„Old school” – gondolom sok olvasónk hallotta már ezt a kifejezést. Kb. annyit tesz: jól bevált módszereket alkalmazó; konzervatív; régi vágású. Főleg néhány rockzenészre szokás ráhúzni ezt a jelzőt, de megmondom én, hogy ki ma az igazán „old school”: Srí Lanka kormánya, amely a jelek szerint a szigetország egykori gyarmatosítói, a britek stílusában kíván végső vereséget mérni a Tamil Tigrisekre (LTTE). (folyt=>)

Mint arról korábban beszámoltunk, a Srí Lanka-i hadsereg offenzívája következtében a felkelők egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, sőt mára egy szánalmas földdarabra szorultak vissza a sziget északkeleti részén, és a támadók ostromgyűrűjéből aligha lesz menekvés. A hadsereg tüzérséggel lövi a területet, ahol  persze sok menekült is összezsúfolódott. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az LTTE mint gerillamozgalom hamarosan megszűnik létezni, végződjön ez a harc akár megadással, akár végsőkig tartó fanatikus ellenállással.

Természetesen jogos az aggodalom, hogy a hírhedten eltökélt Tigrisek ettől még nem adják fel a harcot, és – mint ahogy a Daily Telegraph egyik újságírója figyelmeztetett – újraszervezik a felkelést, új önkénteseket toboroznak és bizonyára visszatérnek a terrorista módszerekhez.

Nos, úgy látszik, a kormány elébe megy a várható fejleményeknek, ha már a pusztán katonai módszerekkel sokkal többet nem lehet elérni : mintegy 200 ezer, még a felkelők által ellenőrzött területekről érkezett tamil menekültet öt „jóléti faluba” fog bezsuppolni az északi körzetekben arra az időre, amíg a hadsereg fel nem számolja az LTTE maradékát és nem aknátlanítja teljesen az egész térséget. Azután hazatérhetnek, hacsak a hatóságok nem minősítik őket „gyanús elemnek”. A hivatalos bejelentést lásd itt.

És hogy mi ebben az „old school”? Nos, ez egyértelmű koppintása a „védett/új falvak” rendszerének, amelyet annak idején a britek hoztak létre Malajziában és Kenyában, hogy a kormánypárti (lojalista) lakosságot megvédjék a helyi felkelők megtorlásaitól, ill. hogy a felkelőket elszigeteljék minden népi támogatástól. A részletekbe most nem mennék bele, azokkal már anno foglalkoztunk: a malajziai szükségállapottal itt, a kenyaival pedig itt. A gerillák elleni sikeres harc kulcsa mindig is a civil lakosság feletti állami ellenőrzés volt. És ha ezen a téren létezik régi, jól bevált módszer, akkor az az ilyen falvak létrehozása. Még az intézkedés hivatalos indoklása is azonos: a kormány szívügye, hogy biztonságos körülményeket teremtsen a civilek számára és megvédje őket az ellenség terrorjától.

(Az külön vicces, hogy Srí Lanka pénzügyi támogatást kért a program véghezviteléhez a britektől – akik valószínűleg azzal is sokat segítenének, ha a már említett gyarmati konfliktusok néhány veteránját küldenék oda tanácsadónak.)

Ami meg az elnevezést illeti: nem tudom, milyen minisztériumi közszolga ötlötte ki, de valami lingvisztikai különdíjat megérdemelne, az biztos. „Jóléti falu” – nagyon kreatív! Ennek megfelelően a kormány megígérte, hogy ezekben modern infrastruktúra is lesz (bankok, iskolák stb.) Persze a „stratégiai település”, „új falu”, „védett falu” kifejezések már „foglaltak”, más háborúkból – és az elnevezés is sántít: öt ilyen településre inkább illene a „kisváros” elnevezés, ha már 200 ezer boldog új lakóval számolnak.

Persze ma már más idők járnak: jogvédő szervezetek azonnal tiltakoztak a terv ellen, az Európai Parlament egyik tagja pedig mindjárt „koncentrációs táborokat” emlegetett (persze ez is csak játék a szavakkal). A PR fontosságával a kormány is tisztában van: bejelentette, hogy a tamil civilek 80 százaléka még ebben az évben hazatérhet (ezt mondjuk kétlem), és ugyanerre ígéretet tettek az egyik frissen felállított tábor lakóinak az odalátogató állami tisztviselők is.

A közeljövőben mindenesetre eldől, hogy a derék szingalézek jó tanítványoknak bizonyulnak-e.