Hitler 1937 novemberében ismertette terveit a német vezérkarral, miszerint háborúra készül Anglia ellen. Bár a német hadsereg mind szárazföldön, mind pedig a levegőben felülmúlta az angol fegyveres erőket, a tengeren nyilvánvalóan nem vehette fel azzal a versenyt. A hadsereg vezetői két alternatívát kínáltak Führerüknek tengeri erejük fejlesztésére. Az első variáció egy tengeralattjárókból és zsebcirkálókból álló flotta felépítése, meglehetősen rövid idő alatt. A második lehetőség egy, az Brit Királyi Haditengerészethez hasonló hajóhad kiépítése, mely azonban legalább hét évet venne igénybe. A német felső vezetés végül a második elképzelést tartotta ígéretesebbnek. A tervek szerint az úgynevezett Z-tervű haditengerészetnek 10 csatahajóra, 3 zsebcirkálóra, 16 cirkálóra, 2 repülőgép-hordozóra, 190 tengeralattjáróra valamint számtalan rombolóra lett volna szüksége. A háború kitöréséig azonban a tervezett hajószámnak csupán töredéke készült el.

A sorsnak néha vannak furcsa húzásai. Nap, mint nap olvashatjuk, hogy az átszivárgó tálib fegyveresek miatt Amerika pakisztáni célpontokat támad, általában robotrepülőgépekről. Indiának szintén tele van a becsesebb szerve a Pakisztánból érkezett terroristákkal, főleg a mumbai akció után. És akár hiszi a T. olvasó, akár nem, egy harmadik szomszéd is köhécsel a háttérben, hogy jó lenne, ha nem érkezne mindenféle szélsőséges elem az országába a "Tiszták Földjéről" - ez pedig Irán. (folyt.=>)

Január 22-én éjjeli fél tizenegykor ruandai csapatok elfogták és letartóztatták Kongó minden bizonnyal legsikeresebb felkelőszervezete, a CNDP vezetőjét, Laurent Nkunda tábornokot. E fordulat alaposan meglepte - nem csak a KatPol szerkesztőségét, de - a konfliktus szakértőit is. A média persze reflexből az égnek kezdte dobálni szimbolikus svájcisapkáit, mondván "meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály" most, hogy a gaz felkelő kikerült a képletből minden sokkal könnyebb lesz. Kabila elnök - szavait mezőgazdasági minisztere tolmácsolta - egyenesen arról értekezet, hogy Kelet-Kongóban beütött a béke. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Nkunda elfogása - és jövője - számos kérdést vet fel, s önmagában aligha old meg bármit is az észak-kivui felfordulásban.

"Any organization can attempt to execute the conventional tactics
and operational art often associated with interstate warfare;
to do so proficiently, by contrast, is much more difficult."

Az említett témában most nem önálló cikk következik, csupán egy recenzió, mégpedig  a 2008. szeptemberében megjelent "THE 2006 LEBANON CAMPAIGN AND THE FUTURE OF WARFARE:IMPLICATIONS FOR ARMY AND DEFENSE POLICY" című 110 oldalas tanulmány, alapján, amit Stephen Biddle és Jeffrey A. Friedman társszerzők fémjeleznek, az elismerés (vagy anyázás) elsősorban őket illeti. Az eredeti tanulmány teljes verzióban letölthető innen.

Azaz vége van már a háborúnak? Olmert szerint "mission accomplished" és szólhat a "Szép volt fiúk!". Nos, mik is voltak azok a híres célok Gázában? Megvédjük szegény polgárainkat, megállítjuk a rakétazáport és lefegyverezzük a Hamaszt, mint a szél? Hát nem pont ez történt. Viszont Izraelről sok rosszat lehet mondani, de - más közel-keleti államokhoz hasonlóan - nem lehet a látszólag illogikus lépéseiket azzal elintézni, hogy "ezek vérszomjas őrültek, és kész". (folyt.=>)

Ha a fél világ hadiflottái képviseltetik magukat a térségben, ám a kalózoknak mégis saját kezűleg kell vízbe fulladniuk a hathatós eredmény elérése érdekében, az ember sejti, hogy valami nincs rendben. Több mint egy hete már, hogy a Sirius Star szaúd-arábiai tartályhajó elfoglalói közel 3,5 millió dollár társaságában végső nyugalomra leltek a habok közt, a múlt héten azonban életben maradt kollegájuk is megszólalt a CNN hasábjain. (folyt.=>)

A Bullshit Hunting Season második fordulója hivatalosan már 2008 utolsó napján véget ért, így természetesen az eredményhirdetés is aktuálissá vált.

Az összegzés során zsűrink úgy tapasztalta, hogy ez a forduló nem keltette fel annyira olvasóközönségünk érdeklődését, mint az előző: akkor összesen 13, a kritériumoknak megfelelő pályamű érkezett nem egészen 2 hónap alatt, míg a most lezárult forduló során összesen 17 db 4 hónap alatt (a versenyszámok kibővítése ellenére). Ennek optimista magyarázata nyilván az volna, hogy a médiában terjesztett biztonságpolitikai témájú bullshit mennyisége csökkent le ilyen drasztikusan a közelmúltban – mi azonban nem nagyon hiszünk az ilyen csodákban, inkább abban reménykedünk, hogy a kedves olvasók a jövőben gyakrabban bukkannak majd rá a tömegtájékoztatás eme gyöngyszemeire, ill. nagyobb hatékonysággal kutatnak majd azok után.

A KatPol Blog rendületlenül folytatja heroikus küzdelmét a biztonságpolitika szféráit behálózó emberi hülyeség ellen. Az első, ill. a második időszak sikerére való tekintettel e harcban továbbra is számítunk olvasóink becses közreműködésére. Ezennel ünnepélyesen útjára indítjuk hát a Bullshit Hunting Season soron következő fordulóját. Várjuk a legkülönfélébb, értelmi szempontból kihívásokkal küzdő biztonságpolitikai vonatkozású megnyilvánulásokat!

"This is war. We are fighting. People are fearing.
Of course."

/Laurent Nkunda/

 Már-már hagyományteremtő jelleggel ismét egy jóval túlértékeltebb fegyveres összecsapás árnyékában emlékezünk meg az észak-kivui konfliktus aktuális fejleményeiről. S bár Nkunda tábornok hőstetteiről értekezni mindenkor örömteli feladat, e kétrészes írásnak közvetlen aktualitást is ad, hogy a CNDP vezére és a kinshassai kormány képviselőik útján - a helyi viszonyokhoz képest - viszonylag nyugodt, ám kétségkívül feszült decemberi napok után január 7-én tértek vissza a tárgyalóasztalhoz.

A világ legnépesebb muszlim országának hadserege vízválasztó évhez kellene hogy érkezzen az idén - legalábbis jogilag. Számos kimutatás ugyanakkor már korábban is kétségbe vonta az Indonéz Nemzeti Hadsereg (TNI) állami költségvetésből való teljes finanszírozásának - az állami büdzsé részesedését a hadsereg bevételeiben alig 30% körülire taksálják, a fennmaradó részt pedig a hadsereg tulajdonába tartozó széleskörű üzleti érdekeltség-hálózatból származtatják - közeli lehetőségét és a hadsereg széleskörű üzleti hálózatának állam általi átvételét, de a tavalyi év végére teljesen nyilvánvalóvá is vált, hogy ez nem fog a kitűzött határidőre megtörténni. A 2009-es évvel ugyanis lejár az az ötéves határidő, amit a 2004. október elején, a Megawati-kormányzat utolsó napjaiban elfogadott, 2004/34-es Nemzeti Hadseregről szóló törvény 76. paragrafusa szabott meg a TNI érdekeltségébe tartozó vállalkozások, üzleti hálózatok állami átvételére. A dolog azonban természetesen nem ilyen egyszerű, még akkor sem, ha a korábban sokkal jelentősebbnek gondolt érdekeltségek értékéről többször is meglepően alacsony számok láttak napvilágot a közelmúltban.