CSM & Rammjaeger83

A Kitekintő és a Globoport mellett blogunk szerkesztői is lehetőséget kaptak arra a közelmúltban, hogy közösen nem hivatalos beszélgetést folytassanak Vlagyimir Szergejevvel, az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetével. Itt is köszönet illeti ezért a blog.hu-n sorhajóhadnagy néven futó egyik olvasónkat, a beszélgetés szervezőjét és moderátorát, továbbá a nagykövetség munkatársait, amiért időt szakítottak ránk. A kb. másfél órás, nem meglepő módon orosz nyelvű eseményre január 21-én került sor, melynek során Szergejev negyedórában összefoglalta a hivatalos álláspontot a magyar-orosz kapcsolatokról és azokról a témákról, melyekre az előre bekért kérdések vonatkoztak. A továbbiakban válaszolt a moderátor és a résztvevők részletekbe menő kérdéseire is. Mivel így összességében nem kifejezetten interjú jelleget öltött a társalgás, a nagykövet részéről elhangzottakat az alábbiakban témakörök szerint rendezve, teljességre törekedve, kommentár nélkül közöljük. Jó szórakozást!

* * *

A beszélgetés előtti összefoglaló

A magyar-orosz kapcsolatok sikeresen, kölcsönösen előnyök mentén fejlődnek, és magas szinten is szorosak. 2014-ben Moszkvában, 2015-ben Budapesten került sor Orbán-Putyin, Kazanyban pedig Orbán-Medvegyev találkozóra, 2016. február 17-én pedig Orbán Viktor ismét Moszkvába látogat. A külügyminiszterek is rendszeresen beszélnek telefonon. A regionális szintű kapcsolatok is szorosak, ahogy azt Voronyezs vagy Tatárföld példája is mutatja.

A kétoldalú gazdasági kapcsolatok külső kereteit az oroszországi recesszió, a rubel gyengülése, az Oroszország elleni EU-szankciók és a válaszul bevezetett orosz ellenszankciók szabják meg. Észlelhető, hogy Magyarország nem áll a szankciók oldalán, de kötik a szövetségesi kötelezettségei, amit Oroszország tudomásul vesz. Ugyanakkor a kétoldalú kereskedelem csökkenésének nem a szankciók a fő okai, hanem az energiaárak esése. A legfontosabb közös téma jelenleg Paks II, melyről a felek között nincs véleménykülönbség. A projekt elakadt, mivel magyar kormánynak válaszolnia kell az Európai Bizottság kérdéseire, de ez jelenleg nem befolyásolja azt, hogy az építkezés a tervek szerint 2018-ban fog megkezdődni. Fontos együttműködési terület még a 3-as metró felújítása 220 millió EUR értékben, amely a Metrovagonmas gyár részvételével és szakmai tapasztalatának felhasználásával valósul meg. Fontos az egyes üzletemberek szerepe és az ő kapcsolataik is. A honvédségi helikopterek beszerzésének témáját  Szergejev nem kommentálta.

A kelet-ukrajnai konfliktus kapcsán Oroszország azért lép fel, hogy mindkét fél tartsa be a minszki megállapodások pontjait. Csak politikai megoldás lehetséges, katonai nem. A minszki formátumban, melyen Oroszország nem kíván változtatni, a két résztvevő fél a kijevi kormány az egyik oldalon, illetve a donyecki és luganszki népköztársaságok (DNR, LNR) a másik oldalon. Oroszország nem részese a kétoldalú tárgyalásoknak, noha van bizonyos befolyása az LNR-re és DNR-re.

A kijevi kormány a minszki megállapodás több pontját sem tartja be. Nem adta meg a DNR és az LNR különleges státuszát, és nem történt meg a megfelelő alkotmánymódosítás sem. Ezek végrehajtása nélkül viszont vissza akarja állíttatni az ottani orosz-ukrán határszakasz ellenőrzését. Ilyen körülmények között nincs értelme Minszk 3-ról beszélni. Először a Minszk 1 és 2 rendelkezéseit kell végrehajtani. Borisz Grizlov [a Duma volt elnöke, Putyinhoz közel álló, befolyásos politikus] az Ukrajnát, Oroszországot és az EBESZ-t magában foglaló Háromoldalú Kontaktcsoport orosz delegáltjává való kinevezésével Moszkva igyekszik elősegíteni a kérdés megoldását.

A szíriai konfliktusban Oroszország a nemzetközi terrorizmust, az Iszlám Állam és hasonló szervezetek tevékenységét tekinti fő problémának. Moszkva kezdettől fogva a politikai megoldást részesíti előnyben itt is, de végül szükséges volt a katonai beavatkozás a terroristák és egyéb szélsőséges erők miatt. A Közel-Keleten általában véve ésszerűtlen folyamatok zajlanak; az Egyesült Államok és szövetségesei több államot is szétvertek (pl. Líbia, Irak), ahol azután megjelent a terrorizmus. Az ENSZ képviselője igyekszik kialakítani a tárgyalási formátumot a kormány és az ellenzék között, de ez továbbra is nehezen fog haladni, amíg nem tisztázódik, ki az ellenzék képviselője. Amit ugyanis „ellenzéknek” nevezünk, az nem foglalja magába a több száz szíriai fegyveres csoport mindegyikét. Másrészt nem folytatható párbeszéd az Iszlám Állammal, az al-Kaida helyi szervezeteivel és más terroristákkal. Az Egyesült Államoknak nem a kormány megdöntését kellene az elsődleges és legfontosabb szempontnak tekintenie. Szíria népének kell döntenie arról, ki a legitim kormány. A konfliktus szabályozásának még van perspektívája.

Paks II finanszírozása

Minden szerződéses megállapodás továbbra is érvényes, a pénzügyi forrás már le van kötve, de a magyar fél még nem hívta le azt a Budapest-Brüsszel párbeszéd miatt. Szergej Sztorcsak pénzügyminiszter-helyettes csak az új külföldi hitelek felfüggesztéséről beszélt, ha a gazdasági helyzet megkívánná. Putyin és Orbán megbeszélése biztosan érinteni fogja Paks II-t, de nem ez a látogatás fő indoka. Paks II mellett az együttműködés más kérdései is terítéken lehetnek: akár gáztárolás Magyarországon, akár további beruházások 2018-ban stb., de ezek már tisztán üzleti, nem pedig diplomáciai kérdések.

A vízumkötelezettség eltörléséről Magyarország és Oroszország között

Magyarország a schengeni övezet tagja, általános vízumpolitika van érvényben, közös szabályokkal. Orosz-EU párbeszéd folyt a témában, ám míg Moszkva folytatná az egyeztetést, azt néhány EU-tagállam politikai okokból akadályozza.

Az orosz gázexport és az ukrán tranzit

Az EU blokkolta a Déli Áramlatot, ami a Gazpromnak jelentős veszteségeket okozott. A Török Áramlat is megakadt a szíriai konfliktus kapcsán kiéleződött ellentétek miatt, de Törökországban a belpolitikai helyzet instabilitása, a tavalyi két választás sem tett jót a projektnek. Ennek ellenére a Török Áramlat nincs eltemetve, de kicsi a perspektívája. Az Északi Áramlat 2 ellen a közép-európai régió államai lépnek fel. Szlovákia, ahol jelenleg a gáztranzit jelentős része zajlik, érthetően ellenzi, a Magyarországot is magában foglaló visegrádi négyek többi tagjával együtt. A logikájuk persze érthető: azzal érvelnek, hogy ha az EU megakadályozta a Déli Áramlatot, miért nem akadályozza meg az Északi Áramlat 2-t. Mindenesetre ez egy reális projekt, tiszta üzleti alapon indul, nagy nyugat-európai befektetők vesznek benne részt, az Európai Bizottság pedig egyelőre nem foglalt állást.

Az ukrajnai gáztranzit egy külön téma, ahol komoly problémák vannak. A kijevi kormány és a Gazprom ukrán partnere [a Naftogaz] nem megbízhatóak, 2006 és 2009 válságai is ezt mutatták: az orosz gázt nem fizették ki, nemrég pedig a 2019-ig érvényes tranzitszerződés ellenében egyoldalúan felemelték a tranzitdíjat 50%-kal. Az EU már 2009-ben is azt mondta, hogy ez egy kétoldalú probléma, a felek oldják meg maguk, Brüsszel ugyanakkor támogatja a kijevi kormányt, és nem vesz tudomást arról, hogy annak viselkedése hozzájárul a nehézségekhez. Az ukrajnai gáztranzitot a Gazprom a szerződés lejárata után lehet, hogy megszakítja, lehet, hogy nem. A kérdés tehát továbbra is nyitott, de Oroszország ezt üzleti jellegűnek tekinti, amit nem kell átpolitizálni.

Mindez a Gazprom és magyar partnere együttműködésében nem okoz fennakadást. A Gazprom továbbra is kész ide gázt értékesíteni, a kérdés csak az, hogy milyen útvonalon. Magyarország nem marad gáz nélkül, valószínűleg nem lesz déli gázszállítási útvonal, de más útvonalakon, pl. északról még lehet. A Gazprom meghatározó partner akar maradni, és ezt már az évtizedek folyamán be is bizonyította.

Amennyiben Ukrajna ún. reverse gázt [a hagyományos, Kelet-Nyugat szállítási útiránnyal ellentétes irányba, az EU piacairól a Naftogaz és más ukrán piaci szereplők számára szállított, jobbára orosz eredetű, de EU-s kereskedő társaságok által értékesített földgázt] kíván venni, az orosz fél tudomásul veszi, de erősen kétli, hogy a reverse gázárak 30-40 százalékkal olcsóbbak lennének az orosz gázárnál. A Naftogaz és a Gazprom közötti hosszú távú szerződésben a szerződéses ár felülvizsgálata zajlik. Oroszország ebben teljesen rugalmas. Az ún. take-or-pay [a „vedd át vagy fizess” szerződéses klauzula] kérdését is rendezni kell. [A 2009-es Gazprom-Naftogaz gázadásvételi szerződésben szereplő klauzula értelmében a Naftogaz köteles adott időszakokra az érvényes szerződéses gázmennyiség 80%-át átvenni vagy kifizetni - fizetni még akkor is kell, ha az adott mennyiséget nem veszi át. A Naftogaz azonban a szerződés tisztességtelenségére hivatkozva, és az ukrán fogyasztás jelentős csökkenése miatt a take-or–pay klauzulát a szintén tisztességtelennek tartott szerződéses árral együtt 2014-ben választottbíróságon támadta meg, döntés leghamarabb idén nyáron várható.] A take-or-pay kérdésében bármely arbitrázs Oroszországnak adna igazat. Az orosz kormány vámkedvezményt is adott, aminek révén a Gazprom a szerződéses árnál 20 amerikai dollárral olcsóbban tudja adni a gázt a Naftogaznak [ebben a negyedévben]. De az ukrán fél nem hajlandó orosz gázt vásárolni, és politikai kérdést csinál belőle.

Magyarország és az Oroszország elleni EU-s szankciók

Ami Magyarország mozgásterét illeti, az orosz kormány megérti, hogy Magyarország kontraproduktívnak tekinti az oroszellenes szankciókat, ugyanakkor kénytelen figyelembe venni a fentebb már említett szövetségesi kötelezettségeit. Mindenesetre a válaszul bevezetett szankciók Magyarország ellen is érvényben maradnak.

Az Iszlám Állam fenyegetése Oroszországra

A fenyegetés az orosz kormány számára teljesen nyilvánvaló. Az Iszlám Állam Afganisztánban is jelen van, tagjai a hosszú szárazföldi határokon (pl. az orosz-kazah határ) szinte szabadon jöhetnek-mehetnek, és bejuthatnak orosz területre. Az Iszlám Állam továbbá Oroszországban is több ezer tagot toborzott, még elszigetelt szibériai területeken is. Fennáll a veszélye, hogy sokan közülük majd hazatérnek. De Oroszországban enélkül is van terrorfenyegetettség, azt nem sikerült teljes mértékben felszámolni. Oroszország világméretű problémának tekinti a terrorizmust, ezért vesz részt a szíriai konfliktusban is.

Az orosz álláspont a kelet-ukrajnai konfliktus kérdésében

Az orosz diplomácia álláspontja 2014 óta alapvetően nem változott. A minszki formátum is Putyin kezdeményezése volt, aki telefonon hívta fel ukrán kollégáját, Porosenkót ezzel kapcsolatban. Ukrajnában 2014-ben puccsal jutottak hatalomra olyan erők, melyek nem képviselik a teljes lakosságot, ennek ellenére az Egyesült Államok és sok EU-tagállam nyilvánvalóan támogatják őket. Az orosz kormány szerint ez kísérlet arra, hogy Oroszország és Ukrajna közé éket verjenek. Az ukrán és az orosz testvérnépek, amelyek 400 évig éltek együtt, és ezt a kapcsolatot nehéz szétszakítani, a két nemzetgazdaság is össze van nőve, a két nép között is nehéz különbséget tenni. Vannak például olyan oroszok, akik az ukrán radikális nacionalistákat támogatják, pl. a Jobb Szektort, és vannak olyan ukránok, akik ez ellen lépnek fel.

2013-14 fordulóján, a törvényes Janukovics elnök idején kezdődött a válság. 2014. február 21-én három EU-s külügyminiszter is aláírta a válság rendezését szolgáló megegyezést, amit Janukovics teljesített is, de tényszerűen lefegyverezte magát, és mások átvették a hatalmat a törvényhozásban. A Nyugat pedig elfogadta ezt, a pár nappal korábbi megállapodás dacára. Az EU legitimnek tekintette a 2014 februárjában hatalomra jutott kijevi ún. „nemzeti egységkormányt”, ami viszont csak a hatalomváltást támogatókat képviselte, és elnyomott mindenkit, aki ezzel nem értett egyet. Amikor Keleten, Donyeckben és Luganszkban nem értettek egyet ezekkel a folyamatokkal, jól felszerelt ukrán fiatalok bandái mentek oda, majd bevetették a hadsereget, végül láttuk, hogy a légierőt is bevetették, a saját népük ellen. Ez volt a konfliktus forrása.

A minszki folyamat a megoldást szolgálja. Oroszország nem kevés nyomást gyakorolt a függetlenedni vágyó donyecki és luganszki szeparatistákra annak érdekében, hogy tárgyaljanak, maradjanak Ukrajnában. Ők ehhez hozzájárultak, de garanciákat kértek arra, hogy a kormányerők ne törekedjenek a fizikai megsemmisítésükre.

A kijevi kormány azt állítja, hogy Oroszország katonákat küldött Kelet-Ukrajnába. Ez nem igaz, Ukrajnában nincsenek orosz katonák. Igaz ugyan, hogy valóban mentek oda orosz állampolgárok, akik az ottaniakat meg akarták védeni, közöttük olyanok is, akik korábban az orosz hadseregben szolgáltak. Ők úgy döntöttek, hogy átmennek, felettük nincs kontroll. De Kijev oldalán is sok külföldi harcol az önkéntes zászlóaljakban, akiknek nem sok köze van a kérdéshez: lengyelek, svédek, amerikaiak, stb. Amerikai katonai tanácsadók százai is vannak Ukrajnában. Minszk kimondja, hogy minden külföldi fegyverest ki kell vonni Ukrajnából. Jelenleg polgárháború zajlik, melynek rendezése érdekében Oroszország nem utasítja el a kapcsolattartást, most is kapcsolatban van Kijevvel. A helyzet paradox: az Oroszország ellen bevezetett szankciókat akkor vonják vissza, ha a minszki megállapodás végrehajtásra kerül. De éppen Kijev nem tartja be Minszk pontjait, így végső soron az Oroszország elleni szankciókat sem vonják vissza.

A konfliktus a közlekedést is akadályozza. Kijev úgy döntött, hogy az Aeroflot nem repülhet Ukrajnába, erre válaszul az ukrán járatok se repülhetnek Oroszországba. A vonatok sem úgy mennek már a két ország között, mint korábban. Gyakorlatilag szinte semmi nem jár Oroszország és Ukrajna közt. Moszkva és Budapest között is pl. kb. 25 perccel lett hosszabb a repülési idő. De ez nem Oroszország felelőssége.

Oroszország és az új biztonságpolitikai struktúrák

A Keleti Partnerség az EU kísérlete arra, hogy a befolyását szélesítse. A NATO határai pedig mára elérték az orosz határt. Oroszország azonban nem fenyegeti a NATO-t, Oroszország befolyási övezete sehová nem mozgott, a NATO határa tolódott keletre. A Baltikumban és a lengyeleknél viszont még megvannak a történelmi fóbiák.

A NATO katonai gépezete nő, ezt mutatja, hogy az USA még mindig légvédelmi rakétarendszert tervez telepíteni európai NATO-tagállamok területére, azok támogatásával. Hivatalosan az egész Irán ellen irányul, Obama elnök 2009-ben Prágában azt mondta, hogy ha az iráni nukleáris válság megoldódik, nem lesz szükség a rakétarendszerre. De az iráni nukleáris kérdés nemrég lényegében megoldódott, a légvédelmi rendszer terve meg még mindig ott van, fejlesztik tovább. Minden országnak joga van biztonságát biztosítani és meghatározni, hogy milyen rendszerben érzi magát biztonságban. De nem azt jelenti, hogy a hadigépezetet egyoldalúan növelni kell ellenünk.

Oroszország nemzetközi és közép-európai szerepköréről

A NATO tagállamai gazdasági és információs harcot vívnak Oroszország nemzetközi elszigeteléséért arra hivatkozva, hogy Oroszország agresszív hatalom. Ezért építi le vele a NATO és az EU az együttműködést, de azt csak a Nyugat mondja, Oroszország elszigetelődött. Valójában Oroszország kiváló kapcsolatot ápol számos olyan jelentős állammal, mint Kína, India, Brazília, Dél-Afrika, Egyiptom. Oroszország nem zárkózott be, és fontos nemzetközi szereplőként mindig kész az együttműködésre kiegyensúlyozott feltételek mellett. Az iráni és szíriai válságok sem rendezhetőek Oroszország szerepvállalása nélkül. 2014-ben a nyugati államok nem mentek el a G8-ak Szocsiban megrendezni tervezett csúcstalálkozójára [helyette a felfüggesztett tagságú Oroszország nélkül immár G7-té vált országcsoport Brüsszelben tartott csúcstalálkozót], viszont ott van a G20 [benne Oroszországgal], ami nemzetközibb, kiegyensúlyozottabb is, mint a G8.

Európában Oroszország történelmileg, földrajzilag jelen van. Oroszország Európa része, nem tud onnan „elmenni”, hisz a térképre nézve látható, hogy az ország Urálon inneni területe Európának majdnem a felét teszi ki. Az EU Ukrajnával kapcsolatban azt várta, hogy Oroszország maradjon tétlen, miközben az orosz gazdaságot nagy veszteség éri. A Szovjetunió megszűnése után is Oroszország és Ukrajna egy gazdaság maradt. Ott van pl. az egykor Kucsma [volt ukrán elnök] vezette dnyepropetrovszki JuzsMas (Déli Gépgyár). A kijevi kormány nemrég úgy döntött, a gyár számára nem engedélyez semmilyen üzletet Oroszországgal. De az üzem termékei, a repülők, helikopterek csak az orosz piacra adhatók el, máshol nem kellenek.

A rubelválság

A Központi Bank nem tekinti kritikusnak a helyzetet. Az alacsony olajárak miatt a rubel leértékelődött az USD-hez képest. Hogy mindez meddig tart, nem lehet megmondani. Az biztos, hogy az olajár még sokáig nem lesz 120 USD. 2015-ben nem volt költségvetési deficit, ám idén a költségvetés kiegyensúlyozása nehéz feladat lesz. A kiadásokat csökkenteni kell, de az államnak a szociális kötelezettségeit teljesíteni kell, mindez nem mehet a fizetések és nyugdíjak rovására. Az energiaáraktól való függés csökkentése és a modernizáció érdekében át kell alakítani a gazdaságot. A helyzetet a kormány nem tekinti katasztrófának, inkább a világgazdaság ciklikussága figyelhető meg. Máshol is volt válság, az Egyesült Államok jegybankja hét éven át a nullához közeli értéken tartotta az alapkamatot. Kína növekedése is lassul, ennek ellenére kereslete tovább nő a kőolaj és földgáz iránt.

Az Eurázsiai Gazdasági Unióról

Az Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU) még csak tavaly alakult, a szervezet a gazdasági együttműködésen alapul. Kirgizisztánnal, Örményországgal és a többi tagállammal hagyományosan szoros gazdasági kapcsolat áll fenn. Az EEU könnyíti a tagok együttműködését, szélesíti a piachoz való hozzáférést. Az EU-hoz hasonló integráció áll példaként, hamarosan új intézmények (pl. bank) jönnek majd létre. A folyamat halad, de a krízis másokra is átterjed, ugyanakkor együtt könnyebben lehet a bajokat megoldani. Ez az új szervezet mindenkivel együtt kíván működni (pl. EU). Van kapcsolattartás, remélik, sikeres lesz, és ezzel csábítóvá teszi a csatlakozást más államok számára is.