A véres norvégiai eseményekkel természetesen tele van az Internet. Számos blogger és hírforrás ragadta meg a lehetőséget arra, hogy - természetesen az áldozatoknak szóló részvétnyilvánítás mellett - saját szempontjából "csámcsogjon" a történteken, legyen szó akár az ateistákról, a "nahát nem is iszlám terrorista volt" - típusú megmondóemberekről, vagy a geekekről. A legutóbbi blogger azért is dícséretet érdemel, mert - bizonyára tisztán szakmai alapon, avagy a sajtószabadság jegyében - szívfájdalom nélkül be merte linkelni a már sokat emlegetett "1500-oldalas hitvallást", ehhez pedig még a kevésbé polkorrekt hírportáloknak sem volt merszük.  

A hazai tematikus blogposztok bajnoka mindenesetre a következő kolléga alábbi bejegyzése, miszerint egész Európa szégyellje magát, amiért szőrmentén szinte minden ország említésre kerül az elkövető "önéletrajzában", a magyar miniszterelnökkel az élen. Köszönjük, élmény volt olvasni - legalább nem esett bele abba a hibába, mint az itteni és itteni bloggerek; történt valami, muszáj írnom róla, nem jut eszembe semmi értelmes, úgyhogy összeollózom az eddigi híreket és hozzáteszem, hogy "jaj, szörnyű". 

Egyszóval, a korszellemmel haladó online médiumként mi sem megyünk el szó nélkül a történtek mellett. Ilyen szoros mezőnyben nehéz lesz, de azért megpróbáljuk.

Nem túlzás azt mondani, hogy millióknak mozgatta meg a fantáziáját az a kérdés, hogy akkor most "náci terrorizmussal" állunk-e szemben ebben az esetben, vagy egy "magányos őrült akciójával". Ideológiai vitákba nem kívánunk bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy az "Európai Függetlenségi Nyilatkozat" szerzője - már ha azonos Anders Behring Breivik-el - most a keresztény - konzervatív - fundamentalista - iszlámellenes - izraelbarát front képviselője-e, vagy csak simán náci (esetleg Moszad-ügynök, és így tovább; a sor tetszés szerint folytatható.) Szintén nem kívánunk vitázni azzal kapcsolatban, hogy mekkora jelentősége van az ügyben a "magyar szálnak" - valószínűleg semekkora, elég meglepő lenne, hogyha itt most egyik pillanatról a másikra egész Európát átszövő szélsőjobboldali akcióhálózatot leplezne le bárki is.

Mindazonáltal: ahogy már más, az átlagos hazai cikkekhez képest egészen releváns leírások is megfogalmazták; a "magányos beteg elme" forgatókönyv helyett sokkal valószínűbb, hogy egy alaposan megtervezett, urambocsá professzionálisan végrehajtott terrorakcióról volt szó, amely sokkal közelebb áll a terrorizmus eredeti definíciójához, mint bizonyos, "terroristának" bélyegzett gerilla-akciók például  Afganisztánban. Erre utal:

- A szándékolt politikai üzenet összekapcsolása a cselekménnyel, illetve ennek kapcsán a célpont kiválasztása - A média ugyan hálásabb lett volna, ha a mondanivalóját kicsit jobban átszerkesztett formában és nem ekkorra terjedelemben teszi közzé, vagy legalább rendszeresen frissíti a neki tulajdonított, 2005 vége óta érintetlen blogot, de hát egyetlen "szélsőséges merénylő" sem lehet tökéletes. Nem véletlen, hogy a bíróság el is zárkózott a nyilvános tárgyalástól.

- A tettes magatartása - Nem csak arra törekedett, hogy minél nagyobb kárt okozzon - lásd: minden valószínűség szerint figyelemelterelésnek szánt robbantás; nehezen megközelíthető, és még nehezebben elhagyható célpont -; hanem arra is, hogy lehetőség szerint ő maga túlélje a "figyelemfelkeltésnek" szánt akciót, hogy utána a világ nyilvánossága előtt hangoztathassa üzenetét. Erre utal például, hogy a kommandósok megérkezésekor azonnal megadta magát - skandináv országról beszélünk, így vélhetően nem kellett tartania attól sem, hogy a kommandósok a magasba emelt kezét úgy értelmezik, hogy "az elkövető ellenálló magatartást tanúsított".

- Kivitelezés - A rendőregyenruha használata, az áldozatok megtévesztése ("a férfi maga köré gyűjtötte a fiatalokat, mielőtt lőni kezdett") és az áldozatok magas száma mind azt bizonyítja, hogy az elkövető pszichikailag és felszerelés szempontjából is felkészült az akcióra.

A rendelkezésre álló információk ugyan bővülhetnek az elkövetkező hetekben, és így reméljük, valamelyik kollégánk veszi a fáradtságot, hogy részletes elemzést is közöljön a cselekményről. Addig is maradnak a nyitott kérdések: 

- Hogyan lehetséges, hogy ilyen hosszú idejű és ilyen nagy volumenű előkészületek mellett Breivik terve rejtve maradt a rendőrség és a titkosszolgálatok szeme előtt? (Ennek kapcsán igen értékesek az elsőnek megjelent szakértői vélemények, melyek szerint az "iszlámterrorizmus-fóbia" jegyében az európai titkosszolgálatok látókörében tényleg kevésbé jelentek meg az ilyen profilú potenciális elkövetők, sőt, hiába került az elhárítás látókörébe Breivik, a fenyegetést nem tekintették tényszerűnek. )

- Hogyan lehetséges, hogy egyetlen magányos, állig felfegyverzett rendőrtiszt megjelenése - nincs rendőrségi csónak, nincs "társ" - egyáltalán nem kelt gyanút, de legalábbis ellenérzést 700 fiatal közül senkiben sem? Természetesen tudjuk, hogy a skandináv társadalomban általában jelentős a hatóságokkal szembeni bizalom, de nem túlzás ez?

- Hogyan juthatott hozzá az elkövető a felszerelésekhez, ideértve a kézifegyvereket, egyenruhát, robbanóanyagot?     

- Találnak-e a hatóságok bármilyen bizonyítékot arra, hogy az elkövető nem volt egyedül?

Zárásképpen még néhány gondolat: 

Norvégia a skandináv államokhoz hasonlóan jelentős hadsereget tart fent, a mai napig érvényes sorkötelezettség mellett. Ez annyit jelent, hogy a legális úton történő kézifegyverhez jutás számos európai államhoz képest egyszerűbb - hiszen ez előfeltétele a tartalékos, illetve nemzeti gárda rendszer fenntartásának -, illetve a társadalom tagjai nagyobb arányban jártasak a fegyverforgatásban. Nem véletlen, hogy az elmúlt évek hasonló profilú, Európában elkövetett lövöldözéses cselekményeiből kiemelkedett a hasonló jellemzőkkel bíró, szomszédos Finnország.

Paradox módon Norvégia emellett nemzetközi szinten élen jár mind a könnyű és kézifegyverek leszerelésére és biztonságos tárolására irányuló programok (például ez), mind a fogva tartottak emberi jogaival kapcsolatos lobbitevékenység területén. A harmadik világ országaiba irányuló illegális fegyvertranszferek és az elítéltek embertelen körülmények között tartása ellen oly elkötelezett norvég közvélemény számára most fel van adva a lecke; a saját "hazai frontjukon" bukkan fel egy ilyen rettenetes kézifegyveres mészárlásért felelős elkövető, aki ráadásul minden valószínűség szerint ezek után élete végéig élvezhetné egy norvég börtön kényelmét - már amennyiben létezne életfogytiglani börtönbüntetés Norvégiában. De nem létezik. Így marad maximum 20-30 év, esetleg kicsivel több, ha sikerül kellő mennyiségű bűncselekményt összeollózni a norvég törvénykönyvekből.

 Aki bővebben szeretne elmerülni a témában, annak ajánljuk: 

A BBC külön tematikus híroldalát a mészárlásról;

Angol nyelvű norvég híroldalakat: Norway Post, newsinenglish.no, theforeigner.no

Az alábbi kiterjedt cikket az első híreket követő "iszlamofóbiáról". ("Biztos az Al-Kaida volt")

Németül tudóknak a FAZ és a többi sajtótermék releváns cikkeit - a német sajtóban (milyen meglepő) különösen nagy hangsúlyt kapott az "Európai náciveszély" kitárgyalása.

Aki pedig a kommentek között értékelhető elemzések és posztok linkjeivel örvendezteti meg az olvasókat, annak különösen hálásak leszünk!

Nyitó példaként ajánljuk még a merénylettel kapcsolatos konspirációs teóriákat, ha valaki mégis az ideológiai vonatkozásokon és a magyar szálon óhajtana csámcsogni.