(Az első rész itt olvasható.)

Kvantitatív elemzés

A Kínai Népköztársaság korábban vívott háborúinak és Peking ambícióinak elemzésére a téma egyik prominens kutatója, King C. Chen érdekes elemzési módszert dolgozott ki. Véleménye szerint a Népköztársaság 1979-ig, tehát a megalakulása óta eltelt 30 év során 8 háborúban vett részt, és ebből 3 alacsony, 4 közepes, és csupán a koreai háború nevezhető magas intenzitásúnak. Az alacsony (low), közepes (medium) és magas (high) is három alkategóriára bontható, így az összesen 9 besorolással tovább lehet finomítani az elemzést. Megállapításait 6 fő szempont alapján állította föl, amelyekkel tulajdonképpen bármilyen háború paramétereit le lehet írni, majd az ezekre adott válaszok súlyozott eredménye adta ki a konfliktus hevességét. A könnyebb értelmezés érdekében lássuk a fő szempontokat:

Siem Reap városáról mostanában a világörökség részét képező Angkor templomegyüttese és a köré kiépült turizmus jut az ember eszébe. Bár Angkor vitathatatlanul Kambodzsa szimbóluma (Angkor Wat a nemzeti lobogón is megjelenik) a templomegyüttestől nem messze van egy másik, messze nem olyan közismert, ám látogatásra mégis érdemes hely, mely szintén erősen kötődik az ország történetéhez és az országról az utóbbi pár évtizedben kialakult képhez. Az Angkorba látogatóknak mindenképp érdemes felkeresni a Hadtörténeti Múzeumot, mely a maga egyedi módján nyújt betekintést a huszadik század egyik leghírhedtebb polgárháborújába.

A nagy felhajtás közepette talán említeni is felesleges, hogy a mai napon kezdetét veszi a labdarúgó VB, és nyilván az is kevesek figyelmét kerülte el, hogy ezúttal példátlan módon a fekete kontinensen kerül megrendezésre. A házigazda állam az utóbbi években elsősorban toronymagas bűnözési rátájával, az ott dúló AIDS-járvánnyal és általában véve lakóinak deviáns viselkedésével került a címlapokra - ennek megfelelően véleményem szerint borítékolhatóak a kirabolt külföldi drukkerekről és a rendőrségi túlkapásokról szóló híradások.

Az előző heti bejegyzésünket folytatván ezúttal az ötvenes évektől napjainkig tartó török-kurd viszonyt tekintjük át. A korábbiakban felvázoltuk a kurd identitás, és egy lehetséges nemzetállam kialakítására tett szerény kísérleteket, és az ezekre adott török választ. 1938 után a főleg kurdok lakta délkeleti területeken nyugalom honolt, és lassan megkezdődött a modernizáció, és a korábbi törzsi szerkezet átalakulása.

Az állam bizony csúnya dolgokra képes. De szerencsére megvannak az emberek, akik védelmére kell, hogy keljenek még akkor is, ha mélyen elítélendő tettei napvilágra kerülnek. Az ő megsegítésükre Stephen M. Walt a gördülékeny mentegetőzés és magyarázkodás 21 lépcsős segédletét állította össze. Írását tagadhatatlanul az elmúlt napok gázai eseményei ihlették, mégis olyan örök érvényű igazságokat fogalmaz meg, melyek a jövőben a világ minden táján szorult helyzetbe került kormányszóvívők életét könnyíthetik meg. A listát éppen ezért szabad fordításban a KatPol is közre bocsátja.
 

Egyik rendszeres - nálunk és máshol Rynard néven kommentelő - olvasónk egy korábban tett ígéretéhez hűen nemrég rendelkezésünkre bocsátotta a 20. század egyik többé-kevésbé feledésbe merült (ill. Kína esetében feledésbe kényszerített) fegyveres konfliktusáról, a - rendhagyó módon két kommunista állam között lezajlott - kínai-vietnami, más elnevezés szerint harmadik indokínai háborúról készített írását, melyet előzetes engedélyével két részben fogunk megjelentetni. Ez egyben hiánypótló lépés is a részünkről, mivel eredetileg a harcok kezdetének 30. évfordulóján akartunk részletesen foglalkozni a témával. Köszönjük a cikket, Rynard! (Aki pedig dícséretes módon követni szeretné a példáját, az a jobb felső sarokban látható e-mail címen érheti el a szerkesztőséget.)

A háborúellenes tüntetők eme örökzöld jelmondatát a jelek szerint az amerikai katonai stratégák az elmúlt évtized kellemetlen afganisztáni és iraki tapasztalati ill. a gazdasági helyzet miatt elkerülhetetlennek tűnő költségvetési megszorítások következtében komolyan fontolóra vették, mivel arra a következtetésre jutottak, hogy a  nagy volumenű COIN-műveletek - figyelem! - túl sok erőforrást és egységet kötnek le, ráadásul ritkán járnak sikerrel, így a jövőben inkább el kell kerülni azokat.

Röviden megemlékezve Izrael tegnapi afférjáról a Free Gaza Movement hajóival: napok óta kíváncsi voltam, mi lesz Izrael reakciója, ugyanis az izraeli sajtóban napok óta ment a ötletelgetés, hogy mit kéne csinálni, hogy ne legyen sikeres a "provokáció", de a segélykonvoj se érje el a célját. Erre ma mit látok? Nekik estek, mint tót az anyjának, lelőttek vagy 10 aktivistát (többségük török, külön gratulációm), elrabolták a hajókat és elvontatták őket Asdod kikötőjébe. Ráadásul tették mindezt a nemzetközi vizeken, 75 mérföldre a parttól, ahol aztán végképp semmi joguk nem lett volna megtámadni a segéllyel és széplelkekkel megpakolt hajókat.

Állandóan aktuális, vissza-visszatérő téma a törökországi kurdok helyzete. Ezt nemcsak a PKK tevékenysége, de a népes németországi és franciországi kurd kisebbség akciói is színesítik.  Kb. egy évvel ezelőtt a török kormány egy nagy "nyitást" kezdeményezett nemcsak a kurdok, de a többi törökországi kisebbség irányába is, mely lassan meghozza gyümlcseit. Az alábbi, két részes írásban a török-kurd együttélés történelmét, és az aktuális problémákat vizsgáljuk meg.

A feminista tollforgatók által már ezerszer elátkozott patriarchátus egyik utolsó bástyája is nemrég a porba omlott a tengerentúlon: Robert Gates amerikai honvédelmi miniszter  még februárban jelentette a törvényhozásnak, hogy a többi fegyvernem példáját követve immár a haditengerészet tengeralattjáró-flottája is be fog engedni női önkénteseket a soraiba. Mivel a honatyák részéről nem volt ellenvetés, április végén hivatalosan is  véget ért a szebbik nem képviselőire vonatkozó tilalom.