Hadimúzeumokról szóló sorozatunk mai részében Németország két, keleti tartományaiban lévő múzeumot mutatunk be.
I. a Bundeswehr Hadtörténeti Múzeuma, Drezda
Nincs könnyű helyzetben Németország, hogyha saját hadtörténelmét kell kiállítható formában a nagyközönség elé tárnia. Míg mondjuk Moszkvában, Párizsban, vagy akár a közép-európai “győztes hatalmak” fővárosaiban a mai napig teljesen elfogadott egy katonai felvonulás a Függetlenség/Győzelem napján, addig ez Berlinben elképzelhetetlen lenne. Ugyanez érvényes a hadtörténeti múzeumokra és kiállításokra is. Bár sokan vannak, akik egy hazai sátoros könyvvásár átlagos II. vh-s tematikája nyomán (lásd: “A rettenthetetlen Waffen-SS páncélosai” és hasonló című könyvek) tömeges páncélos fétist várnának a Bundeswehr drezdai múzeumában is, a német katonai hagyományok mainstream megítélése ezt láthatóan nem teszi lehetővé.
Az épület korábban az NDK hadtörténeti múzeumaként funkcionált, ehhez fűződő jellegét a '90-es évek folyamán is megőrizte. Végül a 2000-es évek elején zárták be hosszabb időre rekonstrukciós célokkal, melynek során kialakították a 2011-ben megnyitott, új koncepciónak megfelelő épületrészeket és kiállításokat. Újranyitása óta a máshol szokványos történeti-statikus hadtörténeti kiállítás helyett a Bundeswehr Hadtörténeti Múzeumának kiállítása az “Ember a középpontban” (“Mensch im Mittelpunkt”) címmel alternatív megközelítéssel kívánja bemutatni a német hadtörténelem vonatkozásait.
A visszafogott, “csak a kötelező” alapon néhány tucat vitrinre és egyetlen szintre korlátozódó, kronológikus sorrendben haladó kiállítás mellett a múzeum szintjeinek többségén tematikus kiállítást tekinthetnek meg a látogatók, általában a “Háború és még valami” címmel. Példának okáért a “Háború és társadalom” szekcióban megtekinthetőek a katonai témájú, a történelem során használt különböző méretű és típusú játékok. De ugyanígy léteznek szekciók, amelyek a hadviselés és a politika, a hadviselés és a “divat”, vagy éppen a hadviselés és az állatok kapcsolatát igyekszik minél interaktívabban és újszerűbben bemutatni.
A játék tankokból láthatunk egészen nagy méretű, "körhintás", és egészen kis méretű, például LEGO-verziókat.
Az alternatív megjelenésre törekvés az épület külalakjában is megjelenik. A klasszikus, “palota-jellegű” eredeti épület közepébe bebiggyesztettek egy durván háromszög alakú fém felépítményt, melynek tetején egyfajta kilátóból tekinthetjük meg Drezda azon kerületeit, amelyeket a legjobban érintett a második világháborús szövetséges bombázás.
Az egészségügyi NVA-Barkas egyike a beltérben látható legnagyobb kiállított járműveknek.
A hadviselés és a technológia, illetve a hadviselés és rombolás, illetőleg védelem tematikájú kiállításokban bizonyos keretek mellett azért megtekinthetőek “nagyobb vasnak” számító katonai eszközök is, például a világ első tengeralattjárója (melyről úgy tartják, ereszkedésben még jó volt, felemelkedésben annál kevésbé). De láthatunk tüzérségi és légvédelmi eszközöket is a Wehrmacht fegyvertárából, még ha korlátozottan is. 
A minimalista betoncsarnokban itt-ott kihelyezett harceszköz-alkatrészek néha elég magányosnak hatnak.
A nagyvasakra vágyók igényeit bizonyos fokig csillapítja a főépület melletti udvarokban kihelyezett néhány harcjármű. Az épület bal oldalán (legalábbis 2013 nyári ottjártunkkor) egy összehasonlító montázsban sorakoztatták fel a Bundeswehr és az NVA hidegháborús harceszközeit. Így az érdeklődők elmeditálhatnak rajta, hogy vajon az egy-egy összecsapásban a Leopard 1, avagy a T-72 győzedelmeskedett volna, esetleg egy kategóriával könnyebb szinten a Luchs, vagy a BTR-70. 
Hajdan szembenálló német erők páncélosai az udvaron.
S bár a keletnémet sorban kiállított egységek legtöbbje unalomig ismerős a hazai olvasók - illetőleg a kecskeméti repülőnapok látogatói - számára is, azért a BRD-oldalon szereplő járműveket érdemes volt testközelből körbejárni.
Balról jobbra: M109, Gepard, Marder és Leopard 1 a hidegháborús Bundeswehr arzenáljából.
Az épület másik oldalán a Bundeswehr legfrissebb haditechnikai eszközeiből lehetett megcsodálni egyet-kettőt, ideértve a tehergépkocsikat, valamint a német szárazföldi haderő jelenleg legnagyobb és legkisebb lánctalpas eszközét.
155 mm-es löveggel felszerelt Panzerhaubitze 2000, a Bundeswehr legmodernebb önjáró lövege. Mellette bal oldalon eltörpül a deszant csapatok által használt apró Wiesel harcjármű.
Bár a látogatás során nem sikerült bejutni, de állítólag létezik a múzeumnak egy nagy számú haditechnikai eszközt tömörítő gyűjteménye is. Ezek az eszközök némi leskelődés tanúbizonysága szerint a főépületet és udvarát körülölelő egyszintes, vélhetően korábban lovardaként szolgáló épületekben találhatóak, a múzeumi tájékoztatók szerint azonban nem képezik részét az állandó kiállításnak. Szóval ha valaki Drezdában páncélosok, féllánctalpasok és egyéb eszközök egész sorát szeretné megtekinteni, az nem árt, ha megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik a Bundeswehrben (de legalábbis a múzeumban) - vagy legalábbis türelemmel megvárja a megfelelő “nyílt napot”.
II. Német Műszaki Múzeum, Berlin
A németek azonban találtak egy másik módot arra is, hogy hadtörténelmüket, illetve eszközeiket közszemlére tehessék a nemzetközi felháborodás különösebb kockáztatása nélkül. Ez pedig a technikai aspektus kihangsúlyozása: nevezetesen, a bemutatott eszközök nem mások, mint a német gépészeti találékonyság időtálló remekei - s úgymond az a tény, hogy egyébként vaskeresztes felségjel alatt szelték Európa egét, inkább technikai részlet.
A berlini műszaki múzeum egy félig lebombázott pályaudvar (konkrétabban az Anhalter Bahnhof rendezőpályaudvara) romjain a főváros Kreuzberg negyedének szélén áll, melynek az ipari és közlekedési múzeumok átlagához képest kiterjedt, a német műszaki eredményeket sem kisebbítő kiállításának legfelső szintjén a “ XX. sz.-i légiközlekedés” szekció utolsó állomásaként bőséges világháborús Luftwaffe-gyűjteményre bukkanhatunk. Mindezt ráadásul úgy, hogy sem a vasúti, sem a közúti közlekedési szekciókban, sem az ipari témájú kiállítások területén nem tartalmaz ennyire koncentráltan II. vh-s anyagot a gyűjtemény.
A megfelelő kísérőszövegek megjelenítése mellett - mint például “légiközlekedés a pusztítás szolgálatában” - a gyűjtemény nemcsak igazi Luftwaffe-klasszikusokat foglal magában felújított, igényes állapotban, de rakétahajtású és légvédelmi eszközöket is.
Balra egy hajók ellen bevetett Hs-293, mellette pedig a közismert V-1 szépen festett példánya képviselik a rakétatechnikát.
Ép és roncs repülőgépek között ágaskodó FlaK-88, valamint az Afrika Korps színeiben pompázó Flak-20 egészítik ki az összképet a légvédelem képviselőiként.
A gyűjtemény egyik vitathatatlanul legértékesebb darabja a háború utolsó évére a Volkssturm kvázi légierős verziójának szánt, zömmel faépítésű, rövid élettartamú sugárhajtóművel felszerelt He-162 "Szalamandra" (stílusos kombináció, ugyebár), mely azonban sok más csodafegyverhez hasonlóan legfeljebb kísérleti alakulatok soraiban, és alig néhány élesben bevetett példányban látta meg a háború végét.
A némiképp kopott külső külön hozzájárul a "Volksjäger" hangulatához.
A helyhiányt enyhítendő egyes kiállítási tárgyaknak csak a mennyezetről fellógatva jutott hely, de ez csak növeli a vizuális élményt: A Ju-87 zuhanóbombázó roncsa mellett állva elég feltekintenünk, hogy megpillantsuk a tőlünk nem messze “elhúzó” Bf-109-et.
Míg a Stuka láthatóan felújításra szorul (már amennyiben célzásként nem marad így), a Bf-109 vadonatújnak tűnik.
Míg egyes kiállított repülőgépek úgy néznek ki, mintha most gurultak volna ki frissen a gyár hangárjából, mások félkész állapotban leledzenek. Egyes hírek szerint a múzeum szakemberei dolgoznak egy Fw 200 Kondor felújításán is, bár ez vélhetően már nem fog beférni a terembe. A múzeum épületének erkélyét pedig már elfoglalja egy, a légihídnak emléket állító DC-3, amit azért vélhetően nem fognak lecserélni egy német négymotorosra.
Szépen felújított Bf-110 és - egyelőre - szárnyaszegett Ju-88. Már csak egy He-111 hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a német kétmotorosok rajongóinak öröme.
Mivel valószínűtlen, hogy a világháborús német haditechnika rajongói valaha is széles körű tematikus kiállítást csodálhatnak meg a németajkú országok területén, ezért az érdeklődőknek a fent említett, vagy hozzájuk hasonló (pl. a Gatow-i repülőmúzeum) kiállítóhelyek néha még oly szűk tematikus szekcióinak meglátogatását tudjuk csak javasolni.
Források, további látni- és olvasnivalók:
- A Bundeswehr Hadtörténeti Múzeum honlapja (videókkal)
- A Német Műszaki Múzeum honlapjának légiközlekedéssel foglalkozó szekciója
- Drezdai élménybeszámoló egy ír blogger tollából (további fotókkal)
- Bővebb galéria a berlini múzeum nem csak Luftwaffe-tematikájú kiállított tárgyai iránt érdeklődőknek
Utolsó kommentek