„Mi is ott leszünk a végső csatában, / Én és a többi vörös magyarok / Kik elhulltunk, de a vörös szabadságnak / Ujra életet Ti, Ti adjatok.” – így zárta 1919 júniusában az omszki börtön falára írott versét ⁠Ligeti Károly⁠ forradalmár újságíró-költő, a bolsevikokhoz csatlakozott hadifoglyok (saját meghatározásukkal élve „katona-internacionalisták”) helyi szervezetének elkötelezett vezetője, mielőtt a fehérgárdisták 150 társával együtt kivégezték. A dolgozó emberiséget üdvözítő végső harc, mint tudjuk, végül nem jött el, de biztosak lehetünk benne, hogy ellenkező esetben a vörös magyar kontigens bizony szép számmal képviseltette volna magát a csatasorban. A dualista állam hadseregének orosz/keleti fronton (mellesleg kiugróan magas arányban) fogságba esett katonái közül ugyanis a magyar nemzetiségűek annyian csatlakoztak a kommunistákhoz, hogy Szabó Miklós politikus-történész szellemes ⁠megállapítása ⁠szerint „az orosz polgárháború első éve részben idegen pályán megvívott cseh–magyar háború volt”, mivel abban az időszakban a Vörös Hadsereg felét(!) volt magyar hadifoglyok alkották.

Mintegy 80-100 ezer főről beszélhetünk; érthető okból emléküket 1989 óta hivatalosan nem ápolják, de ami azt illeti, Magyarország szovjetizálása után is csak felemás módon és korlátozottan került erre sor. Némileg összetett okai voltak ennek, melyek szorosan összefüggnek a sztálini tisztogatásokkal és azok örökségével, de erre most itt inkább nem térünk ki, mivel megtettük azt a KatPol Kávéház mai adásában, melynek témája a Bors c. filmsorozat, amely több szempontból is egyedi magyar médiatermék. Elsősorban azért, mert a Kádár-kori tömegszórakoztatás egyetlen vállalkozása volt arra, hogy TV-képernyőre vigye az orosz földről sikeresen hazatért, a Tanácsköztársaságban és később a nemzetközi földalatti kommunista mozgalomban tevékeny szerepet vállalt magyar internacionalistákat, pontosabban fiktív képviselőik nem kevésbé fiktív kalandjait.

Mivel podcastunkban évek óta efféle had/politikatörténeti vetületű alkotásokkal foglalkozunk, épp ideje volt már szemügyre venni ezt a hazai kuriózumot attól függetlenül, hogyan vélekedünk a sorozat – szembeötlőnek, netán szájbarágósnak szerintünk egyébként nem nevezhető – ideológiai üzenetével. Ennek jelenléte természetesen még az ún. puha diktatúra viszonyai között is magától értetődőnek, elvárásnak számított, ahogy az egyetlen tévécsatornán folytatott szocialista médiapiaci hiánygazdálkodás is, ami részben biztosan megmagyarázza, miért vált jól ismertté a Bors az akkori (és főleg a fiatalabb) közönség számára. Mellesleg a szovjet tömb egyéb államaiban is forgalmazták, ami szintén nem számított mindennapi jelenségnek.

Az adáshoz jó szórakozást kívánunk! A hanganyag letölthető innen, a korábbi adások pedig elérhetők itt.

Kapcsolódó olvasnivaló:

• a Reservatio blog részletes ⁠ismertetői ⁠az epizódokról
• nem sokkal kevésbé részletes ⁠leírás ⁠a sorozatról a Ritkán látható történelem blogon