A jelek szerint a Kadhafi-rezsim ellen immár NATO-parancsnokság alatt zajló légi és haditengerészeti műveletek eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött nyugati reményeket, ugyanis az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország bejelentették, hogy katonai tanácsadókat küldenek a líbiai felkelők megsegítésére, akiket egyébként az ország legitim urainak ismernek el. Mivel borítékolható volt, hogy ez a szkeptikus újságírók számára kiváló alkalmat kínál az USA dél-vietnami katonai beavatkozásával vont kényelmetlen történelmi párhuzamokra, a francia és brit kormányszóvivők sietve leszögezték, hogy Bengáziba küldött tanácsadóik létszáma minimális, és feladatkörük csak technikai és logisztikai területekre terjed ki, a a felkelők harci kiképzésére nem.

Az olvasók megítélésére bízom, hogy ez mennyire felel meg a valós helyzetnek. Egy azonban biztos: a líbiai felkelők nagy mértékben rászorulnak a külső segítségre, és ez felvet egy érdekes kérdést. Ha a nyugati államok ki akarják mozdítani a líbiai polgárháborút a patthelyzetből anélkül, hogy a mission creep vádjával kelljen szembenézniük, miért nem vesznek rá inkább olyan országokat a líbiai felkelés "tanácsadókkal" történő támogatására, akik valóban rendelkeznek a reguláris erők elleni gerillaharc terén tapasztalt fegyveresekkel, katonákkal? Mondjuk a baráti Irak, vagy Afganisztán? Vagy Libanon (amely megszavazta a katonai műveletekre felhatalmazó ENSZ BT határozatot, és ahol a felkelés már befolyásos támogatókra lelt)? Mert ezt a franciákról vagy pláne az olaszokról nem lehet elmondani. A brit katonai tanácsadók az elmúlt évtizedekben sok országban tevékenykedtek, de sikereiket elsősorban a kormányellenes felkelőkkel szembeni harcban érték el (lásd pl. Borneó, Omán esetét). Ha egy gerilla hozzájuk fordul segítségért, az kb. olyan, mintha egy apró kínai ellenzéki civil szervezet Észak-Koreától kérne jogi tanácsokat.

Ami azt illeti, egy ilyen döntés lehetővé tenné a magyar szerepvállalást is. Eddig általános gúnykacaj kísérte azokat az ötleteket, hogy a Gripenekkel vegyünk részt a Líbia elleni műveletekben. Tegyük hozzá: joggal. De az egykori '56-os pesti srácok közül talán még élnek olyanok, akik hajlandóak lennének jótanácsokat osztogatni az egyébként elég tehetségtelennek tűnő líbiai felkelőknek arról, hogyan kell felvenni a harcot egy nehézfegyverekkel rendelkező, de a városi harcra fel nem készített hadsereggel.