Hosszú hónapok után újabb fejleményekről számolt be a sajtó a tavaly Bangkokban letartóztatott hírhedt orosz fegyverkereskedő és volt katonatiszt, Viktor But ügyében: a thaiföldi bíróság elutasította kiadatását az Egyesült Államoknak, noha az ottani hatóságok  már régóta ezt követelik; a vád képviselői azóta fellebbeztek a főügyészségen. (folyt.=>)

A blogon már többször foglalkoztunk Viktor hányattatásaival, de azért nem árt felidézni, hogyan is került ebbe a slamasztikába:

- 2008 március: amerikai, dán, holland, román és thaiföldi hatóságok hosszas együttműködésének eredményeképpen Bangkokban tőrbe csalták és letartóztatták őt és munkatársát, Andrew Smuliant. Az USA Igazságügyi Minisztériuma azzal vádolja, hogy Smulian közvetítésével több millió USD értékű fegyvert - többek között föld-levegő rakétákat és gránátvetőket - kínált fel eladásra két amerikai ügynöknek, akik a FARC képviselőinek adták ki magukat; márpedig őket az USA terrorszervezetnek tekinti. Az USA Viktor kiadatását szeretné elérni.   

- 2008 május: megtörténik a hivatalos vádemelés (a hivatalos dokumentumot lásd PDF formátumban itt).

- 2008 szeptember: többszöri halasztás után kezdetét veszi a bírósági meghallgatás a kiadatása ügyében.

- 2009 április: újabb meghallgatás.

Érthető módon zárt, titokzatos világ az illegális fegyverkereskeskedőké - viszontagságos életükről és a nemzetközi politikában betöltött szerepükről már korábban szót ejtettem -,  így aztán az utca embere maximum találgathat, hogy milyen leplezett politikai machinációk eredményeképpen került hősünk rács mögé. Két dolgot figyelembe kell venni:

1. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy sokra vigye a szakmában. A múltjáról természetesen nem áll rendelkezésre túl sok megbízható adat, de egyes források tudni vélik, hogy a szovjet katonai hírszerzés (GRU) őrnagya volt, majd az orosz légierő tisztje (lásd ezt a PDF-dokumentumot). (A támogatására létrehozott honlap szerint "mindössze" tolmács volt a Szovjet Hadseregben.)

2. A Szovjetunió összeomlása után a légierőtől átvett több tucatnyi szállítógép birtokában jövedelmező vállalkozásba kezdett, fegyvereket csempészett és gondoskodott róla, hogy ne érje el a hatóságok keze. Tekintettel arra, hogy az ilyen szinten folytatott tevékenységhez politikai támogatás kell, azt hiszem, furcsa lenne még feltételezni is, hogy egykori felettesei, az orosz kormánykörökhöz tartozó támogatói - mert bizonyára voltak/vannak ilyenek - és azok üzleti partnerei ne tudtak volna az üzelmeiről vagy ilyen-olyan módon ne támogatták volna azokat - akár azért, mert az megfelelt a külpolitikai céljaiknak, vagy mert ők is részesültek a profitból. Nincs ebben semmi meglepő; ilyen embereket nyilván minden valamirevaló nagyhatalom alkalmaz.

Nem véletlen tehát, hogy az orosz állami szervek az egész bírósági hercehurcát politikai indíttatásúnak, a vádakat pedig megalapozatlannak tekintik, és sajtóhírek szerint nyomást gyakorolnak Thaiföldre, Viktor kiadatását megelőzendő. Bizony kellemetlen dolgok derülnének ki, ha egyszer tényleg "csiripelni" kezdene - és nemcsak az oroszokról. A thai bíróság döntése is jelzi, hogy bizonyára jelentős erők álnak mögötte. Persze az a kérdés is felmerül: miféle aknamunkával vették rá az amerikaiak arra, hogy Bangkokba utazzon magukat a FARC embereinek kiadó ügynökökkel találkozni, ezzel óriási kockázatot vállalva? És orosz kapcsolatai miért nem figyelmeztették erre a veszélyre? Egyelőre csak tippelni lehet.

Az ügyben további érdekfeszítő fordulatok várhatók. Ha Viktor valóban jó kapcsolatokkal rendelkezik, ugyanúgy futni hagyják majd, mint a Lord of War c. film róla mintázott főhősét, Jurij Orlovot.