990-es években Fekete-Afrikában lényegében két döntésre korlátozódott: egy katasztrofális beavatkozás (Szomália) és egy katasztrofális be nem avatkozás (Ruanda). Noha az áldozatok számát illetően az előbbi nem igazán összehasonlítható az utóbbival, mégis jobban megmaradt a nyugati ember emlékezetében, melynek persze alapos okai vannak. A szomáliai főváros Fekete-tengernek nevezett negyedében 20 évvel ezelőtt végetért tűzharc, melyben a halottak és sebesültek száma amerikai oldalon a 100-at, a velük ellenséges oldalon pedig az 1500-at is megközelítette, páratlan hevességű és időtartamú volt a békefenntartó ENSZ-műveletek történetében, amerikai csapatok pedig a vietnami háború óta nem bocsátkoztak efféle városi összecsapásba.
Utolsó kommentek