Ma folytatjuk a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú leközlését a második résszel. A módszer változatlan, vagyis a szöveg nem mindenhol egyezik szóról szóra a hanganyaggal. Nem is szaporítjuk tehát tovább a szót, inkább átadjuk az ezredesnek.

* * *

Átfegyverzés

Az '50-es években a katonai tanintézetek, köztük a tatai Rákosi Mátyás Páncélos Tiszti Iskola, T-34-en és a T-34 alvázára épített SzU-85 önjáró lövegen folytatta a kiképzést, de az alakulatok még nehéztechnikával voltak ellátva, ezért a felavatott tiszteket zászlóalj és ezred szinten arra képezték vissza. A katonai főiskola utolsó másfél évében én már a T-54-et tanultam, aztán az utolsó évben megérkezett a főiskolára az első T-55, a tatai 25. harckocsizó ezredtől, amely 1961-től volt ezzel a típussal felszerelve, előtte pedig 1957-től T-34-ekkel. Ott kezdtem meg a csapatszolgálatot 1964-ben. Később a 94 db T-55-öt két ütemben adtam át, először 31-et, utána 63-at a verpeléti 35. ezrednek. A kalocsai ezred volt a 24., a rétsági a 31., a tapolcai meg a 8. Sok alakulatot a T-34-ről T-54-re fegyvereztek át, abból is volt egy csomó.

Kedves olvasók! A tavalyi összejövetel sikerén felbuzdulva idén ősszel is közös blogbulit szervezünk, melynek napja 2015. szeptember 11. (péntek). Első körben szokás szerint felmérjük az érdeklődést. A részvételi szándékot kéretik itt kommentben, vagy a bal felső sarokban látható címre küldött e-mailben, vagy a Facebook-oldalunkon üzenetben jelezni legkésőbb szeptember 10. éjfélig. A kezdés pontos idejéről, a helyszínről és egyéb tudnivalókról minden résztvevőt Facebook-üzenetben vagy e-mailben tájékoztatunk, melyet a kommentben jelentkezők a blog.hu-s regisztrációjukhoz használt címükre kapnak meg. Aki ezt mégsem kapná meg szept. 11. délig, az legyen szíves minél előbb hívja fel rá a figyelmünket.

Kedves olvasók! A közelmúltban több órás interjút készíthettünk Szekeres József nyugállományú ezredessel, a magyar páncélos fegyvernem egyik veteránjával. A hangfelvételt négy részben közöltük le, mai bejegyzésünkben pedig az első rész minél pontosabb átírására tettünk próbát. Ahogy korábban már ismertettük, ennek központi témája a T-34/85 típus, továbbá egy példa arra, miért és hogyan vált valakiből harckocsizó Magyarországon a '60-as években. Ami lentebb olvasható, az inkább az ezredes monológja, mint interjú. Utólagos egyeztetések során néhány félreértést tisztáztunk, az átiratot pedig igyekeztünk stilisztikailag feljavítani, ezért a közölt évszámok és szöveg nem mindenhol egyeznek a hanganyagban elhangzottakkal. Jó szórakozást!

Kedves közönség! A Szekeres József nyugállományú ezredessel folytatott beszélgetés negyedik, befejező részében immár nem interjúalanyunk katonai pályafutása és az annak során megismert típusok kerülnek ismét fókuszba, hanem a szovjet csapatokkal folytatott szakmai együttműködés különböző formái itthon és külföldön egyaránt. Ennek jegyében hallhatunk többek között egy élménybeszámolót a Barátság-82 hadgyakorlatról, melyre csehszlovák, magyar és szovjet alakulatok részvételével került sor Karlovy Vary térségében 1981-82 telén, továbbá emlékképeket a T-64 típusról szerzett, alapvetően negatív tapasztalatokról is.

Ma a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú 3. részét tálaljuk fel a kedves olvasóknak, illetve hallgatóságnak. A főiskolai és akadémiai évek, a T-34/85, a T-54 és a T-55 alkalmazása után rátérünk a T-72 tornyában, parancsnoki beosztásban eltöltött csapatszolgálat időszakára, majd röviden az 1990 utáni főiskolai tanszékvezetői tevékenységre is. Mivel a típus megítélése legalábbis ellentmondásosnak nevezhető, a mai műsorban inkább a haditechnikai jellegzetességekre és az átfegyverzés problémáira, semmint a katonasztorikra került a hangsúly.  

Kedves olvasók! Aki érdeklődik a magyar hadtörténelem iránt, az valószínűleg örömmel hallja, hogy 7 év munka után elkészült az első teljes igényű dokumentumfilm a második világháború egyik elfelejtett városcsatájáról. A filmet a Duna TV mutatja majd be az idén. Az alábbi rövid tájékoztatást a producerek kérésre osztjuk most meg a közönséggel.

Kedves olvasók! Folytatjuk a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú leközlését. A mai részben a T-54 és T-55 típusú páncélosokon, továbbá az akkoriban Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának nevezett intézmény berkeiben eltöltött éveket tárgyaltuk ki. Röviden kitértünk a T-55 modernizációjára indított sikertelen korabeli programra és a T-62 típusra is, melyet a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok is használtak.   

Kedves olvasók! Eljött az ideje, hogy podcastunk szerkesztése során gyakoroljuk a szerénység erényét, és átadjuk másnak a mikrofont. A mai adásban annak az interjúnak az első részét közöljük le, melyet Szekeres József nyugállományú ezredessel, a magyar páncélos fegyvernem egyik veteránjával a közelmúltban készítettünk. A beszélgetés során a T-34/85 típust jártuk körül, melynek belsejében interjúalanyunk megkezdte a közmondásos búvárkodást az olajban, és természetesen képet adunk arról is, miért és hogyan vált valakiből harckocsizó a '60-as évek létező szocializmusában.    

"In sum, the codenames end up being historically more bother than they're worth, and the most a document can sensibly do with them is mention that they exist." - Greg Goebel

A rövid beszélgetés, melyet most jobb híján a podcastunk keretei között tálalunk az érdeklődők elé, legutóbbi rádiós szereplésünk után, a hanganyag szerkesztésekor terjedelmi megfontolásokból került virtuális kukába, mint az adás témájába szorosan nem illeszkedő részlet. A műsorvezetővel azt a kérdést jártuk körül - teljességre nem törekedve -, milyen módszereket találtak ki a hidegháború korszakában az egyes fegyverrendszerek átlátható és pontos kategorizálására, illetve milyen mértékben mentek át a köztudatba az így kiötlött elnevezések. 

"Inkább egy Pershing a tanyámon, mint egy ruszki az anyámon." /diszkréten terjesztett népi bölcsesség a Kádár-korszakból/

 "Ha nem leszünk képesek felzárkózni a kapitalista államokhoz, és nem tudjuk növelni népünk életszínvonalát és kulturális igényeit, akkor rakéták sem segítenek rajtunk." /Nicolae Ceaușescu a Varsói Szerződés Honvédelmi Miniszteri Bizottságának 1980. decemberi ülésén/

Néhány évtizeddel ezelőtt a fejlett Nyugaton működött egy politikai mozgalom, amely a közbeszédben csak így volt ismert: Nuclear Freeze. Nem csekély hírneve és támogatottsága ellenére ma már olyan szinten merült feledésbe, hogy állítólag még a Wikipédián sincs cikk róla. (Megnéztük: tényleg nincs.) Megpróbálunk választ adni többek között arra is, hogy ez miért történt így.