Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • A megaláztatás évszázada XIV.Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ez itt a modern Kína történelmével foglalkozó sorozatunk idei első része. Az előző rész tartalmából: Csang Kaj-sek...
  • KatPol Kávéház XLVII. - A csillagok közéKedves hallgatók! A KatPol Kávéház következő adása ezúttal a science fiction területére űrhajózik, és a Naprendszer határait feszegeti. A korábbi szavazás második helyezettjeként az újabb, górcső alá...
  • A megaláztatás évszázada XIII.Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, mivel jó ideje nem volt már blogposzt a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunkban, úgy gondoltam, méltó lezárása lenne...
  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (38) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (80) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (69) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

„Angyalbőrben minden kicsit más”

2008.08.29. 04:07 CSM

A Kínáról szóló sorozatunk zárultával, az egyenruhákról szóló cikkek viszonylagos népszerűsége miatt szerkesztőségünk úgy döntött, hogy érdemes egy új sorozatot szentelni az uniformisoknak is. Noha szigorúan véve közvetlenül nem érinti napjaink biztonságpolitikáját az egyenöltözetek változása, mégis nagyon sok mindenben - közvetetten  - vizsgálatukkal színesebb, teljesebb képet kapunk egy adott ország vagy korszak fegyveres erőiről.

Az egyenruhák ugyanis sokféle funkciót töltöttek be az évszázadok folyamán: volt idő (például a XIX. század végéig), amikor arra szolgáltak, hogy láthatóbbá tegyék a katonákat (megmentendő őket a "baráti tűztől" például), míg manapság a gyakorló-egyenruhák éppen arra szolgálnak, hogy segítsék a katonát a környezetébe való beleolvadásban. Az egyenruhák szolgáltak rangot kifejező eszközként is, alkalmasak voltak például egy állam erejének, gazdagságának fitogtatására, sőt az állam aktuális politikai irányultságának, államberendezkedésének kifejezésére is, de céljuk mindenekelőtt egy állam fegyveres erőinek a civil lakosságtól való megkülönböztetése volt.

Vitás kérdés persze, hogy vajon honnét is számítható az egyenruhák története, illetve lehet-e teljes rálátásunk a teljes témára. Nos, a 18. század második fele előtt nem igazán készült részletes képes bemutató, melyen minden öltözettípus szerepelne (a briteknél egészen a 19. század első éveiig kellett rá várni), a korábbi korszakokból pedig elsősorban metszetek, történelmi festmények, nemesi portrék, stb maradtak ránk, melyekről egy bizonyos társadalmi és katonai réteg (pl a tisztek) öltözetére lehet következtetni, de a közkatonákéra kevésbé. Óvatosan kell kezelni a későbbi korokban készült képes leírásokat is, hiszen sok esetben egyes részleteket a saját korszaka alapján dolgozott ki a művész. A fotográfia korának kezdetével viszont dolgunk kissé könnyebbé válik, hisz már a krími háborúban is készültek fényképek a katonákról, ily módon az uniformisokról innentől kezdve sokkal autentikusabb  képet kapunk.

Noha az ókorban is létezett már egyfajta lazább szabályozás (pl a római légiók esetében), mégis, ha egyenruhákról szeretnénk beszélni, érdemes az előzményeket a 12-13. századnál keresni, amikor a heraldika Nyugat-Európa-szerte elterjedt, és az azonos címer (pl zászlósúr, stb) alá tartozó egységek elkezdték viselni öltözetükön, pajzsukon uruk címerét, vagy legalábbis annak valamiféle jellegzetességeit (színeket pl). Nyilvánvaló lehet persze, hogy az állandó hadseregek létrejöttéig (legkorábban a XV. század közepe) maximum pár tucat fős egységek viselhettek ily módon azonos/hasonló öltözetet. Az állandó hadseregek megjelenése is csak szükséges, de nem elégséges feltétel volt. A reneszánsz-kor individualisztikus felfogása, a  katonák közti anyagi és társadalmi különbségek, stb például gátolták, hogy a kor harcosai teljesen ugyanolyan formájú, anyagú, minőségű öltözetben vonuljanak csatába. Az uniformisokra befolyást gyakorolt a („civil”) divat is, ilyen módon az egyes katona még nem különült el észrevehetően a társadalom többi tagjától sem. Igaz, volt törekvés a színek összehangolására, melyek a korábbiakban már említett módon: általában az uralkodó címerének fő színeit követték (VIII. Henrik Angliájában például a leggyakoribb párosítás a fehér-zöld - a Tudor-rózsa után - volt, majd az Erzsébet-kor idejére egyre inkább a fehér-piros lett egyeduralkodó). A legtöbb katona az egy táborba tartozást a XVII. század végéig azonos színű toll, szalagok, selyemövek, stb. segítségével próbálta jelezni.

A 17. század dinasztikus centralizációs törekvései, illetve az állandó hadseregek létrejötte, valamint a manufaktúraipar terjedése „megágyazott” a hadseregek egységes öltözeteinek kialakításához. A korábbiakhoz képest jóval nagyobb méretű hadseregek (XIV. Lajos hadserege példának okáért 300 000 főre rúgott) pedig értelemszerűen igényelték a rendfokozati hierarchia kialakítását is. Az uralkodók rájöttek, hogy az alakzatban mozgó erők számára nemcsak identitásképző eszköz az azonos öltözet, de az ellenség számára is félelmetesebb látványt nyújtanak az azonos ruhába öltözött katonák egységes mozdulatai, melynek következtében az ármádia vizuálisan is (előzetes jó kiképzés esetén persze) egyfajta gépként működik. Egyes európai államok egyenruháinak színei is ekkortájt, a XVII. század második felében vagy a XVIII. század elején véglegesedtek (az itt látható képek a 18. század közepi helyzetet mutatják). Az angoloké 1644-45-ben (a Cromwel választotta) skarlátvörös, a franciáké az 1660-as években fehér/szürkésfehér illetve kék, a svédeké 1687 után kék-sárga, az oroszoké 1720-tól végleg zöld vagy az osztrák Habsburgok hadseregének a XVII. század utolsó harmadában kialakuló (1707-től pedig általános) szintén fehér/szürkésfehér alapszíne. Az ezredek illetve a külföldi zsoldosalakulatok megkülönböztetésére a kabát hajtókája és a mandzsetta színei adtak lehetőséget. Mindez persze nem meg történt rögtön és azonnal, például a boyne-i csatában (1690) is némi kavarodás alakult ki a szembenálló felek (III. Vilmos angol király protestáns csapatai kontra katolikus jakobiták) egymástól esetenként nehezen megkülönböztethető öltözete miatt. Fontos szempont volt a jól felismerhető, élénk színek használata is, hogy a fehér lőporfüstben úszó csatamezőn a katonák ne essenek „baráti tűz” áldotzatául (mely azonban többször is előfordult, például az 1787-91-as osztrák-török háború, vagy a  napóleoni háborúk idején).

A civil divat azonban továbbra is hatást gyakorlot az egyenruhákra, a késő-17. század térdig érő, bő kabátjai a hadsereg öltözetében is megjelentek, csakúgy, mint a szűkülő és kissé rövidülő változatai a 18. század folyamán. Az egyenruha-készítés a hadsereg jelentőségének növekedésével egyre fontosabb szerephez jutott, hisz rajtuk keresztül az alapanyagot előállító manufaktúraipart is meg lehetett támogatni, mely a korban divatos merkantilista gazdaságfelfogás egyik legfontosabb érték-előállítójának számított. A kezdeti egyenruhák alapvetően a civil öltözetek kissé átalakított változatai voltak, a használhatóság fontosabb volt a díszeknél, melyek inkább csak a kezdetleges rendfokozatokat jelölték.

A fegyvernemek elkülönülése már a 18. század elején megindult. Már a 17. században jól felismerhető egyedi (és praktikus: a csúcsos sisak a kalappal ellentétben nem akadályozta  a katonát a gránát eldobásában) öltözetet kaptak a gránátosok, illetve a 18. század második felétől a lovasságnál újra megjelentek a különféle (antik jelleget öltő) sisakok. Érdekes viszont, hogy a haditengerészet öltözete (talán a briteket kivéve) a 19. század elejéig általában nem különült el szervesen a szárazföldi erőkétől.

A porosz hadsereg 18. századi felemelkedése és sikerei is hatást gyakoroltak az öltözetekre, például a kontinens sok országa porosz hatásra kékbe öltözött (érdekes Paul Martin felosztása: katolikus hatalmak /franciák, Habsburgok/ fehérben; az oroszok zöldben;  a kontinens többi része kékben; a britek vörösben), és a híres szálfamagas porosz gránátosok öltözete is ragadós példa lett (maguk a katonák nem sok hasznot húztak a magasságukból: a tüzérség legjobb célpontjainak bizonyultak). Maradt a divat hatása is, például a hajviseletet elég gyakran, és elég részletesen szabályozták (hány varkocsba, hány tekercsbe kell csavarni, milyen szalaggal, stb.), és elkezdődött az egyes országok gazdagságával hivalkodó, díszes öltözetek kora is.

A 18. század háborúi (pl az amerikai függetlenségi háború) során persze előjöttek néha a színes-szagos-pántlikás-csillogó öltözetek hátrányai is: rendkívül kényelmetlen tudott lenni a 18. század passzos öltözete (gondoljunk csak bele: pl. csizma, passzos szattyánnadrág, frakkszerű zubbony, alatta mellény, csipkés nyakkendő, tarkóra hátrafésült, és szalaggal megkötött haj, mely pluszban a fül mellett pl. /öltözködési szabályzata válogatja/ két-két csigába is volt csavarva, ehhez jött még a háromszügletű kalap, vagy a dízses, de kiváló célpont gránátossisak). A téli egyenruha sem volt mindenhol bevett szokás. A briteknek is meggyűlt a baja élénk színű egyenruhájuk miatt (például az akkor még nagy kiterjedésű amerikai erdőkben) a (bőrbe-vászonba öltözött, vagy ha úgy tetszik, "bőrharisnya feeling"-et adó) franciákkal (Braddock tábornok hírhedt kudarcos támadása az "indián háború" idején), majd az amerikai minuteman-ekkel szemben.

Mégis, a napóleoni háborúkig (1796-1815) a díszítés, a cicomázás csak erősödött, és az említett korszakban érte el tetőpontját az egyenruha-készítés. A díszes (és költséges) egyenruhák és huszáröltözetek, a sisakok, tollforgók, zsinórok és vállrojtok Európa (sőt, Amerika)-szerte elterjedtek. Nem véletlen, ezután, a tömeghadseregek megjelenésének kezdetével értelemszerűen megkezdődött a katonai divat egyszerűsödése is, egyszersmind végleges leválása is a civil divatról. Noha a szűk fazonú civil kabátok, frakkok hasonmásait a 19. század első felének öltözetei köztmég megtaláljuk, innentől elindult a katonai öltözetek (újra)egyszerűsödése, mely természetszerűleg együtt járt az egyre nagyobb létszámú hadseregek megjelenésével és az egyre fejlettebb és nagyobb hatótávolságú és tűzerejű fegyverek (huzagolt csövű puskák, gyorstüzelők, stb) terjedésével, aminek következtében már egyre ritkább volt a közelharc és nem igazán volt szükség a színek kavalkádjára sem. Sőt, utóbbi a füstmentes puskapor elterjedése után kifejezetten hátránnyá vált. A francia-porosz háború (1870-71) utáni „boldog békeidők” (1871-1914) kora ugyan megtartotta egy darabig a két évszázada meglévő színeket, de a praktikusság az 1900-as évek elején a legtöbb hadseregben legyőzte a hagyományokat. 1902-1910 között a legtöbb európai országban (és az USA-ban) rikító színeket a díszegyenruhák kategóriájába száműzték, és a már korábban is elkülönülő harci/tábori (később így hívják: gyakorló) öltözet a terepviszonyokba jobban beleolvadó színeket kapott: a briteknél khaki, a németeknél acélszürke, a Monarchiánál csukaszürke, stb. A franciák viszont ragaszkodtak színes, 19. század második harmada óta meglévő vörös-kék színkombinációjukhoz, melynek (noha ironikus módon az első világháború épp a változtatás küszöbén érte őket) meg is lett a következménye 1914-ben.

A sorozat címéül azért választottuk a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának bohókás magyar filmszatírája betétdalának egyik sorát, mert sorozatunkban elsősorban az egyenruhák jó három évszázados történetének (és azon belül is inkább az elmúlt bő száz év) néhány furcsa, érdekes, meghökkentő, mulatságos, vagy éppen tragikus szeletkéjét szeretnénk a majd bemutatni.

Sorozatunk második cikke szóljon is tehát a gallok (politikusainak) színes öltözethez (elsősorban a vörös nadrághoz) való görcsös és ésszerűtlen ragaszkodásáról (még annak a végzetes szarajevoi délelőttnek az idején is)!

9 komment


| More

Címkék: oroszország németek franciák britek egyenruhák

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr23634563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Qianlong császár - Kína bomlása. 2008.08.31. 21:27:41

Az Ausztriában született, hihetetlen szorgalmas és munkabíró Tiller Samu az 1860-as évek közepén érkezett Bécsből Pestre. A kétezer forintos tőkével bíró ifjú vállalkozó jó szimattal úgy vélte, a küszöbön álló politikai konszolidáció nyomán felpezsgő üzleti élet számára is remek lehetőségeket tartogat. A történelem során voltak a seregekben "hasonló" üzletek, voltak "Aranyemberek" (Jókai M.) a Monarchiában és azon kívül?

Qianlong császár - Kína bomlása. 2008.08.31. 21:48:02

Bocs! Egy kis kiegészítés: A kiegyezést nyélbe ütötték, majd az 1867. évi XII. törvénycikk elrendelte a Honvédség felállítását. Mivel a nemzeti seregtestnek égető szüksége volt az osztráktól eltérő ruhára, önként jött az ötlet, bízzák meg ennek megtervezésével és legyártásával Tiller Samu üzemét. Különösen sokat hoztak a kasszába az 1896-os millenniumi ünnepségek. A jeles esemény egyik leglátványosabb eleme volt a nemesi, városi és vármegyei bandériumok felvonulása. Kortárs visszaemlékezések szerint a menetben látható egyenruhák közel felét Tilleréknél rendelték meg. Egy díszmagyar kettő-négyezer forintot, egy csillogó lovasfelszerelés ezerötszázat, míg egy gazdagon aranyozott "gyíkleső" (kard) csillogó csattal és kivert övvel két-háromszáz forintot kóstált.

amo 2008.09.01. 09:29:01

A sorozat későbbi részeiben érdekelne, milyen high-tech textilipari megoldásokat vesznek át a hadseregek, és ezek tényleg használnak-e az időjárás viszontagságai ellen?
üdv

CSM 2008.09.01. 09:56:11

Konkrét (név szerinti) ügy most így hirtelen nem ugrik be az egyenuhák terén, ugyanakkor bizonyára volt - nem egy esetben - haszonélvezője egy-egy öltözetcserének, hisz (mint minden bármilyen más új dolog bevezetésénél is) ekkor lehet betörni a piacra. A készülő cikkben lesz róla szó, hogy esetenként viszont állami megrendelésekkel akartak megerősíteni bizonyos iparágakat (igaz, ez felülről jövő dolog, bár lehet alulról is megtámogatva), és ilyen esetekben is biztosan vannak, akik közelebb vannak a tűzhöz.

Egyes fórumokon egyébként a mostani magyar rendőrök és határőrök célozgatnak az esetleges bombaüzletekre a jelenlegi drága, de meglehetős rossz minőségű szolgálati öltözetek miatt:

www.im.hu/?forumid=54&oldal=11

Lehet, hogy a sorozat keretein belül a mostani rendőr szolgálati egyenruhák is megérnének egy cikket...

CSM 2008.09.01. 10:04:04

Válasz Amo-nak:
Ez sorozat elsősorban inkább történeti jellegű, de egy külön cikkben esetleg sort keríthetünk rá a későbbiekben...

Nagy fal 2008.09.02. 17:47:42

Érdekes cikk, szép munka! Várom a folytatást.

Tehéntőgy 2008.09.05. 13:42:28

Jó cikk, némi öncélú kekec:
"Braddock tábornok hírhedt erődrohamai a hétéves háború idején tanulságosak voltak"
Braddock egyetlen erődrohamot sem vezényelt, mert a Fort Duquesne ellen induló hadoszlopát a franciák és az indiánusok még az erődtől jó messze nyakoncsípték az erdőben, őt magát is lepuffantva. A pár évvel későbbi fort carilloni (ticonderogai) csata idióta angol gyalogrohama keveredhetett ide, az viszont már nem Braddock sara.

CSM · http://www.katpol.blog.hu 2008.09.05. 14:28:40

A megjegyzés abszolút jogos. Így van, Fort Duquesne-ről volna szó, és valóban félreérthető a cikk megfogalmazása (a brit hadvezetés akart egyszerre több erődrohamot indítani a francia helyőrségek ellen, Braddock ennek részeként támadott), Fort Duquesne-nél erődroham nem lett belőle, csak a szándék volt meg, de a többi között épp az öltözetek és a taktika különbsége (és Braddock könnyelmű előrenyomulása, és európai ütközetekben szokásos taktikája) volt az azt megelőző nagy vereség oka. A franciák oldalán harcoló indiánok és maguk a franciák is jobban idomultak a környezethez, a vöröskabátos britek picit túlerőben is lettek volna, de a felvonulás elébe menő és azt telibe kapó támadás (bár vitatott, hogy lesvetés volt-e, de mindenesetre a francia/indián felderítés jó volt) a meglepetés, sőt sokk erejével hatott. Ezért került be a sztori a cikkbe, még ha félreérthetően is.
És az is igaz, Abercrombie rohanta meg ténylegesen az épülő ticonderogai falakat, de az már egy másik történet, ott a fenti témának marginálisabb szerep jutott.

Moldicz Boglárka 2008.10.20. 12:08:33

tök jó