Elképzelhető, hogy a rendőri brutalitás miatti Egyesült Államokbeli sorozatos közelmúltbeli botrányok, tüntetések az atlantista hatalmi tömbön belül egyértelműen érvényesülő amerikai kulturális befolyás (tulajdonképpen inkább hegemónia) folyományaként még a lengyel filmművészetre is hatással vannak? Első hallásra nem tűnik valószínűnek, de kizárni semmiképpen nem lehet, mivel például ez a szomorú témája a Nem hagytak nyomokat (Żeby nie było śladów) címmel tavaly megjelent, és (korlátozott mértékben ugyan) Magyarországon is bemutatott mozifilmnek.
Az kevésbé meglepő, hogy a szóban forgó, halálos kimenetelű incidensre nem a közelmúltban került sor, hanem a szocialista korszakban, azon belül is Jaruzelski katonai diktatúrája idején. Az pedig még kevésbé meglepő, hogy a rendszer ellenzéke fontos és aktív szerepet játszik a történetben – a fiatal áldozat, Grzegorz Przemyk édesanyja jól ismert támogatójuk volt –, elvégre ugyebár mi másról is szólhatnának a kései/pangó szocializmus idején játszódó filmek és sorozatok, mint az ellenzékiekről, nemde? Azt sem kell valószínűleg magyarázni, hogy az ártatlanul legyilkolt mártír figurája mennyire gyakori toposz a lengyel történelmi emlékezetben.
Képek Przemyk temetéséről
De attól még, hogy a téma nem sok meglepetést okoz, senki ne gondolja, hogy maga a film unalmas vagy sablonos (bár speciel a hangulata természetesen egyáltalán nem derűs). Az adásban részletesen kifejtjük, miért is ajánljuk megtekintésre. Ez letölthető itt, a korábbi adások pedig itt. Jó szórakozást kívánunk!
- posztunk Jaruzelski 2014-es halálának apropóján
- korábbi posztunk a lengyelországi hadiállapot bevezétésének 30. évfordulóján
- Ungváry Krisztián a Nem hagytak nyomokat (16) c. film vetítése előtt / Mozinet Nagylátószög (Youtube)
A zenei intro a Mos-Oi zenekar teljesen témába vágó számából származik.
Utolsó kommentek