Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház XLVII. - A csillagok közéKedves hallgatók! A KatPol Kávéház következő adása ezúttal a science fiction területére űrhajózik, és a Naprendszer határait feszegeti. A korábbi szavazás második helyezettjeként az újabb, górcső alá...
  • A megaláztatás évszázada XIII.Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, mivel jó ideje nem volt már blogposzt a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunkban, úgy gondoltam, méltó lezárása lenne...
  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (37) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (79) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (68) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Az emberiség nagy homokozója

2008.05.14. 00:01 5.g

 

I don't know what to say to people like this. Obviously they are decent, good citizens. Obviously they are trying their best — trying to be constructive, to give some hope to the world. How do I tell them what I feel? Which is, that they are floating in orbit between Uranus and Neptune — inhabiting some place that does not touch the real world at any point.

/John Derbyshire/

Úgy egy éve, hogy megjelent Edward Luttwak cikke The Middle of Nowhere címmel, a Közel-Kelet messze túlbecsült stratégiai jelentőségéről. S valóban, olykor az egyszeri blogszerkesztő is óhatatlanul elmereng az olvasottsági statisztikákon, s azon, hogy a t. olvasóközönségben milyen témák kapcsán horgad fel a kommentelési vágy. És a látvány mi elébe tárul, biza lehangoló. Mert persze nem zárhatjuk ki azt az eshetőséget sem, hogy minden más cikkünk gyengébbre sikeredett, de azért mégiscsak gyanús, hogy az egyetlen téma ami nagyobb tételben vonzza a figyelmet, az a Közel-Kelet, s az azon belül is törvényszerűen előkerülő izraeli-palesztin kérdés. (A következő befutó természetesen a második világháborús német haditechnika volna.)

Mert hát attól eltekintve, hogy a közel-keleti béke - a focival és úgy en bloc a politikával egyetemben - az élet ama csodás dolgai közé tartozik, melyekhez mindenki fenemód ért, igazából meg nem mondanám, miért kellene, hogy az emberiség eme nagy homokozójának sorsa ily terjedelemben foglalkoztasson minket. Az anyázósarok mai vendége tehát az izraeli-palesztin konfliktus.

Nem igazán tud az ember elmerülni a nagyvilág híreiben anélkül, hogy ne botoljon lépten-nyomon Merkavákat megdobáló palesztin kölkökbe, Kasszám rakéták elől futkosó izraeliekbe, vagy az éppen aktuális békemegállapodás reményein/kudarcán lamentáló politikusokba, esetleg ezek tetszőleges kombinációiba. A probléma valahogy mindenkit foglalkoztat, idősődő svéd diplomaták szentelik hátralévő életüket a különféle megélhetési politikusok és megélhetési szabadságharcosok közötti ingázásnak, teázók dohos pincehelységeiben esztétika szakos hallgatók nyögnek nagyokat az arab-izraeli szembenállás kilátástalanságának keblükre nehezedő súlya alatt, a világ végén indonéz parasztok égetnek gyermeki örömmel izraeli zászlókat és az emberi hülyeség legsötétebb mélységeit benépesítő amerikai protestáns fundamentalisták  vélik az eljövendő végítélet jeleit e kérdéskörben felfedezni.

A dologban talán az a legfurcsább, hogy miközben egymás torkát szorongatják, a legkülönbözőbb népségek állnak elő a probléma alapvető fontosságát saját szájuk íze szerint alátámasztó indoklással. A tisztelt olvasó szívén viseli az emberi jogok kérdését? Hát emelje csak tekintetét a Közel-Keletre, ahol gaz izraeliek szakmányban tiporják sárba szerencsétlen sorsú palesztinok életét. Avagy ízlés szerint: épp hogy a gaz arab / muszlim terroristák tartják rettegésben Izrael békés népét. Világbéke? Az arab / iszlám tenger folytó ölelésében élet-halál harcát vívó demokratikus Izraelre akármikor lecsaphatnak az arab seregek, akik egyébként is mind-mind vérszomjasak, meg fanatikus iszlamisták, meg diktátorok és még atombombájuk is lesz, aztán jön az újabb világháború. De hogy addig is legyen miért foglalkozni vele, természetesen az arab-izraeli kérdésben - és csakis abban - gyökerezik a nemzetközi terrorizmus is. Vagy: az arrogáns nyugat Izraelt előretolt helyőrségként használva hajtja rabigába az ártatlan muszlim / arab tömegeket. Meg egyébként is civilizációk összecsapása. Vagy legyünk inkább realisták? Minden az olaj miatt van, a Közel-Kelet Földünk energiaellátásának szívcsakrája, melyre a világ hatalmai hosszú tömött sorokban igyekeznek rátenni enyves kezüket, s melynek középpontjában is - nyilván - az arab-izraeli kérdés áll.

Mindeközben keveseknek tűnik csak fel, hogy a tisztelt versenyzők több mint nyolcvan éve bírkóznak az úgynevezett nemzetközi közösség lelkes asszisztálása mellett, ám ezalatt nemhogy valamirevaló megoldást, de még csak 100.000 áldozatot sem voltak képesek összehozni. Csak összehasonlításul: Kinshassa-Kongóban '96-óta már több mint 3,6 milliónál tartanak (az IISS adatai alapján). Igen, itt van ez az izraeli-palesztin konfliktus, és igen, csúnya is, meg érdekes is, meg néha még tanulságos is, de azért végső soron mégiscsak rettentően túl van értékelve.

Maradjunk is az áldozatoknál. 2000 szeptembere és 2006 május elseje közt az izraeli külügyminisztérium adatai alapján összesen 1110-en estek a palesztin erőszak áldozatául (bár azt nem értem, hogy arrafelé 43+204+451+210+117+55+30 miért =1163, avagy hova lett a többi 53 szerencsétlen). Ugyanez ellenkező előjellel 3852 halott palesztint jelent az említett időszakban, a Palesztin Vörös Félhold Társaság adatai alapján. Felteszem egyik sem próbálja csökkenteni a dolog jelentőségét, szóval marad összesen kb. 4962 halott hat év alatt. Az arányokon, meg hogy kinek mennyire van igaza, most nem vitatkozunk. De azért valljuk be, nem egy hatalmas szám ez. Ha a már említett Kongó esetében csak az IISS 3,6 milliós becslését vesszük, akkor is havonta átlag ötször alkotják meg az izraeli-palesztin konfliktus hatéves teljesítményét.  Az Intrenational Rescue Committee ráadásul 5,4 millióra teszi az 1998 és 2007 között Kongóban a fegyveres konfliktus kapcsán elhalálozottak számát. Való igaz, ez jóval tágabb fogalom, mint az erőszak áldozatai. De ne felejtsük el, hogy ha valakit elüt a Merkava, vagy rápottyan egy Kasszám, jó eséllyel belátható időn belül egészen korrekt orvosi kezeléshez jut (más is észrevette már a rengeteg vadonatúj mentőautót a híradókban?), amihez képest a két Kivu tartomány valamelyikének mélyén azért korántsem ennyire buli az élet. Amúgy meg az USA 2003 óta Irakban tudott 4075 főt veszíteni.

Nem mondom, menekültekben jók a palesztinok. Eleve külön nemzetközi szervezetük van rá, a világ maradékának meg ott az UNHCR. Az UNRWA 2006 decemberében majd' 4,5 millió palesztin menekültet tartott számon, ebből 1,3 millió élt menekülttáborokban. Tekintélyes szám, ha figyelembe vesszük, hogy az UNHCR adatai (pdf) szerint a legnagyobb számú, egy államból származó (vagy azon belüli) menekült - na vajon hol? - Kolumbiában volt, konkrétan 3,5 millió. A palesztin menekültek száma elég régóta évi 3% körüli (pdf) növekedést mutat. Nem állítom, hogy erősségem a demográfia, de ha Ciszjordániában a népesség éves növekedése 2,9%, Gázában meg 3,6%, akkor megkockáztatom, hogy a menekültek száma sem elsősorban a konfliktus elől odébbállók révén gyarapszik. (Csak összehasonlításként két valódi konfliktus adatai: 2005-ről 2006-ra Kolumbia például tisztes 11%-os növekedést hozott össze menekültben, Uganda meg valami egészen elképesztő 4808%-ot, konkrétan 39 ezerről majd 2 millióra.)

Szóval ezek majd nyolcvan éve idétlenkednek ott a Közel-Kelet kellős közepén, anélkül, hogy az egész a világ konfliktusai közt bármilyen szempontból különösebben kivételes eredményeket tudnának felmutatni. Attól eltekintve persze, hogy mindenki bele akar pofázni. Azért híres, mert híres, teccikérteni. Elég egy pillantást vetni a békefolyamat(?) bármilyen rövid összefoglalójára. A felek hosszú évtizedek óta újra és újra ugyanazokat a köröket futják le, ugyanazokon a kérdéseken vesznek össze és közben igazából tök jól eléldegélnek a nemzetközi közösség figyelméből. Ami messze túlértékeli a történéseket. Erősen kétlem például, hogy az ENSZ-nek ekkora figyelmet kellene szentelnie a kérdésnek:

In recent years, the Middle East, which represents 2% of its member states and 0.5% of the world's population, was the subject of 76% of country-specific UNGA resolutions, 100% of the Human Rights Council resolutions, 100% of the Commission on the Status of Women resolutions, 50% of reports from the World Food Program, 6% of Security Council resolutions and 6 of the 10 Emergency sessions.

Vagy egy másik példa, ha már valamivel fentebb felmerült: a Kasszám rakéták. Biztos sokan látták ezt a videót, vagy valami hasonlót. Kasszám-riadó Szderótban, sziréna megszólal és az egész város elkezd üvöltve rohangászni. A Kasszám elől, ami lényegében egy majd' kétméteres vascső megtömve puskaporral, az orrára celluxozott két-három marék robbanószerrel. Szegényt csak az menti meg a röhejességtől, hogy valamely okból kifolyólag mégiscsak egész városok rettegnek tőle. Nem mintha különösebb okuk lenne rá. Az izraeli külügy említett statisztikája szerint 2006-ban áprilissal bezárólag 30 izraeli halt meg, ebből 15-en öngyilkos merényletek folyományaként. Marad még 15. Mindeközben - tessék kapaszkodni - az említett időszakban 1726 Kasszámot lőttek ki izraeli célpontokra. Vagyis még ha mind a 15-öt a számlájukra írhatnánk is, akkor is csupán nagyjából százból egynek sikerült volna megölnie valakit. Komolyan, ha egy jól megtermett palesztin a hóna alá veszi a vascsövet, beslattyog a főtérre és kupán vág vele valakit, annak nagyobb a hatásfoka. A híradóban mégis mit látunk? Kasszám! Terror! Rettegés! Vér és beleknek csordogálása! Szegény Izrael! / Fasza palesztinok! (ízlés szerint)

Valahogy mintha az összes helyi játékos jobban élvezné ezt a szánalmas látszatháborúsdit, mintsemhogy akár a kompromisszumhoz, akár a neki tetsző megoldás kikényszerítéséhez szükséges áldozatokat vállalná. Rendben, néha azért tanulhatunk is belőle. Mondjuk az IDF-től, hogy hogyan ne vívjunk aszimmetrikus háborút. Vagy a Hezbollahtól, hogy hogyan vívjunk. Esetleg a Hamasztól, hogy hogyan bánjunk a médiával. De tudja ezt Irak, a Tamil Tigrisek, vagy a tehetségesebb afrikai hadurak is. Az arab-izraeli konfliktus egyetlen előnye, hogy mindenki ezzel foglalkozik. De miért is pont ennek kéne annyira érdekelnie minket? Azt aláírom, hogy könnyebb valami olyasmivel foglalkozni, amit eleve rengetegen kutatnak, de ez önmagában azért elég halovány érv. Fentebb láthattuk, hogy a humanitárius aggodalom sem igazán megalapozott. Bökjünk csak random módon a térképre, s jó eséllyel egy durvább konfliktuson állapodik meg ceruzánk. De akkor mi marad? A konfliktus nemzetközi hatásai? Egyrészről jogos a felvetés, hiába jelentéktelen egy kérdés, ha mégis mindenki halálosan komolyan veszi. Másrészt viszont gyanítom ebben is sokkal nagyobb szerepet játszik a kérdés nemzetközi hírneve, népszerűsége, mint valós jelentősége. Hogy miért?

Az alapfeltevés ugye az volna, hogy az arab-izraeli küzdelem felborítja a Közel-Kelet nagy homokosládáját. Például kockára teheti a világ legnagyobb olajkészleteihez való hozzáférést. Ezügyben a BP Statistical Review of World Energy 2007 című kiváló dokumentumot fogom segítségül hívni. Nos, eszerint 2006-ban a világ energiafogyasztásának 35,7%-a származott kőolajból. 2005-ben még 36,3%-a. Na ennek az olajnak jött 31,2%-a a Közel-Keletről. Vagyis a világ energiafogyasztásának csak kb. 11%-a. Hát az azért nem is olyan sok. Az is igaz, hogy a világ bizonyított olajkészleteinek 61,5%-a itt található. Csakhogy a kifejezés nem véletlenül tartalmazza a "bizonyított" szót. A Közel-Kelet ugyanis jó eséllyel a világ egyik - ha nem a - legalaposabban átvizsgált olajtermelő vidéke. Ha az arányok nem is fognak gyökeresen átalakulni, azért olyan vidékek, mint Angola, vagy Puntföld partjai tartogathatnak még meglepetéseket.

De hiába jelentéktelenebb a közel-keleti olajtermelés, mint azt az ember a napi hírek alapján gondolná, attól még persze elvileg felboríthatná az arab-izraeli konfliktus. Elvileg. Csakhogy a térség nagy olajtermelői '73 óta egyetlen esetben sem nyúltak az olajfegyverhez, s a mai napig erősen az olajbevételektől függő gazdaságaik fényében igazából nem is valószínű, hogy egy ilyen, számukra reálpolitikai szempontból tulajdonképpen lényegtelen kérdésben megtennék. S ez elvezet az egész térség gazdasági jelentéktelenségéhez is. A 22 arab állam GDP-je együtt nem éri el a brazil vagy az olasz GDP értékét, s az egész vidék a világ GDP-jének kevesebb mint 4%-át adja. Exportjának is csupán 17%-a származik késztermékekből. A többi sejthető, hogy mi.

Egy másik divatos félelem, hogy az arab-izraeli szembenállás egyszercsak az egész térséget lángba találja majd borítani. Hogy megoldása a Közel-Kelet más konfliktusain nem segítene, az egyszer biztos. Sőt, talán rontana is a helyzeten, amennyiben egy olyan alapvetően propagandisztikus érv veszne el, mellyel mégiscsak az arab és/vagy muszlim lakosság tekintélyes hányada kovácsolható többé-kevésbé egységbe - elfeledtetve velük ezáltal számos kézzelfoghatóbb helyi nézeteltérést.

De hogyan robbanthatna ki az izraeli-palesztin téma valami jó nagy regionális fegyveres konfliktust? Hát elég nehezen. Hiába szereti a hülye fehér ember az egész muszlim világot egyetlen hatalmas homogén tömbnek elképzelni, azért az egy igencsak változatos, törésvonalakkal bőségesen megdűztelt vidék. És a legtöbben a zsidók után keveseket utálnak annyira, mint a palesztinokat. Nem véletlen, hogy szerencsétlen menekültek közel hatvan éve táborokban éldegélnek. És ezen még az iszlamista csoportosulások sem nagyon segítenek. A szélsőséges politikai iszlámnak igazából eddig három helyen sikerült hatalomra kerülnie. Afganisztánban a tálibok azért nincsenek éppen karrierjük csúcspontján. Ami Szudánt illeti, egy olyan ország, ahol a minap a felkelők a fővárost támadták, nem egy nagy fegyvertény. És végül Irán melynek hiába szokatlan számunkra politikai berendezkedése, azért a teokratikus diktatúrától elég távol esik.

Meg aztán ott van a jó öreg klasszikus államközi bizalmatlanság és vetélkedés is. Irán aggódva figyeli Izraelt, meg az őt körülvevő eseményeket, hát fegyverkezik. Amiért persze a környéken mindenki más utálja. És akkor Egyiptomot, vagy a törököket még be se hoztuk a képbe. Szóval szép dolog a retorika de a valóságban akár egy izrael-ellenes regionális összefogás, akár egy ez alapján meginduló nagy-nagy mindenki mindenki ellen játék bizony erősen a lehetetlen kategória határait súrolja. Ha mást nem, hát technikai szempontból biztosan. Az egy dolog, hogy mára bizony a dicsőbb napokat látott izraeli fegyveres erők harcértéke is alaposan megcsappant. Csak meg kell nézni, mit össze szerencsétlenkedtek tavalyelőtt Libanonban. De ami az "arab hadseregek" kifejezés fenyegetésértékét illeti, finoman szólva legyen elég egy kedvelt tévésorozat főszereplőjének szóvicce: "It's oximoronic. Or might not even be 'oxi-'."

E témakörben egyébiránt a sajtó és a politikusok külön kedvence az iráni atomfegyver. Hogy mihelyst megszárad rajta a festék, két kézzel vágják Tel-Avivra. Nos, szerény blogunk lapjain is többször bátorkodtunk rá utalni, hogy az atomfegyver alapvetően szimbolikus eszköz. A nukleáris egyensúly működőképes, racionális modellnek bizonyult globálisan, vagy példának okáért India és Pakisztán között is. Semmi okunk feltételezni, hogy Izrael és Irán között ez lehetetlen. Ja hogy Irán gonosz? Miért is? De még ha az is volna, gonoszság és hülyeség közel sem szinonímák. Az iráni hivatalos retorika valahogy sosem  volt a legbékésebb, aztán mégis hány háborút is robbantottak ki közel harminc év alatt? De aki nekünk nem hiszi el, annak figyelmébe ajánlom Reuven Pedatzur izraeli biztonságpolitikai elemző e témában írott cikkét. Az persze más kérdés, hogy ha a nemzetközi közösség rövid időn belül nem  képes a nukleáris nonproliferációs rendszer megreformálására, és boldog-boldogtalan atomot kezd majd hegeszteni - akár a Közel-Keleten, akár máshol -, az már igencsak komoly aggodalomra adhat okot. De ennek az izraeli-palesztin konfliktushoz vajmi kevés köze van. Ezügyben szintén Pedatzurt javaslom.

Továbbá nem mintha a nemzetközi iszlamista terrorizmus kérdését bagatellizálni szeretném - talán majd egy későbbi cikkben - de mintha annak egy jelentős részét is épp az a tapasztalat motiválná, hogy a nyugat lépten nyomon igyekszik belekavarni a Közel-Kelet minden ügyes-bajos dolgába. Csak egy merész gondolatkísérlet, de mihez kezdenének, ha az egész nyomorult vidék senkit nem érdekelne ilyen veszettül? Adásidő nélkül még a dzsihád is nehezebb.

Így a vége felé közeledve, mi bajom is akkor az izraeli-palesztin konfliktussal? Csupán annyi, hogy valós fontosságánál méltatlanul sokkalta nagyobb figyelmet kap, holott a világ tele olyan - hozzá képest - mellőzött háborúkkal és fenyegetésekkel, melyek bármely szempontból legalább akkora, ha nem nagyobb hatással vannak biztonságunkra. Kolumbia - kábítószerkereskedelem, Szomália - kalózkodás, Malakka-szoros - dettó, Kongó - természeti erőforrások, és még sorolhatnám.

The Middle East — that vile sinkhole of ignorance, fanaticism, cruelty, and depravity — occupies far too much of our attention and resources. Screw the Middle East. I’m in a mood to agree with the War Nerd: Either nuke ‘em, or bribe ‘em, or leave ‘em alone. With a very strong preference for choice number three.

/John Derbyshire/

Olyan nincs, hogy megoldhatatlan konfliktus. Lehet kérem a fegyveres erőt hatékonyan is alkalmazni, lehet bárkit megvesztegetni, lehet lakosságot és területeket cserélni, satöbbi, satöbbi. Ha az ember kicsit rugalmasabb, a lehetőségek tárháza igencsak széles. De szerény nyomott véleményem szerint annak semmi értelme, hogy az igen tisztelt nemzetközi közösség hosszú évtizedeken át túlzott mennyiségű időt, pénzt és figyelmet öl holmi zsebkendőnyi értéktelen sivatagért egymást szivató semita törzsek veszekedésébe, csupán mert megszokta, hogy az minden bizonnyal valami nagyon fontos és bonyolult kérdés lehet. A biztonságpolitikában ugyanis kevés olyan veszélyes dolog van, mint a valóságtól elrugaszkodott világkép.

Amúgy boldog születésnapot, Izrael! A KatPol Blog Izrael-hetét ezennel megnyitom.

7 komment


| More

Címkék: izrael palesztina

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr28464260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fantom 2008.05.14. 08:01:24

Üdv,

A blog még mindig kitűnő!

Eccerű vidéki (nem fundamentalista:) keresztényként csak annyit fűznék hozzá: A környék pont azért olyan érdekes, mert három, széles körben elterjedt spirituális/kulturális entitás is megkülönböztetett figyelemmel fordul felé. Tudod, Szentföld, meg minden... órákon keresztül lehetne vesézni, kinek miért fontos a Közel-Kelet eme szeglete, és egyszer sem kell holmi gazdasági vagy geostratégiai okokat említeni. Szerintem szigorúan érzelmi kérdés.

Ugyanitt találhatóak meg a legközelebb egymáshoz zsidó/keresztény/muzulmán szféra, ha a világ nagyvárosait nem számítjuk. Kívülállóként nehéz átlátni, mekkora motivációt, spirituális töltést ad a hit, a hovatartozás sokaknak, hogy az észt vagy a bombákat osszák. Olyanoknak is, akikről nem is feltételeznéd... Lehet kiröhögni, sajnálni, furcsán nézni őket, egy dolog nem hasznos: figyelmen kívül hagyni.

Persze ez is csak az egyik oldala a sztorinak, mint ahogy a szemben álló társadalmak is hihetetlenül sokszínűek/megosztottak.

Egy biztos: amint a víz zavarossá válik, sokan nekiállnak halászni. És nekik érdekük, hogy az iszap folyamatosan jól fel legyen kavarva. Naná, hogy a saját gazdasági/politikai/propaganda érdekeik mentén ügyködnek... És ezek erővonalai gyakran kívül esnek a nyugatinak nevezett értékrend, gondolkodás határain, ami a mi látóhatárunkat is alaposan befolyásolja. Mondhatni árnyékolja :)

(Persze ugyanez igaz más konfliktusgócokra is...)

jclayton 2008.05.16. 12:01:56

Na, ilyenekért éri meg megnyitni ezt a blogot, ha érdemi gondolatokat akarok olvasni.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2008.05.16. 19:32:22

fantom,

természetesen valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni, de szerinted akár a 10 százaléka azoknak - és akkor sokat mondtam -, akik állandóan a Közel-Kelet témájában írkálnak, tüntetnek, szónókolnak, mindenféle szervezeteket pénzelnek, vallási megfontolásokból cselekszenek?

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.05.16. 20:37:58

Szuper cikk, gratulalok! Meg akkor is igy gondolom, ha nem minden mondataval ertek maradektalanul egyet.

Amugy meg az elmult heten meglatogattam a Golan-fennsikot, illetve bekukkantottam a Negevbe is - erdekes volt. Ha lesz egy kis idom, kiterek ra.

fantom 2008.05.20. 00:08:44

Üdv Rammjaeger,

Kérdésedre a válasz: Nem, a legtöbb folyton ezen lovagoló arc szerintem sem "vallási" megfontolásból cselekszik, legalábbis Európában biztosan nem.

Ugyanígy általában nem túl vallásosak maguk a paleszinok sem, az övéké az egész arab világ legszekulárisabb társadalma.

A komment a posztban néhányszor felvetett kérdésre (miszerint mééér oly fontos ez a térség) próbált válaszolni. Vagyis: a három legjelentősebb monoteista világvallás szent helyeinek igen jelentős része ezen a darab földön bír lenni. Hogy jelenleg ez a téma nem nagyon érdekli az enmaga farkának fényesítésével elfoglalt Európát? Igaz. Hogy az arab politikusok jórészt csak álcának használják a vallást, mint ahogy figyelemelterelésnek a palesztin ügyet? Ez is.

De fenntartom a véleményemet, miszerint ezért és nem másért irányult oda ekkora figyelem, ez a gyökere az egésznek. Hogy kik csapódtak, miért és melyik táborhoz az idők folyamán, az egy másik jókora kérdéshalmaz, és nem is lényegtelen.

Persze az egész téma messze túlmutat 1-2 komment keretein, hosszas észosztásba meg több okból sem fognék bele itt :)

Hajrá a folytatás(ok)hoz!

5.g · http://katpol.blog.hu 2008.05.26. 10:59:11

Némi empátiával szemlélve minden konfliktus bonyolult, de attól még nem válik fontossá. Sem attól, hogy régi, vagy hogy többet szerepel a tévében, mint mások.

Ami meg a térség vallási jelentőséget illeti a külvilág számára, annak kb. a középkorban volt utoljára igazán komoly politikai szerepe. Manapság már mindenhol csak pár hülye veszi ennyire komolyan. Ha meg nem így lenne, láttunk volna már egy-két nagyszabású kortárs vallásháborút a környéken.