2011 decemberében az amerikai hadsereg kivonulása Irakból nem jelentette a konfliktus végét. Mint az elmúlt hetekben is sokszor hallani lehetett (ha figyelt az ember), a merényletek továbbra is történnek (legutóbb csütörtökön), de már csak a nagyok és látványosak kerülnek be a hírekbe, és azok is egyre hátrébb vannak sorolva (ha egyáltalán bekerülnek). Az alábbi posztnak a célja, hogy az elérhető adatok alapján betekintést nyújtson abba, hogy az erőszak miként alakult az elmúlt bő fél évben.

Célok, forrás, avagy a vízzel főzés esete

Mint a rövid bevezetőben utaltam rá, sajnos egyre kevesebb megbízható adat érhető el az iraki erőszak alakulásáról. Korábban sem az amerikai katonai hatóságok, sem iraki kormányzat nem szolgáltatott hivatalos adatokat a politikai célú erőszak áldozatául esett civilek számáról. A biztonsági erők tagjai ellen végrehajtott akciók kapcsán sem biztosak az információk sok esetben. Az egyetlen olyan, még jelenleg is működő internetes projekt, ami az iraki erőszak alakulására koncentrálja kutatásait, az Iraq Body Count. Az oldal elérhető helyi és nemzetközi médiaadatok, NGO-k közlése, helyi kórházak és hullaházak jelentései alapján állítja össze az adatait, amik kizárólag az erőszakos cselekményekben életüket vesztett civilekre vonatkoznak (vagyis a rendőrség és az ébredési csoportok (Awakening Movement) tagjai benne vannak a statisztikákban, a hadsereg és a feltételezett felkelő vagy terrorista csoportok tagjai viszont nincsenek). További fontos korlátozó tényező, hogy az egyes erőszakos cselekmények feltételezett elkövetőit nem lehet azonosítani a jelentések alapján, de valószínűleg sok esetben ez csak iraki rendőrségi anyagokkal lehetne lehetséges (már ha egyáltalán lehetséges), amire természetesen nincsen lehetőségünk.

Az alábbiakban ennek az oldalnak az adatai alapján szeretnék egy, a fenti megkötések miatt szükségszerűen torz, ugyanakkor érdekes betekintést adni a lassan feledésbe merülő iraki konfliktus 2012 januárjától nagyjából június végéig tartó fázisát illetően. Célom nem egy átfogó kvantitatív elemzés végrehajtása, sokkal inkább általános trendek meghatározása, amiken keresztül a politikai erőszak várható alakulására szeretnék következtetéseket levonni.

Az elemzésemben az alábbi szempontokat szeretném kiemelni:

• látványos merényletek
• rendőrségi és biztonsági erők ellen végrehajtott merényletek
• összes civil veszteség

Az első pont azért érdekes az elemzés szempontjából, mert a még aktív csoportok műveleti hatókörét, képességeit jól illusztrálja (milyen jellegű támadásokat, milyen széles földrajzi területen, mekkora pusztítással tudnak végrehajtani).

A rendőrség és egyéb belbiztonsággal foglalkozó szervek munkatársai, valamint az igazságszolgáltatásban dolgozók ellen végrehajtott merényletek egyfajta betekintést adnak abba, hogy a jelenleg is aktív csoportok milyen módszerekkel, szabadsággal és „hatékonysággal” képesek fellépni egyes területeken.

Az összes jelentett civil veszteség pedig összehasonlításként szolgálhat az előző évekhez képest.

Látványos merényletek

A látványos merényleteket az öt vagy annál több civil vagy rendőr halálos áldozatot követelt merényletsorozatként definiálom, amit nagyjából egy időben több településen hajtanak végre.

Az elkövetés módját illetően továbbra is az autóbomba, az öngyilkos merénylet és az öngyilkos merénylő vezette autóbomba nevezhető a legszélesebb körben alkalmazható eljárásnak. Érdekesség, hogy a motorra erősített bombák újabban szintén kezdenek divatossá válni.

Érdekes trendnek nevezhető, hogy az utóbbi időben bevett eljárás lett felkelők részéről nagy földrajzi területen, nagyjából egyidejű merényletek végrehajtása. A legnagyobbak:

• 2012. március 20.: merényletek Karbalában, Kirkukban, Bagdadban és Hillában (legalább 50 halott)
• 2012. június 13.: merényletek Bagdadban, Bászrában, Moszulban, Bakubában és Hillában  (legalább 84 halott)
• (2012. július 23.: merényletek többek között Tádzsiban, Kirkukban és Moszulban, beszámolók szerint 107 halott - bár az első féléven túl, érdemes megemlíteni, mivel az áldozatok számát illetően régóta nem volt hasonló) 

Július 10-ig az összesítésem alapján kb. 450-500 tagja vesztette életét az iraki belbiztonsági erőknek (ebben a számban a hadsereg veszteségei a korábban jelzettnek megfelelően nincsenek benne). Az okok eléggé vegyesek: ellenőrzőpontok ellen végrehajtott támadásoktól kezdve a (feltételezhetően) célzott merényletekig széles a paletta.

A támadások módját illetően az improvizált robbanóeszközök és a közvetlen fegyveres támadás nevezhető a legelterjedtebbnek, de ezek is változatos módon kerülnek alkalmazásra. Egy már korábban is alkalmazott módszer RKG-3-as gránátok vagy házi készítésű járműre erősített robbanószerkezetek alkalmazása volt, a jelek szerint ezek az eljárások nem vesztettek a népszerűségükből. Másfelől nyugtalanító trendnek nevezhetjük, hogy az adatok szerint a felkelők (vagy bűnözők) számos célzott akciót hajtottak végre rendőrök és más bűnüldöző vagy igazságügyi tisztségviselők ellen otthonaikban vagy azok közelében, ami mindenképpen alapos felderítést és ezzel együtt jó szervezettséget igényel.

Ha a felkelés korábbi melegágyaira tekintünk, akkor az alábbi megállapítások tehetők a felkelés aktivitására illetően:

• Bagdad: a biztonsági erők kb. 70 fő tagja vesztette életét különböző merényletekben
• Ramadi: kb. 20 fő
• Bakuba: 6 fő
• Moszul: kb. 115 fő
• Falúdzsa: kb. 20 fő

Bagdadban sok, különböző módon végrehajtott merénylet eredménye az áldozatok száma, Ramadiban ez a szám egy merényletnek tudható be, Bakubában és Falúdzsában úgyszintén,. Moszulban sok esete viszont érdekes, mivel egyrészt kimagasló a szám, másrészt mert ez nem látványos merényleteknek köszönhető, hanem sok apró, részben célzott akció végeredménye. Ez relatíve magasabb szervezettségi szintre enged utalni, illetve arra, hogy itt a hatóságok erőteljesebben próbálhatnak fellépni a felkelő és bűnözői csoportok ellen. A többi településen a biztonsági erők ellen irányuló erőszak aránylag alacsony szervezettségét több információ nélkül nehezen lehet megfelelő kontextusba helyezni.

A biztonsági szervek mellett még az ébredési csoportok tagjai (korábbi, nagy többségében szunnita felkelők, akik különböző okokból szembefordultak a korábbi célokkal és először az amerikai erők, majd később az iraki kormány mellé álltak) szintén sok támadásnak vannak kitéve, és nem egy jelenlegi vagy korábbi vezető ellen intéztek célzott támadást a felkelők.

Összes civil veszteség

Az Iraq Body Count oldalán elérhető adatok alapján június végéig több mint 2000 ember vesztette életét erőszakos cselekményekben. Az iraki kormány által szokatlan módon kiadott közlemény szerint a júliusi hónap jelentős emelkedést hozott az áldozatok számát illetően. Az iraki kormány adatai szerint júliusban 325 ember vesztette életét erőszakos cselekményekben, amiből 241 fő civil, 40 rendőr és 44 katona volt. Pozitívnak mondható az a fejlemény, hogy a felekezeti vagy más alapon történt kivégzések továbbra is csak nagyon kis számban tapasztalhatók.

Az Iraq Body Count adatai szerint az idei erőszakos cselekmények által követelt halálos áldozatok nagyjából követik az előző két év hasonló időszakának arányait, így nem nevezhető kimagaslónak.

Konklúzió

Az elmúlt fél év megmutatta, hogy az iraki kormány a felkelés jelenlegi szintjét képes többé-kevésbé kordában tartani, de még messze nem lehet a felkelés végéről beszélni. Egy minőségi változás ment végbe mindössze, ami az USA-ellenes élből az aktuális kormány ellenes felkeléssé vált. Az erőszak jelenlegi szintje a politikai rendszer stabilitását nem képes aláásni. Pozitívumnak nevezhető, hogy a síita csoportok működése nem igazán látványos, így a felekezeti erőszak szintje messze elmarad a korábbitól, a jelenlegi merényletek sokkal inkább a biztonságérzet aláásását és a felkelő csoportok közvetlen tevékenységével és céljaival kapcsolatosak. A politikai rendszer viszont a maga problémáival küzd. Az idei év eddig a belpolitikai válságok jegyében telt. Címszavakban:

• Koalíciós válság
• Nuri al-Maliki miniszterelnök leváltására tett kísérlet: sokáig az első számú téma volt, és jól tükrözi a felekezeti-etnikai vonalak mentén kialakult megosztottságot az országban,
• Kísérőjelenség: erre válaszul a felmerült a parlament házelnökének leváltásának kérdése. 
• (Végül ennek a válságnak a kapcsán még felmerült a parlament feloszlatása, de ez támogatottság hiánya és eljárási szabályok miatt nem volt reális) 

Emellett nem szabad megfeledkezni a Tariq al-Hashimi volt alelnök körül kialakult problémaügyről sem, ami a többivel ellentétben nemzetközi visszhangot is kapott. Bővebben itt lehet tájékozódni az iraki belpolitikai problémákról,

A fenti események egyelőre az iraki belpolitika normális folyamatának tekinthetők, egyelőre minden jelentős belpolitikai erő a parlamentáris folyamat mellett van. A korábbi feszültségforrások azonban továbbra is változatlanul jelen vannak, így az erőszak és a belpolitikai feszültségek csökkenése rövid távon nem tűnik valószínűnek.

A fenti trendek és a jelenlegi regionális események mindenképpen érdekessé fogják tenni az iraki eseményeket. A megváltozott regionális viszonyokat jól tükrözi az alábbi BBC beszámoló címe is: Syrian refugees flock to Iraq to escape violence. Nemrég még fordítva volt.