Nem hiszem el b+. Hivatalosan is megcsinálták. Az Iráni Forradalmi Gárda immáron terrorszervezet Amerika, vagy még egyenlőre csak a Szenátus szemében. Nyomorult barmok! Na bontsuk le szépen több lépesben, mi is ezzel a baj.

Kik is azok a terroristák? Ronda, gonosz szakállas pofák, akik néha robbantgatnak - legalábbis az egyszerű nép szemében így néznek ki, ez azonban nem egy tudományos meghatározás. Menjünk vissza a háború alapjaihoz. A háború lényegében politikai célok erőszakkal történő megvalósítása. Ez régen úgy ment, hogy az uralkodó szervezett magának egy több ezer fős sereget, és azok érvényesítették az ő akaratát, tűzzel és vassal. Azóta már a világ sokat fejlődött, létezik olyan, hogy demokrácia és el lehet vele szórakozni. A demokráciában a nép képviseli a politikai akaratot, ami onnantól problematikus, hogy a nép általában tájékozatlan és befolyásolható. Vagyis a demokráciával szembeni akaratérvényesítéshez nem kell a hagyományos értelemben véve háborúzni, elég ha pszichikai nyomást gyakorlunk a népre, az onnantól már magával rántja a politikai döntéshozatalt is, ugyanis a pártok és politikusok mindig is érzékenyek voltak a népszerűségi mutatóikra.  Leegyszerűsítve - terrorizmus = politikai cél + erőszak + akciók közvetett hatásaként kiváltott, széles körű félelem, pszichikai hatás. Ami nem tartozik bele a fentiekbe, az valószínűleg a gerillahadviselés vagy a reguláris hadviselés kategóriájába esik.

A terrorizmust, mint módszert persze bárki alkalmazhatja, kis szervezetek és maga az állam is. A különbség annyi, hogy míg az állam kezében sokkal több és kifinomultabb eszköz van és ezért nem szívesen vérezi össze a kezét, a kis szervezeteknek ez lesz a fő stratégiájuk. Nem kell hozzá se túl sok ember, se túl sok pénz, nem kell a nép támogatása vagy egy nehezen megközelíthető terület, mint a gerillaharchoz, csak elég egy összetákolt bomba, meg valami ütős név, amit a sajtó majd felkaphat és hajrá. (meg persze azért nem kis elhivatottság, mert ez nem egy nyugdíjas állás). Ezért van ma tele a világ terrorszervezetekkel. Állam bácsinak viszont nem tetszik, ha valaki rákényszeríti az akaratát, ezért tűzzel-vassal üldözi az ilyen csoportokat. Ez idáig rendben is van, senki nem szereti, ha egy pokolgép rövidíti a le a repülőútját valahol félúton Budapest és London között, de állam bácsinak feltűnt, hogy ezt az egész jelenséget a saját javára is felhasználhatja, azzal, hogy boldog-boldogtalant terroristának bélyegez, akit neki nem szimpatikus. Ugye a radikális politikai formációknak is vannak bizonyos jogaik, meg esetleg a gerillákra is vonatkozna - elvben - a genfi konvenció megfelelő része, mennyivel szebb is volna az élet, ha ezt mind meg lehetne kerülni, és csak úgy, lendületből odacsapni, hadd tudják meg ki az úr. Amíg az állam ezt házon belül csinálja, addig igazából nincs komolyabb gond, a vélemények pluralizmusa időnként igen zavaró tud lenni, meg hát az intoleranciát sem szabad tolerálni. A gondok akkor kezdődnek, ha az egyik állam már a másik államot kezdi kóstolgatni, hogy "ejj de terrorista képed van teneked".  

Egymás reguláris hadseregeit terrorszervezetnek nyilvánítani nem szerencsés dolog. Ha Amerika támadni akar, támadjon. Koszovó példája mutatja,  hogy nem kell hozzá semmiféle engedély, mert az ENSZ töketlenül áll hozzá az ilyen helyzetekhez. De ehhez nem kellene felrúgnia egyes évszázados szokásokat, miszerint az ellenséges katona az... nos katona és nem terrorista. Onnantól kezdve, hogy terroristaként kezelik, megszűnik számára a nemzetközi jog nyújtotta védelem. Tulajdonképpen minden védelem, azaz kínozható, ítélet nélkül fogvatartható, kivégezhető, etc. Lehet, hogy a testület, amihez tartozik, kapcsolatban áll terrorszervezetekkel, de ez nem oly egyedi és kirívó dolog, mint ahogy azt sokan naivan képzelik. Viszont az említett nemzetközi jog egyik lényeges eleme, hogy korlátozza a háború pusztítását. Nem kifejezetten szoktak hozzá betű szerint ragaszkodni, de mégis csak jó ha az egyik oldalon állók úgy tekintenek a másikra, mint hozzájuk hasonló ellenfélre, és nem mint a gonosz földi manifesztációjára. Ugyanis ha az egyik megvonja az alapjogokat a másiktól, az számíthat arra, hogy az ő katonáit is terroristaként fogják kezelni, s lám az iráni parlament (mert ilyen is van) már el is fogadott egy határozatot arról, hogy a CIA és az amerikai hadsereg is terrorszervezetnek számítanak. Ha ez a példa ragadóssá válik, azzal az USA - és a nyugat - gyakorlatilag egy hatalmas öntökönszúrást visz be sikeresen magának, mert az ő társadalmaik kissé érzékenyebbek arra, hogy hogyan is bánnak a szegény, szerencsétlen, fogságba esett fiaikkal, hadifogolyként vagy bűnözőként.

Hogy viszonyul mindehhez a Forradalmi Gárda? Ezt a kedves szervezetet még 1979-ben az iráni forradalom hevében alapították, jelenleg kb 100-150.000 tagja van. Van saját haditengerészeti ága is és feladata - névlegesen - Iránt és az iszlám forradalom szellemét védeni minden aljas külső szándéktól. Persze a valóságban a srácok ennél jóval többet is szoktak csinálni, amivel felb*sszák Washington és Tel Aviv (de most tényleg, nem csak a tengely miatt) agyát. Többek között kiképzést, hírszerzési információkat, fegyvereket, pénzt és minden földi jót biztosítanak számos olyan szervezetnek, akik gyakorlatilag is terroristák, és sok álmatlan éjszakát okoznak a Közel-Keleten tartózkodó hitetleneknek. No de drága gyermekeim, a terrorizmus nem érintéssel terjedő fertőzés, hogy mindenkit le kell ölni aki valaha kapcsolatba került élő terroristával, meg hát a különféle szélsőségesek, fegyveres csoportok és társaik támogatása azért inkább szabály, mint sem kivétel a nemzetközi politikában nagyban kavaró államoknál. Ott van a már említett CIA, ami nem zárdaszüzek baráti társasága. Lehet, hogy Amerikának nem tetszik amit a Gárda, vagy sokkal inkább Irán művel a térségben, miközben ő több, mint négy éve szop az iraki háborúval, de sorry, ilyen a világ. Ha szarul megy a játék, nem biztos, hogy a szabályokkal van gond. Lehet egyébként más eszközökhöz is nyúlni, például kapásból felcsapni a szótárat a "Covert Operation" címszó alatt. De ha vén szenátorok fognak "politikai gesztusokat" tenni, az beláthatatlan katasztrófákhoz vezethet, lásd például a demokrácia terjesztését meg a hasonló baromságokat. Ha az USA minden áron akar magának egy újabb ellenfelet, miközben Irakban és Afganisztánban még tombol a káosz, az az ő dolga, de talán szerencsésebb lenne ezúttal az egészet katonai szakértőkre bízni a neokon tanácsadók helyett, akik odáig jutnak el agyilag, hogy a "gonosz = terrorista = megtámadható ellenség" illetve, hogy az iráni atomfegyver kifejlesztése egy "újabb holokauszthoz vezetne a Közel-Keleten " (mert mi másra volna való az atombomba).