Ha a háborúk birodalmában létezne a "halmozottan hátrányos helyzetű" kategória megfelelője, El Salvador és Honduras 1969-ben megvívott százórás küzdelme tán még e kitüntető cím viselői közt is kiemelt helyet foglalhatna el. Ha van háború, ami senkit nem érdekel, az két sosem hallott apró közép-amerikai ország lepukkant haderejének az égvilágon semmiféle változást nem hozó alig ötnapos összecsapása ősrégi fegyverekkel és minimális áldozatokkal. Mindennek tetejébe a két ország ellentéteinek összeütközéshez vezető fokozódása egybeesett az 1970-es mexikói futball-világbajnokságon való részvételért nem éppen lovagias keretek közt folytatott küzdelmükkel, amiért is ha valaki netalán mégis hallott volna róla (á la "kabátlopási ügybe keveredett") az is komplett idiótákként tartja számon szerencsétleneket.

Számos tagadhatatlanul komikumba hajló epizód ellenére azonban mindkét hadviselő fél kitett magáért, így a harmadik világ konfliktusainak sajátos "bája" mellett a harcok lezárultának negyvenedik évfordulóján egy-két valóban tanulságos elem is figyelmünkre érdemessé teszi e konfliktust.

Afganisztán hamarosan ismét a megszokottnál gyakrabban szerepel majd a hírekben, mivel augusztus 20.-án elnökválasztásokra kerül sor. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a NATO ottani szerepvállalását és az ország jövőjét illetően egyre több elemző ad hangot pesszimista meggyőződésének. (folyt.=>)

...pontosabban csak kész lesz, majd egyszer - de a tesztelése már megkezdődhet. A Visakhapatnam-i haditengerészeti bázison India a napokban vízre bocsátotta a félelmetesnek szánt névre elkeresztelt, első atomtengeralattjáróját.      

"Mert értelmes hülye viccet már hallottam.
De ennek még értelme sincs"
Boncz Géza
 

Ismét magyar terroristák tűntek fel a sajtóban, és habár  dicső kormányunk és rendőrségünk e témában lezavart színjátékával jobban ég, mint anno a Reichstag, kis hazánk médiájából továbbra is vég nélkül árad a bullshit mindenféle radikális veszélyről. Valamivel több, mint egy éve már megírtam erről a véleményemet, akkor is a hírhedt "magyar terrorszervezet", a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg Front  Mozgalom Csapásmérő Alakulat Csoport Harcosainak Forradalmi Számonszedő Brigádjainak Mártírjainak Szervezetének Legfélelmetesebb Legkegyetlenebb Legnác(z)ibb Über TOTAL VÖLKERMORD YAAARRRGGHHH... elnézést, elkalandoztam, szóval az MNY kapcsán, de úgy látom megint itt az ideje, hogy oktatást tartsunk a terrorizmus elméletéből.  Következzen hát egy rövid terrorizmus-kiskáté: (folyt=>)

Szerkesztőségünket már régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy mennyi fegyverrajongó (kevésbé szalonképes kifejezés szerint: fegyverbuzi) van a rendszeres olvasóink között. A mai napon egy kis fejtörő segítségével erre próbálunk meg részben választ kapni.

A blogon már szót ejtettünk az észak-koreai vezetés utódlási problémáiról, amivel mostanában érthető okokból a világsajtó is sokat foglalkozik. Ilyenkor, akárcsak NagyH kolléga, az újságírók sem felejtik el megemlíteni a tényt, hogy Kimék a kommunizmus történelmének első és (minden valószínűség szerint) utolsó dinasztiája. Érdemes azonban megemlékezni arról, hogy nem Kim Ir Szen volt a 20. század első, vagy akár leghírhedtebb dinasztiaalapító diktátora. Ez a "dicsőség" inkább a nicaraguai hadurat - azon a vidéken elterjedt kifejezés szerint caudillot -, Anastasio Somoza García-t illeti. Egy gerillamozgalom leverése után került az ország élére, kisebbik fiának hatalmát viszont 30 évvel ezelőtt döntötte meg Latin-Amerika Fidel Castro 1959-es győzelme utáni történelmének első sikeres baloldali gerillaoffenzívája. 

A világ legnépesebb muszlim országáról, Indonéziáról az utóbbi pár évben a relatív stabilitás és a demokratikus fejlődés jutott az emberek eszébe. A 2002-es bali robbantások kitervelőinek tavalyi kivégzését sem követték közvetlenül atrocitások. A mai jakartai szállodarobbantások azonban megmutatták, hogy az elmúlt években a hatósági intézkedések által meggyengített radikális szervezetekben még igenis van potenciál. (folyt=>)

Három rövid hír a hétfő reggeli kávé mellé, amiről nem biztos hogy szó esik a magyar sajtóban. Nyár van, süt a nap, a szokott nyugalommal zajlnak a konfliktusok a világ minden szegletében, Afganisztánban újabb bizonyítéka került elő a hozzá nem értésnek a COIN területén, az amerikaiak szabadon engedték az Irakban fogva tartott iráni diplomatákat, és Izrael egyedülálló lépésként troll-hadosztályt állít fel. (folyt.->)

"Lehetséges az, hogy én kém vagyok?
Minden lehetséges..."

Nagy-Britanniában hetek óta áll a bál, mióta kiderült, hogy a külső hírszerzés (a Secret Intelligence Service - hivatalosan már réges-rég nem MI6) vezetését idén novemberben átvevő diplomata (Sir John  Sawers) felesége Facebook oldalán (száz)milliók számára tette szabadon elérhetővé a család legkülönfélébb adatait, munka- és lakóhelyüktől vidám nyaralások képein át a legfelsőbb körök tagjaihoz fűződő kapcsolataik bemutatásáig. Amellet, hogy aligha emeli tekintélyét, ha az államhatalom gatyára vetkezve mutatkozik alattvalói előtt, az eset egy sokkal aggasztóbb problémára is rávilágít, nevezetesen az internetes közösségi oldalak jelentette (nemzet)biztonsági kockázatokra.