Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház XCIII. - Nagy zűr a nagy KínábanA második kínai-japán háború nyugaton kevésbé ismert előzménye a második világháborúnak, pedig az 1937 és 1945 között zajló konfliktus összességében a keleti fronthoz mérhető nagyságú területen...
  • KatPol Kávéház XCI. - DisszidálókKedves hallgatóink! Podcastunkban régebben már foglalkoztunk keletnémet filmekkel, ezúttal pedig a Német Demokratikus Köztársaság filmes ábrázolását beszéljük ki. A témában megjelent két kortárs német...
  • KatPol Kávéház LXXXIV. - A vihar előtti vihar"A hűség a becsületem" - a nemzetiszocialista Védőosztag jelmondata a piac kemény viszonyai között élő könyv- és lapkiadók, és az állítólagos barna veszedelemre fixálódott újságírók együttes...
  • KatPol Kávéház LXXVIII. - Róma júliustól augusztusigA római történelem legnagyobb érdeklődésre számot tartó és legnépszerűbb korszaka a Köztársaság válságának időszaka, amikor olyan nagy személyek küzdöttek a hatalomért, mint Caesar, Pompeius, Brutus,...
  • KatPol Kávéház LXI. - Vörös alkonyMai adásunkban első alkalommal foglalkozunk a keletnémet filmművészettel, méghozzá annak összesen három olyan alkotásával, melyek a német munkásmozgalom leghíresebb mártírjainak állítanak emléket. Az...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (48) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Burmese Gorefest

2008.02.15. 23:42 Rammjaeger83

 

John Rambo filmkritika 
 

Nem szokásunk filmtörténettel foglalkozni, de annyit mi is nagy bizonyossággal kijelenthetünk, hogy még egyetlen filmrendező sem alkotott felejthetetlen műremeket úgy, hogy egy korábbi (egyébként nem rossz) ötletéről a sokadik bőrt húzta le. A Rambo-eposzra ez természetesen fokozottan érvényes, véleményem szerint viszont a legutóbbi rész lényegesen jobbra sikeredett, mint amire a korábbi eresztések alapján az ember számíthatott. 

Ez persze első hallásra nem tűnhet túl meggyőző teljesítménynek, elvégre a Rambo 3 elég alacsonyra tette a lécet, de ennek megítélésénél nem árt figyelembe venni azt, hogy a filmet az öreg Stallone rendezte, és a forgatókönyv is az ő keze munkáját „dicséri”. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a mű mondanivalója…(OK, abba lehet hagyni a röhögést) továbbra is az „először lőj, aztán kérdezz” stílusú militarizmus, akkor érdemesnek tűnik arra, hogy foglalkozzunk vele.  

A film legelején a néző megtudhatja, hogy az aktuális gonosz ezúttal a burmai katonai diktatúra, amely a törzsi lázadók ellen népirtást folytat, a kormányellenes tüntetők sorait pedig vegyifegyverrel ritkítja (mindennek nincs túl sok köze a valósághoz, de az a mi szempontunkból most lényegtelen). Kedves amerikai keresztény misszionáriusok egy csoportja fel is kerekedik, hogy segítsen a burmai határvidék nehéz sorsú népén; annak rendje és módja szerint fogságba esnek, ahonnan hősünk természetesen kiszabadítja őket, miközben jópár rosszfiút a másvilágra küld. Az alaptörténet kb. ennyi dióhéjban, és ennél több szót kár is lenne pazarolni rá.  

(Egyébként ahogy azt már megszokhattuk, maga Rambo is szűken méri mélyenszántó szavait; a nem túl gyakori párbeszédek közül szerintem a következő viszi el a pálmát:  

- misszionárius: „A világ a magához hasonlóak miatt olyan, amilyen.” 

- Rambo: „Szarok a világra.”)

Az ilyen klisék persze en bloc jellemzőek voltak a ’80-as évek akciófilmjeire, a John Rambo-ról viszont elmondható, hogy úgy egyesíti azok minden erényét – mozgalmas akció, erőszak, vérontás –, ugyanakkor nagyrészt mentes az azokra hagyományosan jellemző hibáktól.  

Kezdjük azzal, hogy az ilyen filmekben az ellenség (oroszok, vietnamiak, arabok stb.) dilettáns hülyék gyülekezete, akik a világon semmilyen lőfegyverrel nem tudnak pontosan célozni – a rohanó főhős lábai mellett földbe csapódó lövedékek látványa gondolom mindenki számára ismerős –, és csoportosan futnak a golyózáporba. Ebben a filmben viszont a burmai katonák aránylag jól képzettek, és értik a dolgukat. Példamutató alapossággal és gyorsasággal hajtják végre egy potenciális ellenállási góc pacifikálását (értsd: leradíroznak egy falut), melynek során a menekülő civileket géppuskatűz elé terelik, és a szökevény amerikaiakat is összehangolt művelet keretében, fegyelmezetten üldözik. Persze néhány röhejes jelenet azért akad, például amikor a burmai tiszt aknavetővel löveti az amerikai misszionáriusokat vendégül látó falut, miközben az emberei már a kunyhók között rohamoznak – a burmai fegyveres erőknél a tisztképzés bizonyára nem világszínvonalú, de őszintén szólva ennél többet nézek ki belőlük –, egy későbbi alkalommal pedig a parancsnoksága alatti helyőrség össznépi lerészegedés színhelyévé válik, fittyet hányva minden létező biztonsági előírásra.  

A korábbi Rambo–filmeket – sok hasonló alkotással egyetemben – az tette komolytalanná, hogy a józan logika és a fizika legalapvetőbb törvényszerűségeit is felrúgták egy-egy akciójelenet kedvéért. Mondanom sem kell, mennyire agyament az ötlet, hogy íjjal kilőtt gránátokkal teherautókat lehet felrobbantani több száz méter távolságból; irányítatlan, de ennek ellenére a víz felett egy helyben lebegő helikopter fülkéjéből RPG-vel lehet lövöldözni úgy, hogy a mögöttünk kuksoló embereknek semmi bajuk nem esik, vagy hogy egy T-72 és egy Mi-24 helikopter frontálisan ütközhet harc közben stb. Nos, a John Rambo szerencsére mentes az ilyen túlzásoktól – az egyetlen nagyobb baki talán az a jelenet, amikor társaival a dzsungelben egy, a második világháborúból visszamaradt Tallboy bombára bukkannak, amit egyrészt sosem vetettek be Burmában, másrészt ha egy több, mint 5 tonnás bombát jó magasról az útjára engednek, akkor lehet, hogy a becsapódás után nem robban fel, de az biztos, hogy nem marad meg a felszínen, hanem még jópár méteren át utat tör magának lefelé. 

Apropó, társak: régi szokásával szakítva Rambo nem egyedül indul harcba, hanem a misszionáriusok által felbérelt jó fej brit zsoldosokkal együtt (úgy látszik, mára már mindenkinek leesett, hogy a magányos harcosok kora végképp lejárt). Egy másik szokásának is búcsút mond, mivel sosem látni a kezében M60 típusú géppuskát, annál masszívabb pusztítást visz véghez viszont egy jó öreg M2-vel, amit nyugodtan nevezhetünk a film másik főhősének, mivel egy nehézgéppuska rombolóerejének ennyire realisztikus ábrázolását nem látni gyakran a mozivásznon (ugyancsak kendőzetlen bemutatását láthatja a nagyérdemű a Barrett M82 típusú mesterlövész-puska képességeinek is).

Persze nemcsak a jófiúk lövöldöznek modern csúzlikkal, hanem a burmai kormánycsapatok is. A fentebb linkelt videon 3:51-nél például egy (belga) FN MAG géppuskát csodálhatunk meg működés közben (úgy látszik, azért a film készítői valamennyire adtak a realizmusra, mert a burmai hadsereg tényleg alkalmazza a típust). Az ember viszonylag könnyen azonosíthatja ezeket a cuccokat a filmben, ha eleve tájékozott a lőfegyverek terén, vagy egy kicsit utánanéz - de ha ehhez nincs türelme/ideje, segítségére lehet az Internet Movie Firearms Database, ahol bizonyára sok filmrajongó csillapíthatja információéhségét. 

Hogy ne csak vasról beszéljek, érdemes említést tenni a vallási alapú idealizmus burkolt kritikájáról, ami szerintem a filmben néha tetten érhető. Különösen emlékezetes az egyik brit zsoldos megjegyzése az amcsi hittérítőnek: „Mi mentettünk meg, nem Isten!”. A látványos jelenetek közepette hajlamos elfelejteni a néző, hogy az egész cirkusz tulajdonképpen azért van, mert néhány középnyugati átlagpolgár a fejébe veszi, hogy ők márpedig Burmába is elviszik az Igét. A végén – egy falu és több száz ember mínusz –, ha jól számoltam, közülük összesen kettő menekül meg, és az ember önkéntelenül belegondol, hogy ezért érdemes volt-e az egész környéket vérrel és belsőséggel beborítani. Egyikük mindenesetre sikerrel meggyőzi hősünket arról, hogy mindezek után tényleg időszerű lenne hazatérnie.  

Ha egyes interjúknak hinni lehet, a szimbolikus hazatérés végleges, azaz folytatás mostmár tényleg nem lesz – ez mindenképpen kívánatos lenne, de azért kár, hogy ez a rész nem készült el jóval korábban.

3 komment


| More

Címkék: filmklub

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr99341110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gaze 2008.02.16. 18:48:50

hát realisztikus volt az irtás az tény, tunkolni lehetett a szaftban. a mozi elsősorában talán még a lábakat is fel kellett húzni a vászonről kiömlő vértől..

s valóban, john rambo igencsak komótosra vette a dolgot, "nagy csata" végig arről az egyetlen géppuskáról szólt, hősünk mindössze egy fatörzs súrolós átugrásával villantott fizikai teljesítményből.

én egy piciny agitprop hatást is kiéreztem a dologból ezzel a "az élni semmiért, meghalni valamiért" szöveggel..

john rambo, béke poraira..

/van eza cahrlie wilson háborúja stuff, ott a SZU afganisztáni tripjével foglalkoznak amerikai-CIA szempontból../

tribonianus 2008.02.17. 08:53:30

Abban igaza van a filmnek, hogy a burmai katonai rezsim erősen irtja a bennszülöttek egy részét.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2008.02.24. 11:53:52

Végrehajtottam egy kisebb volumenű tisztogatást a kommentek között, mielőtt még végtelen szócséplés alakul itt (is) ki. A kedves olvasókat megint megkérem, hogy ne kommentek formájában üzengessenek egymásnak, e-mail is van a világon.
süti beállítások módosítása