Az iráni atomprogramhoz köztudomásúlag külső információ bevitele nélkül is mindenki rendkívüli módon ért, így hát feltehetőleg a NAÜ főigazgatójának minap elkészült jelentése (pdf) is csak keveseket fog felvillanyozni. Pedig a dokumentum külön érdekessége, hogy elvileg még nem is nyilvános, a NAÜ honlapján sem található meg, s csak 27-én kerül majd a kormányzótanács elé. (folyt.=>)

A volt Jugoszlávia területén elkövetett bűnöket vizsgáló hágai törvényszékről szóló cikkünk második felében a korábban már említett Karadžić- és Šešelj-ügyeket járjuk körül. 

...még ezekben az ínséges időkben is - ráadásul nem máshol, mint a Nyírségben, ahol eddig még nem nagyon részesült senki az áldásaiból. Ilyen halálosztó kis drágákat fognak ugyanis karbantartani és tesztelni abban az üzemben, amit a múlt héten adtak át Nyírtelek városában. A beruházásról bővebben itt és itt.

Ha valakit érdekel, miként is folynak a harcok Afganisztánban, nos az alábbi rövid felvételt ajánlom megtekintésre. (folyt.=>)

"Continuing to use an 80 thousand dollar missile fired from an 80 million dollar jet to take out one 80 dollar mortar just isn't going to work"

Ha körbenézünk a világon folyó háborúk között, akkor konstatálhatjuk, hogy a többségük bizony aszimmetrikus jellegű, ahol konvencionális hadseregek vívják harcukat felkelők ellen. Elég egyszerű megállapítás, hogy a klasszikus háborúkra (illetve az egyeseknél a végső összecsapásra a nagy near-peer competitor ellen) tervezett fegyverek nem mindig hatékonyak az irreguláris erők ellen. Talán semmilyen fegyvernemre nem igaz annyira ez a megállapítás, mint a légierőre. Viszont pont ezért léteznek speciálisan az ilyen alacsony intenzitású konfliktusokra tervezett könnyű, támadó repülőgépek, melyek kiválóak a felkelők elleni harcra (counterinsurgency - röviden COIN).

A militária-gyűjtők talán legkedveltebb témái szerte a világon a második világháborús német relikviák, fegyverek és egyenruhák. A reprodukált, utángyártott vagy átalakított uniformisok, kiegészítők sem kevésbé keresettek a piacon. Az egyik leggyakrabban előforduló, és talán legolcsóbban előállítható verziókat érdekes módon az ideológiailag egészen más hátterű Német Demokratikus Köztársaság (NDK) hadseregének (Nationale Volksarmee – Nemzeti Néphadsereg - NVA) egyenruháiból alakítják át (általában különféle repró harmadik birodalmi sasos jelvényekkel, vaskeresztekkel és váll-lapokkal feltupírozva) és árulják többszörös áron többek között magyar internetes aukciókon is. Noha a világháborús öltözetektől való különbségek rövidke szemlélődés után észrevehetőek, mégis a Reichswehr (1918-1935) és Wehrmacht (1935-45) uniformisokhoz való hasonlóság miatt van némi logika a repró-előállítók oldalán is. Épp ezért elgondolkodtató, hogy a keleti blokk talán legbigottabb, Moszkva legközelebbi csatlósának tartott rezsimje miért éppen az 1945 előtti viseletekhez erősen és szemmel láthatóan hasonló uniformisokat helyezett rendszerbe. Angyalbőrben... nevű sorozatunk negyedik része ezt a kérdést boncolgatja.

Szomália partjainál már jó ideje tart a fegyvereket szállító ukrán teherhajó, a kalózok által zsákmányolt Faina kálváriája. További sorsát csak találgatni lehet – a kalózok már a hajó felrobbantásával is fenyegettek, de később 5 millió dollárra csökkentették a követelt váltságdíj összegét –, egy azonban biztosnak tűnik: rakománya nem Kenyának ment, mint azt eleinte a hírekben olvashattuk, hanem „Dél-Szudán kormányának”. De tulajdonképpen miféle „állam” ez a Dél-Szudán? Hogyan alakult ki, és miért van szüksége annyi fegyverre? Történelmi áttekintés következik Afrika szerelmeseinek.

Legalábbis valami ilyesmit jósolt John Bolton, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagykövete még idén júniusban arra az esetre, ami végső soron a napokban bekövetkezett. (Folyt.=>)

Mint ismeretes, 2008. július 21-én este a szerb hatóságok bejelentették, hogy elfogták Radovan Karadžićot, a Boszniai Szerb Köztársaság háborús bűnökkel vádolt egykori elnökét. (Újabb információk szerint a letartóztatásra még július 18-án került sor)
Az esemény nyomán a boszniai háború eseményei, illetőleg a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék (ICTY) működése rövid időre újra elfoglalták az újságok címlapjait és a hírtelevíziók szalagcímeit. Két részes cikkünkben előbb azt, a magyar sajtóban elég kevéssé feldolgozott kérdést járjuk körül, hogy voltaképpen hogyan is végzi munkáját a hágai testület, majd ennek kapcsán kitérünk két aktuális komolyabb per, a már említett Karadžić, illetőleg a Szerb Radikális Párt elnöke, Vojislav Šešelj ellen folyó eljárás néhány érdekes részletére, végül pedig értékeljük az idén 15 éves ICTY munkásságát. 

Helyi idő szerint tegnap 23:20-kor a Nusakambangan Börtönben végrehajtották az ítéletet a 202 halálos áldozatot követelő 2002. október 12-i bali terrormerényletek Jemaah Islamiyah-hoz kötődő három kitervelőjén. Az Amrozi, Mukhlas és Imam Samudra néven ismert személyekkel sortűz végzett (folytatás =>)