Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház LXII. - Harctéri vakság1944. október 15-e a magyar történelem egyik fontos dátuma: ekkor ért véget visszavonhatatlanul a tradicionális elit uralma az országban. A tiszavirág életű nyilas uralom, majd a kommunista diktatúra...
  • KatPol Kávéház LXI. - Vörös alkonyMai adásunkban első alkalommal foglalkozunk a keletnémet filmművészettel, méghozzá annak összesen három olyan alkotásával, melyek a német munkásmozgalom leghíresebb mártírjainak állítanak emléket. Az...
  • KatPol Kávéház LX. - RaktárháborúHosszú, feszültséggel teli időszak után - amellyel részben már a perpillanat szünetelő kínai történelmi sorozatunkban is foglalkoztunk - 1937-ben nyílt háború tört ki a nemzeti Kína és az imperialista...
  • KatPol Kávéház LIX. - Csillagok kultúrharcaRéges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban...  A Star Wars (Csillagok háborúja) univerzum ikonikus nyitómondata szinte mindenki számára ismerős lehet, még ha filmeket nem is láttak. Kevés olyan...
  • KatPol Kávéház LVIII. - A vérszomjas civilizációpusztítókAz 1899-1901 közötti bokszerlázadás a világtörténelem egyik egzotikus mellékzöngéjeként van kezelve mind a mai napig, amolyan koloniális kalandként, amelynek emlékét elhomályosítja az 1904-05-ös...

Címkék

1.vh (6) 2.vh (87) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (13) franciák (36) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (39) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (38) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (83) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (19) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (40) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (5) németek (53) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (64) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (2) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (70) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

[Recenzió] Az anti-birodalom

2016.08.26. 10:03 Rammjaeger83

"Egy hotel - egyébként nyaralókkal teli - halljában vannak egy izraeli városban, Askelónban. Jelenlétük még nekik maguknak sem kellemes. Ezért beszélnek inkább főhadiszállásról. Ez komolyabban hangzik. Mert tulajdonképpen már rég közelebb kellett volna költözniük a bevetési helyhez..." - Gisela Dachs leírása az EU határellenőrzést segítő rafahi missziójáról (Die Zeit, 2006. dec. 16.)

"Valahogy mindig megható, ha az európaiak világhatalmat játszanak. Akkor a külügyminisztereik jelentékeny arckifejezéssel a kamerák elé vonulnak, és úgy beszélnek idegen területekről és azok konfliktusairól, mintha kisgyerekként beleestek volna egy kutatóintézetbe, hogy aztán kevéssel később okoskodó tanácsokat és csinos katonákat küldjenek olyan térségekbe, ahol igencsak ritkán van keresnivalójuk." - Jacques Schuster (Die Welt, 2014. aug. 6.)

Az elmúlt kb. fél évtized során az Európai Unióban tanúi lehettünk olyan különböző jellegű, de egyformán jelentős válságoknak, melyeket itt felesleges részletezni, de annyit kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy markánsan ráirányították politikusok, szakértők, laikusok figyelmét egyaránt azokra a hiányosságokra, ellentmondásokra, melyek az európai integráció és egység nagy projektjét annak megvalósult formájában jellemzik. Ez semmiképp nem elhanyagolható fejlemény, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországról is el lehet mondani, hogy sorsa immár összeköttetett ezzel a vállalkozással. Ennek ismeretében bizonyára indokolt és jól időzített az első olyan magyar nyelvű kötet megjelenése, amely átfogó képet ad az EU tevékenységének egy relatíve mellékesnek, érdektelennek számító, viszont ma annál több kihívással szembesülő részéről.

hungary_csdp_kicsi.jpgA MAGYARORSZÁG és a CSDP: Magyar szerepvállalás az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájában a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének gondozásában, az Europa Varietas Intézet hozzájárulásával jelent meg a Zrínyi Kiadónál, hivatalos álláspont szerint kézikönyv gyanánt, tehát magától értetődő módon a CSDP-ről részletekbe menően tájékozódni kívánó olvasók figyelmébe lehet ajánlani, nem pedig olyanokéba, akik általánosságban az EU szerveiről, politikáiról, döntéshozatali folyamatairól akarnak többet megtudni. A kötet ezen belül is elsősorban azoknak kedvez, akik több száz oldal kitartó végigböngészése helyett a CSDP egyes szegmenseiről kívánnak gyorsan, röviden információkat gyűjteni akármilyen megfontolásból. Ugyanis nem monográfiáról, hanem tanulmánykötetről van szó; a benne szereplő elemzések mindegyike önmagában is logikai egészet alkot. (Ebből pl. az is következik, hogy ugyanaz az adat, közlés több helyen is szerepel, sőt a szerzők egy-két részletkérdésben néha ellent is mondanak egymásnak.)

Mivel mai posztunk alapvetően rövidnek, érdekesnek és könnyen értelmezhetőnek szánt kritika, az Unió struktúráit és programjait viszont okkal nem szokás ilyen stílusban bemutatni, ezért a kötetben szereplő főbb megállapítások ismertetésével csak a lehető legtömörebb formában próbálkozunk, és ezt némi elmélkedéssel egészítjük ki. Vitaindító gyanánt tesszük ezt, főleg azok kedvéért, akik fontolóra veszik a kézikönyv fellapozását. Ennek eldöntéséhez a tartalomjegyzék is segítséget nyújt, és szerencsére a neten is hozzáférhető. (A könyv az info@europavarietas.org e-mail címen rendelhető meg.)

A közös kül- és biztonságpolitika részét képező CSDP, korábbi nevén ESDP ("Európai...") nem tekinthet vissza különösebben hosszú múltra. A mára jogilag is megszűnt Nyugat-európai Unió (WEU) szervezeti keretei között, a hidegháborút követő években jelent meg az elgondolás, mely szerint az együttműködő nyugat-európai nemzeteknek külpolitikájuk összehangolt érvényesítésével, más államokkal feszültséget nem szító módon, közös katonai-polgári feladatokat vállalva kell megtalálniuk saját, aktív helyüket az újabb fegyveres konfliktusok és válsággócok világában, amely az optimista várakozásokra rácáfolva a '90-es években beköszöntött. A NATO-ban vállalt kötelezettségeiktől függetlenül, amerikai közreműködés nélkül kívánták ezt végrehajtani, annak bizonyítására, hogy a közös értékekből és gazdasági-társadalmi érdekekből közös külpolitikai célok is fakadnak, melyek megvalósítására képesek lesznek majd. A lehetőségek, célok és eszközök részletes kijelölése az EU történelmében mérföldköveknek számító három nagy szerződés (Maastricht, Amszterdam, Lisszabon) keretein belül, fokozatosan történt meg. Az intézményi keretek kiépítése 2000-ben kezdődött, az EU első műveleteire pedig 2003-ban került sor.

Azóta már 32 katonai és polgári missziót indított az EU három földrészen, de nem véletlenül taglalja ezeket csak 7 tanulmány a könyvben megjelenő 20 közül. A közös biztonságpolitikának ugyanis egy aránylag látványos, de nem a legfőbb területét jelentik a különböző partnerségi programok, közös fejlesztési alapok és egyebek mellett. Sokat elmond az adat, mely szerint az EU költségvetésének kétezred részét sem teszi ki a pénzalap (Athena), melyet a közös katonai műveleteken belüli részfeladatok finanszírozására hoztak létre. A tapasztalatok alapján a válságkezelés, a békefenntartás és az államépítéshez nyújtott képességfejlesztő támogatás jelentik együttesen azt a szerepkört, melyet a külpolitikai aktivitás jegyében az EU nagyrészt ki tudott sajátítani magának a Nap alatt. Nyilván nem mellékes az a körülmény, hogy a világ katonai nagyhatalmai mintha nem is akarnának konkurenciát jelenteni ezen a téren.

cf6ydwvwqae8mjj.jpg

A kézikönyv alapján elég világosan körvonalazódik két megállapítás annak témájáról. Az egyik az az érvényesített rendező elv, melyet talán maximális opcionalitásnak nevezhetünk, már ha átvesszük több tanulmány szerzőitől és a magyar közélet még több szereplőjétől az angol jövevényszavak parttalan használatát (a kötetben lásd még: "financiális támogatás", "donáció", "fegyveres kontraktor"). A közös politika szintjére emelve lényegében azt jelenti, hogy az Unió vezetése dönt a szélesebb együttműködés és a mélyebb integráció formáiról, intézményi feltételeiről arra az esetre, ha a kormányok el akarnak majd indulni ezen az ösvényen, közben a gyakorlatban a közösségi erőfeszítésekben a részvétel önkéntes alapon, retorziók veszélye nélkül történik. A tagállamok tehát tetszőleges mértékben és ütemben építik az egységes Európát. Így lehetséges pl. az, hogy humanitárius beavatkozásra és egyéb makulátlan közös feladatokra az EU harccsoportokat szervezett (battle groups), melyeket aztán sosem vetett be, vagy meghirdette a hadiipari kutatás-fejlesztés összehangolását, a koordinált haderőfejlesztést, ennek dacára az Unióban 22 különböző típusú páncélozott harcjármű áll hadrendben, és a 41 nagy elindított katonai beszerzés közül 11 multinacionális.

Az efféle tékozló párhuzamosságok részben megmagyarázzák, miért szokás az EU-t katonai törpének elkönyvelni, noha a vele majdnem azonos halmazt alkotó európai NATO-tagállamok többet költenek katonai kiadásokra, mint Kína és Oroszország együttvéve. De a kép kialakulásának fő oka a fentebb márt vázolt önkéntességi elvben található meg. A nyugat-európai nemzetek 1945 után saját döntésükből vonultak le szinte teljesen a világpolitika színpadáról, rendelték magukat az amerikai védőernyő alá és építették le képességüket az erőkivetítésre olyan mértékben, amely pl. 2011-ben a líbiai felkelőknek nyújtott európai NATO-légitámogatáshoz is amerikai kapacitások igénybevételét tette szükségessé, noha Kadhafi ezredes létező szocializmusa aligha számított katonai kolosszusnak. Az elemzések egybehangzó következtetése szerint a biztonságpolitikai együttműködés rgyébként is csak korlátozott szintű lehet egy olyan unióban, melynek három legmeghatározóbb állama markánsan eltérő irányvonalakat képvisel. Az alkalmazott elvnek tehát voltaképp nincs alternatívája.

A másik tetten érhető jellegzetesség az ötletszerű, az eseményekre lassan és felemás módon reagáló, semmint azok irányát befolyásoló döntéshozatal. Az EU külpolitikai lépései mögött hiába keresünk stratégiai elgondolást, egyáltalán szándékot a hosszú távú tervezésre. Az átfogó uniós válságkezelés fő helyszíneit Bosznia-Hercegovina, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Szomália jelentették - tény, hogy mindháromnál lehetne még rengeteget szilárdítani az államiságon, de ezt leszámítva semmi közös nincs bennük európai szemszögből. Az EU politikájára az arányosság sem jellemző. Műveleteket indít olyan távoli országokban, melyekhez kevés európai érdek fűződik, a nagy és közeli kockázatokat jelentő líbiai és szíriai háborúkra viszont képtelen volt határozott választ adni, a mediterrán partnerség programját pedig elsöpörte az Arab Tavasz.

Mindez nyilván nehezen értelmezhető akkor, ha az EU-t hatalmi tömbnek tekintjük, és ennek megfelelő hozzáállást várunk tőle abból kiindulva, hogy a történelem efféle nagy területű és gazdasági erejű, több népet tömörítő szerveződései hagyományosan birodalomként működtek. Viszont gondoljunk bele, milyen ismérveket szokás a birodalmisággal azonosítani: a "magterület" és a periféria felett egyaránt gyakorolt központi irányítás; a katonai hegemóniára való törekvés, továbbá annak használata terjeszkedésre és pozíciószerzésre; és természetesen a kellő erejű küldetéstudat, amely szentesíti a fegyveres erőszakot külső rivális és belső renitens ellen egyaránt. Az EU ennek éppenséggel a tökéletes ellentéte.

Az önkéntesség elve a terjeszkedésére is vonatkozik, közös külpolitikája pedig sosem ölt olyan formát, vesz olyan irányt, melyet bármelyik érintett ország fenyegetésnek tekintene. Nem véletlen, hogy a már említett 32 CSDP-művelet közül 18-ra Fekete-Afrikában került sor, ahol rivális hatalmi ellensúly nincs jelen, Oroszország közelkülföldjén viszont a kevés indított misszió feltűnően alacsony intenzitású maradt. Az EU vezetői arra is ügyelnek, hogy beavatkozást csak a fogadó ország kérésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyásával indítsanak. Annak érdekében sem tettek lépéseket, hogy a NATO szerepkörét akár részben is kisajátítsák, és ezzel amerikai érdekeket sértsenek meg. Az önálló politikai kezdeményezések hiánya abban is tetten érhető, hogy az EU több esetben is már elkezdett nemzetközi műveletek feladatait vette át, vagy ilyeneknek ágyazott meg áthidaló megoldás gyanánt.

Nem kerülhető meg a kérdés, hogyan illeszkedik a magyar szerep ebbe a kissé homályos összeurópai elgondolásba. A 20 tanulmányból 3 foglalkozik ezzel, vagyis a kötet címe némileg félrevezető, de ezek alapján is el lehet könyvelni, hogy Magyarország nem tartozik ugyan az éltanulók közé a közös szerepvállaláshoz való hozzájárulás terén, de a középmezőnyben azért stabil helyet foglal el. A felajánlott erők számát tekintve az első tíz tagállam között található, három misszióban pedig a vezetői poszt betöltését is vállalta. A magyar rendőrök, katonák főleg a Nyugat-Balkánon voltak aktívak ezen a téren, de 9 afrikai műveletben is részt vettek, szakmai felkészültségüket pedig mindenki elismerte. Az efféle EU-s szerep tűnik a magyar külpolitika egyetlen területének, melyről széles körű politikai egyetértést, vagy legalábbis beleegyezést lehet tapasztalni. Tíz éve változatlanul érvényben van a törvény, mely szerint kormányhatározat is elegendő az ilyen hozzájárulások jóváhagyásához.

A magyar vetülettől eltekintve azonban elmondható, hogy a hivatalos "eredet" dacára a kincstári optimizmus hiányzik a kézikönyvből, valószínűleg joggal. A legtöbb EU-misszió legalábbis ellentmondásos eredményeket hozott, a közös külpolitika megfogalmazott céljait pedig nem sikerült jelentősen megközelíteni a 2000-es évek eleje óta. A terrorelhárításról szóló tanulmány következtetései a végrehajtás és együttműködés hiányosságairól kifejezetten megállták a helyüket annak fényében, hogy a párizsi merényletek és az idei terror-konjunktúra előtt íródott. A szerzők véleménye a nem sok jóval kecsegtető, bizonytalan jövőről is egybehangzó. A 2008-ban kezdődött gazdasági válságjelenségek általában véve csökkentették Európában a védelempolitikai aktivitásra való hajlandóságot, a missziók indítása is megcsappant eltökéltséggel zajlik. Egy kimutatás szerint az európai NATO-tagállamok államadóssága 74 százalékkal nőtt, katonai költségvetése 12 százalékkal csökkent 2006-12 között, és legalábbis kétséges, megfordul-e bármikor tartósan ez a trend. Közben pedig az EU biztonsági helyzete jelentősen romlott, a közelében lévő ázsiai és afrikai régiókban új, elég tartósnak tűnő konfliktuszónák alakultak ki.

A páneurópai eszme megvalósítására az egyre szorosabb integráció és a folyamatos bővítés jelentették a két bevett módszert, ám jelenleg mindkét téren kifáradás és érdektelenség tapasztalható, vagyis az Unió lényegében nagy, mozgósító erejű vállalkozás nélkül maradt, és a megszokás tartja életben. A bővítés következő kijelölt terepe a Nyugat-Balkán, de az erre vonatkozó tanulmány nem kelt illúziókat, és hivatalos közlés szerint sem folytatható ott a bővítés 2019 előtt. Montenegró és Szerbia állnak legközelebb a csatlakozáshoz, de ekkora államok nyilván nem fogják sokban befolyásolni az Unión belüli folyamatokat.

Ha számba vesszük a lehetséges jövőbeli fejleményeket, el nem hanyagolható tényezőnek számít a Brexit, mely a kötet összeállításának idején csak egyfajta potenciális veszélyként volt jelen a fősodrú közbeszédben. A szerzők nem tértek ki a lehetséges következményekre, de abban egyértenek, hogy Britannia az EU legnagyobb katonai hatalma, s hagyományosan az aktívabb, szorosabb külpolitika fő ellenzője. Ha többé-kevésbé gördülékeny módon hagyja el az Uniót, és követi példáját pl. Hollandia vagy Dánia, mely országok szintén nem számítottak az európai egység lelkes híveinek, akkor ismét megnyílhat az út a mélyebb integráció előtt egy francia-német tengely köré orientálódó európai közösségben, vagy esetleg 1-1 német ill. francia hegemóniájú európai tömbben. Amennyiben pedig az Egyesült Királyság önmagát is felszámolja a skót és északír függetlenségi népszavazások eredményeképpen, pontot téve ezzel egy sok évszázaddal ezelőtti, egyébként is idejétmúlt államegyesítő projekt végére, és törölve a szótárból az egyik legidétlenebb országnevet, az európai földrész feletti atlantista befolyás fő eszköze tűnik majd el a színről. Ez pedig újabb lehetőségeket nyithat meg, melyeket egyelőre megfogalmazni is nehéz lenne világosan.

A poszt elején olvasható idézetek a kötetből származnak. A címhez Colin Liddell adta az ihletet.

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

8 komment


| More

Címkék: magyarország eu szomália recenzió koszovó kongó macedónia

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr5310422964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Maga Lenin 2016.08.26. 11:06:59

A most nem szépnek tűnő jövőben egész érdekes fénysugarat jelent az utolsó bekezdésben megpendített, eltűnő atlantista befolyás. Egy próbát biztosan megérne.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.08.26. 12:10:49

Jó, poszt, néhány megjegyzés:
- A Brexit ellentmondásosságát jellemzi az a tény, hogy a brit diplomácia eddigi nem-akarunk-szorosabb-integrációt mantrája ezúttal kikerül majd Brüsszelből. Szóval úgy vesztették el a politikai befolyásukat, hogy az a dolog, amitől eddig leginkább féltek, most könnyebben elérhető lesz. Ha azt vesszük, a britek évszázadok óta azon paráznak, hogy ne legyen egységes hatalmi tömb a kontinensen (a korabeli Habsburg, majd francia és végül német törekvéseket ismerve ezt az életösztön diktálta). Azzal, hogy beállnak a norvég-svájci sorba még falatozhatnak a közös piac tortájából, de nem lesz beleszólásuk semmibe.
- Katonai képességei jelenleg valóban gyengék, ha a projekció szemszögéből nézzük: nincs szuper anyahajója, de a haderők fejlesztését 1945 óta mégis csak az motiválja, hogy sakkban tartsák a nagy vörös mackót. Emellett, ha a XIX. század hatékonyságával (és a mostani hardverekkel) mennének rá az afrikai békéltetés témájára, azzal nem lenne elégedett az európai szalonérteliségi. Katonai megoldás hiányában meg csak a helyzet menedzselgetése marad.
Ezt a kérdést én is mindig fel szoktam tenni: "ha egy ország gazdasági és politikai elitje képtelen megszervezni a saját adminisztrációját, államszerű működését, akkor hogyan várható el egy nemzetközi szervezettől/békefenntartótól, hogy ezt helyette megtegye?!"
Az EU nem Superman: ha Bumbóbumbó földén ölik egymást a bumbók és a gurmók, akkor azt valószínűleg valami jól megindokolható okkal teszik: túlszaporodtak, kevés a legelő, fogy a víz, nem képes a központi hatalom néhány évnyi szárazság kezelésére. Ilyenkor oda lehet menni és _megkérni_ a feleket, hogy civilizáltabban osszák újra az erőforrásokat, de az nem ugyanaz, mint rommálőni mindkét felet, majd nekünk tetsző adminisztráció létrehozásával vezényelni a helyi közéletet. És akkor még nincs szó a rendszerszintű korrupció féken tartásáról, ami létezik Nyugat-Európában is, csak ott azt is kifinomultabban csinálják. Gyanítható, hogy amíg nincs működő modell az eltérő társadalmi fejlettségű térségek esetében kívánatos politikai rendszerek kialakítását illetően, addig csak _menedzselgetni_ lehet a dolgokat. Pl. lehet, hogy Afrikában egy feudalista államberendezkedés sokkal sikeresebb lenne középosztály hiányában mint egy köztársaság (más kérdés, hogy a gyakorlatban egyik sem az).

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.08.26. 12:27:52

Még valami az EU antibirodalmi státuszával kapcsolatban:
- Azért lássuk be az alapvetően háborúellenes és gazdasági együttműködésen alapuló integráció elég sikeres lett. Aki belépett, az nem háborúzott a szomszédjával és mindenféle válságok ellenére azért az állampolgárok jobban élnek a bolygó népességének 80%-ánál. Persze ez nem olyan szexy mint a 12 amerikai szuperhordozó, de a pénz békés élvezetét mindenki szereti (kép: macskák, bankjegyek, pezsgőspalackok).
- Az államadósságtól én annyira nem paráznék: azért ilyen magas, mert a bolygó már említett 80%-a egymás hegyén-hátán taposva próbál amerikai és európai állampapírokat vásárolni, mert az biztonságos. Ha nem ez lenne, akkor a német államadósságot nem nulla-közeli kamatlábon finanszíroznák.
- Kérdés egyébként, hogy szükség van-e bizonyos szint fölött "hard" eszközökre a hatalomgyakorláshoz? Az európai hadseregek elegendőek a kölcsönös elrettentéshez, a volt gyarmatokon zajló intervenciókról már szóltam. Egyébként meg valahogy azért úgy mindenki szeret az EU-hoz törleszkedni. Akár a visegrádi, akár a balkáni országokról beszélünk, mindegyik hanyatt-homlok menekült be az elit klubba, mert tudják, hogy odakint nagyon hideg van. Ha a szerbek és Montenegró is belépnek, akkor akár lehet velük közös jugoszláv csoportot szervezni :D :D :P Kelet-közép Európa dettó: a XX. század arról szólt, hogy na mi majd egyedül megmutatjuk bla-bla-bla, a többszörös kudarc után az első adandó alkalommal be is indult az összebútorozás, mert egy kontinens szívében egy méretes lóf***t lehet izoláltan létezni.
- Szóval igen, az EU egy érdekes állat, de Kínát leszámítva ez az egyedüli, folyamatos civilizációval rendelkező térség, ami többé-kevésbé szervesen fejlődött az elmúlt 3 ezer évben. Szóval én valahol természetesnek veszem, hogy innovatívabb megoldásokkal él a hatalomgyakorlás és az érdekérvényesítés terén mint mondjuk az amerikaiak vagy az oroszok.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.08.26. 20:09:12

@sirdavegd:

Az nem kérdés, hogy a kis országok potyautazni akarnak, meg félnek. Az a kérdés, hogy az európai wellness-projekt finanszírozói és irányítói meddig akarják fenntartani ezt a helyzetet.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.08.26. 20:12:37

@sirdavegd:

Hát, szerintem egy megcsonkult Britanniának is lesz bőven eszköze ahhoz, hogy megfúrja a hegemón törekvéseket a kontinensen.

Cymantrene 2016.08.29. 22:50:56

Én híve vagyok az Európai Uniónak, de főleg a praktikus dolgokat értékelem belőle. Amikor látom, hogy mennyivel egyszerűbb az Unión belül szállítani a dolgainkat, mint akár Norvégiába, akkor kimondottan szeretem az áruk szabad áramlását.
Viszont a széttagoltságot, ezáltal a különböző elgondolások versengését is fontosnak találom. Sokakat vonz az az egyszerű kép, hogy Kínában központilag döntenek és egységesen cselekszenek, de egyrészt nem is annyira igaz, másrészt a kínai központi hatalom pár száz évente összeomlik. Európában a sötét középkor (kb. a Merovingok) óta nem volt ilyen általános pusztulat. Egy-egy terület visszaeshetett (bár sokszor az is csak relatíve a többihez képest), de más területek meg akkor lódultak neki.

Kullancs1983 2016.08.30. 23:53:55

@sirdavegd: Valaki egyszer azt találta mondani, hogy az EU azért olyan gazdag és fejlett, mert eleve gazdag és fejlett államok hozták létre. Hajlamos vagyok igazat adni neki. :)
A mai globalizált világban az európai országok nagyon közel kerültek egymáshoz, de a régi feszültségeket nem mindenhol sikerült feldolgozni, ez pedig remek alkalom a közbepiszkálásra mindazoknak, akik közbe akarnak piszkálni, arról nem beszélve hogy a meglévő véleménykülönbségek mennyire nem tesznek jót az egységes külpolitikának sem. Ettől függetlenül az EU gazdasági és kulturális szervezetként bevált, de katonailag és külpolitikailag jelenleg még csak olyan, mint a választófejedelmek Németországa, és kérdés hogy lesz-e valaha olyan, mint a császáré.
Más kérdés mennyire lenne az jó nekünk, de ezt mindenki döntse el maga.

bz249 2016.09.05. 13:46:06

@sirdavegd: "mellett, ha a XIX. század hatékonyságával (és a mostani hardverekkel) mennének rá az afrikai békéltetés témájára, azzal nem lenne elégedett az európai szalonérteliségi. Katonai megoldás hiányában meg csak a helyzet menedzselgetése marad. "

Plusz a XIX. szazadi megoldasokhoz XIX. szazadi gazdasag is kell. Meg 1900-ban is ugy nezett ki, hogy Franciaorszag 38 millio fo, gyarmatbirodalom 35 millio fo. Raadasul a 38 millio anyaorszagi franciabol is minimum a fele a mezogazdasaggal foglalkozott, szoval a nigeri paraszt meg a francia paraszt kozott nem volt olyan brutalis termelekenysegi kulonbseg. Optimalis esetben Elefantcsontparton kakaobabot termeszteni kifejezetten elonyos volt a franciaorszagi kukoricaval osszevetve.

2016-ban ugye van 65 millio francia (41.000 $/fo) csak nigeribol van 20 millio (1000 $/fo). Szoval ha Franciaorszag bevonulna Nigerbe es azt az orszagba integralna akkor lenne egy 85 millios orszag 31500 $/fovel (ez Szlovakia), ha esetleg Elefantcsontpartot (22 mill, 3500$) is beveszik akkor Romania szintje... szoval a vegeredmeny egy bazinagy szegeny orszag lenne (es ugye a demografia okan Afrika sulya evrol-evre novekedne).
süti beállítások módosítása