Néhány nap múlva lesz 20 éve, hogy átadta magát az enyészetnek az óriásbirodalom, amely böcsületes magyar fordítás szerint a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége nevet viselte. Hogy ezt is ünnepelni kellene-e, mint a Karácsonyt, az nézőpont kérdése. Egy dolog biztos: az összeomlásért egybehangzó vélemények szerint első helyen lehet okolni a népgazdaságra vérszívó polipként rátelepedő hadiipar erősen túlméretezett mivoltát, mégis ez a szektor ajándékozta meg az emberiséget a proletárállam legsikeresebb, legmaradandóbb technikai vívmányaival.
A bizonyítékok eléggé egyértelműek: a Zaporozsec, a Junoszty tévé vagy a Szaratov hűtőszekrény ma már többnyire csak köznevetség tárgya lehetne, ám a szovjet gyártmányú/fejlesztésű fegyverekkel a mai napig előszeretettel osztják a halált és a pusztulást a világ legkülönbözőbb tájain. Ebből kiindulva úgy véltem, a jeles évforduló apropóján érdemes lenne könnyed szórakozási lehetőséget ajánlani a kedves olvasóknak a két ünnep közötti ingerszegény estékre azzal, hogy hosszú szünet után ismét felhívom a figyelmüket egy közelmúltbeli orosz TV-műsorra.
A Hadviselés című sorozat jellegét tekintve érdekes módon mintha a hazai kereskedelmi és hírcsatornák közéleti műsoraira hajazna, így szerencsére a Nyugaton megszokottnak számító erősen hatásvadász előadásmód nem annyira jellemző rá. Legfőbb erénye talán az, hogy néhány percben is képes többé-kevésbé tárgyilagosan bemutatni egy adott harceszközt úgy, hogy arról utána egy teljesen tájékozatlan nézőnek is lesz érdemi fogalma. Természetesen terítékre került az egykori szovjet arzenál számos eleme is, az alábbiakban ezekből az angol feliratos részletekből szemezgettem.
Több típus jelképévé vált a vörös diadalnak a második világháborúban, amely ebben a televíziós műfajban ugyebár örökzöld témának számít. Ilyen pl. a ZISz-3 páncéltörő ágyú, a JSz-2 nehézpáncélos - amely a Királyt Tiger B méltó ellenfelének bizonyult, már ha megfelelőek voltak a körülmények - vagy a SzU-100, melynek érdekessége, hogy 1945-ben, magyar földön vetették be először, ahogy az innen is kiderül:
A Vörös Hadsereg első igazán kompetens vadászpáncélosa volt, bár a korábban megjelent hasonló rendeltetésű (pontosabban alkalmazású) típusairól, például a SzU-152-ről is dicshimnuszokat zengett a szovjet történetírás. Az agyonsztárolt státusz még jobban jellemezte a vörös harcászati légierő egyik alapvető eszközét, az Il-2 csatarepülőgépet. A műsor készítőinek javára kell írni, hogy a típus nem elhanyagolható veszteségi rátáját és igen csekély tankromboló képességét nem rejtették véka alá:
Noha a propagandisták sok mesét fontak a neve köré, lényegét tekintve a bullshit minden formájától mentes, tipikus orosz fegyver volt: egyszerű, praktikus és igénytelen, mint egy pörölykalapács, ráadásul tengernyi volt belőle. Méghozzá olyannyira, hogy ez volt a második legnagyobb darabszámban gyártott harci repülő a történelemben. Ahogy azt jóformán bárki helyesen meg tudná tippelni, az első helyen is egy szovjet típus áll: a Po-2, amely már-már egy vajaskenyér egyszerűségével bírt.
Ezekről a típusokról külföldön a tengelyhatalmak frontkatonáit leszámítva annak idején csak kevesen hallottak, és ez nagy vonalakban jellemző volt a többi szovjet fegyverre is. A hidegháború évtizedeiben persze egészen más volt a helyzet, a nyugati katonai szakértők gyakran mumust kreáltak bármiből, ami a kémműholdak felvételein felbukkant vagy a november 7-i parádékon kigurult a Vörös térre. Tipikus példa erre a T-64 harckocsi...
...de említhetnénk az Alfa osztályú tengeralattjárókat, a harcászati 2K6 Luna és 9K79 Tocska és a harcászati-hadműveleti 9K714 Oka rakétarendszereket is, mely utóbbit az ebben a kategóriában ritka módon egy államközi szerződés értelmében selejteztek ki:
Egy korlátozott nukleáris háborúnak természetesen lettek volna kisebb romboló erejű eszközei is, mint pl. a BMD-1 és BMP-2 lövészpáncélosok vagy a Mszta-B és D-30 tarackok. A szovjet tüzérség eszköztárát gazdagította még a blogon egyszer már emlegetett 2Sz4 Tulipán, a 2Sz9 Nona és a meglehetősen brutális BM-30 Szmercs, amely az előbbiekkel ellentétben alighanem bármiféle más konfliktusban kissé az overkill kategóriájába esne:
Búcsúzóul következzen egy felvétel egy 1981-es szovjet katonai parádéról stílusos zenei aláfestéssel azon idősebb olvasók kedvéért, akik szeretnek nosztalgiázni:
Utolsó kommentek