Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház LXVII. - Kenshin ImpactA „hadakozó fejedelemségek kora” (szengoku dzsidai) a japán történelem legismertebb és leginkább feldolgozott időszaka. A szamurájok aranykora kedvelt témája hazai és külföldi irodalmi, filmművészeti...
  • KatPol Kávéház LXVI. - White knightsEgy nő becsülete minden korban olyan érték volt, amiért a férfiak kész voltak harcba szállni. Különösen igaz volt ez a középkorban, ahol a nő ártatlanságát, illetve a házasság szentségét a társadalom...
  • KatPol Kávéház LXV. - ImposztorokAz 1921-es év a Horthy-rendszer megszilárdulását hozta magával (ezzel foglalkozik Veszprémy László Bernát új könyve is). Ez a Bethlen István nevével fémjelzett konszolidációs időszak első napjaiban...
  • KatPol Kávéház LXIV. - VikingekA History Channel 2013-ban debütált sorozata, a Vikingek, hat évadon keresztül mutatta be a kora középkori skandinávok világát a 9. századi legendás hős, Ragnar Lothbrok (magyarul Szőrösnadrágú...
  • KatPol Kávéház LXIII. - A démonkirályA 15-16. századi japán hadakozó fejedelemségek kora, különösen a három nagy országegyesítő, Oda Nobunaga, Tojotomi Hidejosi és Tokugava Iejaszu élete a szigetország történelmének egy olyan kora,...

Címkék

1.vh (6) 18+ (1) 2.vh (87) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (18) franciák (36) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (38) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (24) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (83) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (19) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (41) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (5) németek (53) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (65) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (2) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (70) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

A Luftwaffe utolsó támadása

2010.01.01. 14:00 KatPol Blog

by Rammjaeger83 & SchA

Egy jeles ünnepnapon indított és ezért meglepetésszerűnek szánt, az ellenség remélt felkészületlenségére építő támadás minden bizonnyal az egyik legrégebbi trükknek számít a hadtörténelemben (elég csak a Tet-offenzívára gondolni). A német hadvezetés is ilyesmiben gondolkodott, amikor 65 évvel ezelőtt a mai napon nagy erejű, összehangolt bevetésre küldte a Luftwaffe még megmaradt vadászlégierejének derékhadát – mint később kiderült: utoljára. Ez volt a Bodenplatte-hadművelet, a mai cikkünket pedig azok emlékének szenteljük, akik végrehajtották és elszenvedték azt.

Előzmények

A második világháború eseményeinek részletes ismertetésébe most inkább nem mennénk bele, emlékeztetőnek legyen elég annyi, hogy 1944-et még nagy jóindulattal sem lehet a Harmadik Birodalom legdicsőségesebb évének beállítani. Ha a normandiai partraszállás traumája nem lett volna elég, a nem sokkal később megindított és a Közép-hadseregcsoportot szétziláló Bagration-hadművelet egyes értelmezések szerint érzékenyebben érintette a németeket, mint a sztálingrádi csata. Az év végére pedig az ellenséges erők keleten és nyugaton is átlépték az országhatárt.

A légierő egyébként sem rózsás helyzete 1944 első hónapjaiban látványosan még rosszabbra fordult, mivel a szövetségesek fokozták a német célpontok elleni bombatámadásokat, és ezek során immár nagy hatótávolságú kísérővadászokat is bevetettek – elsősorban azzal a szándékkal, hogy a Luftwaffe vadászlégierejét (Jagdwaffe) folyamatos védekező harcra kényszerítsék, és ezáltal még a normandiai partraszállás előtt kivéreztessék. Ennek eredményeképpen 1944 februárjában a Jagdwaffe elvesztette a rendelkezésre álló egymotoros gépeinek 33 százalékát, márciusban pedig 56,4 százalékát, februárban a pilóták 17,9, márciusban pedig 22 százalékát. A veszteségi ráta fenntarthatatlanná vált. Adolf Galland altábornagy, a Jagdwaffe parancsnoka megállapította, hogy 1944 első negyedévében ezer pilótát veszítettek, közöttük a legjobb parancsnokokat. Ez természetesen sokkal súlyosabban érintette a németeket, mint a könnyen pótolható vadászgépek elvesztése: Albert Speer és Erhard Milch erőfeszítéseinek köszönhetően a német hadiipar a szövetséges bombatámadások ellenére folyamatosan emelkedő termelési mutatókat produkált, és 1944 szeptemberében érte el teljesítményének csúcsát - több mint 3700 harci repülőgépet bocsátott ki.

Gépekből tehát nem volt hiány, képzett pilótákból és üzemanyagból viszont annál inkább. 1944 júliusában az átlagos német kadét 25 órát, míg amerikai kollégája 150 órát repült vadászgéppel, mielőtt bevetésre küldték volna. Ráadásul ekkorra az amerikai vadászgépek – ha a bombázókötelékek hazaindultak, és nem volt már szükségük légi fedezetre – már Németország déli és keleti területein is portyákra indultak (a légierő terminológiája szerint „szabad vadászat” = „free hunt”/”freie Jagd”), szállító- és kiképzőgépeket támadtak meg, lecsaptak a légibázisokra meg úgy általában minden földi célpontra. A korabeli viszonyokat jól érzékeltetik a fedélzeti kameráik később nyilvánosságra hozott felvételei:

 

 

A válságos idők ellenére Galland nem csüggedt, hanem jó katona módjára az ellenintézkedéseken törte a fejét. 1944 őszén kidolgozta a „Nagy Csapás” („der Grosse Schlag”) koncepcióját, mely szerint a honi légvédelem vadászegységeit nem szabad újra és újra bevetésre küldeni, hanem fokozatosan fejleszteni és bővíteni kell. Ezután ki kell várni a megfelelő alkalmat, és az ellenséges bombázókötelékek ellen 2 ezer vadászgépet több lépcsőben összehangolt támadásra küldeni. Galland úgy vélte, hogy így optimális esetben 4-500 bombázót le lehet lőni kb. 400 vadászgép és 100-150 pilóta elvesztése mellett – méghozzá egyetlen nap alatt, amely nagy megrázkódatást jelentene az amerikai hadvezetés és közvélemény számára, és végső soron a nappali bombatámadások beszüntetését eredményezné. (A bevett stratégia szerint Németországban az amerikaiak nappal bombáztak, a britek pedig éjjel – de az ő találati pontosságuk, főleg az alkalmazott radartechnológiának köszönhetően, nem volt rosszabb.)

Kevés optimizmusra adtak viszont okot a Németország feletti légiharcok eredményei. Pl. 1944. november 2-án 1000 bombázó és 450 kísérővadász ellen a 695 bevethető vadászgépből 300 felszállt, de „csak” 48 bombázót lőttek le, míg 120 vadászgép és 98 pilóta elveszett, november 26-án pedig egy másik összecsapás során 20 bombázót lőttek le 90 gép saját veszteség mellett. A hónap folyamán a honi légvédelem vadászegységei összesen 155 ellenséges gép lelövését jelentették, de 404 gépet veszítettek. Az átlagos vadászpilóta hatékonysága is gyorsan csökkent: a háború utolsó 12 hónapjában a Jagdwaffe 703 amerikai nehézbombázót lőtt le, míg az azt megelőző 12 hónapban 1579-et – noha több bevethető gép és pilóta állt rendelkezésre, és célpontból sem volt kevesebb.

Nem csoda tehát, hogy Hitler nem hitt a vadászlégierő hatékonyságában ezen a téren, szándékában állt viszont azt egy elsöprő erejű, egyszeri támadásra bevetni – de egy szárazföldi hadművelet támogatására, és egészen más célpontok ellen. 

A Nagy Csapás – egy kicsit másképpen

Hitler vérmes reményeket fűzött az 1944. december 16-án megindított ardenneki offenzívához, amelynek célja a brit és amerikai erők részleges bekerítése és Antwerpen elfoglalása, vagyis az 1940-es nyugati hadjárat sikereinek egyfajta megismétlése lett volna. A részletekbe most sem nagyon mennénk bele, a téma szempontjából elsősorban azt kell megemlíteni, hogy a hadművelet tervezése során a nyomasztó szövetséges légifölény jelentette a legnagyobb kockázati tényezőt, amely már Normandiában is pokollá tette a német katonák életét. Ez ellen elsősorban azzal „védekeztek”, hogy december közepén indították a támadást, amikor sűrű köd borította az Ardennek vidékét, így a rossz látási viszonyok következtében az amerikai és brit vadászbombázók nem sokat tehettek a német hadoszlopok ellen.

(Persze ez nem az jelenti, hogy a levegőben béke honolt: december folyamán a honi vadászlégierő 500 pilótája esett el - az offenzíva előtt 136, az első négy napja alatt 83 -, 35 fogságba esett, 194 pedig megsebesült. 1944 utolsó 9 napja 316 KIA + MIA pilótát eredményezett, a JG 26 egy tucatnyi új FW-190D-t vesztett, dec 29-én  a III./JG 54 szinte teljesen megsemmisült, azaz továbbra is elfogadhatatlan mértékű volt a veszteségi ráta.)

Egy ennél már jóval ambiciózusabb lehetőség az volt, hogy a Galland által a „Nagy Csapásra” összegyűjtött vadászegységeket egy hatalmas megelőző csapásra vetik be a szövetségesek légitámaszpontjai ellen, hogy az ott állomásozó gépeket megsemmisítsék, mielőtt még azok felszállhatnának. Kb. ezer harci gépet kellett volna kiiktatni ilyen módon ahhoz, hogy az ellenséges légierőt, ha ideiglenesen is, de teljesen megbénítsák a térségben. A németek eredetileg ezeket a támadásokat persze az ardenneki offenzíva kezdetével egyidőben, annak támogatására akarták megindítani – csakhogy a rossz időjárás „pártatlan”, így ezt el kellett halasztani a mindent beborító köd miatt. Karácsonyra aztán kitisztult az égbolt, a szövetséges gépek lecsaptak a német egységekre, a frontvonal mögötti lőszerraktárakra, utánpótlási vonalakra – és ezzel a Jagdwaffe számára is elérkezett az idő a támadás végrehajtására, ami már csak azért is sürgetővé vált, mert az ardenneki offenzíva a hónap végére elakadt, és megkezdődött a németek visszavonulása.

Galland ellenezte a tervet - felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetségesek könnyedén pótolják majd a veszteségeiket, a németek viszont nem, ráadásul ellenséges terület felett kell majd harcolni, így a pilóták fogságba esnek, ha sebesülés vagy találat miatt ki kell ugraniuk a gépből. De a főparancsnokság felülbírálta, és január 1-re tűzte ki a támadás időpontját, mivel feltételezték, hogy a szövetséges pilóták és a szárazföldi személyzet másnaposan fognak feküdni a bázisokon a szilveszteri mulatság után.  

A hadművelet célpontja 13 angol és 4 amerikai reptér volt Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban. A támadásban résztvevő német gépek pontos száma ismeretlen, becslések 800 és 1500 közé teszik a felszálló német gépek számát; az OKW naplója 1035  bevetésre kész gépről szól. A felszállás az erős köd miatt 7:25-ről 9:20-ra halasztották, vagyis a németeknek nem sikerült hajnalok hajnalán lecsapni az angolszászokra. A légibázisokat 200 méteres magasságban, teljes rádiócsendben kellett megközelíteni. A titoktartás miatt nem értesítették a 16. légvédelmi hadosztályt, ami a hollandiai V-1 és V-2 kilövőállások védelmét látta el. Ennek súlyos következményei lesznek, mert a bepánikolt német légvédelem tüzet nyit a saját gépeire - ugyanis addigi tapasztalataik alapján feltételezték, hogy ha egyszerre ennyi gép bukkan fel az égen, azok csak szövetséges gépek lehetnek...

Összesen 33 vadászosztály (Gruppen), 2 vadászbombázó-osztály és egy kiképzőszázad indult bevetésre: a 3. Jagddivision gépei - az 1., 3., 6., 26., 27. és 77. vadászezredek (Jagdgeschwadern), valamint az 54. ezred (JG 54) két vadászosztálya - északon támadták a 2. Taktikai Légierő reptereit. Középen a JG 2, JG 4 és a JG 11 támadott, míg délen a JG 53 csapott le a 9. Légihadsereg támaszpontjaira. Csatlakozott még  az akcióhoz a JG 104, az Fw-190 típusú vadászbombázókkal felszerelt SG 4 (Schlachtgeschwader 4) és NSG 20 (Nachtschlachtgruppe 20), valamint a Me-262 A-2a típusú vadászbombázókkal felszerelt KG 51 (Kampfgeschwader 51). Minden repülőszázadot egy Ju-88 típusú éjszakai vadászgép navigált el a célpontjáig (ennek ellenére közülük többen nem találták meg azt). Az egyes támaszpontok elleni támadások vegyes eredményeket hoztak.

Eindhoven

A hadművelet során kétségtelenül a JG 3 érte el a legnagyobb eredményeket, amikor Eindhoven repterén a RAF repülő 438. és 440. századának összes (Hawker Typhoon 1B típusú) gépét megsemmisítették (többek között). A 143. ezred századai közül kettő azonban (részben) a levegőben volt, és ezek ellentámadást intéztek. A több mint 100 támadóból a britek 44 lelövését jelentették; valójában ennek kb. a felét lőtték le. A 400. század (Spitfire Mk IX. típusú) gépei az egyik felszállópálya mellett libasorban álltak, ezek közül 5 megsemmisült – az egyik úgy, hogy egy német gép rázuhant -, 4 pedig súlyosan megrongálódott; a 430. század még az új, csak kis számban rendszeresített Spitfire Mk XIV. típusú gépeiből is elveszített hármat. A 39., a 124. és a 143. ezredek gépei közül összesen 26 semmisült meg, 34 pedig megrongálódott. A JG 3 pilótái 9 légigyőzelmet jelentettek.

 

A lengyel 308. század egy pilótája és a kényszerleszállás következtében megrongálódott gépe

Asch (Y-29)

Az összes vadászosztály közül alighanem a JG 11 kb. 65 pilótáját érte a legkellemetlenebb meglepetés. Célpontjuk a holland-belga határ közelében lévő Asch légitámaszpontja volt – amerikai megjelölés szerint Y-29 –, még novemberben építettek ki az amerikaiak. Itt állomásozott a 366. és a 352. vadászosztály – az utóbbi tagjait P-51 Mustang típusú gépeik jellegzetes festése miatt (lásd itt balra) csak „kékorrúaknak” nevezték. Parancsnokuk, John C. Meyer alezredes szinte látnoki képességekről tett tanúbizonyságot, mivel feltételezte, hogy a németek Szilveszter másnapján bizonyára meglepetésszerű támadással próbálkoznak majd, ezért engedélyt kért a 9. Légihadsereg parancsnokságától, hogy aznap hajnalban őrjáratra menjen a 487. századdal. Mivel abban bízott, hogy azt meg is kapja, parancsára január 1-én hajnali fél 6-kor a szerelők hozzáfogtak az egység gépeinek felkészítéséhez a csikorgó hidegben.

8 órára készen álltak a bevetésre; közben a 366. vadászosztály rakétákkal és 500 fontos bombákkal felszerelt P-47 típusú gépei már felszálláshoz készülődtek, hogy az Ardennekben csapást mérjenek a német egységekre. 8:45-kor a 391. század, fél órával később a 390. század (8-8 gép) a levegőbe emelkedett – a pilóták ekkor vették észre, hogy tőlük északkeletre a légvédelem közeledő német vadászgépekre tüzel. Azonnal összecsaptak velük, a 487. század pedig megkezdte a felszállást, miközben – Meyer másodrepülője, Alex Sears főhadnagy elmondása szerint – 50-60 német vadászt láttak az égen (el lehet képzelni a pilóták adrenalinszintjét!).

Meyer alezredes ekkor valószínűleg történelmet írt, mivel felszállás közben, még a futómű behúzása előtt lelőtt egy Fw-190-est; ezután egy másikat üldözőbe vett, majd 4 rácsapás után Liége-től északnyugatra azt is lelőtte. Ez volt a háborúban a 24. légigyőzelme – ezzel ő vált a nyugat-európai hadszíntér (ETO) legjobb amerikai ászpilótájává (addigra már 13 ellenséges gépet semmisített meg a földön). De ez volt az utolsó bevetése a háborúban – néhány nappal később egy közlekedési balesetben súlyosan megsérült, és hazaküldték. Alden Rigby hadnagy összesen 4 légigyőzelmet jelentett be, de ebből kettőt csak… 2000-ben ítélték meg neki! (Ezzel légigyőzelmeinek száma 6-ra emelkedett, azaz hivatalosan is ászpilóta lett.) Hiába, a bürokrácia malmai mindenhol lassan őrölnek…

A támaszpontot védő pilóták összességében kiváló teljesítményt nyújtottak: 23 ellenséges gépet lőttek le, a légvédelmi tüzérek pedig további ötöt; 15 gép a bázis 1 mérföldes körzetében zuhant le, melynek következtében a 352. vadászosztály kiszolgáló személyzetének tagjai életükben először látták az egység tagjait éles bevetés közben! Az élet apró örömei… A 366. vadászosztály 3 gépet veszített, míg a 487. századnak nem voltak veszteségei. (Ki is tüntették, ahogy több pilótát is.) Meyer alezredes elmondása szerint ez volt az egység első bevetése, melynek során nem voltak sem számbeli, sem taktikai fölényben nem voltak, és mégis helytálltak.

Nicolas Trudgian festménye a nevezetes légiharcról

Ezt az összecsapást azóta is mint az amerikai légierő egyik legdicsőségesebb szereplését emlegetik, így nem csoda, hogy a Dogfights sorozat is szentelt neki egy epizódot:

(A többi részt lásd a „related videos” között.)

St. Trond

Az SG 4-et Alfred Druschel ezredes vezeti harcba, miután elődjét, Ewald Jansent felmentették egy Bastogne elleni, katasztrofálisan sikerült támadást követően. Az SG 4 Kölnből szállt fel több mint 50 Fw-190-essel és a belgiumi St. Trond reptere felé indult. A tervek szerint északi irányból kerülik át az Ardenneket, majd csatlakoznak a JG 2 vadászaihoz, akik Frankfurt felől érkeznek. Az akció már eleve balszerencsésen kezdődik, a gépek Aachen előtt légvédelmi tűzbe kerülnek, még mielőtt elérnék a találkozási pontot. 4 gépet elveszítenek, közöttük van a parancsnok, Druschel is. Az FW-190A8-ának roncsait mind a mai napig nem sikerült megtalálni.

A JG 2 több mint 90 vadászgéppel támadott, de a pilóták többsége teljesen tapasztalatlan volt. A parancsnokok légifelvételek és makettek alapján tartották az eligazítást, majd a rádiócsendre való tekintettel annyit modtak a zöldfülű pilótáknak, hogy „minket kövessetek”. A 11. század egyik fiatal pilótája volt a hadművelet első áldozata - felszállás után pár perccel FW-190D típusú gépének motorja kigyulladt, és még a Rajnától keletre lezuhant.

Aachen légterében találkoztak a JG 2 és az SG 4 gépei és átlépték a határt. Innen kb. 60 kilométerre volt a célpont, de a rövid távolság ellenére is több mint 12 gépet lőtt le az ellenséges légelhárítás, mire odaértek. A bázisnak rádión jelentették járőrök, hogy német támadás jön, ráadásul a támadókat észlelte egy amerikai radarállomás is, amelyet azért telepítettek Belgiumba, hogy az Antwerpen ellen indított V-1-eket észlelje - így a meglepetés ereje odalett. St. Trond-ban az amerikai 9. légihadsereg 48. és 404. vadászosztálya állomásozott, ezek körülbelül 12 P-47-est vesztettek aznap. Ezzel szemben a JG 2 lényegében megszűnt létezni, mint harcoló egység. 23 pilótája elesett vagy eltűnt, 10 fogságba esett továbbá 4 megsebesült. Összesen 42 gép veszett oda, ami 40%-os veszteségi arány!

Grimbergen

Az 54. ezred 3. vadászosztálya (III./JG 54) 17 FW-190D-vel a belgiumi Grimbergen repterét támadta. Az első veszteséget Rotterdam felett szenvedték el, amikor egy német légvédelmi üteg forrófejű legénysége tüzet nyitott rájuk, miközben a cél felé repültek. Mikor odaértek, kiderült, hogy a szövetségesek szinte teljesen kiürítették a repteret, ezért alig fél tucat gépet tudtak a földön megsemmisíteni. A 17 pilótából 9 nem tért vissza a bevetésről, ami 60%-os(!), az összes résztvevő vadászosztály közül a legmagasabb veszteségi rátát jelenti. A III./JG 54 január végéig nem is volt bevethető.

Egy lelőtt Fw-190A roncsai

Egy, a bevetés után az amerikaiak által zsákmányolt, helyreállított és átfestett Fw-190A

A Bodenplatte legfurcsább "killjének" áldozata Theo Nibel hadnagy volt, akinek az FW-190D-je útban a cél felé összeütközött egy felszálló fácánnal Grimbergen felett. A madár olyan sérülést okozott a hűtőrendszerben, hogy Nibel kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani és hadifogságba esett. A fácán további sorsa ismeretlen, de valószínűleg megkapta a poszthumusz Bíborszívet.

Theo Nibel gépe az ütközés után

Melsbroek

A IV./JG 54 már szerencsésebb volt. Ők összesen 25 FW-190A8-cal és 9-cel járultak hozzá a Brüsszel melletti Melsbroek repterének támadásához a JG 27 mellett, akik mind a 4 vadászosztályuk több mint 70 db Bf-109-ével repültek a bevetésre. Kerülőúton, észak felől közelítették meg a célt, ami teljesen váratlanul érte a szövetségeseket. 2 B-25 bombázószázad a megérkezésük előtt nem sokkal szállt fel, és a gyanútlan földi személyzet még integetett is a német gépeknek. A parancs értelmében minden gép négy rácsapást végzett, összesen 40 percen át sorozták a repteret. Megsemmisítettek 11 Wellingtont, 5 Mosquitot, 4 B-25 Mitchellt, 5 Spitfire-t, 1 Short Stirling-et a földön, valamint 2 Spitfire-t és egy Austert a levegőben és számos gépet megrongáltak. A támadás sikeres volt, és a többi egységhez képest az átlagnál alacsonyabb veszteséget szenvedtek: a JG 27 18 pilótát vesztett (halott, eltűnt, fogságba esett és sebesült összesen), míg a IV./JG 54 3-at (1 KIA, 1 MIA, 1 PoW).

Egyéb repterek

A JG 1 célpontjai a belgiumi St. Denis-Westrem és Maldegem repterei voltak. 9 óra 30 perckor megjelenik St. Denis-Westrem fölött 40 FW-190, miközben a reptéren állomásozó 308. és 317. lengyel RAF repülőszázad Spitfire-jei éppen visszatértek az őrjáratból. A támaszpont felett heves légicsata alakul ki, 6 német és 2 brit gépet lelőnek. Összesen 18 lengyel Spitfire, egy tucatnyi amerikai és brit gép és egy üzemanyagszállító tehergépkocsi megsemmisült a támadásban.

Maldegemben a 131. vadászosztály 3 lengyel százada frontbevetésről tért vissza; mivel már csak kevés üzemanyaggal rendelkeztek, megpróbáltak leszállni. A németek 8 gépüket lelőtték, kettőt pedig megrongáltak. 

Heesch támaszpontja nem volt célpont, de 40 német gép átrepült felette; itt állomásozott a 126. kanadai vadászosztály 5, Spitfire típusú gépekkel felszerelt százada. A  411. és 442. bevetésen volt, a 401. és 412. gépei viszont éppen felszálláshoz készülődtek, mikor meglátták a németeket. Üldözőbe vették őket, és a támadók felét lelőtték; a földön csak két gép semmisült meg.  

A Brüsszelhez közeli Evere repterén ezzel szemben 85(!) repülőgép, köztük B-17-ek, Lancesterek, Spitfire és Typhoon vadászok és DC-3 Dakoták semmisülnek meg; az itt állomásozó kanadai vadászszázadok összesen 12 gépet veszítettek a földön, 12 pedig súlyosan megrongálódott.

A hollandiai Volkel repterét, ahol a RAF 121. és a 122. vadászbombázó-osztálya állomásozott, a JG 6 támadta volna, de nem találtak oda.  

Még 1945. január elsején, este 10 Stuka a 3./NSG 1-ből hozzájárul a harcokhoz Bastogne bombázásával, azonban jelentős károkat nem képesek okozni.

A JG 53 egyik fogságba esett pilótája, Alfred Michel

A hadművelet mérlege

A hadművelet során a szövetségesek kb. 500 harci gépet veszítettek – a német pilóták összesen 439-et jelentettek –, ebből kb. 55-65-öt légiharcban; kb. 200 teljesen megsemmisült. A britek csak a földön 144 gépet veszítettek, és a 2. taktikai légierő 5 százada a magas veszteségek miatt ideiglenesen bevetésre képtelenné vált. De a szövetségesek az elvesztett gépeket két hét alatt pótolták, és, bár ez utólag nem meglepő, igen alacsony volt az élőerő-veszteség: a RAF pl. 40 főt veszített, ebből 12 volt pilóta. Sok elpusztított repülőgép ráadásul nem is volt bevethető állapotban. A német főparancsnokság elképzelését – mely szerint ezer szövetséges gépet megsemmisítenek, és ezzel az Ardennekben harcoló egységek helyzete jelentősen javul – tehát nem sikerült valóra váltani.

Ennél jóval súlyosabb következmény volt, hogy beigazolódtak Galland félelmei: 271 vadászgép megsemmisült – ebből 88-at a szövetséges, 84-et(!) a német légvédelem lőtt le; a szövetséges vadászok 97 légigyőzelmet jelentettek –, 65 pedig megrongálódott. Ezek pótlása nem okozott különösebb problémát – január 10-re a Luftflotte Reich és a Luftflotte 3 kötelékében már 1403 db Fw-190 és Bf-109 volt, és a krónikus üzemanyaghiány egyébként is lehetetlenné tette a hasonló méretű akciókat –, viszont 143 pilóta elesett vagy eltűnt, 70 fogságba esett, 21 pedig megsebesült. A Luftwaffe addig soha nem szenvedett ekkora veszteséget egyetlen nap alatt, a 30 tapasztalt parancsnok elvesztését pedig a háború végéig sem tudta kiheverni.

(Összehasonlítás gyanánt megemlítjük, hogy 1940 augusztusában, az angliai csata idején a Luftwaffe összesen - a sebesülteket nem számítva - 242 vadászpilótát veszített.)

A német dolgozók persze minderről nem sokat tudtak meg a filmhíradóból:

A brit nézőközönség is izgalmas filmfelvételeket láthatott:

Január 14-én a megtizedelt vadászszázadok még egyszer utoljára felszálltak a 9. Légihadsereg bombázói és kísérővadászai ellen. 32 német pilóta megsebesült, 107-en pedig életüket vesztették. Ha a Bodenplatte-hadművelet volt a Luftwaffe utolsó támadása, ezt a bevetést nyugodtan nevezhetjük a hattyúdalának. A hónap végére a Jagdwaffe zömét (JG 1, JG 3, JG 4, JG 6, JG 11, JG 77, I./JG 301, II./JG 301) átcsoportosították a keleti frontra, hogy szárazföldi bajtársaikkal együtt meglehetősen reménytelen kísérletet tegyenek a néhány héttel korábban megindult szovjet offenzíva feltartóztatására. Ezzel megkezdődött a Birodalom haláltusája. 

Utószó helyett, érdekesség gyanánt megjegyezzük, hogy pár elborult spanyol virtuális repülőszázad tavaly eljátszotta a Bodenplatte-hadműveletet. Az eljátszást szó szerint kell érteni, vagyis miközben a szerveren január 1-én ment a szokásos légiharc, egyszerre beloggoltak és bombákkal megpakolt német vadászokkal elindultak a szövetséges repterek felé, ahol senki nem sejtett semmit. (Ezért nem stimmel a gépek festése, stb - pl. amerikai Spitfre -  sok esetben.) 

 

 

(Felhasznált irodalom ill. a képek forrásai:

Janusz Piekalkiewicz: Air War: 1939-1945

Christopher Shores: Luftwaffe fighter units Europe 1942-45

Bryan Philpott: RAF Fighter Units in Europe 1942-45

John Weal: Jagdgeschwader 2 'Richthofen'

John Weal: Jagdgeschwader 54 'Grünherz'

John Weal: Jagdgeschwader 27 'Afrika'

John Weal: Luftwaffe Schlachtgruppen

John Weal: Luftwaffe Sturmgruppen

Thomas G. Ivie: 352nd Fighter Group

John Weal: Bf-109 F/G/K aces of the Western Front

John Weal: Focke-Wulf Fw 190 aces of the Western Front

A short operational history of ground based air defense

John R. Beaman, Jr.: Messerschmitt Bf 109 in Action - Part 2

Christopher Shores - Chris Thomas: 2nd Tactical Air Force vol. 2 - Breakout to Bodenplatte

Ian Carter: Fighter Command 1939-45

Murray Williamson: Luftwaffe: Strategy for Defeat)

77 komment


| More

Címkék: usa évforduló britek légierő wehrmacht 2.vh

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr111618768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.01. 15:14:16

Uff, ez így évindítónak tökéletes, köszönjük!

pandacsökiboborján 2010.01.01. 15:29:54

Hú, ez nagyon komoly írás, gratulálok.
Érdekes, hogy a német fegyveres erők kb. 10%-a harcolt a nyugati fronton,de a dilettáns angolszászok így sem bírtak velük. Szerencséjükre volt egy igazán dilettáns német vezető, Herr Hitler...

Újlaki 2010.01.01. 15:46:41

Posztumusz; a posztHumusz nyilván elírás.

aachi2 2010.01.01. 16:02:50

jó meg érdekes, de irdatlan hosszú. túl sok.

Kullancs1983 2010.01.01. 16:03:50

"mai cikkünket pedig azok emlékének szenteljük, akik végrehajtották és elszenvedték azt"

Ezert szeretem olvasni ezt az oldalt..:)

John Preston · http://johnpreston.blog.hu 2010.01.01. 16:13:15

aachi2 + 1

A negyedénél adtam fel az olvasást.

pandacsökiboborján 2010.01.01. 16:23:30

A németeknek is voltak radarjaik és zavaró berendezéseik,miért nem először az angol radarokat támadták?

egysegelem 2010.01.01. 16:41:16

@Újlaki: Nem, az nem eliras, ezt igy kell irni. Csak onnan tudom par eve en is okoskodtam pont ebben es jol beegtem, szoval nem humusz. Semmikeppen sem.

www.idegen-szavak.hu/keres/posztumusz

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.01.01. 16:46:15

@tiboru:
Danke. Mellesleg jössz a Töriblogos találkozóra?

@pandacsökiboborján:
Géphiány + nem is számoltak velük.

@aachi2:
Sorry, ez egy ilyen műfaj.

HgGina 2010.01.01. 17:36:31

Alapos összeállítás. Valóban kissé hosszú.
Azért a helyesíráson van még sok csiszolandó.

BÚÉK

vén betyár 2010.01.01. 17:38:06

@Kullancs1983: Meg azért is, mert hihetetlenül alapos
elemző munka, köszönet érte!

monticello (törölt) 2010.01.01. 18:10:33

@Kullancs1983:
most őszintén, nem jobb lett volna mindenkinek, ha otthon marad?

EnTeO 2010.01.01. 18:32:51

A Bagration az Bagratyion (magyarul leírva legalábbis...)

sanyix 2010.01.01. 18:33:46

@pandacsökiboborján: bizonyos szempontból jó vezető volt, mert meg tudta fogni az embereket, és a diplomáciában is jó volt. Viszont a hadi dolgokat rá kellett volna hagyni a hozzáértőkre...

Collingwood 2010.01.01. 18:37:53

Nagyon jó írás volt, remek évindító!
A virtuális Bodenplatte hatalmas ötlet volt; jól láttam, hogy az egyik FW-190-esnek magyar festés volt az oldalkormányán?

baliquez 2010.01.01. 18:44:20

@sanyix: ráhagyta, Göring simította el a túlzásait és próbálta értelmes hadműveletekké alakítani a túlzottan nagyívű terveket. A kétfrontos háborút nagyon ellenezte de a Führer hajthatatlan volt, be is bukták, ami nem nagy baj.

brekek 2010.01.01. 19:04:54

SZERINTEM NEM HOSSZU, AZ ANYAG MEGKÖVETEL ENNYIT! ALAPOS SZÉP MUNKA KÖSZÖNÖM!

AP! (törölt) 2010.01.01. 19:41:17

aki hosszúnak találja, menjen twitterezni. köszönöm a poszt.

hamisnero 2010.01.01. 20:17:26

a történelem ismétli önmagát, de fel kell fedezni az analógiákat. az angliai légicsata is valójában a jól képzett emberanyag elvesztése miatt volt kritikus, és ha következetesen végigviszi a Luftwaffe, akkor egyenesen katasztrofális hatású. 1944-re a németek oldalán is a jól képzett pilóta vált "hiánycikké", az akkor már kiváló vadászgépekkel rendelkező és akkor már jól képzett szövetséges pilóták ellen ez már csak hattyúdal lehetett.

gábornok 2010.01.01. 20:18:09

Az durva, h a barátságos légv. tűz közel olyan eredményes volt, mint a szövetségesek..
Szép írás.. BUÉK!

hamisnero 2010.01.01. 20:18:50

és ha véletlenül kiadnád a munkáidat könyvben, meg is veszem.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.01. 20:27:25

@SchA:

Február 5 még messze van, de ha itthon vagyok, feltétlenül.

vajdasagi 2010.01.01. 20:31:08

Pompás volt. Köszönöm.

lánczi sixx... izé... suxx 2010.01.01. 20:48:05

A végén az Il2-es történet az nagyon durva... :D

NickJ 2010.01.01. 20:50:32

Szerintem a Bodenplatte kudarca egyfajta erkölcsi elégtételt adott a szövetséges légierőnek. A hátralevő időben, a szinte teljes szövetséges légifölény idején már nagyon kevés légicsata történt, előtte viszont a szövetségesek szinte folyamatosan céltáblát csináltak magukból az ostoba és fölösleges nappali, vadászkíséret nélküli bombázások során. A Luftwaffe sokáig azzal büszkélkedett, hogy lám, az elit és über német vadászegységek többszörös túlerő ellen is milyen eredményesen tudnak harcolni. A Bodenplatte visszavezette őket a realitásokhoz. Pocsék kommunikáció és szervezés végig, a háború ötödik évében tucatszámra lőtték le a saját gépeiket, az "átlagos" vadászpilóták elmaradtak az "átlagos" szövetséges pilóták mögött, gyakran meg sem tudták találni a célpontjukat stb.

A vezetésről meg annyit, hogy nem lehet a kudarcot Hitler vagy Göring nyakába varrni, kivette belőle a részét mindenki, még Galland is, csak utólag kicsit kiszínezte a szerepét. Érdemes elolvasni a magyarul is megjelent életrajzi könyvét (David Baker), valahogy a kudarcokról mindig kiderül utólag, hogy ő így meg úgy ellenezte, meg egyébként is Göring tehet mindenről, a sikerek viszont érdekes módon mindig az ő éleslátásának köszönhetőek :)

citrompótló 2010.01.01. 21:04:33

itt legalább megadják a forrásokat, nem úgy mint a töri-nél.

Rockinrockcats 2010.01.01. 21:06:41

ez jól esett, remek poszt, köszi!

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.01. 21:08:57

Másnaposan többszöri nekifutásra olvastam végig, respect a posztért :)

És persze, BUÉK Uraim :)

czejp (törölt) 2010.01.01. 21:42:54

Hát ekkorra a náciknak már esélyük sem volt a szövetségesek megállitására, talán a különbékében reménykedtek. A en.wikipedia.org/wiki/Operation_Bodenplatte cimen jó sok adat van erről a légihadműveletről. Egyébként a háború nem arról szól, hogy milyen kiváló fegyvere van a merész és jól képzett katonának. A hátország a döntő, az ipari termelés, de azt jó okosan éjjel- nappali bombázásokkal kiiktatta a szövetséges légierő. Egyébként ez egy olasz tábornok Giulio Douhet érdeme, aki ezt a hadviselést kitalálta.

flimo13 2010.01.01. 21:51:32

@czejp: olasz, tábornok, érdem, ez a három szó egy mondatban, ezt ki kell hevernem :)

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.01.01. 22:01:34

Köszönjük a gratulációkat!

@EnTeO:
A lényeg az, hogy az ember ismerje a helyes kiejtést. Hallottam már "operésön bagrésön"-ről is :)

@Collingwood:
"az egyik FW-190-esnek magyar festés volt az oldalkormányán?"

Igen, az Il-2-ben az FW-190F alapfestése magyar.

@citrompótló:
Ha kéred, szerintem ők is elmondják, milyen forrásokat használnak egy-egy cikkhez.

@czejp:
Giulio Douhet és elképzeléseit a szerkesztőségben érdemtelenül túlsztároltnak tartjuk. Lehet, hogy a jövőben róla is meg fogunk ereszteni egy cikket.

Outlier 2010.01.01. 22:03:56

Szép poszt.

Igy ranezesre Alfred Michel-nek meg inkabb azon kellett volna agyalnia, mik leszenek az erettsegi tetelek, nem azon, hogy vajon megszorul-e a loszer racsapasnal. Nem sikerult levadasznom neten a lelovesekori eletkorat(*), de nem tunik 20-nak sem.

(*) csak annyit, hogy a gepenek a festese elerheto IL-2ben meg hogy a szovetseges legvedelem szedte le. Legalabb nem sajat tuz, orom az uromben.

BennyPP 2010.01.01. 22:42:36

simán wikipedián felüli.

bz249 2010.01.01. 23:14:25

@czejp: a stratégiai bombázás legnagyobb gazdasági hatása a stratégiai bombázás elleni vadászok és légvédelmi ágyúkba ölt erőforrások lekötése volt. Merthogy a németek gyárthattak volna helyettük olyan eszközöket, aminek több hasznát veszik a háborúban (ellentétben mondjuk a britekkel, akik egy relatíve kicsi háborút vívtak a sivatagban és Burmában, és semmi értelme nem lett volna még több tankot gyártaniuk, hogy az összes elavulttá váljon igazi harc nélkül)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.02. 00:14:12

@pandacsökiboborján: Jóval több, mint 10%-volt. Emberben és technikában is.

Első Osztályú Huszárkapitány 2010.01.02. 00:14:56

El nem tudom képzelni, hogy egy Falaise katlan után miben bízhatott még a német hadvezetés. Már a normandiai partraszállásnál se szerepelt sehogy se a Luftwaffe, hisz a honi és a keleti front teljesen lekötötte az erejét.

Németország keleti felének és nekünk kelet-európaiaknak kész katasztrófa volt, hogy nem sikerült Adolf ellen a von Staufenberg féle merénylet. Képzeljétek el, ha sikerült volna, külön béke az angolszász hatalmakkal, a náci főgórékat akkor is begyűjtik, lett volna Nürnbergi Per is, de ugyanezt az erőt, amit az Ardennekben, meg a Bodenplatte során elpazaroltak (némi angolszász utánpótlás szállításával) fordíthatták volna Joszip Viszarionovics Dzsugasvili ellen is és akkor legalább Romániáig és Belorussziáig visszavethették volna a ruszkikat. Mutogathattak volna a jenkik fityiszt Kobának Jaltával kapcsolatban és nincs kommenizmus Kelet-Európában, including Magyarország... azt a qrva, még mindig részeg vagyok, álom álom, de szép álom...

u.i.

"A fácán további sorsa ismeretlen, de valószínűleg megkapta a poszthumusz Bíborszívet."

Ezért a mondatért én odaítélném a Pulitzert :-)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.02. 00:18:18

@NickJ: A Bp idején már régen túl voltak azon a korszakon amit írsz. Stepehen A. Ambrose könyvében pl. leíra, hogy McGovern 25 bevetés alatt egyetlen német vadászgépet sem látott. Igaz, hogy ő nem Németország fölé repült, de de a szövetséges vadászpilóták 50%-a soha életében nem látott egyetlen német vadászt sem.

1944 nyarára az LW már elvesztette a Német Birodalom és elfoglalt területek feletti légtér elleőrzését.

Volt erről egy vicc is. Ha terepszínű a gép, akkor angol, ha zöld vagy fémszínű és csillog, akkor az USAF, ha semmilyen gép sincs feletted, akkor az a Luftwaffe.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.02. 00:19:55

@Első Osztályú Huszárkapitány: A különbéke nem lett volna opció Jalta miatt. Ha Németország kapitulált volna, akkor azt nem egy fronton tette volna. Viszont tényleg sokkal kevesebben haltak volna meg.

sanyix 2010.01.02. 03:11:19

@Első Osztályú Huszárkapitány: szép álom... kár hogy a szövik szépen megálltak volna akkor is és szépen megegyeztek volna hogy kelet európa marad a komcsiknál... leszarták ők mi van k európában, hiszen végül is csak védőbástyának tekintették az egészet, ha túl nehéz lenne megtartani hát hagyják. Bizonyították ezt 56-ban is.

lánczi sixx... izé... suxx 2010.01.02. 06:33:31

@sanyix:
"csak védőbástyának tekintették az egészet" - ezesetben nem érzem jogosnak a múltidőt! Szerintem még most is annak tartják Európa keleti felét. :(

Zetek 2010.01.02. 08:07:17

Az ardenneki támadás után másnaposságról beszélni nagyon gyenge, bulváros felütés, ami értelmetlenné teszi az egész szöveg elolvasását.

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.01.02. 11:12:48

Van valami ebben a "szilveszter után támadunk" sémában:

"At least 18 Colombian Farc rebels have been killed when the country's air force bombed a southern jungle camp where dozens of guerrillas were celebrating the new year, officials said."

english.aljazeera.net/news/americas/2010/01/201011235131565705.html

Higany 2010.01.02. 11:58:02

Nagyon érdekes, jó írás.
Akinek hosszú, nos azt nem is érdekli a téma.

Első Osztályú Huszárkapitány 2010.01.03. 02:17:56

@molnibalage:

Tudom, tudom, hogy az esély enyhén szólva kicsi volt és akkor finoman is fogalmaztam, de volt már példa a szövetségesi szopatásra. Pl. a horvátok a '48-49-es magyar szabadságharc után azt kapták jutalomból, amit a magyarok büntetésből. Továbbá ott voltak a drága áruló talján barátaink az I VH-ban. Hiába álltak át a "jó" oldalra, akarom mondani győztes antanthoz utána mégis olyat szívtak, hogy a Duce tudta csak a könnyeiket (legalábbis időlegesen) felszárítani. Szóval azt mondom, hogy nem hiába volt a "Rush for Berlin", mert tudta Koba, hogy ha Monty vagy Patton ér oda hamarabb vagy esetleg még tovább, akkor neki cumi és ott emelkedik vasfüggöny, ahol a német kapituláció per pillanat éri őket. Ha az a Margit vonal lett volna, akkor ott. Hogy a történelmi perverzkedést folytassam, akkor Magyarország lehetett volna kettéosztva az NSZK-NDK mintájára és akkor is a Balaton lehetett volna a helyszíne a családegyesítő kempingezéseknek és még sokat se kellett volna utazni, mivel a déli parton cucilizmus építő magyarok az északin meg az imperialista-kapitalista (remélhetőleg már a kezdetektől NATO tag) magyarok ;-)))

@sanyix:

A szövik tényleg szartak ránk, ez nem vitás, de az a rendes rabló-kalóz vér azért bennük volt (van) és ha a befolyási övezetüket mondjuk puskalövés nélkül tudták volna kiterjeszteni, akkor szerintem nem hezitáltak volna. Persze mehettett volna a PR duma a filmhíradókban, hogy kérem mi mindent megteszünk a németek lefegyverzésére, mivel minket virággal fogadnak, de eccerűen nem érünk el keletre, ahol sok a "szófogadatlan" német hadtest és még mindig nyomják a (jó nagy gerilla)harcot az oroszok ellen. Aztán kényelmesen töltöttek volna maguknak egy Scotchot és a legkényelmesebb bőrfotelben nézték volna végig, hogy a 100% német haderő 2-3 hónap alatt a '39-es szovjet határig - jogi nyelven szólva in integrum restitutio - visszatolja a Gazda hadait és ott intette volna csendre a lányos cívódásukban vergődő germán és orosz hadakat. Ha valaki ugatott volna, akkor csak diszkréten utaltak volna arra az opcióra, hogy Hiroshima, illetve Nagaszaki helyett végsősoron kijelölhetnek Európában is célpontot a Fat Boynak ;-)))

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.01.03. 11:10:37

@Első Osztályú Huszárkapitány:

"Továbbá ott voltak a drága áruló talján barátaink az I VH-ban. Hiába álltak át a "jó" oldalra, akarom mondani győztes antanthoz utána mégis olyat szívtak"

??? Olaszo. területi nyereséggel zárta a háborút. Lehet, hogy többet akartak volna maguknak, de a római birodalom sem kárpótlásokból született.

Todd. PT 2010.01.03. 16:36:11

Jó írás lett.
Csatlakoznék azon emeberek tömegéhez, akik melegebb éghajlatra küldik az elégedetlenkedő "ez túl hosszú nem olvasom el" "piás katonákat feltételezni bágátel dolog és nem olvasom el" embereket.

Személy szerint sok helyen láttam már megemlítve a WL szerepét a Wacht am Rhein alatt, de azt gondoltam, hogy pár tucat gépről lehetett szó. Ez azért kicsit sokkal komolyabbnak tűnik.

Egyébként mi van a Luftwaffe valóban utolsó akciójával, mikor is maradék stukákkal meg iskola gépekkel támadtak orosz ponton hidakat ?

Első Osztályú Huszárkapitány 2010.01.03. 23:01:09

@SchA:

Én az olaszoknál az alábbiakra utaltam:
„Tárgyalások folytak Itália és Ausztria között az ellentételezések ügyében, miközben Itália Albániát is magának követelte. A háború folyamán a délszlávok egyesítésének gondolata felerősödött; e folyamatban fontos dátum volt a Korfu szigetén 1917 júliusában megtartott kongresszus, ahol követelték valamennyi délszláv nép egyetlen államban történő egyesítését, s maga Wilson amerikai elnök is szimpátiával viseltetett a jugoszláv függetlenség iránt, viszont elutasította a monarchia mindenfajta „autonóm fejlődésének perspektíváját”, valamint az olaszok Dalmácia és Kelet-Isztria bekebelezése iránti kérelmét. Az I. világháború a megszülető fasizmus „vallásos képzeletében mint az új Itália feltámadásának mítosza” jelent meg.”

www.c3.hu/~klio/klio091/klio103.html

És miért is lehetett volna túlzónak tartani az olasz követeléseket, amikor azt látta, hogy a szomszéd Osztrák-Magyar Monarchiát atomjaira szedik és nem csak városokat csatolnak el (mint pl. Trieszt vagy Fiume), hanem komplett országrészeket. A németeknek ugrottak a gyarmataik meg Elzász, folytassam? Ha ekkora szabad rablás volt, akkor az olasz követelés „pofátlansága” inkább standard volt akkortájt. A lényeg, hogy ők a nagy osztozkodásban csak a mócsingosát, de véletlen sem a felsálat, vagy legalább a csülök egy részét kapták.

drazsé 2010.01.04. 09:27:09

@Első Osztályú Huszárkapitány:

bár az olaszok tény és való, hogy nem kapták meg azt, amit akartak, kaptak legalább valamit

okok tekintetében én arra tippelnék, hogy sszar dolog az, amikor a szövetségeseid egyik "legerősebb" tagjával csínben vagy és ezer ponton ütköznek az érdekitek - kiszúrják a szemed valami hülyeséggel és még el is várják, hogy jó pofát vágjál hozzá

a nyugati megadás - keleten tovább foylik a harc és mindenki marad, ahol volt elmélet tekintetébern én nem lennék ennyire optimista (?)

főleg az amerikaiak nagyon, de nagyon komoylan vették a megkötött megállapodásokat, és a maguk részéről tartották is magukat hozzájuk (más volt a helyzet az angolokkal pl, mert ha jól emlékszem, Kiel környéke pl szovjet zóna lett volna, de beintettek az angolok, de gyakraltilag az összes többi részről, ahol az előzetes egyezségek szovjeteknek kellett volna lenniük, onnan kivonultak: Szászország, Csehország, pl, igaz, enenk fejében megkapták a berlini megszállási övezeteket - szerintem nem volt jó csere - még szebben látszik ez a távol-keleten, ahol Truman utasította CSKS-t, hogy állítsa le magát, míg a szovjetek ezerrel fegyverezték Maót, aminek később meg is lett a következménye... az egyetlen kivétel iylen szempontból MacA tualjdonképpeni nyílt parancsmegtagadása volt, amikor beleszart az előzetes egyezményekbre és nem engedte be az oroszokat japánba

ui.: Truman - véleményem szerint - bár elsődlegesen nem kedvelte a szovjeteket, a háború végével megpróbált teljesen korrekten viselkedni Sztálinnal - és meglehetősen rosszul tűrte, hogy Sztálin bizony mérsékelten korrekt, de kb koreáig tartotta magát a kezdeti irányvonalhoz

ismételm, azt, hogy németország legyőzése után a szu eljen forduljanak a nyugatiak, nos, annak nem volt realitása (Ch. már erősen kezdett kiesni a pixisből, már teheránban megsértődött, és okkal), rohadtul nem volt rá akarat, közvélemény, stbstbstb

drazsé 2010.01.04. 09:42:40

@czejp:

az iparai termelés megbénítása a korabeli körülméynek között rohadtul nem jött be

gyakorlatilag nem sokan engedhették meg maguknak azt a "pazarlást" amit a szövetésgesek, de a LW kivéreztetésére -végső soron - alkalmas volt a stratégiai bombázás

a konkrét célt nem igazán sikerült soha sem elérni, mindíg csak a járulékos hatások voltak esetlegesn értékelhetőek (kivételt képez a szállítás rombolása, ami adott esetben komoly fennakadásokat okozott illetve egy-egy jól megválasztott célpont támadása) a az erőforrás nyereség/veszteség arányánál

oké, azt persze nem veszem figyelemben, hogy a német ipari termelés növekedése a háború második felében miylen lett volna, ha nincs stratégiai bombázás (bár azt nem tartom valószínűnek, hogy nagyobb, de esetlegesen nem lett volna az a hatalams mennyiségű LW Feld-Divisionos katona....)

drazsé 2010.01.04. 09:53:33

@Első Osztályú Huszárkapitány:

Stauffenberg-féle merénylet tekinteben már nem vagyok ennyire tele negatív energiákkal (köszi, Csodabogár!) lévén némely ritka pillanatában hajlamoska voltak a nyugatiak is a pragmatizmusra

mondjuk, a tárgyalásos megadást vélhetőleg így is el lehetett volna felejteni, de egy gyors átcsoportostás keletre...
(oké, alternatívkodom kicsit, de mondjuk olaszország feladása, nyugatról teljes átcsoportosítás keletre, Bagratyion megakasztása valahogy - itt azért ez elég bizonytalan egy dolog, valljuk be... - és mondjuk a lengyel Honi Hadsereggel történő kiegyezés... ááá túl sci-fi)
túl sok itt is a ha...

drazsé 2010.01.04. 09:54:15

mondjuk, a postot meg se dícsértem, de minek is kellene? :)

még a végén elbízzátok magatokat :)

czejp (törölt) 2010.01.04. 10:14:09

@drazsé: Hát igen. A légi hadműveletek önmagukban kevesek a földi hadműveletek nélkül, lásd anglia bombázása, ami nem is vezetett eredményre. Az ipari termelési versenyt azért az döntötte el, hogy az USA zavar nélkül ontotta a hadianyagot a szövetségeseknek, beleértve a szovjeteket is. Igaz, az is, hogy a hetvenes évekig fizették vissza a szovjetek ennek az árát, aranyban.
A fenti hadművelet legnagyobb vesztesége a pilóta veszteség volt, kb 30%-os. Tapasztalt harci pilótákat kiképezni nem kis idő és nem is olcsó, főleg vadászokat, mert bombázóval, nagy rajokban még a zöldfülü pilóta is elmegy, csak az útvonalra kell figyelni, mig a vadász azért többet kell hogy tudjon. Ezért is voltak nagy veszteségeik a Luftwaffénak, mert már ekkorra alig maradt tapasztalt pilótájuk.

Szerintem a náciknak vagy 1941 vagy 1942 januárjában kellet volna békét kötniük, amikor kiderült, hogy Nagy-Britanniával nem tudtak mit kezdeni, de legkésőbb az orosz hadszintéren elszenvedett vereségeiket kellet volna reálisan felmérni, de ezt a vezérkar nem volt hajlandó elismerni és hibát-hibára halmoztak. 1945-ben már esélyük sem volt, áprilisban Berlin be lett keritve, ha esetleg csak az orosz frontok harcoltak volna, max nem áprilisra, hanem júniusra értek volna a szovjetek Berlin alá. Tudomásom szerint 1945-ben már a 16 éveseket sorozták a németek, fegyver alig volt, az első viláháborús francia Lebel puskákat osztogatták a népfelkelőknek.
Egyébként félelmetes belegondolni, hogy mi lett volna, ha a szövetségesek kiszálltak volna az európai háborúból, a szovjetek nem álltak volna meg az Odera mentén, arról nem is beszélve, hogy akkor nem biztos, hogy Sztalin hadat üzent volna Japánnak, de mivel az európát megjárt katonáira nem volt szüksége, könnyen kitalálható, hogy melyik oldalon szállt volna be a csendes-óceáni háborúba.

bz249 2010.01.04. 10:45:49

@drazsé: a strat bombazasnak volt gazdasagi/katonai hatasa. Nyitott egy uj frontot ahova a nemeteknek embert es hadianyagot kellett atcsoportositaniuk.

Mivel a szovetsegeseknek ezzel parhuzamosan csak az atlanti csatara (az is a nemetek ellen) es a csendes oceani haborura (egy inkabb masod, mint elsorendu hatalom ellen) valamint par helyi jellegu hadmuveletre kellett eroforrasokat kolteniuk ezert nekik siman megerte a kihasznalatlan kapacitasokbol bombazoerot letrehozni. Ha a nemeteket nezzuk szerintem lett volna jobb otletuk az elfogovadaszok es a legvedelmi agyuk meggyartasanal. Sot valszeg a repulok altal elpofogtetett uzemanyagot se erre hasznaltak volna szivuk szerint.

Első Osztályú Huszárkapitány 2010.01.04. 10:58:25

@drazsé:

"...Bagratyion megakasztása valahogy - itt azért ez elég bizonytalan egy dolog, valljuk be... - és mondjuk a lengyel Honi Hadsereggel történő kiegyezés... ááá túl sci-fi..."

Ahogy egyszer Tilikov mondta, ha tojásunk lenne, akkor süthetnénk sonkás tojást, ha lenne sonkánk...Persze nem lett volna egyszerű, de a németek minden merevségük ellenére tudtak pragmatikusak is lenni. Erre a legjobb példa Himmler, aki ugye az elején nagyon adott a pedigrére az SS vonatkozásában, na de amikor tényleg kezdett szarul kinézni a helyzet, akkor sikerült "tudományos" igazolást is nyerni arra, hogy az ukránok miért is sorozhatók be az SS-be, hiszen azok valójában gótok ;-) A lengyel honi hadsereggel is lehetett volna valami olyasmi közöst találni, hogy pl. a poroszok igazándiból elnémetesedett szláv törzsek (egyébként ennek tényleg van alapja, a legtöbb porosz név nagyon lengyelesen hangzik, Stransky, stb.) és a tesók mégse írtsák már egymást, ha van egy nagyobb szemét, akit mind a ketten szeretnének seggbe rúgni. Ja és még egy érv, hogy a lengyeleknek nem is kellett volna annyira a lelkükre beszélni. A lengyelek mindig is tudták, hogy Sztálin gyűlöli őket - egyébként kevés ilyen mély zsigeri gyűlölet van, mint az orosz-lengyel viszony - és ennek az egyik tanúbizonysága volt, amikor Varsó előtt leállította a szovjet hadigépezetet a varsói felkelés idején. Ő is töltött egy nagy pohár vodkát és szépen végignézte a bőrfoteljéből, ahogy a Dirlewanger brigád péppé zúzta a lengyelek arcát, majd a földdel tették egyenlővé a várost. Szóval a Belorussziáig való ellenlökésben valszeg benne lett volna még az Armija Krajowa is.

Bizarr, bizarr kép, de az nem bizarr, hogy Ho-Shi-Min nagy USA partner volt a japcsikkal szemben, a mudzsahedinek meg az oroszokkal szemben utána meg egymás torkának estek? A történelem nekem azt tanította, hogy a ma ellensége a holnap szövetségese, holnapután meg fordítva…

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.04. 11:03:14

@czejp: Japán oldalán? Miért tette volna ezt? Az alapvetően nem szárazföldi háború volt. Ha nem Japán az ellenség, akkor a Vörös Hadsereg tehetetlen lett volna. Szovjet "blue navy" nyomokban sem volt akkora, partaszálló kapacitás 0.

Az USA tényleg zavar nélkül ontotta, csak nem zavar nélkül szállította. A háború alatt kb. 2300 kereskedelmi hajó süllyedt el. Próbáljuk megsaccolni, hogy hány repcsi, harkocsi, stb. végezte az Atlanti-óceán és környező tengerek fenekén és, hogy ez mekkora csatavesztéseknek felene meg, ha élesben történt volna! Uh...

És akkor még tengernyi alapanyag és hadianyag is ugyanígy végezte.

Első Osztályú Huszárkapitány 2010.01.04. 11:05:31

Ez már tényleg OFF, de az elkanyarodott eszmefuttatáshoz még szükségeltetik. A lengyel-orosz viszonnyal kapcsolatban nem tudom hallottátok-e, hogy állítólag a lengyel gyerkőc már az anyatejjel szívja magába az elmúlt pár száz év német-orosz Lengyelországot érintő megegyezéseinek eredményeként azt a mondatot, hogy "Az oroszt irtani kötelesség, a németet irtani pedig öröm." :-)

czejp (törölt) 2010.01.04. 11:32:14

@molnibalage: A csendes-óceáni csata akkor már a szigetekért folyt, nem csak a tengeren, hanem a szárazföldön harcoltak és igy jutottak egyre közelebb japánhoz az amcsik. Ha meg tudták volna erősiteni a szigetek védelmét a japánok, akkor az amerikai gépek el sem jutottak volna japán bombázásáig, mert akkor még nem volt légi utántöltés, a hatótáv meg csak 3-4 ezer mélföld volt. Szóval lett volna alkalom a harcra, de ez már csak találgatás.

drazsé 2010.01.04. 11:52:02

@bz249:

valóbam egy új front és úgy költenek és költetnek el a németekkel erőforrást, hogy megtehetik

ezt én közvetett hatásnak nevezném (majd még cizellálom)

azonban a közvetlen eredményességi mutató elég siralmas volt (főleg az elején)
angolszász viszonylatban elég brutális emberveszteségek (és ugye akiket ellőttek és életben maradt, jó eséllyel üldögélt egy lengyelországi hadifgolytáborban 45ig), simán hadianyagban legalábbis feltűnő értékaránytalanság (csak azt számoljuk, hogy egy bombázóban van 4 motor.. meg munkaóra... meg ingyombingyom)

nos, akkor és ott ezt megtehették! ezeket a relatív veszteségeket, ezt a pocsékolást megengedhették maguknak, azonban már ott is "lehettek volna" húzós helyzetek (oké, megint túl sok ha és ugye a német hadvezetés hozzáállását a dolgokhoz mindannyian ismerjük...)

cizellálás:
az tény és való, hogy az erőforrások elvonása (főleg a LW németország védelmére történő "visszarendelése", de ugyancsak említeném egy régi vesszőparipám, a LW felddivisionakat és egyéb légvédelmi egységekre történő "emberanyagpazarlást") igencsak súlyosan érintette a konkrét harctéri foylamatokat (pl szép példa a normandiai partraszállás, ahol a LW gyakorlatilag semmiylen formában nem volt jelen, ami igencsak kritikus lett volna főleg az első 24 órában)

ettől függetlenül azt mondanám, hogy a stratégiai légi hadviselés ezen formája nem érte el kitűzött céljait - bár kétségtelen eredményesnek tekinthető
(és mindenképpen érdemes összevetni az angliai csatával, eredméynek stb tekintetében)

@czejp:

békekötést, tárgyalásos békét további komoly iskerek nélkül 41-42 környékén nem tartanék elképzelhetőnek (valaki egyeztesse az igeidőket, plz :) )
nem tudom, mi kellett volna ahhoz, hogy a parlament és a király leváltsa Churchillt és az új vezetés békét kezdeméynezzen (sikeres seelöwe? gibraltár, szuez? atlanti csata?)

abban a tekintetben, hogy mi lett volna akkor (megintcsak mi lett volna ha...) nincs nyugati front (csak Franciao vagy egyáltalán nincenek nyugatiak és csak a SZU-val harcol németo) egyáltalán nem veszem biztosnak a szovjet győzelmet...
nagyon sokat veszített néemtország a nyugati fronttal, pl a francia/benelux ipari termelést (ami ha jól emlékszem, egyrészt (repülőgép)motorok, szállítóeszközök, valamint félkész nyersanyagok, ötvözőanyagok, hengerelt acéláruk, vegyi alapanyagok, könnyűipari áruk, és ugye mezőgazdasági termékek voltak) valamint a szálíltási kapacitást (pl talán pont franciaországban került a szövetségesek kezére vagy vált használhatatlanná elég sok vasúti gördülőanyag)

nagy érvágás volt az azért...

ugye egyszerű összehasonltásképp szokták felhozni azt, hogy a keleti és nyugati erők nem voltak egy súlycsoportban, de pl pont 44 kritikus időszakában ha nincs lekötve az OKW nyugaton is, már csak a páncélos és páncélgránátos tartalékok átcsoportosításával hát legalábbis megmenthetik a 4 hadsereget
(ne feledjük, minimum egy komplett páncéloshadseregről beszélünk!)
ráadásul ekkor a WH még igencsak bent áll a SZU területén!

ha pedig azt nézzük, hogy egyáltalán nincs nyugati front, nincsenek nyugati szövetségesek, bizony Sztálin igencsak nagy fekáliában lett volna (A Führer-nap c. filmben van ugye az elején a felvezetés, hogy nyugaton ugye békekötésre került sor, és az 50es években még nagyban birkózik egymással a SZU közepén németo. és a SZU.. kb ezt tudnám elképzelni)

drazsé 2010.01.04. 11:57:14

@Első Osztályú Huszárkapitány:

én pont fordítva ismertem, de kb jól leírja a lengyelek hozzáállását a dolgokhoz

azért eléggé szopóágon voltak a történelem foylamán kb mint mi...
vagy még jobban is akár

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.04. 13:31:04

@czejp: Nem értem, hogy ehhez sa SZU hogyan jön. Japánnak Midway után semmiféle esélye nem volt a sikerre. A jenki ipar kb. 50-szeresen múlta felül a japán ipar lehetőségeit.

(Az utolsó háború előtti évben Japánban kb. 50-szer kevesebb autó készült.)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.04. 13:33:00

@drazsé: A német üzemanyagtermelés '44 elejéhez képest a következő év elekén az előző évi kb. 6%-át érte el. Szerintem ez kolosszális siker.

bz249 2010.01.04. 13:45:40

@molnibalage: hat igen... olajmezok nelkul nehezebben megy az ilyen.

drazsé 2010.01.04. 13:59:18

@molnibalage:

de minek köszönhetően?

45 elejéről beszélünk, romániai olajmezők ugrottak, rajna-menti, kelet-poroszországi műbenzinüzemek (otranto! hol vagy amikor szükség lenne rád! :) ) szintén, ruhr vidékiek is veszélyben, meg 45-ben már erősen összeomlóban volt az ipar...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.04. 14:35:59

@drazsé: A meglevő tárolt kőalajat sem tudták finomítani.

drazsé 2010.01.04. 15:02:13

@molnibalage:

megtaláltam!

en.wikipedia.org/wiki/Oil_Campaign_targets_of_World_War_II

nem tűnik teljesnek, de szerintem kb korrekt

viszont abban igazad vagyon, hogy valamikor 44 végefelé rászálltak a német olajlétesítméynekre a szövetségesek és azt viszont elég jó teljesítménnyel támadták...

hmhmhm

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.01.08. 09:47:08

@Rammjaeger83: Szinte pontosan az én véleményemmel egyező dolgokat írt le.

bz249 2010.01.08. 12:28:02

@Rammjaeger83: vagyis, ha az USA ugy dont, hogy lovagokat es bodoncsonakokat kell gyartania, akkor lovagokkal es bodoncsonakokkal nyerik meg a haborut, es ma a lovagokat es bodoncsonakokat tartanank minden idok leghatekonyabb fegyvereinek. :)

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.01.01. 22:42:16

Jó poszt, csak a kommentekhez érve esett le, hogy 2010-es. De megérte elolvasni :) :) :)
süti beállítások módosítása