"A háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a tábornokokra bízzuk."
Georges Clemenceau
Sok olvasónk már bizonyára feltette a kérdést, hogy "ugyan mi a bánatot jelent az, hogy 'KatPol'?" Nos, egyszerűen csak annyit, hogy katonapolitika. A 20. századi magyar hadtörténet ismerői talán tudják, hogy Károlyi Mihály dicstelen miniszterelnöksége idején, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után létrejött magyar hadügyminisztériumban működött a 8. (Katonapolitikai) Osztály, Tánczos Gábor tábornok, az egykori K.u.K. hadsereg katonai attaséja vezetésével. Ennek ugyanúgy feladata volt az idegen államok katonapolitikai viszonyainak nyilvántartása, mint a Horthy-éra katonai elhárításért és hírszerzésért felelős szervének, a Magyar Királyi Honvédség Vezérkara 2. Osztálya - ismertebb nevén VKF-2 - központi offenzív alosztályának. Hasonló elnevezéssel bírt, de náluk jóval hírhedtebb volt a Rákosi-rendszer rettegett katonai elhárítása, a Hadügyminisztérium Katonapolitikai Osztálya, majd (1947-től) Katonapolitikai Főcsoportfőnöksége, amely eleinte szervezetileg önállóan, később pedig a Minisztertanácsnak alárendelve és az ÁVH-ba beolvasztva kutatott a "létező szocializmus" valós vagy vélt ellenségei után, és amit akkoriban csak a "KatPol" mozaiknéven emlegetettek. A "dialektikus és történelmi materializmus" tanait nem valljuk ugyan, de könnyen megjegyezhető rövidítéseket természetesen mi is szívesen használunk.
De aki már hallott a fentebb említett szervezetekről, és így gyaníthatóan tájékozott az 1945 utáni kelet-európai hadtörténet terén is, annak talán ismerősen cseng az egykori Lenin Katonapolitikai Akadémia neve is - és megemlíthetném az USA-ban működő Katonapolitikai Ügyek Irodáját is, mintegy jelezve, hogy itt valami egyetemesen ismert és alkalmazott tevékenységről van szó.
Ez nem is annyira meglepő, ha megemlítjük von Clausewitz számtalanszor idézett, banális megállapítását ("A háború a politika folytatása más eszközökkel"), il. ennek a bölcsességnek egy másik, a közelmúlt afrikai konfliktusaira alkalmazott változatát ("A politika a háború folytatása más eszközökkel"). Egyszerűbben megfogalmazva: ha valami nem megy szép szóval, jöhet a nyers erő. Végső soron hatalmi harc, a politika pedig egy népszerű definíció szerint éppenséggel a "hatalmi harcok területe", ezért aztán a politika és a konfliktus egymástól elválaszthatatlan fogalmak. És éppenséggel ez jelenti a "katonapolitika" lényegét, ami röviden összefoglalva a nemzetközi konfliktusokkal, háborúkkal, védelmi stratégiákkal kapcsolatos politikai cselekvés és iránymutatás - annak a pofonegyszerű ténynek a felismerése, hogy a nyers erő sem érhet célt körültekintő, átgondolt alkalmazás nélkül, és hogy minden konfliktusnak van politikai vetülete, amit persze sokan szívesen figyelmen kívül hagynának, de ez ugyanúgy ritkán hozza meg a kívánt eredményt, mint politikusok alkalmi, ellentmondást nem tűrő belekontárkodása a hadműveletekbe. Azt ugyanis, hogy a lőporfüst szétoszlása után kit dicsőítenek majd, mint nemzeti hőst, kit bélyegeznek meg, mint háborús bűnöst, és kiknek a bankszámláit gazdagítja majd a rengeteg állami megrendelés, a jóvátételek vagy az összerabolt zsákmány, sajnálatos módon sohasem a katonák döntik el.
Utolsó kommentek