Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • A megaláztatás évszázada XIV.Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ez itt a modern Kína történelmével foglalkozó sorozatunk idei első része. Az előző rész tartalmából: Csang Kaj-sek...
  • KatPol Kávéház XLVII. - A csillagok közéKedves hallgatók! A KatPol Kávéház következő adása ezúttal a science fiction területére űrhajózik, és a Naprendszer határait feszegeti. A korábbi szavazás második helyezettjeként az újabb, górcső alá...
  • A megaláztatás évszázada XIII.Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, mivel jó ideje nem volt már blogposzt a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunkban, úgy gondoltam, méltó lezárása lenne...
  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (38) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (80) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (69) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

A kínai stratégiai erők

2008.08.25. 02:15 5.g

"Once you have got the shield, others will develop a spear strong enough to penetrate it...."

/Sa Cukang, kínai diplomata/

Lassan már a porszívók is nyugovóra térnek az olimpiai csarnokokban, ideje hát, hogy mi is pontot tegyünk a kínai fegyveres erők helyzetét - a katonai szuperhatalommá válás esélyeit - taglaló sorozatunk végére. Márpedig mi sem alkalmasabb erre, mint a stratégiai erők témaköre. Hiszen az atomfegyver nem csak hogy immár évtizedek óta a nagyhatalmiság egyik legfontosabb státuszszimbóluma, de Kína stratégiai képességei ugyanakkor remekül példázzák a kínai haderő ellentmondásos természetét és a nyugati világ hozzá való viszonyulásának problémáit is. Lássuk tehát mik is ezek az eszközök, hol a helyük a kínai stratégiai gondolkodásban, és mire is számíthatunk velük kapcsolatban a közeljövőben. 

Kínai nukleáris stratégia

Talán a többség számára nem hat az újdonság erejével, de a hatalom természetéről, a nemzetközi biztonsági rendszerről bizony a világ nem minden táján gondolkodnak úgy, mint szűkebb környezetünkben (értve ezalatt most az Európa és Észak-Amerika alkotta "fejlett nyugati világot"). Mifelénk az utóbbi időben feltalált spanyolviasznak számít az ún. "tágan értelmezett biztonságfogalom" és hasonlóan magvas társai. Ami persze nem jelenti, hogy a történelem során valamire való katonai-politikai gondolkodóink ne lettek volna egytől-egyig tökéletesen tisztában e koncepciókkal, csupán hogy a téma elmúlt évszázadban elkényelmesedett nyugati szakmunkásai most igyekeznek újra felvenni a ritmust.

Mit is szokás nagy általánosságban Kína feltörekvő hatalmi volta alatt érteni? Hogy hatalom - csúnya szó - vagyis itt valaki meg lesz fenyítve. És feltörekvő, vagyis - lévén mi volnánk a "fejlett világ" - minket akar majd megfenyíteni. A klasszikus hatalmi politika reflexei annak lényege, gondolkodásmódja és eszközeinek megvetése mellett. Mert hát nem célszerűbb lenne először felmérni Kína stratégiai helyzetét, világképét, s csak aztán fenyegetésnek minősíteni, nem pediglen fordítva? Ezúttal szigorúan csakis a stratégiai fegyverkezés témakörére korlátozva figyelmünket.

Ami azt a bizonyos összetett hatalomértelmezést illeti, bizony évezredek óta az - elnézést a kifejezésért - "mainstream" kínai politikai gondolkodás sajátja. Remélhetőleg említeni is fölösleges Szun-ce alkotását, A háború művészetét. Alapvetően katonai stratégiai mű, egyik legfőbb üzenete mégis az, hogy a fegyveres erő a győzelem szükséges, de korántsem elégséges feltétele, s a jó hadvezérnek összetett megközelítésével a csatát azelőtt kell megnyernie, hogy a harcmezőre lépne.

Egy 1997-ben, a US Army War College meghívására Amerikában járt kínai küldöttség tagjaként  Li Csicsün tábornok, a kínai Hadtudományi Akadémia alelnöke a hagyományos kínai stratégia történeti alapjairól tartott előadást. A kínai stratégiai gondolkodás három alapvető jellegzetességét határozta meg, úgy is mint: (1) a fejlődésnek kedvező békés, biztonságos környezet megteremtése, (2) a nemzeti egység elsőbbsége, és (3) a védelmi jelleg hangsúlyossága. Álláspontját olyan példákkal támasztotta alá, mint Cseng-ho admirális felfedezőútjai (ellentétben az európai gyarmatosítással), vagy a több ezer éves kínai hadtörténet külső agresszió ellen vívott, és a népesség egyesítését célzó háborúinak tömkelege. A tábornok előadásából persze nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de a kínai stratégiai szemléletbe mindenképpen nyerhetünk némi betekintést általa.

S ha most egy nagy ugrással - szóvicc, elnézést - a jelenben termünk, eme összetett szemléletmód két jellegzetes példáját mindenképpen meg kell említenünk. Első a '90-es évek elejének Kínájában napvilágot látott - s azóta lényegében változatlan -, Teng Hsziao-ping nevéhez fűződő "24 írásjel stratégiája" ("24 Character Strategy", aki tudja a pontos magyar fordítást, jelentkezzen!). Egy barokkos körmondat keretében a következő alapelveket fekteti le:

 

 

"Observe calmly; secure our position; cope with affairs calmly; hide our capacities and bide our time; be good at maintaining a low profile; and never claim leadership."

/Teng Hsziao-ping/

Ez már kevésbé hangzik rózsásan, jobbára mégis ellentmond a "feltörekvő hatalomból szuperhatalom lesz, aztán majd jól világuralomra törnek" típusú felfogásnak. A titokzatosságra pedig történetünk végén még visszatérünk.

A kínai stratégiai gondolkodás természetére jellemző példa ugyanakkor az összetett nemzeti hatalom (a CNP: Comprehensive National Power - szabatos magyar fordítás itt is jöhet!) koncepciója. Lényege, hogy az egyes államok hatalmi képességeit egyetlen mérőszámban fejezzék ki. Meghatározásához a hatalom legkülönfélébb összetevőit veszik figyelembe a katonai képességektől a gazdasági és kulturális erőn át a potenciális szövetségesekig. S bár a dolog gyakorlati értéke minimum kérdéses - lévén az egyes szempontokat minden kutató lényegében saját belátása szerint súlyozza - mégis fontos adalék a kínai stratégiai szemléletmódhoz.

Napjaink biztonsági rendszere tehát a kínai stratégiai gondolkodásban olyan multipoláris világ, melyet összetett hatalmi viszonyok szőnek át. A rohamosan fejlődő Kína pedig e keretek közt igyekszik minden lehetséges eszközzel maximalizálni érdekeit és biztonságát. Eme összetett megközelítésnek csupán egyetlen eleme a nukleáris fegyverkezés, mely azonban tökéletesen illeszkedik az általános koncepcióba. Ahogy Mao 1956-ban oly találóan megfogalmazta:

"We also need the atom bomb. If our nation does not want to be intimidated, we have to have this thing."

/Mao Ce-tung/

A kínai nukleáris stratégia alapja máig ez a fajta nukleáris elrettentés. Kínának azért van szüksége egy minimális atomütőerőre, nehogy valamely hegemón hatalom nukleáris zsarolásának áldozatául essen. Ennek megfelelően Kína arzenálja az Atomsorompó-egyezmény által elismert atomhatalmak közül máig a legkisebb, valamelyest Izrael mögött is elmarad, s Indiát sem sokkal előzi meg.

OrszágRobbanófejek (hadrendben/összesen)
Atomsorompó-egyezmény szerinti atomhatalmak
   USA4074/5535
   Oroszország5830/16000
   Egyesült Királyság200
   Franciaország<350
   Kína<160
Ismert atomhatalmak
   India100-140
   Pakisztán60-200
   Észak-Korea0-10
Nem hivatalos atomhatalmak
   Izrael100-200
Forrás: Wikipedia (akik viszont elsősorban a The Bulletin of the Atomic Scientist alant említett elemzéséből dolgoztak)

 

A minimális elrettentés alapvetését egészíti ki - a világ atomhatalmai közt egyedülálló módon - hogy Kína deklaráltan semmilyen körülmények köztöt sem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Ezt legutóbb egy a kínai külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási politikáját taglaló dokumentumban erősítették meg, kiegészítve azzal a tétellel, hogy Kína nem atomhatalom államokkal szemben a nukleáris nyomásgyakorlás eszközét sem alkalmazza.

Kína földrajzi és hatalmi pozíciója egyaránt számos szereplővel szemben megköveteli az elrettentés képességét. Peking a hivatalos álláspont szerint egyértelműen elismeri az USA és Oroszország túlnyomó nukleáris fölényét, velük szemben a már említett nukleáris zsarolás kiküszöbölése érdekében tartja szükségesnek minimális atomütőerő fenntartását. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak azonban regionális szerepének. E tekintetben a két legfőbb tényező Japán és India. A kínai álláspont szerint Japán rendelkezik mindazon képességekkel, melyek révén rövid úton atomhatalommá válhatna, kihívást intézve ezáltal Kína pozíciói ellen. Indiával kapcsolatban pedig - nem megfeledkezve területi és egyéb nézeteltéréseikről - a stratégiai fölény fenntartásának fontosságát szokás leszögezni.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a kínai nukleáris arzenálban a minimális interkontinentális képességek mellett a fő hangsúly a regionális, közép- és rövid hatótávolságú eszközökön van. Kínai vezetők többször kifejtették, hogy ezek bevetése tekintetében egy nukleáris középhatalom - mint amilyen Kína is - számára a francia stratégiai modell tökéletesen megfelel. Ez az érték elleni (countervalue) csapás elvén alapul, gyakorlatilag az erősebb ellenfél lakosságának atomfegyverek általi túszul ejtését jelenti. Ebben persze Kína esetében a kisméretű arzenál mellett bizonyos technikai okok is közrejátszanak.

Ami a fejlesztéspolitikát illeti, a kínai fegyveres erők egészére jellemző, a high-tech szempontok elsőbbsége. Az egész haderőfejlesztési koncepción belül azonban még ehhez képest is központi szerep jut a stratégiai erőknek. Az ok prózai. Mint az bizonyára nem kerülte el figyelmünket, Kína nagyon nagy, a kínaiak pedig baromi sokan vannak, Valami hasonló áll a fegyveres erőkre is. Hiába folynak irgalmatlan összegek a hadseregbe, túlnyomó részét szinte "felszívja" s belátható időn belül ugyanaz a szűkösen felszerelt és kiképzett tömeghadsereg marad. A stratégiai erők fejlesztése révén ezzel szemben kisebb befektetéssel, rövidebb idő alatt is lehetséges a védelmi képességek hathatós növelése. A helyzet iróniája, hogy a realitások még így is csupán a minimális ütőerő koncepciójának modern körülményekhez való igazítását teszik lehetővé.

Mielőtt azonban szemügyre vennénk az ezen elvek alapján felépülő kínai nukleáris képességeket, érdemes pár szót ejtenünk Peking nonproliferációs politikájáról is. Kína a kezdetektől a legnagyobb fejlődő országnak, a fejlődő világ (egyik) vezéralakjának tekinti magát. E gondolatkör szerves részét képezi a gyakran ismételt kritikai észrevétel, miszerint a fennálló nemzetközi nonproliferációs intézményrendszer a szuperhatalmak érdekeit szolgálva szorítja háttérbe a fejlődő világ országait. Ennek ellenére Kína tagja az összes nagyobb egyezménynek, az Atomsorompó- és Atomcsend-, a Vegyi- és Biológiai fegyver tilalmi egyezményeknek. Más a helyzet a főbb nemzetközi exportellenőrzési rezsimekkel, melyeknek Kína többnyire nem tagja, ugyanakkor nagy részükkel az utóbbi két évtizedben együttműködési egyezményt kötött és/vagy exportellenőrzési politikáját önként igazítja azok előírásaihoz.

Emellett a kínai diplomácia egyik legkedvesebb időtöltése az atomfegyverek teljes betiltásának és megsemmisítésének, a világűr teljes fegyvermentességének követelése, ezzel kapcsolatos kezdeményezések felkarolása. Ez persze rendszerint a többi nagyhatalom elutasításába ütközik, így jórészt megmarad a propaganda szintjén.

 

Eszközök

Témánk szempontjából teljesen fölösleges a kezdetektől átrágni magunkat a kínai atom-, rakéta-, tengeralattjáró meg mindenféle más programok történetén. E helyütt elegendő lesz csupán számba venni a kínai stratégiai erők jelenlegi helyzetét, fejlesztésének főbb irányait. Nem mintha ez különösebben könnyű feladat volna, tekintve az egész kínai haderőt övező - mellesleg némileg érthető - titkolózást.

A nyugati elemzők legalább 80%-a ezért az amerikai Védelmi Minisztérium által évente kiadott jelentés adatait veszi alapul. Ezzel kapcsolatban azonban - mint arról később bővebben is szó esik majd -  komoly fenntartásokkal kell lennünk. A most következő áttekintés ezért elsősorban két dokumentum, a The Bulletin of the Atomic Scientist, valamint a Federation of American Scientists és a Natural Resources Defence Council közös - nagyrészt még így is a DoD jelentésen alapuló, ám valamivel megbízhatóbb - elemzéseire épül, egy-két indiai és dél-koreai forrással megspékelve.

Ami Kína nukleáris robbanószerkezeteit illeti, a különböző források a legvadabb becslésekkel állnak elő alig 100-tól az NTI által megemlített 400-ig. A legtöbb komolyan is vehető elemző olyan 150-200-as számnál megállapodnak. Ez jórészt megfelel a célbajuttató rendszerek száma által indokoltnak, az igen magas becslések jelentős többletét pedig rendszerint a taktikai atomfegyverekkel kapcsolatos információk - szokásosnál is nagyobb - hiányával, a PLA egyes nukleáris csapás által sújtott környezetben való harcra felkészítő gyakorlataival és némi pesszimizmussal szokás magyarázni. Mindazonáltal Kína saját bevallása szerint az Atomsorompó-egyezmény értelmében vett atomhatalmak sorában - Nagy-Britannia mintegy 200 robbanófejét követve - az utolsó helyen áll. A 150 körüli hadrendben álló és mintegy feleannyi hadrendből kivont, raktárban tárolt robbanófejek száma pillanatnyilag nagyjából reálisnak is tűnik. Új rendszerek hadrendben állítása várhatóan az elkövetkező években is folyamatosan zajlik majd, ezzel párhuzamos azonban az elavult eszközök leszerelése. A kínai nukleáris arzenál növelése így alapvetően csak abban az esetben várható, ha Peking stratégiai környezete átértékelésére kényszerülne.

Kína bár messze nem a szektor éllovasa, rendelkezik a nukleáris fegyverkezés főbb technológiáival - atombomba, hidrogénbomba, stb - s a teljes nukleáris triász is rendelkezésére áll. Ez utóbbi megintcsak hangzatosabb, mint amit valójában takar. A hagyományos célbajuttatásra hivatott pár tíz bombát a valóságban mintegy 120 H-6-os (a.k.a. Tu-16) és 80 JH-7-es képes hordozni. Emellett elvileg a nemrég vásárolt Szu-30-asok is alkalmasak taktikai robbanófejek célbajuttatására, mint ahogy azonban arról sorozatunk egy korábbi cikkében is szó esett, pusztán a nagy számok alapján nem szabad túlbecsülnünk a kínai légierő képességeit.

 

Rakétaerők

A legkülönfélébb atomhatalmak stratégiai erőinek központi elemét rendszerint a rakétaerők képezik. Nincs ez másképp Kína esetében sem. Ezek 1966 óta a Kínai Népi Felszabadítási Hadsereg Második Tüzérségi Hadosztályának kötelékébe tartoznak, melynek fő feladata a stratégiai elrettentő képesség biztosításával kapcsolatos teendők ellátása, de a kiképzés, az oktatás, vagy a nukleáris balesetek elhárítása terén is fontos szerepet játszik.

Fegyverzetének megújulása a '80-as évek végén indult, az elavult, folyékony üzemanyagú, földi - értsd: siló - telepítésű, meglehetősen pontatlan rakéták leváltása azonban máig nem fejeződött be. Legöregebb képviselőjük a majd' negyven éves, egyfokozatú, mintegy 3000 km hatótávolságú DF-3A (DF = Dong-Feng = "keleti szél"), melynek még meglévő kevesebb mint 20 darabját legkésőbb 2010-ig leszerelik. Hasonló sors vár kb tizenvalahány 5500 km-es hatótávú, kétlépcsős DF-4-esre is. Valamelyest más a helyzet azonban a kínai haderő első - és mostanáig egyetlen - interkontinentális ballisztikus rakétájával, a DF-5-össel. 13000 km-es hatótávolságával és akár több megatonnás robbanófejével ez szolgál az Egyesült Államok és Oroszország sakkban tartására. Bár a DF-5-ös büszkén viseli a folyékony üzemanyagú, elavult rakéták minden gyengeségét - pontatlanság, lassú feltöltés, stb - kisebb testvéreivel ellentétben leszerelése még nem eldöntött. Bizonyos fejlesztések eredményeként meglehet, hogy az időközben hadrendbe álló új interkontinentális rakéták mellett három robbanófejjel, egyéb kiegészítőkkel és megnövelt hatótávval az egyelőre fejlesztés alatt álló DF-5A lesz ugyanis az amerikai rakétavédelmi törekvésekre adott kínai válasz. De az is lehet, hogy végleg kivonják a forgalomból.

Az új generáció már szilárd üzemanyagú, mobil indítóállású rakétákból áll, melyek első képviselője a '80-as évek végétől hadrendbe álló DF-21-es volt. Mintegy 2000 km-es hatótávolságával a DF-3A leváltására született, máig közel 70 darabja van rendszerben, ebből 50 körüli számban nukleáris robbanófejjel, regionális célpontok ellen, de emellett hagyományos fegyverzettel hajó- és egy speciális kivitelben műholdelhárító változata is létezik.

Az utóbbi két év legnagyobb fejleménye a DF-31 és DF-31A rakéták bevezetése volt. Előbbi 7000 km körüli hatótávolságával a DF-4-esek leváltását szolgálja, utóbbi pedig az új kínai interkontinentális rakéta. Azonban a DF-31A bár mobil, megbízhatóbb és hatékonyabb is annál, 11200 km-es hatótávolságával és teherbírásával is valamelyest elmarad a DF-5-ös mögött. Mind a DF-31-ből, mind a DF-31A-ból kevesebb mint 10 állt eddig hadrendbe, ennél nagyságrendekkel több azonban egyelőre nem is várható.

Említést érdemel még a nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas DH-10 (DH = Dong-Hai = "keleti tenger") cirkálórakéta is. Hatótávolsága 2000 km körül van, fejlesztése befejeződött, a jövőben - nem túl pontos becslések szerint - 50-250 áll majd hadrendbe belőle.

E felsorolás első olvasatra talán impozánsan hathat, más atomhatalmak képességeivel összevetve azonban a "minimális elrettentés" mégiscsak tetten érhető. Mindennél jobban illusztrálja ugyanakkor a kínai haderő - és különösen a stratégiai erők - kettős természetét  stratégiai rakétahordozó atomtengeralattjáróinak helyzete.

 

Tengeralattjárók

Az első atommeghajtású, nukleáris rakétával felszerelhető kínai tengeralattjáró az 1981-ben megjelent Xia (Type 092) volt. Ebből máig egy van rendszerben - egy másikat a beszámolók szerint 1985-ben balesetben vesztettek el. Fegyverzete 12 darab, a DF-21-esen alapuló, 2150-2500 km hatótávolságú JL-1-es (JL = Ju-Lang = "nagy hullám") rakétából áll, melynek apróbb szépséghibája, hogy máig nem készült el. Az újabb tengeralattjárók érkezésével a Xia nagy valószínűséggel nyugdíjba vonul, esetleg a kiképzés szogálatába áll majd.

A rettegés közkedvelt tárgyai ellenben a Xia utódai, az elmúlt egy-két évben vízre bocsátott Jin-osztályú (Type-094) tengeralattjárók. Ezekből mindezidáig 2-3 darab állhatott hadrendbe, fegyverzetét pedig az immár több mint 7000 km-es hatótávú - egyébiránt elődjéhez hasonlóan el nem készült - JL-2-es 12 példánya alkotja. Az első ránézésre megintcsak tekintélyesnek tűnő fejlesztések gyakorlati értékére azonban sötét fellegek vetülnek.

Bármily meglepő ugyanis, de a Xia majd' harminc éves pályafutása során egyszer sem ment stratégiai elrettentő őrjáratra (értsd: nem hagyta el Kína parti vizeit). Nincs ez másképp az új Jin egységekkel, sőt mi több, az egész kínai tengeralattjáróflotta az elmúlt 25 év során mindösszesen 49 alkalommal hajtott végre nyílt tengeri őrjáratot. Összehasonlításképpen a brit és a francia haditengerészet egyaránt 4-4 - egyenként 16 nukleáris rakétát hordozó - tengeralattjáróval rendelkezik (4 Vanguard, illetve 3 Le Triomphant és 1 Le Redoutable), melyek közül 1-1 állandóan őrjáraton van.

Biztosan sokan emlékeznek a 2006-os incidensre is, mikor egy Song-osztályú kínai tengeralattjáró tévedt a gyakorlatozó Kitty Hawk kötelékébe. Akkoriban a fél világ jajveszékelt hónapokig, hogy a hét tenger uralma hullik Kína ölébe, azt azonban egytől-egyig elfelejtették hozzátenni, hogy abban az évben kínai tengeralattjáró - a szóban forgó esetet beleértve - csupán két alkalommal vett részt a parti vizeken kívül őrjáraton. Márpedig az ilyenfajta műveletek hiánya hosszabb távon a képzett, gyakorlott legénység hiányában is meg fog mutatkozni.

 

Világűr

Végezetül meg kell említenünk a kínai katonai fenyegetés másik közkedvelt jelképét, az űrbéli fegyverkezést. Tény, hogy Kína meglehetősen ambíciózus űrprogrammal rendelkezik. Igaz ez mind tudományos, mind kereskedelmi tevékenységére. Léteznek különféle programok űrsétára, a Hold, a Mars vizsgálatára, de Hajnan szigetén épül Kína negyedik űrrakéták indítására szolgáló központja is. Ez utóbbi meglehetősen praktikus megfontolásokból, az egyenlítőhöz közelebb elhelyezkedő kilövőállás ugyanis változatlan eszközök mellett plusz 300 kg hasznos terhet (mintegy 6 millió dollár megtakarítást) eredményez, javítva Kína stratégiai és üzleti pozícióit is. A különböző műholdak űrbe juttatása egyébként is virágzó üzlet, az érdeklődők kedvéért álljon itt a Hosszú Menetelés 2 űrrakéta használati utasítása.

Ami azonban igazán felkavarta a világűr ügyes-bajos dolgainak állóvizét, az a 2007 januárjában végrehajtott kísérlet, melynek során egy a már említett DF-21-es alapjain kifejlesztett rakétával semmisítettek meg egy használaton kívüli meteorológiai műholdat. Az eredmény ezúttal is sírás-rívás, a világvége jövendölése voltak. Holott évek - talán évtizedek - óta tudni lehetett, hogy Kína képes ilyesmire, maga a művelet pedig semmilyen hatályban lévő nemzetközi normát sem sértett (habár Kínát elvileg bárki perelhette volna, ha műholdjában a keletkező törmelék kárt okoz). Egy Geoffry Forden nevű úriember az esetet fizikai-matematikai módszerekkel rekonstruálta, politikai szempontból azonban az eset minden valószínűség szerint csupán egy jól irányzott blöff volt. E témával azonban már a következtetések tájaira evezünk.

 

A jövő

Mint az már fentebb is említésre került, aktuális stratégiai megközelítése értelmében Kína egy multipoláris nemzetközi rendszer keretei közt törekszik érdekeinek érvényesülését elősegíteni. Ilyen körülmények között Peking - gyarapodó hatalma, s még annál is jobban gyarapodó szükségletei fényében - rendszerint különösen nehezményezni szokta a hegemón törekvéseket, nem is beszélve a cselekvési terének szűkítésére irányuló lépésekről. Márpedig - különösen a stratégiai fegyverkezés témakörében - e téren rendre az Amerikai Egyesült Államokkal keresztezik egymás útjait. Kiváló példa a fent említett műholdelhárító kísérlet. Azt már tudjuk, hogy Kínának régóta szívügye - propagandaszinten mindenképpen - a fegyvermentes világűr. Ezzel szemben Amerika álláspontja a legutóbbi időkig egy washingtoni tisztviselő szavaival élve lényegileg az alábbiakban volt megragadható:

"With regard to space dominance, we have it, we like it, and we're going to keep it."

Vagyis a tárgyalás teljes elutasítása. Márpedig ha a kínai műholdelhárító akciónak egyetlen említésre méltó következménye volt, hát az, hogy mihelyst kissé elült a jajveszékelés, a kínai előretörés feltartóztatásának önzetlen céljától vezérelve Bush elnök mégiscsak egy a világűr demilitarizálásáról rendelkező megállapodással kapcsolatos egyeztetésre hívta fel a világ országait.

És mindez még csak kedélyes délutáni matiné volt ahhoz képest, ami az amerikai rakétavédelmi rendszer kapcsán következik. A kínai megközelítés a hatékony - és békés - nemzetközi együttműködés biztosítása kapcsán különös figyelmet szentel a nemzetközi stratégiai egyensúly szerepének. Márpedig az amerikai rakétavédelmi törekvésekben eleve ennek otromba felborítását - a kínai elrettentőerő potenciális lenullázását - látják, azt pedig tán ecsetelni sem kell, miképp vélekednek arról, hogy alkalomadtán Tajvan is amerikai rakétavédelmi ernyő alá kerüljön.

Az amerikai hozzáállás ezúttal is a fent leírtakhoz hasonlatos. Miközben (relatíve) több figyelmet fordítanak Oroszország meggyőzésére, Kína hasonló természetű aggályaival az utóbbi időkik nem is igazán foglalkoztak érdemben:

"It's not for us to convince them of that proposition ... I have said in the past that we believe that our system is designed with respect to rogue states. That is the concern. It is not aimed at China or Russia or any other country, other than the rogue states."

/Slocombe DoD miniszterhelyettes/

Persze a szóban forgó rakétavédelmi program még mindig nem működőképes, s belátható időn belül nem is lesz az. Szükség esetén még egy Kína-kaliberű atomhatalom is viszonylag könnyedén kijátszhatja. Kína rendelkezik a több robbanófejes rakéták rendszerbe állításához szükséges technológiai alapokkal, ennek megvalósításával azonban anyagi és technikai okokból - pl. kisebb robbanófejeket kell kifejleszteni, melyek kisebb hatóerőt eredményeznek, így a rakéták célzásán is fejleszteni kell, stb, stb - nem igazán sietnek.

Még Kína számára is könnyen megoldható ezzel szemben a rendszer túlterhelése csalikkal és több rakétával. Ez utóbbiakból az elfogórakétákhoz képest mintegy tizedakkora ráfordítással biztosítható a szükséges mennyiség. (Csak az érdekesség kedvéért, az MDA pár éve még két elhárítási taktikával dolgozott. Az egyik szerint egyszerre két elfogót indítanak miden bejövő rakéta ellen, a másik szerint egyet késedelem nélkül az észleléskor, egyet pedig valamivel később, pontosított adatok alapján.)

Ha tehát nem sikerül a rakétavédelmi rendszer kérdését politikai úton rendezni, megeshet, hogy a közeljövőben a minimális helyett egy közepes - mondjuk 5-800 robbanófejjel gazdálkodó - elrettentésre építő Kínával ismerkedhetünk meg. Ez így most talán nem is hangzik olyan vészesen, ám ekkor jön segítségünkre egy kedves, nyugállományú indiai tábornok okfejtése:

Mert az addig rendben van hogy Amerika a legrosszabb esetben is durván az eredeti helyzetben találja magát - nevezetesen egy kicsiny kínai ütőerő potenciális fenyegetésében. Igen ám, de a megváltozott helyzetben Japánnak és Indiának már egy megkétszereződött kínai arzenállal kell szembenézniük. S minthogy India fel kényszerülne venni a kesztyűt - gondoljunk csak a már említett területi vitákra, vagy bármely a levegőben lógó regionális hatalmi ellentétre -, ezzel már Pakisztánnak is kezdenie kellene valamit (hacsak ideális esetben fel nem számolják és hintik be sóval addig azt az egész országnak nevezett viccet). Akárhogy is, ezek után mit tenne ön az adott szituációban Irán, Indonézia helyében?

S ezzel lassan el is érünk a végkövetkeztetésig. Kína összetett stratégiájában a nukleáris erők csupán egyetlen - igaz hangsúlyos - szeletet jelentenek. Stratégiai helyzete és érdekei alapján pillanatnyilag egy alapvetően regionális irányultságú, minimális globális képességekkel rendelkező atomütőerő fenntartása tökéletesen megfelel szükségleteinek. Ez a világ atomhatalmaihoz viszonyítva közel sem kirívó, nagyarányú fejlesztését pedig - hacsak Kína biztonsági környezetének átalakulása meg nem követeli - a közeljövőben sem érdekei, sem erőforrásai nem teszik indokolttá.

Végül a kínai stratégiai erők jövőbeni szerepe kapcsán talán leggyakrabban felmerülő aggály, hogy a stratégiaalkotók visszavonhatják az első csapástól való tartózkodásra tett vállalásukat. Bár ez természetesen nem lehetetlen, fenyegetésértéke minimum kérdéses egy olyan világban ahol egyetlen más atomhatalom sem tett soha ilyen irányú nyilatkozatot. Különösen vicces egy másik széles körben elterjedt váddal együtt alkalmazva, miszerint Kína a stabil második csapás képességének kiépítésére készül. Ha egy pillanatra belegondolunk ugyanis, ez utóbbi nélkül az első csapásról való lemondás egyben az elrettentés képességéről való lemondás is.

Mindezek fényében némileg talán túlértékeltnek tűnhet a feltörekvő kínai katonai hatalom jelentette fenyegetés. Ez persze nem jelenti, hogy a kínai haderő fejlődését ne kellene némi szkeptikus figyelemmel kísérnünk, vagy hogy ne jelentene alkalomadtán kihívást mások érdekeivel szemben. A higgadt elemzés azonban sokkal gyümölcsözőbb lehet a pánikszerű kapkodásnál:

"The signs of a Chinese threat are all there: An increasing defense budget that may equal half of ours in 20 years, new long-range mobile nuclear missiles that will be harder for us to destroy, an increase in the number of nuclear warheads that can hit the United States to perhaps as much as two percent of the warheads we can hit them with, new cruise missiles similar to the hundreds of cruise missile we have deployed in the region for decades, warships that may be able to disturb the unhindered operations of our carrier battle groups and surface action groups, a handful of nuclear-powered attack submarines that our 30 nuclear-powered attack submarines in the Pacific will have to sink too, more fighters and bombers that will be harder for the hundreds of advanced fighters we have deployed in the region for decades to shoot down."

/Hans Kristensen, az amerikai hozzáállásról (ironikusan!)/

 

 

 

Ráadás

Kína stratégiai erőiről - s tán valamivel kevésbé, de egész haderejéről is - meglehetősen nehéz megbízható adatokra lelni. A kis hazánkban hozzáférhető források túlnyomó része ráadásul az amerikai Védelmi Minisztérium sokat emlegetett éves jelentésén alapul. Ezek közül aztán nem egyszerű kibányászni azokat a szakértőket, akik nem csak átveszik, de lehetőségeikhez mérten ellenőrzik is annak adatait.

Merthogy a szóban forgó jelentés finoman szólva is hagy maga után kívánnivalókat. És még csak nem is arról van szó, hogy egy propagandakiadvánnyal van dolgunk. Nem, ez nemes egyszerűséggel megbízhatatlan. Reagan idején kétévente jelent meg a szovjet haderőt bemutató vaskos, színes és szagos összefoglaló, mely valóban a Pentagon és a CIA közös presztízskiadványa, a védelmi kiadásokat népszerűsítő reklámanyag volt. Minden propagandajellege mellett azonban haszonnal forgathatta az érdeklődő. Ezzel szemben a kínai fegyeres erők helyzetét taglaló éves jelentés csupán egy a Kongresszus kérésére kelletlenül összedobott kötelező gyakorlat, melynek állításai mögött az egyszerű földi halandó szinte képtelen elválasztan a valós hírszerzési információkat az alaptalan kitalációktól.

Jutalmul olvasóinknak, akik végigküzdötték a kínai haderő ügyes-bajos dolgait áttekintő sorozatunkat, végezetül álljon hát itt két érdekesebb példa a DoD jelentés kínai űrprogrammal kapcsolatos botlásaiból:

Nos, az egyik ilyen klasszikus a műholdak megsemmisítésére szolgáló parazita-műholdak esete. Ezek elviekben kicsiny (akár 1-2 kilós) műholdak, melyek a célpontra akaszkodnak s ha eljön az idő, megsemmisítik azt. Nem egy hülye gondolat, valahol biztos utána is számoltak. A probléma az, hogy a 2003-as jelentésben tényként szerepelnek az ennek kifejlesztésére irányuló kínai törekvések. 2004-ben ezt megtoldották egy diszkrét "This claim is being evaluated" címkével, két ráérős amerikai kutató azonban még abban az évben vette a fáradságot, és utánanézett a dolognak. Kiderült, hogy a Minisztérium az adatot nyílt forrásból - egy hong-kongi bulvárlapból - vette, s a hír felbukkanásai egytől-egyik visszavezethetőek egy hazafias kínai blogger 1999-es bejegyzésére, melyben azzal dicsekedett, hogy szóban forgó zseniális ötletét elküldte a Kínai Védelmi Minisztériumnak (bár választ soha nem kapott). A dolog fajsúlyát minden bizonnyal Dwayne A. Day ragadja meg a legjobban azzal, hogy a Pentagon is gyakran kap ilyen hasznos ötleteket, rendszerint zsírkrétával írva.

A Pentagon jelentésében évről-évre szinte minden alapot nélkülöző véletlenszerűséggel, bárminemű indoklásnak még a látszatát is kínosan kerülve tűnnek fel és el a legkülönfélébb fenyegetések. Az egyik legelgondolkodtatóbb példa mégis a kinetikus energia (magyarul: ütközés) elvén működő kínai műholdelhárító rendszer története. A 2003-as jelentés 2005 és '10 közé ígérték ennek megvalósulását, 2004-től kezdve azonban egy árva szó sem esett róla. Ami azért is furcsa, mert ezzel lőtte le Kína 2007 januárjában azt a bizonyos kiérdemesült meteorológiai műholdat. A hálás olvasótábor pedig azóta találgatja, hogy csak a CIA fogta óvatosabbra a dolgot, avagy tényleg ennyire elbaltáztak valami.

47 komment


| More

Címkék: kína atom india rakétavédelem

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr76630442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tilikov 2008.08.25. 11:19:33

A Wikipediát relatíve alátámasztott infoiról ismerjük, de Kína stratégiai céljaival kapcsolatban még ő is megenged magának néhány hangzatos frázist:
hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADna_hadereje#cite_note-0

"Kína a 2008. évi nyári olimpiai játékok után képes lehet katonai akció indítására Tajvan beolvasztása érdekében."

Ez önmagában még nem is téves, csak nem értem miért kell ezt összekapcsolni. ( az olimpia előtt talán nem volt képes rá?)

A cikkíró forrása ennél jóval messzebb merészkedik:
www.azsia.net/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=9662

A hangulatos "a föld pusztulása" című fejezetben ez a lehetőség már megkapja az "elkerülhetetlen" jelzőt, sőt "Ha Peking a 2010-re rendelkezésre álló 124 atomtöltetű interkontinentális rakétáját bevetné az Egyesült Államok ellen, az csaknem az egész amerikai népesség halálát, az amerikai gazdaság szétesését, vagyis Amerika világhatalmának végét jelentené."

Úgy látszik hiábavaló a kínaiak visszafogottsága az elrettentés terén, a nyugatiak gyomra nem képes bevenni a defenzív kína imidzset. Tehát imádkozzunk, hogy a 2010-es World Expo szintén olyan fontos lesz Kínának mint az Olimpia volt, és csak ezután köszönt majd be a nukleáris tél.

Mackensen 2008.08.25. 19:36:56

www.youtube.com/watch?v=baMZKLq8zKk

Bevallom, hogy csak félig sikerült még menéznem a filmet. A lényeg, hogy a műhold lelövése egy hosszú fejlesztési munka végső fázisa volt. Nem akartak ezzel nemzetközi botrányt okozni, de az évtizedek alatt elköltött pénz hasznosságát kellet leellenőrizzék.
Remélem a következő napokban sikerül többeknek is végignéznünk, és akkor bővebben beszélgethetünk róla.

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.08.25. 20:55:29

Tilikov!

Én is nagyon várom már nukleáris telet, végre megint lesz hó meg örülhetnek a zöldek, hogy a globális felmelegedés veszélye elhárult, de:

Az idézett cikkben van ez is:

"A katonai beavatkozás mellett Kínának jó esélye van arra, hogy a egyszerűen gazdaságilag fűzze magához Tajvant, majd a gazdasági kötődést kihasználva a politikai újraegyesülést is véghez vigye."

meg ez

"a körülmények Pekingnek kedveznek, és az sem kizárt, hogy Kína - Amerika akarata ellenére - katonai erőt nem is alkalmazva, politikai és gazdasági eszközökkel éri el a sziget visszacsatolását"

Katonai erő nélkül, tisztább, szárazabb, elegánsabb mód Tajvan visszaszerzésére hosszú távon. És mivel Kínában nincs demokrácia, tovább is gondolkodnak 4 évnél.

Tilikov 2008.08.26. 01:17:08

Arra, hogy Kína gazdaságilag magához fűzze Taipei-t, (szabadkereskedelmi téren) elég jó esélye van, de lehet hogy ez már manapság meg is történt. Gazdaságilag tényleg ott vannak a kínaiak, de amerika inkább a Taiwan-i hadiiparba invesztál, és ott a gazdasági eszközök nem mindig döntenek a politikai játszmákban. Se Mcain se Obama nem fogja csak úgy elszállítani a szigetről az állítólag világelső haditechnológiát, a kínaiaknak még jó, hogy tovább kell gondolkodni 4 évnél. Ezek a kínás cikkek pont arról győztek meg, hogy lesz az az idő még 4X4 év is, addigra meg már az amcsiknak úgy is lesz műholdra szerelhető kvarkágyújuk és transzmissziós sugárfegyverük, és természetesen beépített védelem a kínai parazita műholdak ellen.

amo 2008.08.26. 09:18:43

Szerintem rövid távon nem tudják Tajvant békésen visszailleszteni Kínába. Nagyon hosszú távon elképzelhető.
A gazdasági összefonódás már megtörtént. A kínaiaknak nem is ezzel van bajuk, hanem Tajvan szimbolikus jelentőségével: Tajvan az USA keleti hegemóniájának a szimboluma. Meg persze egy veszélyes szeparatista precedens a soknemzetiségű kínai birodalom számára.

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.08.26. 11:29:23

Különben meg Gyarmati is megmondta: minden országnak joga van visszaszerezni a szeparatista tartományait. :)

Tilikov 2008.08.27. 09:57:39

Sztem a kínaiak türelmesen kivárják azt a lassan de biztosan közelgő pillanatot, amikor az usa elveszíti majd egyik-másik kelet/közép ázsiai bázisát, és ekkor a feszült helyzetet kihasználva, az oroszokkal karöltve bejelentik majd igényüket a szerintük saját területeikre, egy olyan időpontban amikor a natonak lesz elég baja ahoz, hogy ne tehessen semmit ezellen. Ha tippelni kellene 10-20 évre voksolnék, és ázsia az ázsiaiaké lesz.

amo 2008.08.27. 14:10:09

Az amerikai jeditanács hatalmát nem szabad lebecsülni. Pláne nem egy katpolblogon...ugye...A kínaiak tekknikailag azért még messze vannak a nyílt kihívástól...szerencsére.

5.g · http://katpol.blog.hu 2008.08.27. 15:47:31

Mackensen!

Jó cucc. Akit még érdekelnek az ilyen előadások, interjúk, tudom ajánlani a CSIS csatornáját (www.csis.org/components/CSISTV.htm) és a Berkeley Egyetem Conversations with History c. sorozatát (www.youtube.com/view_play_list?p=69BC976B004F94F0). Utóbbiban van egy rész az általunk is megkeresett Thomas Barnett-tel, meg amit még tudnék ajánlani belőle, az az Edward Luttwak interjú ugyanott.


Ami meg Lewis-t és Kulackit illeti, ők azért általában leírni is nagyjából ugyanezt szokták. (A cikkben említett elemzést a parazita műholdakról is Kulacki írta David Wright-tal, aki meg a hírhedt BMD-kritikus Ted Postol kollegája az MIT-n. Szóval nem egy szerteágazó társaság.)

Viszont a kérdezős rész tényleg jó volt. Mert az addig rendben, hogy a nyugat egyik nagy hibája, hogy Kínát (is, hogy másfele most ne kalandozzunk el) egyetlen nagy tömbnek képzeli, minden tette mögött egyértelmű és összehangolt célokkal. Holott ugyanúgy van bürokráciájuk, meg mindenféle konkurrens érdekcsoportjaik, stb, stb.

Na de attól még, hogy a teszt egy kutatás logikus lezárása volt, hogy valószínűleg a legeslegfelsőbb vezetés számára ez túl kis ügy, és hogy már-már bámulatosan nincs érzékük a várható nyugati reakciók felméréséhez, attól ez még egy katonai program, és ha már a fegyvermentes világűr Kína egyik kedvenc témája, egész biztos, hogy a döntéshozóknak van némi fogalma a dolog politikai vetületéről. (Az előadók is csak műszaki szakemberekkel folytatott beszélgetésekről számolnak be.)

Az mondjuk tényleg megzavarhatta a kínaiakat, amit Kulackiék mesélnek is, hogy Amerika egész végig egy szót sem szólt, pedig eleve egy több mint 30 éve ismert kínai törekvésről van szó, és legkésőbb amikor az éles teszt előtt két alkalommal csak "közelítették" a műholdat, már tényleg mindenki számára nyilvánvalónak kellett volna lennie a dolognak.

Szóval lehet, hogy a kínaiak nem számítottak ekkora nemzetközi ejnyebejnyére, és nem a politikai tényező volt az elsődleges, de azt alig hinném, hogy a világűr demilitarizálásával kapcsolatos ötleteikkel ne függene össze valahol a dolog. Arról nem is beszélve, hogy gondolom Kínában - de máshol se - lőhetnek csak úgy le egy műholdat, csak mert a technikusok már nagyon unják magukat.

Ja, és nem akarok ünneprontó lenni, de szerény nyomott véleményem szerint Kína kapcsán Tajvan sorsa azért messze nem a legfontosabb kérdés.

Mackensen 2008.08.27. 17:34:31

Lehet, hogy a Kínaiak tényleg nem számítottak ekkora nemzetközi felhördülésre a műholdlelövéssel kapcsolatban, de ezen kívü egyébb sem történt. A sajtó új botrányok után nézett és letudta a dolgot. Ha most lelőnének egy újabbat már nem lenne akkora hírértéke és gondolom a cirkussz is kisebb lenne:D

BalkanFanatik 2008.08.28. 00:04:05

"Ha Peking a 2010-re rendelkezésre álló 124 atomtöltetű interkontinentális rakétáját bevetné az Egyesült Államok ellen, az csaknem az egész amerikai népesség halálát, az amerikai gazdaság szétesését, vagyis Amerika világhatalmának végét jelentené."

Höjj....
Itt: katpol.blog.hu/2008/01/02/korlatozott_armageddon#comments linkeltem be egy régi (79-es) elemzést, ami különböző elméleti szcenáriókat vázolt fel egy atomháborúra (noha tény hogy laborjellegűek, minden bizonnyal alaposabb kutatás eredményei mint a linkelt írás)
Ott az adott szituációban bevethető 70es évekbeli szovjet atomarzenál nagyobb részének támadása után 30-80%-os amerikai veszteséget becsültek.
Bámulatos hogy ma már ezt, sőt többet el lehet érni 124 rakétával. Hogy hova fejlődik a technika....

Tilikov 2008.08.28. 02:27:42

Nem csoda, hogy már az iráni atombombától is rettegnek az amcsik, pedig az még nem is létezik. Iszlamofasizmusról már eddig is hallottam, de a nuclear islamocaust az még nekem is új:

www.youtube.com/watch?v=eulAOJ5Zl_k&feature=related

5.g · http://katpol.blog.hu 2008.08.28. 08:58:30

"Ha Peking a 2010-re rendelkezésre álló 124 atomtöltetű interkontinentális rakétáját bevetné az Egyesült Államok ellen, az csaknem az egész amerikai népesség halálát, az amerikai gazdaság szétesését, vagyis Amerika világhatalmának végét jelentené."

Csak azt tudnám, honnan vette a szerző az adatokat. Merthogy hivatkozni derogál. Mindenesetre két év alatt 100 ICBM-et összehegeszteni, az bizony nem kis munka volna.
Ma ugye van legfeljebb 30 (fénykorában volt kb 20 DF-5 és eddig kevesebb mint 10 DF-31A állt rendszerbe) kínai interkontinentális rakéta. Na ezekre vonatkozóan:

www.fas.org/blog/ssp/2006/11/new_report_chinese_nuclear_for.php
(Vége felé: Nuclear Simulations) A FAS-NRDC jelentésből említ egy számítást. Teljes kínai interkontinentális arzenál csapása: 20 rakéta, "countervalue", 40 millió amerikai halott. Hasonlóan amerikai "counterforce" csapás Kína 20 silójára: 11 millió halott.


Nochdazu a linkelt magyar cikk idézett bekezdése így folytatódik:

"Kína a válaszcsapások sorozatában teljesen elpusztulna, de ez egyben valószínűleg a Föld pusztulását is jelentené. Tehát ettől az eshetőségtől a kölcsönös elpusztítás fenyegetése miatt akár el is tekinthetünk."

Rendben, ez így egyszerűen nem igaz. De basszus, a pofa úgy ír a témáról, hogy fogalma sincs róla, aztán meg örül a fejének, hogy feltalálta a MAD-et, meg a kölcsönös elrettentést!

Látjátok feleim szümtükkel, ezért nem használjuk soha, semmilyen körülmények között a magyar wikipediát, s csak nagyon, de nagyon ritkán a magyar internetet.


A nagyobb hatás kedvéért, még ez is abban a cikkben van (de ez már szigorúan "no comment" kategória):

"2005-re az USA után a Kínai Népköztársaság rendelkezett elméletileg a Föld második legütőképesebb hadseregével. A tajvani haderő még az első tízben sem volt benne. Ez persze nem sokat jelent, a világ legerősebb hadseregét szedettvedett lázadók kötik le Irakban és Afganisztánban, a harmadik legerősebb hadsereg, az izraeli pedig eg tízezer fős gerillahadsereget sem tudott legyőzni Libanonban."

Bögöy (törölt) 2008.08.28. 10:12:47

1. USA, 2. Kina, 3. Izrael

Szerintem ez a gyoztes cikk, a kovetkezo par napban ennel nagyobb BS mar nem is johet. :)

Bögöy (törölt) 2008.08.28. 10:14:32

Bocs, aszittem, ez a BS hunting season :) de szerintem be kell nevezni oda is.

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.08.28. 10:16:31

Tilikov

Ez a "nuclear islamocaust" dolog majdnem a monitorra applikáltatta velem a kávémat.

"Ez persze nem sokat jelent, a világ legerősebb hadseregét szedettvedett lázadók kötik le Irakban és Afganisztánban, a harmadik legerősebb hadsereg, az izraeli pedig eg tízezer fős gerillahadsereget sem tudott legyőzni Libanonban."

Ha az amcsiké volt a legerősebb hadsereg, de nem tudják legyőzni a tálibokat, akkor most a táliboké a legerősebb hadsereg a világon? Csak követve a logikát...

"Látjátok feleim szümtükkel, ezért nem használjuk soha, semmilyen körülmények között a magyar wikipediát."

Ezt márványba vésve, állandó bannerként ki kéne rakni a blogra.

Bögöy (törölt) 2008.08.28. 10:22:09

"Ha az amcsiké volt a legerősebb hadsereg, de nem tudják legyőzni a tálibokat, akkor most a táliboké a legerősebb hadsereg a világon? Csak követve a logikát..."

Biztos hallottatok rola, hogy jelenleg Magyarorszag a nemhivatalos futball vilagbajnok. A cimet a skotok talaltak ki, amikor egy baratsagos meccsen a hatvanas evekben legyoztek a frissen vilagbajnok angol valogatottat, es azt mondtak, ha ugy menne ez, mint a boxban, akkor most ovek lenne a cim... :) Asszem az olaszok legyozese ota mi vagyunk a cim viseloi.

www.ufwc.co.uk/

A taliboknak meg a nemhivatalos legutokepesebb hadsereg cimert meg meg kene merkozniuk a szomali hadurakkal, akik 1993 ota birtokoljak a cimet... :)

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.08.28. 10:37:45

Kövessük a hadurak példáját!
Ha Magyarország fel akar készülni az orosz invázióra, dobjuk ki a Gripeneket és az összes nehéz vasat, és vegyünk helyette rengeteg technicalt és könnyű fegyvert. Meg szerezzünk be pár százezer kecskét, a hangulat kedvéért. :)

Egy előnye biztos lenne, megnézném a hardverfanok arcát, amint az F-22 vs Berkut vita helyett azon vesznek össze, hogy a Mitsubishi vagy a Toyota pickup a jobb technical-alap.

Bögöy (törölt) 2008.08.28. 10:48:53

Kozben rajottem, hogy a szomali haduraktol elhoditotta a cimet az etiop hadsereg. Ha az etiopokra gondolunk, ne valami cingar puffadt hasu ehezo gyerekek jussanak eszunkbe, hanem a vilag legutokepesebb hadserege. :)

Itt a valasztek, ilyen haderore lenne szuksegunk:

membres.lycos.fr/France40/techphot.html

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.10.27. 10:28:24

Interjú Soros Györgyel a Népszabadságtól:

"- Sokan úgy tartják, hogy ezzel a válsággal végleg leáldozott az amerikai gazdasági-politikai vezető szerepnek. Szinte konszenzus van arról is, hogy most Kína évszázada következik. Ez valójában mit jelent, kész Peking a vezető szerepre?

- Az én nézetem szerint az amerikai "évszázad" 2003-2008 között véget ért, Kína csillaga gyorsan emelkedik, miközben az Egyesült Államok nagyon fájdalmas átalakuláson megy át. Az már biztos, hogy a világgazdaság motorjának szerepét Kína veszi át az amerikai fogyasztóktól. Pekingnek azonban egy mentalitásváltáson is át kell esnie: eddig hajlamos volt a külföldi tőke "áldozatának" tekinteni magát, most viszont bizonyos fokig felelősséget kell vállalnia az egész világrend működéséért.

És most a lényeg:

*** Gondoljunk csak bele: a világ gazdasági-politikai irányítását rendszerint háborúk következtében vette át az éppen emelkedő nagyhatalom. ***

Tilikov (törölt) 2009.10.27. 14:35:21

@NEXUS-303: A maga területén lehet igaza van Sorosnak, és Kínai gazdaság rövidesen beelőzheti amerikait. De technológia téren azt az előnyt, amelyet a hidegháború során bespajzoltak az usákok, még egy-két évtizedes meló lesz lemásolni a kínaiaknak. Majd ha tényleg övék lesz Tajvan, akkor lehet mondani, hogy megfordult a sorrend kettejük között.

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.10.28. 11:22:41

@Tilikov:

Kovetkezzen a MAGÁNVÉLEMÉNYEM:

Nem kérdés hogy Kína beelőzi Amerikát.
Az érdekes az hogy szerintem Amerika ezt katonai módszerekkel fogja megakadályozni.

Értem ez alatt hogy meg fog támadni arab országokat/országot és hasonlóan tisztességtelen módon mint irakban halomra fogja lőni a civilaket, stb.

Ez aztán nem fog tetszeni senkinek. Ráadásul ezzel Kínát akarják főleg provokálni, hogy akkor nyugodtan lerohanhatja Taiwan-t.

Tudom hoyg sok vita van arról hogy képes lenen e erre Kína, (milyen viszonban van a két ország haditechnikai szintje, stb) de hidd el brute force-al elég nagy sikereket el lehet érni.

Na ekkor jön amerikának a mindig használt aduja, a Pearl Harbor stratégia (már az első is megszervezett volt mint ma már tudjuk) és a szabad világ érdekben szépen belegyalogol egy nagy konfliktusba.

És pontosan egy háború lesz az amivel a most már alapjaiban összedőlt, de kívülről még fényes és csillogó amerika el tudja kerülni a sorsát. (mármint a gazdasági visszaeést..)

SAJNOS a kínaiak ezt jelenleg nem tudják (mármint hogy a taiwan-i támadasuk egy nagyon nagy élőre eltervezet katonapolititikai csapda lesz)

Ha nem ülnek fel a provokációnak Kína lehetne a következő évszázad fő gazdasági hatalma. Elhiszem hogy ehhez igen nagy önmérsékletet szükséges.

Véleményem szerint ha mégis megtámadja, az újabb amerikai terjeszkedés után, akkor sajnos europa fogja a levét meginni.

SZERINTEM.

Ez a magánvéleményem.

Ez amerika egyetlen esélye arra hogy a természetes módon lejátszódó hatalomátvételt elkerülje.

Tilikov: neked elég jó meglátásai vannak, látszik hogy nem csak műkedveló vagy.

Tilikov (törölt) 2009.10.28. 12:20:19

@NEXUS-303: "SAJNOS a kínaiak ezt jelenleg nem tudják (mármint hogy a taiwan-i támadásuk egy nagyon nagy előre eltervezett katonapolitikai csapda lesz)"

Akkor miért nem mondod el nekik? :)))

Amúgy én is csak műkedvelő vagyok, úgyhogy nem szak-, hanem magánvéleményem, hogy ha az USA tényleg kiállna Tajvan mellett, akkor a jelenlegi hagyományos arzenáljukkal a kínaiak nem tudnák megszállni a szigetet. Nem is akarják. Olyan téren fognak támadni, ahol ők vannak előnyben. Tajvan visszacsatolása nem a katonák dolga lesz, hanem a befektetőké, akik előbb-utóbb az utolsó négyzetméter tulajdonjogát is megszerzik majd.

De ezzel még mindig csak a maga háza táját fogja kiseperni Kína, és messze-messze lesz attól, hogy olyan pozíciót töltsön globálisan, mint most Amerika.

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.10.28. 12:40:31

@Tilikov:

A kínaiakkal nem vagyok annyira közvetlen viszonyban, ha az Oroszokról vagy az amcsikól lenne szó akkor nem lenne semmi baj. Nem látom ki a kínaiaknál az igazi erős ember.

Szerintem majd sajnos meglátod hogy még európából se lesz könnyű és rövide kiverni őket nem csak taiwan-ból.

SchA · http://katpol.blog.hu 2009.10.28. 19:00:13

@NEXUS-303:

"Gondoljunk csak bele: a világ gazdasági-politikai irányítását rendszerint háborúk következtében vette át az éppen emelkedő nagyhatalom"

De nem feltétlenül egymás ellen irányuló háborúk keretében, lsd GB - USA váltás.

Majd szóljatok, ha Kína az USA-hoz hasonlóan aktív lesz a tengeren túli beavatkozások terén. (vagy egyáltalán képes lesz rá) Addig nincs miről beszélni.

Balaint 2009.10.28. 19:17:56

SchA

Az 1996-os kíni Fehér Könyv is ezer meg egy nem hagyományos katonai lépést sorolt fel az USA katonai fölénye ellen (vö 5000 kínai PMC Szudánban).

Sztem mire elkészülnek a kínai flotta rendes 90,000 tonnás CV-ei (nem mindenféle átalakított Varjag stb.) addigra már jócskán a kezükben lesz sok minden és egy lövés sem dördült el.

Mondjuk csúnya lenne, ha egy átgondolatlan amcsi akcióra válaszul Kína bedöntené a dollárt (megteheti), vagy egy frankó kis bukott államot generálna Maxikóból (+Közép/Dél-Amerika egy részéből) ld H. John Poole legújabb könyve.

Monarch (törölt) 2009.10.28. 19:28:28

@Netuddgi: "Kína bedöntené a dollárt (megteheti)"

Nem nagyon.

Tilikov (törölt) 2009.10.29. 13:42:48

@Netuddgi: "Kína bedöntené a dollárt (megteheti)"

Csak az a baj, hogy a jüan árfolyama a dollárhoz van kötve, tehát ha bedöntik a dollárt, bedöntik a saját valutájukat is. Megtehetik, de megéri?

@ndtomas 2009.11.02. 01:11:46

@NEXUS-303: Majd bolond lesz Kína az USA ellen háborúba keveredni, bármilyen zsírosnak tűnik is a csalétek ebben! Ő az USA legnagyobb hitelezője, valamint a kínai külföldi befektetéseknek a legnagyobb célországa. Nem engedheti meg, hogy ezeket befagyaszzák, mert enélkül összeomlana a gazdasága. Egy kommunista is tudja, hogy tojó tyúkot nem vágunk le, pláne ha az a legszaporább az ólban.

Az USA-nak kétség kívül jól jönne, ha leírhatná a könyveiből a legnagyobb negatív tételt, ahogy kísérletek is történtek a jüan leértékelésének elérésére. Persze, hasztalan, mert egy kínai hamarabb vágatna fát a hátán, mintsem elengedje a követeléseit. Soros is csak szeretné szuggerálni ezt a vágyálmot ezzel a Kína-felturbózással. Azt hiszi, hogy ez úgy működik, mint ahogy a válság-pánik gerjesztésében kivette a részét. (Reflexivitás-elméletében tulajdonképpen önmagát leplezi le, amiben meghatározta, hogy a gazdasági szereplők sokszor önmaguk szubjektív reakciói is hozzájárulnak egy későbbi esemény bekövetkezésében, így a mai válság-fíling kialakulásában sem csupán a rossz döntések okozta tehetetlenségi erő vett részt.)

Csakhogy Amerika sem a Kína elleni háborúval van elfoglalva, hanem a világ egyesítésével. Egyértelmű, hogy a világ efelé halad, és ebben a válság kapóra jött, talán éppen eszköz is, mint az új elrettentő erő: ha nem léptek be, akkor jön "A válság!" (És lám: Pl. Svájc feladja banktitkát az UBS ügyben; Izland menekül a semlegességből az EU karjaiba; Monaco, Liechtenstein, Kajmán-szk, megannyi adóparadicsom sorra köti a double-tax megállapodásokat más országokkal; Szingapúr, Hongkong is harmonizálja a bankrendszerét az EU-val; küszöbön a globál-bankfelügyeleti intézmény, a globál-kamatadó - aztán a többi is, lásd Kovács EU-biztosi törekvéseit ez ügyben, stb.)

Aki csak képben van az országok közt, az már most abban gondolkozik, hogy a megalakuló világ-kormányban az elérhető legjobb helyre pozícionálja magát. Reálpolitikusként Kína is ezt teszi, ez egyértelműen egybevág ezzel a Kína katona-politikájáról készült három-részes sorozattal is. Az én olvasatomban: a régióban domináns szerepre törekszik, a nagyhatalmakkal szemben pedig függetlenségre, zsarolhatatlanságra. (Véleményem szerint Mo. is fő célnak tekinti a politikai globalizációban a minél jobb pozíció megszerzését - míg szomszédaink még mindig a nemzetállamiság csökevényeit akarják valahogy bebetonozni -; ezt mutatják a fokozott euro-atlanti együttműködései, a méretéhez képest jelentős double-tax egyezményei, az alapos áttanulmányozás nélkül elsőkénti lisszaboni szerződés aláírása, stb.)

Nem lesz itt ideje Kínának felfejlődni a Soros (és akiket képvisel) által neki szánt szerepre, még ha arra az időre beszüntetné a nyugat a katonai fejlesztéseket - hogy a legyengült oroszlán ál-taktikájával egy XXI.sz-i Perl Harbor-ba csábítsák - , akkor sem. Mire elérné, hogy eséllyel pályázzon az USA világuralmi helyzete elvitatására, már csak az marad számára, hogy aláírja a szuverenitása önkéntes alávetését a Világ-kormányban. Mert az, hogy a nemzetek egyesülnek, az már csak idő kérdése. Amikor ez megvalósul, akkor már csak egyetlen ellenség marad: a vallás. (De ez már talán egy másik blog témája, és nem akarok offolni).

@ndtomas 2009.11.02. 03:05:30

@@ndtomas: jav: 3 helyett 7 részes sorozat

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.11.02. 14:59:44

@@ndtomas:

Szerintem (magánvélemény):
------------------------

Sok mindenben egyetértek veled, amit a világkormánnyal kapcsolatban írtál, és az utolsó vallással kapcsolatos mondataiddal is, és alapjában véve ül az egész elemzésed.

De.

A másik dolog hogy az USA dől befelé, ezt most még csak kevesen látják (Soros már látja) mert ha szemmel megnézed az országot az más képet mutat.

Szerintem mindent egyesíteni akarnak és megszerezni.
És ebben benne van a Közel-Kelet is.

Ki akarják provokálni Kína lépéseit.

Phase1: még 2014 előtt
Phase2: még 2017 előtt

Mindenki jól nézze meg magának a mostani kapitalizmust, mert ilyet nem fog látni többet.

Akik a hetvenes években születtek abban a szerencsés helyzetben lehetnek hogy három politikai rendszert is megtapasztalhatnak.

Valószínűleg az igazi új világrend csak 25-től jön létre, és az már nem a mostani FED-es render lesz.

Persze ez az egész borul ha valami hihetetlen dolognak köszönhetően Kína nem veszi be a majdnem tökéletes csalit.

Értem én, hogy a kínai kormány mögött a szociológiai/közvetett társadalmi nyomás is óriási, és borzalmas nagy a szakadék a nyugati világ átlagos embere és a Kínaiak között, de nagyon remélem hogy Kína mégsem veszi be a csalit.

Európa szempontjából inkabb kiegyeznék egy totál békés átmenetben (aminek a végén Kína nagyon megerősödik gazdaságilag) mint egy olyanban amikor az átmenet egyáltalán nem lesz békés (és Kína nem erősödik meg, hanem veszít)

patience a virtue

Tilikov (törölt) 2009.11.02. 16:12:15

@@ndtomas: Nekem csak egy kérdésem lenne ezzel a világkormánnyal kapcsolatban. Hol lenne ennek a székhelye? Ja, és a szabadkőműveseknek van-e köze mindehhez?

SchA · http://katpol.blog.hu 2009.11.02. 17:52:50

Kis komolyságot, urak. A konteo blog témáit meg ne nyúljuk le. Thx.

@ndtomas 2009.11.02. 17:56:54

@NEXUS-303: Az USA roggyanásának víziója régóta beszédtéma egyes körökben. Csakhogy ez nem repedezés a falakon, hanem csupán a korábbi prioritásainak átstrukturálásából fakadó stratégiai szerkezetátalakítás hozadéka. Pl, köztudott, hogy egy ideje rohamosan csökken a Bajkál-tó víz-térfogata. Aki a parton áll, úgy értelmezheti, hogy fogy a víz a Földről. Csakhogy a geológus tudja, hogy ez a víztömeg megnövelt egyes földalatti készleteket, és megemelte a tengerszintet általában. Az USA ereje ma ugyanúgy megtalálható, ha nem a régi helyeken mérjük az átfolyását. (Még azon sem lepődnék meg, ha a válság okozta nemzetközi értékvesztés növekményét is ott találnánk meg, mint megfelelő fedezetet a globál-tervek finanszírozásához.)

El lehet felejteni hát a korábbi katonai események megvalósulásának esély-latolgatási elméleteit. Az, ami most van születőben, az valami teljesen új. Ami még nem volt a történelemben. Attila szellemisége, ami egyenes leszármazása Nimród vágyálmának Babilonnal, hogy egyesíti a népeket, "hogy nevet szerezzünk magunknak", az most kezd valósággá válni. Az USA pedig ennek rendeli alá az érdekeit, erőforrásait, stratégiáját. Ezért tűnik úgy az avatatlan szemlélő számára, mint ami jele a gyengülésnek, súlyvesztésnek, tehetetlenségnek, stb. Pedig nagyon is kontroll alatt tartja a dolgokat, csak ma már nem amerikai területekről mások portáját rendezve, hanem a korábbi ellenfelek, szövetségesek, semlegesek akarat-nyilvánító központjaiban fejti ki ugyanezt. Nem a saját érdekei céljából, hanem egy közös elvnek alávetve. Ma már nem az van,hogy ez Amerika érdeke, eszi, nem eszi, ez lesz, vagy lövünk, éheztetünk. Hanem van egy központi elv, aminek a megvalósulását tűzi más nemzetek zászlajára is minden fórumon a háttérben, így azok már azt mondják, teszik már eleve, amit ez az elv megkíván.

Létezik még a hagyományos "Amerika az amerikaiaké" nézet egyes szűklátókörű politikusainál, minden eshetőségre felkészült katonai vezetőinél - ahogy a világ más tájain sem tud mindenki elszakadni a regionális látásmódtól,a bizalmatlanságtól, a régi beidegződésektől. De egy vezérelv van kialakulóban, ami láthatatlan szálakkal próbálja egyesíti a világ természetes úton össze nem egyeztethető elemeit.

Mr. Obama sem véletlenül került hatalomra, egy jelképpé vált máris ebben a folyamatban, hiszen pont ez volt a cél. Soros sem azt látja, amit mi nem, hanem ő is ezt a törekvést szolgálja. Cinikusan elismerve, hogy a jövőbeli valóság alkotása tudatosan történik. Szó sincs már a marxista szövegről, hogy "a társadalmi szükségszerűségek" önmaguktól formálják az eseményeket. A Kínával való fenyegetése valójában csak azt az utat mutatja, hogy az amerikai kapitalizmus is hasonló állami ellenőrzés alatt fog állni - ahogy, valószínűleg a születőben lévő Világ-kormányé is. Csak talán ezzel álszent módon Kína nyakába kívánják ezt varrni a megvalósítói, mert a társadalom magától ebbe sosem egyezne bele.

Igen, nem lesz olyan az amerikai gazdaság, mint ma, de máshol sem. Inkább egy totális ellenőrzésű, minimális egyéni szabadságot engedélyező globális rendszert kell elképzelni, helyi sajátosságokkal, de egy általános központi elv szerint. Amiben egy kisszámú mérhetetlenül gazdag elit rendelkezik a javak felett, és érdekérvényesítő képességeitől megfosztott, nemi identitásában összezavart, családi kapcsolatai helyett elmagányosított, természetes lakókörnyezetétől elvágott, magántulajdon nélküli tömegek lesznek ennek előállítói, valódi középosztály nélkül.

A nemzeti hovatartozásnak is annyi jelentősége lesz, mint ma a városoknak, vidéknek, nemzetiségnek: kulturális jellegtől nem sokkal több. A központi székhely helyszínének nincs jelentősége ebben, mert ez a kezdeményezés nem nemzetiségi, vagy vallási alapon szerveződik - bármit is állítsanak egyes vallási-, vagy faji előítélettől elfogult összeesküvés-elméletek hívei. Hogy egyes titkos társaságok milyen szerepet játszanak ebben, azt nem ma fogjuk megtudni, hiszen azért titkosak. Hogy a nemzetállamokból globál-kormánnyá átmenet mennyire lesz békés, vagy sem, arra nem vállalkoznék tippelgetni. De nyilván lesz egy időszak, amikor mindenki a nemzetközi békéről és a korábban ismeretlen biztonságról fog majd beszélni.

És ekkor jön a hidegzuhany! Mert az addig a szőnyeg alá söpört makacs tények elkerülhetetlenül katasztrófába sodorják a békétől megittasodott emberiséget. De, hogy ez a sárga "kéz érintése nélkül" következik be, az viszont biztos.

Ugyanis a friss nemzetközi egyezségben feleslegessé válnak a vallások, mert az addigi - a népet alávetettségben tartó - funkciójuk okafogyottá válik, a vagyonuk viszont igencsak kívánatossá. Ennek érdekében megfosztják majd azokat még a jogaiktól is. Akkor derül majd ki, hogy ki tett rossz lóra addig ez ügyben. Mert ha az istene nem védi meg ettől, akkor az addig sem volt más, csak papírsárkány. Akiknek az istene viszont védelmi reakcióba lép, azok örülhetnek.

Mert az elhamarkodott tettükért az Egyesült Nemzetek - vagy mi lesz akkor a nevük - és ebben lelkesen támogató alattvalói is megkapják a kellő megsemmisítő válaszcsapást. Ez lesz a háborúk Háborúja, a végső csata, ami lezárja annak a kérdését, hogy ki a Föld jogos uralkodója: emberek, nemzetek, államszövetségek, istenek, vagy Az Isten.

Persze, ha ilyen sose lesz, akkor: "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk"... :)

De, sose legyen így!

Tilikov (törölt) 2009.11.03. 10:49:20

Sajnálom, hogy OFFolnom kell, de azok számára akik nem bírták végigolvasni az előző kommentet, lepárolnám az esszenciáját:

"Az, ami most van születőben, az valami teljesen új. Ami még nem volt a történelemben. Attila szellemisége, ami egyenes leszármazása Nimród vágyálmának Babilonnal"
"Ez lesz a háborúk Háborúja, a végső csata, ami lezárja annak a kérdését, hogy ki a Föld jogos uralkodója: emberek, nemzetek, államszövetségek, istenek, vagy Az Isten."

de a legjobb:

"Amiben egy kisszámú mérhetetlenül gazdag elit rendelkezik a javak felett, és érdekérvényesítő képességeitől megfosztott, nemi identitásában összezavart, családi kapcsolatai helyett elmagányosított, természetes lakókörnyezetétől elvágott, magántulajdon nélküli tömegek lesznek ennek előállítói"

Fenntartom a kérdéseim kedves @ndtomas. Hol lesz a világkormány székhelye? Ki lesz az elnöke? És mi köze ennek a nemi identitáshoz?

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.11.03. 10:54:07

@Tilikov:

Megpróbálom a lehető legpragmatikusabban nézni az egész folyamatot.

A jelenlegi globalizációs folyamatnak vannak céljai, nyilvánvalóan ilyen unió, olyan únió, ilyen kereskedelmi szövetség olyan szabadkereskedelmi övezet, stb

Ezek egymáshoz képesti viszonyuk is változik, minden és mindenki integrálodik egy nagyobb egységbe, és az egy még nagyobb szervezetbe.

Informális módon aztán formálisan is.

A valóság sokszor a legdurvább teoretikus elgondolásokat is űbereli.

@ndtomas 2009.11.03. 11:30:45

@Tilikov: "Hol lesz a világkormány székhelye? Ki lesz az elnöke?"

Erről nem tudok nyilatkozni, mivel nincs információm. De, úgy gondolom, hogy irreveláns, bármi lesz is. Kb. ahogy Bruxelles és az E.bBizottság mindenkori elnöke is az EU állampolgárainak.

"És mi köze ennek a nemi identitáshoz?"

Bizonyára feltűnt Önnek is, hogy újabban milyen lejárató-kampány folyik a nemzetközi médiában a hagyományos nemi szerepek ellen, és az un. androgün, vagy gender népszerűsítésére, ami a nemi identitást választhatónak állítja be. Mi ennek a célja? Nem nehéz belátni, hogy ha az ember már azt sem tudja, hogy fiú, vagy lány, akkor mennyire kevés beleszólási képessége lesz a társadalmi folyamatok öntudatos befolyásolásának, ami az új nemzetközi elit érdekeit szolgálja majd.

Egyetértek NEXUS-303 legutóbbi hozzászólásával: a részek egy olyan önálló egésszé állnak szemünk előtt össze, amiben mindennek új helye és szerepe lesz. Vizsgálatakor a hagyományos megközelítésekkel nem jutunk előbbre.

Tilikov (törölt) 2009.11.03. 11:56:54

@@ndtomas: Egy szervezet székhelyének helyszíne egyáltalán nem irreleváns. Az hogy az ENSZ központja az USA-ban van informális értékű, az hogy az SCO központja Pekingben van szintén jelzésértékű. Apropó ENSZ, az is egy világkormány, megmutatja meddig terjedhet a globális centralizáció. Dialógus és esetenként együttműködés a regionális hatalmak között, akiknek eszük ágában sincs átruházni a szuverenitásukat az ENSZ-re vagy más szervezetre. Nézd meg milyen nehezen születik az EU és képzeld el ezt globálisan. Szvsz ha lesz világkormány, ehhez kellene hogy hasonlítson, mert ennek alappillére a nemzeti kormányok szuverenitása, amit egyetlen állam sem adna fel önszántából.

Azzal kapcsolatban, hogy a globalizációs folyamatnak vannak céljai, gondolj bele, hogy a globalizáció folyamata a modern technológián nyugszik, a fejlett személy- és áruszállításon, a tömegkommunikáción. A repülőknek, teherhajóknak, telefonoknak, internetkábeleknek, satöbbiknek nincsenek gondolataik, céljaik sincsenek. Pedig ezek okozzák a globalizációt, nem pedig néhány kampós orrú egyén, akik elhatározták, hogy androgünné silányítják az emberiséget.

LOL

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2009.11.03. 12:22:27

@@ndtomas:

@Tilikov:

Ha a kínai stratégiai erőkkel kapcsolatban nincs további érdemi megjegyzésetek, ezt az elég off-topic irányba menő társalgást folytathatnátok máshol is.

@ndtomas 2009.11.04. 00:00:13

@Rammjaeger83: Tisztelt Szerkesztő Úr! Köszönöm értékes sorozatukat. Jó alapot szolgáltatott számomra, hogy a Kína szerepét túlértekelő társaim előtt érveimbe belefoglalhassam. Olvasás közben úgy gondoltam, hogy talán érdekelni fogja az olvasóikat is az az információ, amivel hozzájárulhatok a témához. Ugyanaz a meggyőződésem, mint a sorozat írójának, hogy Kína világhatalmi szerepétől nem kell tartani. Hiába riogat Soros az ellenkezőjével. Míg Önök ennek gyakorlati okait közölték, én az ideológiai háttérrel kívántam ezt kiegészíteni, már ami erről a tudomásomra jutott. Elnézést kérek, ha ez offba ment át, nem volt szándékom, jeleztem is, hogy ennél mélyebb okokat kielemezve már nem lehet a témánál maradni. De nem akartam válasz nélkül hagyni kérdező olvasótársamat sem.

A témához még annyi hozzáfűznivalóm lenne, engedelmével, hogy nem osztom azt a populáris, de egyoldalúan felszínes véleményt, hogy Kína világuralmi szándékait egy bizonyos közel-keleti ország felettébb aktív nemzetközi diaszpórája akadályozná csupán. Alapos okaim vannak kijelenteni, hogy olyan nemzetközi összefogás kibontakozódása áll a háttérben, ami felülmúlja az eddigi nemzetközi egyezmények megszületésének gyakorlatát. Ez a kezdeményezés már olyan előrehaladott stádiumban van - a látszat ellenére -, hogy Kínának nem lesz már idő hiányában lehetősége helyzetét megerősíteni egy világuralmi pozíció elfoglalásához. Ennek megakadályozásáért naivitás lenne csupán egyetlen vallást, népet - mindegy minek nevezzük - megnevezni. Többet tényleg csak privátban.

Érdeklődve figyelem a további írásaikat!

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.11.04. 11:07:35

Most teljesen ONtopic leszek.

"Ugyanaz a meggyőződésem, mint a sorozat írójának, hogy Kína világhatalmi szerepétől nem kell tartani."

Serintem ez óriási tévedés.

Ha a taiwan-i probléma eszkalálódik, sajnos eléggé valószínű ez a lefolyás. Gondolj bele, ha 800 000 katona Kínán kívül lesz (csak mondok egy számot) még akkor is több katona lesz Kínán belül mint az USA teljes hadserege.

Nézd, én értem azt hogy egy olyan helyzetben és világban, amikor bemész(most mindegy hogy te vagy más) a boltba Kelet-Közép Európában, árúbőség van, és és a legnagyobb katonapolitikai dolog az, hogy írsz egy blogba vacsi előtt, az usaból ebay-en rendelsz múszaki cuccokat, és örülsz hogy sokakl olcsóbb mint az itteni nagykerekben, és Kína neked főleg a tornacipőket, az olcsó kínai ruhákat jelenti, no és azt hogy majdnem minden elektronikai vagy használati eszközön amit veszel a made in china felírat van.. nos egy ilyen helyzetben igen nehezen elképzelhető egy totális invázió.

De attól hogy a felületes vagy neadj ist*n szakbarbár számára valami nem logikus, vagy elképzelhetetlennek tűnik,még nagyon is előfordulhat.

Apámmal volt egy beszélgetésem a rendszerváltás utánl.

Valamiért a háború került szóba és megjegyeztem valami olyasmit hogy maga a rendszerváltás és az azt követő változások a felszínre fognak hozni európában is olyan erőket és problémákat amelyeket katonai szközökkel fognak megoldani.

Erre apám a hagyományos kincstári optimimust mutatta, összefoglalva kb ez volt a véleménye:

Persze lesznek háborúk, de Európán kívül, valahol Afrikában, vagy a világ végén ahol használják a legyártott fegyvereket , és a hadiipar majd örül, de Európában soha nem lesz többet, (mert annyira magas fokú a kommunikáció, közös érdekek, demokrácia, stb - és hasonló bullshit szövegek)

Azt mondtam, ok - nem egyezik a véleményünk: kiderül mi lesz.

Mindenki tudja mi történt.

Délszláv háború - közvetlenül alattunk. Európa.

Ez csak Vukovar:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0c/Memorijalno_groblje_Vukovar.jpg

Nem csak a halottak száma volt nagy, hanem kb minimum 200 000 menekült Horvát, 200 - 300 000 menekült Szerb részről.

"Ennek megakadályozásáért naivitás lenne csupán egyetlen vallást, népet - mindegy minek nevezzük - megnevezni. Többet tényleg csak privátban."

A mai világ katonapolitikai rendszere egy iszonyatosan bonyullt rendszer, másrészről egy nagyon egyszerű valami: attól függ milyen távolságból nézel rá. Nem hibáztatok senkit, ez egy rendszer. Nem gondolom hogy egy átlag álampolgár az érdekek bonyolult viszonyrendszerének akár csak egy ötvened részét is meg akarja érteni, azért foglaltam össze és emeltem ki Kínát, mert ez lesz valószínűleg az amit az emberek a napi szintű kis életükben is érezni, látni, hallani fognak ebből.

Nem szeretem az "élettér" szót, sokan vagyunk ezzel így, de nem tudom itt van e olyan aki olvasta annak a szerzőnek az írását aki nagyon sok évvel a Szovjetúnió összeommlása alatt szociológiai, demográfiai adatokból egyszerűen levezette hogy össze fog omlani.

Ugyanez az ember véleménye meglehetősen érdekes ha megnézed mit gondol most akár az usa-ról vagy akár Kínáról. Ha megnézed mekkora iszonyatos szociológiai feszültség feszül Kínában, minden Kínai szeretne autót, szines tv-t, hűtőt, nagy házat, ipodot, és mindent ami a nyugati társadalmaknak van. És most itt értem az óriási (Európai szemmel elképzelhetetlen, hihetetlen nagyságú) vidéki tömegeket is, és mindenkit.

Ahol csak egy gyereked lehet, mert megbüntetnek, ha többet akarsz, stb.

És most Jugoszláviához hasonlóan ezek a (mondjuk úggy félig rejtett )vágyak, erők, lehetőségek a különböző pénzügyi és gazdasági változások hatására egyszer ki fognak bukkanni.

A pénzügyi és gazdasági válságból - ami stratégiai célok szempontjából hasonlóan létrehozott mint a 2. vh előtti, de a megoldására (mármint a válság létrehozásának a megoldására - olvasd el még egyszer az utolsó 3 szót) trmészetesen m
ás eszközöket használ a világ.

De egy biztos, ahhoz hogy enynire drasztikus katonapolitikai fejlesmények következzenek be, nos a recepthez szükséges egy erős pénzügyi válság, gazdasági válság, nagy foglalkoztatottsági és szociális problémákkal, belső feszültségek és külső ellenségkép felmutatásával, különböző szélsőséges politikai nézetek...

Nem szeretném, és nem tartom jónak azt ha egy stratégiai kérdést csupán katonapolitikai, vagy még rosszabb esetben simán katonai kérdésként kezeljen bárki, (jó kis szakbarbár szinten) mert ennek a közgazdasági, pénzügyi, emberi, történelmi, stb oldala nélkül lehetetlen megérteni, szimplán a repülőgépek számolása ehhez nagyon kevés.

Persze nagyon helyees hogy valaki koncentrál ez utóbbi kérdésre, és a hasonlókra, de a stratégiának a katonai része még nem adja a teljes képet.

@ndtomas 2009.11.04. 15:41:15

@NEXUS-303: Ázsiában élve nem a józsefvárosi piacon és a szecsuáni csirkén át találkozom Kínával. A lakosainak a nyugati értékrendet majmoló anyagias igényei az úgy van, ahogy mondja. Sőt nyugodtan ideérthetjük az egész földrészt is, Indiával, az egész muszlim világgal együtt Indonéziával az élen, de máshol is (lpl. Irán hagyományos értékeinek rohamos értékvesztését a fiatalság körében).

De ha már mindenáron háborús okot keres, akkor máshol hamarabb talál. Ugyanis nem az a fő probléma, hogy miből állítják elő a hőn áhított termékeket mindenki számára, mert azt elő tudják. A szükséges beruházásokhoz megvan a tőkéjük, a betétállomány több mint 30%-al haladja meg a hiteleket, pedig már az is óriási méretű, a világ top 10-es bankjaiban szép számmal vannak kínai intézetek. És a kapitalizációja folyamatosan növekszik, idénre is 10% feletti GDP növekedés várható. A probléma az, hogy miből töltenek majd benzint a kocsijaikba. Mert már ma is jelentős importra szorulnak, mi lesz, ha mindenki lecseréli a biciklit? Az olajkitermelés nehezen fog tudni lépést tartani ekkora kereslettel. Ez inkább valószínűsíti az erőszak kirobbanását.

Csakhogy ez ennek ellenére sem valószínű:

1. Ehhez a megfelelő katonai potenciálja nincs meg, erre a létszámfölény édeskevés, és a cikksorozatból kiderül, hogy másban is bőven híján vannak. Csak szóismétlés lenne ezt újra felsorolnom. Ha a szakleírásból ez nem egyértelmű Önnek, azon a tények tagadása nem változtat.

2. A háborúkat csak a marxista egyetemeken tanították úgy, hogy "a nép elégedetlensége" váltotta ki. Az emberek békét akarnak alapjában véve bárhol a világban. Egyes szervezetek azok, akik a háborúkat okozzák. Pl. ma már tudjuk, hogy Lenin és társai mai értelemben vett terroristák voltak, akiket Svájcban, New Yorkban képeztek ki, és svéd bankokon keresztül amerikai tőkések pénzeltek a "forradalom" - valójában: terrorizmus - végrehajtására. Meglepő, hogy a tőkés fizeti a tőkeellenes mozgalmat? Ez csak a cári tőke-ellenesség volt csupán, nem A Tőke ellenesség. Meglepő, hogy a mai adóparadicsomi jogrendszer a szovjet tőkevagyon kezelése miatt alakult ki? Ez volt London szolgáltatása Moszkva számára. Ja, hogy ellenségekről beszélünk? Papíron lehet. Ez a keleti kommunista tömb nyugat pénzéből létrehozott kísérlet volt - de ebbe most nem kívánok belemenni, mert eltérnék a tárgytól. A lényeg, hogy a háborút sohasem alulról kezdik, hanem van egy politikai akarat, és ha rendelkezésre áll a fedezetéül szolgáló pénz, azután (!) keresnek hozzá ideológiát, és operatív személyeket a köztudatba hozáshoz, tettekre váltáshoz. A "nép" csak statiszta minden esetben.

3. És itt elérkeztünk a legfőbb okra, amiért nem kell tartani Kína világuralmi terveitől: hiába lenne ütőképes fegyverzete, ha nincs meg mögötte a politikai akarat. A kínai nem erőszakkal képzeli el a gyarapodását. Távol áll a mentalitásától. Persze, ezt letörhetné a vezetés, de az sem akarja a háborút. És ennek okát korábban már kifejtettem: a világ vezető elitje ma minden országban az egyesülésen dolgozik, nem az ellentétek kiélezésén. Aki, mint egyén nem vevő erre, az kiesik a döntési pozícióból, és nem rúg labdába az adott országban. Igaz, nem holnap fog megvalósulni a nemzetek egyesülése. Ez egy hosszútávú stratégia. De minden ebbe az irányban mutat. Ebben Kína sem kivétel.

Soros csak propagandát terjeszt. Nem veheti komolyan a vízióit csak az, aki nem bukott még eleget a tőzsdén. Lebukott már nem egyszer, hogy milyen érdekeket szolgál: ugyanúgy a nemzetközi egyesülésen dolgozik, a vallása csupán jó álca ebben, nem cél. Ez a Kínával riogató nyilatkozata is csak ennek a stratégiának a része. Hogy ellentmondás van abban, hogy háborúról beszélni és békét akarni? Ismeri Rodolfó híres szavait: "Vigyázat, csalok!"

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.11.05. 11:28:22

@@ndtomas:

Szerintem nem egyezik a véleményünk, meglátjuk mi lesz.

Ha taiwan beüt, akkor szerintem az a lefolyás amit írtam.

Másrészt újraolvastam a saját kommentemet, és rájöttem hogy nem egyértelmű.

Magyarul én alapvetően nem csak taiwan-ról beszéltem hogy lesz e invázió vagy sem, hanem arról, hogy ha lesz, akkor ez az első lépések egyike, (nem a legelső, és hangsúlyozottan: erről az oldalról) ha meglépik.

Amikor konfliktusról beszélek azon nem kizárólag taiwant értem és a Közel-Keletet. Törökörszág, Dél-Európa, Kelet-Közép Európa is, Németország...

Súlyozottan Francaország déli része.

Talán, ahol valamennyire meg fog álni az Lengyelország.

Irtózatosan erős a dolog gravitációja, magyarul nem tudom hogy lehetséges e innen padlófékezni.

Mindegy, bármennyire tervezett egy ilyen dolog,
Kína taiwan-i esetleges hibája nélkül nem lehet ezt lenyomni az emberek torkán még egy WTC-s akcióban látott globális PR akcióval sem. Kell nekik (usa) egy ok amire ráépítik az egészet, bár ha feltételezzük a másik végletet - hogy Kína nagy ívben tojni fog bármilyen provokációra, akkor az usa a végletekig el fog menni. (Közel-Keleti inváziók, nyersanyagszerzések, stb) Ez az idegek játéka lesz.

Szerintem.

"A lényeg, hogy a háborút sohasem alulról kezdik, hanem van egy politikai akarat, és ha rendelkezésre áll a fedezetéül szolgáló pénz, azután (!) keresnek hozzá ideológiát, és operatív személyeket a köztudatba hozáshoz, tettekre váltáshoz. A "nép" csak statiszta minden esetben."

Ezzel a megállapításoddal viszont messzemenően egyetértek, bár ez már szinte egy axióma, nem hiszem hogy túl sokan vitatkoznának ezen.

Ázsiában élsz. Pontosabban? Nem Kínában?
Erről jut eszembe van pár taiwani barátom, el fogok velük beszélgetni velük mostanában hogy látják napi szinten a dolgokat. Már ha beszélnek...

Szerintem...

@ndtomas 2009.11.05. 14:54:41

@NEXUS-303: Nem Kínában élek. Olyan multi-környezetben, ahol hetente találkozom főleg a régióból valókkal - köztük kínaiakkal, tajvaniakkal is -, de az egész világból valókkal is. Bár, információimat nem a közvélemény formálódásából merítem, mert nem meghatározó a jövőbeli katonai események szempontjából, hogy a lakosok hogy élik meg a jelenlegi életüket. És ha ez már axióma, akkor remélem, lezárhatjuk a témát azzal, hogy a szociális feszültségek vajmi kevéssé fogják befolyásolni Kína feltételezett világuralmi szándékait. Márpedig a felsővezetésnek sem eszköze, sem szándéka nincs erre. Ez persze nem zárja ki egy régióbeli katonai konfliktus bekövetkezését, de Kína nem fog az USA babérjaira törni soha. A sorozatból kiderül, hogy nem képes rá, más információkból pedig tanúsíthatom, hogy nem is szándékozik. Minden ezzel ellentétes vélemény fantázia-termék csupán.

NEXUS-303 · http://azigazsagoldala.blog.hu 2009.11.13. 10:45:02

@@ndtomas:

"Ez persze nem zárja ki egy régióbeli katonai konfliktus bekövetkezését, de Kína nem fog az USA babérjaira törni soha. A sorozatból kiderül, hogy nem képes rá, más információkból pedig tanúsíthatom, hogy nem is szándékozik. Minden ezzel ellentétes vélemény fantázia-termék csupán. "

A helyzet az hogy nem az újjamból szoptam - a nélkül hogy belemennénk a részletekbe - sajnos.