70 éve ezen a napon szálltak fel a Luftwaffe bombázói, hogy az "Operation Mondscheinsonate", azaz a Holdfényszonáta-hadművelet keretében megsemmisítő csapást mérjenek Nagy-Britannia hadiiparának egyik legfontosabb városára. Ez a város Coventry volt, a német légierő támadása pedig már a háború alatt hírhedtté vált, felhasználta céljaira mind a szövetséges, mind a német propaganda. Azonban az esemény az igazi súlyát csak a háború után a félművelt médiamunkások és a történelmet a maguk szája íze szerint ferdítő megmondóemberek révén nyerte el. Következzen hát a mítoszrombolás: Coventry.
Mítosz: A nácik előre kitervelten perzselték fel Coventryt, a cél kezdetektől fogva a középkori városközpont és a lakónegyedek megsemmisítése volt, mert a) a nagyvárosok elleni terrorbombázásokkal akarták térdre kényszeríteni Nagy-Britanniát b) Hitler személyesen rendelte el a támadást München november 8-i bombázásának őrült megtorlásaként. Coventry így előzménye, és hivatkozási alapja volt Drezdának.
Tétel: A németek hadászati légitámadást intéztek Coventry ellen 1940. november 14-ről 15-re virradó éjjel, melynek célpontjai a város hadiipari üzemei voltak. Az érvényben lévő háborús jog szerint a támadás legitimnek számított, a civil áldozatok és a óváros megsemmisülése a korabeli bombázási technika pontatlanságából, és az említett hadiipari telepek szétszórtságából erednek.
Road to Coventry
A blog olvasókozönsége gondolom járatos az MVH eseményeiben, ismeri az angliai csata történetét, így az előzményeket 1940. augusztus 24-ről 25-re virradó, felhőkkel tarkított éjjeléről indítanám, amikor is egy német kötelék (kb. 12 gép) eltéved Angliában, és tévedésből London belvárosa felett oldja ki bombaterhét. A német pilótáknak addig szigorúan meg volt tiltva London bombázása. Hogy az eseményt követően Churchill egyszerűen ráhibázott a dologra, vagy meglepő módón valóban egy ragyogó gondolata támadt, nem tudni, mindenesetre tény: a következő nap elrendeli Berlin bombázását. (Nem ez volt az MVH alatt az első alkalom, 1940. június 7-én egy magányos francia gép, egy Farman 223.4-es már bombázta a Reich fővárosát, igaz nem sok eredménnyel.) Összesen 81 kétmotoros brit bombázó indul el Berlin ellen, ebből 29 tudja ledobni a bombaterhét a célra. A támadást még 4 újabb, hasonló léptékű akció követi, mire Hitler - az "amatőr stratéga" - felhúzza magát, és vezérkarának legnagyobb örömére beleszól a háborúzásba: a Luftwaffe bombázói az RAF megsemmisítése helyett Londonra kell, hogy koncentráljanak.
Ezzel egy új szakasz kezdődött az angliai csatában - az RAF felmorzsolása helyett a prioritás a Nagy-Britannia elleni stratégiai bombázás lett a Luftwaffe számára. A teljesítőképességük határán lévő brit pilóták lélegzethez jutottak és titokban valószínűleg hálát adtak Hitler "katonai zsenialitásának". Sok szerző szerint ez döntés volt az angliai csata fordulópontja, innentől a németek búcsút inthettek a Seelöwe gondolatának is. 1940. novemberétől a Kampfgeschwaderek átállnak az éjszakai bombázásokra - nappal a vadászbombázók és a Stukák támadnak - és az új parancs szerint míg a Luftflotte I bombázóinak továbbra is London népét kell boldogítania, a Luftflotte II és III új feladatot kapnak: a cél az ellenséges hadiipar, különösen a repülőgépgyártás megsemmisítése, a kiemelt célpontok pedig Birmingham, Liverpool és Coventry.
Miért éppen Coventry? 1940-ben ez a város volt a brit repülőgép-motor gyártás központja. Az ominózus támadás idején 17 különböző repülőmotor- és egyéb hadiipari üzem működött a város területén, elszórtan. Nem ekkor bombázták először (például kisebb erőkkel megszórták már 1940. augusztus 26-án is), vagy éppen utoljára. Ezen felül itt volt a brit haditengerészet légierejének fő raktártelepe, amit a november 14-i támadás során szintén leromboltak. (Ennek a hatását később a Swordfish-századok a világ minden táján megérezték.) Lord Beaverbrook, Nagy-Britannia repülőgép-termelési minisztere egyszer kijelentette: "A légierő gyökerei Coventryben vannak. Ha Coventry termelését lerombolják, akkor a fa elszárad."
Én elhiszem, hogy Hitler igencsak berágott, amikor 1940. november 8-án, a müncheni Löwenbraukellerben tartott beszéde alatt néhány brit bombázó megszórta a várost (nem keletkeztek komoly károk, inkább csak afféle jelképes akció volt), de Coventry már azelőtt is előkelő helyet foglalt el a Luftwaffe listáján - korántsem szimbolikus okokból.
A szembenálló erők
A támadást főként a Luftflotte III kötelékébe tartozó egységek hajtották végre:
- KGr (Kampfgruppe) 100 - célmegjelölő bombázók (bővebben lejjebb). Repülőgép: speciálisan átalakított He-111H-3
- KG 1 "Hindenburg" - Repülőgép: He-111H
- KG 3 "Blitz" - Repülőgép: Do-17Z (Luftfl. II)
- KG 4 "General Wever" - Repülőgép:He-111P (Luftfl. II)
- KG 26 "Löwen" - Repülőgép: He-111H
- KG 27 "Boelcke" - Repülőgép: He-111P
Célpont: Alvis Ltd. repülőgépmotor-gyár - KG 51 "Edelweiss" – Repülőgép: Ju-88A
Célpont: The British Piston Ring Co. - KG 55 "Greif" - Repülőgép: He-111H/P
Célpont: Daimler & Co. Ltd. - LG (Lehrgeschwader) 1 - Repülőgép: Ju-88A/He-111
Célpont: Standard Motor Co. és a Coventry Radiator and Press Works Co. - KGr 606 - Repülőgép: Do-17Z
Célpont: Cornercraft Ltd., Hill Street-i gáztározó
A fent említett egységek természetesen nem az összes gépükkel/Gruppe-vel vettek részt a támadásban. A célpontok hozzárendelése az egyes geschwader-ekhez nem teljes, illetve internetes forrásból származik, ezért nem állítom, hogy 100%-ban megbízható.
A támadásban részt vevő típusok által szállítható bombateher: He-111H - 2.000 kg, Ju-88A - 3.000 kg, Do-17Z - 1.000 kg. A német bombázóegységek elhelyezkedése az angliai csata alatt:
A britek 121 repülőgépet vetettek be aznap éjjel a támadók ellen: 10 Bristol Beaufighter Mk IF, 39 Bristol Blenheim Mk IF és 22 Bolton Defiant éjszakai vadászt, továbbá 45 Hawker Hurricane, 4 kétfedeles Gloster Gladiator és egy Spitfire nappali vadászt. A légelhárító tűzről 40 db nehéz légvédelmi ágyú gondoskodott.
Gott strafe England
1940. november 14. éjjelén a körülmények ideálisak voltak a Luftwaffe számára - szélcsend és telihold. A támadást a KGr 100 célmegjelölő bombázói kezdték meg, melyek egy akkoriban fejlettnek számító célzókészülékkel, az X-Gerät-tel (X-készülék) voltak felszerelve. A KGr 100 He-111-i a francia Vannes közelében lévő reptérről szálltak fel, és a cherbourgi állomásról sugárzott "Weser" vezérlő rádiósugarat követve repültek a célra. Ahogy közeledtek a Coventry felé, metszették a "Rajna", az "Odera" és az "Elba" rádiósugarakat, melyeket szintén normandiai állomásokról eredtek. A cél előtt 50 kilométerrel egy fedélzeti készülék észlelte az első keresztsugarat, és sípolással jelezte a pilótának, hogy hamarosan a város fölé ér. 20 kilométerre a ledobási ponttól egy újabb keresztsugár jelezte, hogy el kell indítani a bombavető készülékkel összekapcsolt órát. A harmadik keresztsugár a célponttól 5 kilométerre ismét jelzést adott, ezzel együtt a pilóta elindított egy másik mutatót az órán. Amint a két mutató szinkronba került, a bombák automatikusan kioldódtak. Az eljárás elméleti pontossága +/- 260 méter volt keresztirányban és +/- 300 méter hosszirányban, ami 1940-ben messze meghaladta az RAF bombázóinak pontosságát. Az X-Gerät karrierje nem volt túl hosszú, idővel a britek kiismerték a működését, és zavarni kezdték a rádiósugarakat. 1940. november 14-én azonban még nem volt idejük erre - próbálkoztak ugyan rádiózavarással, de rossz frekvencián, emiatt nem hátráltatták a Luftwaffét. (Mellékesen, ha a németek kifejezetten a civil lakosságot meg úgy általában a várost akarták volna bombázni, ez a precíz navigációs eljárás teljesen felesleges lett volna.)
A képen a KGr 100 egyik He-111H-3-a látható. Jól kivehető a repülőgép tetején az X-Geräthez tartozó plusz két függőleges antenna.
Az első bombák kevéssel este 7 óra után hullottak a városra. A KGr 100 Heinkel-ei 6.500 méter magasból gyújtóbombákkal "jelölték meg" a célokat majd az őket követő hullámokban érkező többi bombázó rombolóbombákat dobott a tüzek által megvilágított célokra. Ellentmondásos adatokat találtam arról, hogy hány bombázó támadta aznap éjjel Coventryt - a források többnyire a 300 és 500 repülőgép közötti számot jelölnek meg, Piekalkiewicz pl. 449 bombázóról ír. A pontos meghatározást nehezíti, hogy a német bombázók egy része két bevetést is repült a város ellen aznap éjjel. A gépek több hullámban, három irányból érkeztek: Portland és Selsey között, Selsey és Dungeness között, illetve Norfolk irányából. Az egyes hullámok 15-20 percenként követték egymást és legfeljebb 20 bombázóból álltak. Összesen 503 tonna rombolóbombát, 30 tonna gyújtóbombát és 50 légiaknát dobtak le 10 órán keresztül 3-6.000 méter magasból. Az utolsó bombákat a Luftflotte II-höz tartozó gépek oldották ki körülbelül reggel fél 6-kor.
Kis kitérő a gyújtóbombákra: ezek 1 kilós B1E1 illetve B1E1 ZA töltetek voltak (B, mint Brand, a ZA jelölésű bombák pedig a gyújtó- mellett egy 2 perces késleltetésű robbanótöltetet is tartalmaztak.), melyeket 250 és 500 kilós AB (Abwurfbehälter) konténerekben dobtak le. Az AB konténerek a kioldásuk után még a levegőben szétpattantak és szétszórták a tartalmukat. A gyújtóbombák hatásáról és az ellenük való védekezésről szól a következő kis angol oktatófilm:
Ezen felül bevetettek Flam C250 és Flam C500 típusú "olajbombákat" is. A gyújtóbombák kevesebb, mint 10%-át tették ki a teljes ledobott bombatehernek, ami megint csak ellentmond azoknak az elméleteknek, hogy a Luftwaffe célja a civil lakosság elleni terrorbombázás volt - az RAF német városok ellen vezetett támadásaiban ez az arány a háború végére elérte a 60%-ot (pl. Drezda).
A brit légelhárítás, habár még nappali vadászokat is felküldött a német bombázók ellen csak 1 gépet tudott lelőni. A peches repülő a 6/KG 3 "5K + BP" oldaljelzésű Do-17Z-je volt - a pilóta, Oswald Preiss főhadnagy, és legénysége életét vesztette, mikor a gépük találatot kapott a légvédelmi ágyúktól és Loughborough közelében a földbe csapódott. A Defiant-ok és a nappali vadászok nem voltak felszerelve radarral, és egyszerűen nem tudták megtalálni német bombázókat, a Blenheimek - lévén hogy bombázóból átalakított éjszakai vadászok - pedig egyszerűen lassúak ehhez a feladatkörhöz.
A támadás polgári áldozatainak száma 554-568 halott, valamint 865 sebesült. Sokan kritikátlanul átveszik a korabeli brit és német sajtóközleményekben szereplő, több, mint ezer halottról szóló adatokat, miközben ezek jelentősen eltúlozták az áldozatok számát. A 17 fő célpontból csupán 1-2 úszta meg a támadást, de súlyosan megrongálódott Coventry katedrálisa, és a romok képe kiváló háborús propagandaanyag lett. Körülbelül 2300 ház semmisült meg, további 5600 pedig lakhatatlanná vált - ez összesen a város lakóházainak 15%-a volt. Ez volt a Luftwaffe addigi legpusztítóbb támadása, melyet egyetlen bevetésen hajtottak végre (ha az egymást követő napokon repült bevetéseket egybeszámítjuk, akkor London szeptemberi bombázása állt az élen).
Ezen a német térképen jól látszik, mennyire szét voltak szórva a célpontok a Coventry területén. Az egyes üzemek közötti lakóházak, és műemlékek elkerülhetetlenül is megsérültek - vagy éppen porig égtek.
Amolyan mellékmítoszként meg kell említenem az Enigma-ügyet. Ez úgy szól, hogy a britek az Ultra-művelet keretében megfejtették a német rejtjelezett adásokat, és előre tudták, hogy milyen horderejű támadás készül Coventry ellen. Mivel azonban titokban akarták tartani, hogy feltörték a német kódot, "beáldozták" a várost, kiszolgáltatva azt a Luftwaffe pusztításának. A valóság ennél némileg árnyaltabb. A kódtörést végző szakemberek a Bletchley Parkban a támadás napján, délután 3 óra körül fejtették meg a kritikus rádióadást, melyből először értesültek a támadás tervéről. Az Ultra vezetője, Winterbotham őrnagy azonnal értesítette Churchillt és további utasításokat kért. Churchill úgy döntött, hogy ne legyen evakuálás és a lakosságot se figyelmeztessék előre nyilvános csatornákon, mert ez a német hírszerzés tudomására jutott volna. A légvédelmet és az RAF vadászait viszont figyelmeztették, ők tudtak a német támadásról és készültek is rá. Aznap délután egy plusz légvédelmi egységet is átvezényeltek Coventryba 12 darab 40 milliméteres Bofors AA löveggel. Sőt, még brit bombázók is felszálltak, hogy még a Luftwaffe támadása előtt megszórják annak észak-franciaországi reptereit, és kiiktassák az X-Gerät rádióállomásait (Operation Cold Water). Más kérdés, hogy ez az utolsó előtti pillanatban elindított akció nem járt érdemi eredménnyel. Churchill úgy ítélte, hogy a Coventryben lévő egységek is el tudnak bánni a németekkel, nem kell további erősítést küldeni. Ez téves döntés volt, de messze nem a civilek szenvtelen feláldozása.
Aftermath
Coventry bombázásának hírét azonnal felkapta a brit és a német sajtó is. A Göbbels irányítása alatt álló német propaganda erősen felnagyította a német bombázás hatását, egyfajta pszichológiai hadviselésként. A november 15-én a támadás utáni első híreket követően a propagandaminisztérium már "Coventrizálásról" (Coventrisierung) beszélt., és a kifejezést előszeretettel használták később is brit városok fenyegetésénél. Megjegyzendő, hogy a Luftwaffe, sőt személyesen Göring is többször is ellentétbe került a német sajtósokkal, amikor azok őket, vagy éppen brit ellenfeleiket minősítették. (Amikor például a brit bombázópilótákat "légi kalózoknak" nevezte a német sajtó, a Luftwaffe tiltakozott, mert a kifejezés azt sugallja, hogy a lelőtt brit pilótákat nem kell hadifogolynak tekintetni. Ha ezt valaki komolyan gondolta volna, akkor válaszként a britek is megtagadhatták volna a hadifogolystátust a német pilótáktól.) A göbbelsi szófordulatok később keményen visszaütöttek, mintegy igazolva a Németország elleni szövetséges bombázóhadjáratot.
A brit propaganda is a teljes pusztítás szinonímájaként vette át Coventryt, eltúlozva a károkat ("50.000 otthon semmisült meg") és a halottak számát. Az "Emlékezz Coventryre" jelszó és a középkori katedrális üszkös romjai kiváló eszközök voltak nemcsak a brit lakosság moráljának fenntartásában, de szerepet játszottak amerikai közvélemény meggyőzésében, hogy az Egyesült Államoknak támogatnia kell Nagy-Britanniát a háborúban. Arthur "Bomber" Harris, a brit bombázóparancsnokság későbbi főparancsnoka sokat merített a Coventry elleni támadásból - a ledobott gyújtóbombák hatására kialakult tűzvészek ihlették a német városok elleni terrorbombázásokat. Ebben a tekintetben Coventry valóban előfutára volt Drezdának - csak ott más volt a nagyságrend és más volt a cél. Itt is, ott is volt katedrális, ez azonban a legjelentéktelenebb részlet a két történetben. Kár, hogy mégis sokan leragadnak nála.
Források:
Janusz Piekalkiewicz: Légi csaták 1939-1945
Horst Boog: Bombaháború, nemzetközi jog és emberiesség a légiháborúban (A Wehrmacht katonái, forrásgyűjtemény)
John Foreman: Battle of Britain The Forgotten Months - November and December 1940
Jerry Scutts: Luftwaffe Bomber Units 1939-1941
John Weal: Ju-88 Kampfgeschwader on the Western Front
Manfred Griehl: Heinkel He-111H
egyéb internetes források
Utolsó kommentek